Szocibotrány Szigetváron

A híres betegmalac-ügy

szerző
Stemler Miklós
publikálva
2016/14. (04. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Érdemi következmények nélkül zárult a szigetvári „betegmalac-botrány”, miután sem az eredeti nyilatkozatot tevő Vass Péter polgármestert, sem a „fogyatékos korcsok” likvidálását a Facebookon támogató szigetvári MSZP-elnököt nem érte retorzió. Eközben forrong a szocialisták baranyai tagsága – már akik megmaradtak az MSZP egykor legbefolyásosabb vidéki szervezetéből.

A Szigetvárt 2014 óta vezető Vass Péter márciusban egy oktatási fórumon állatgondozási ismereteit kamatoztatva azt javasolta, hogy a beteg, gyengébb malacok mintájára a hátrányos helyzetű gyerekeket is el kell különíteni társaiktól annak érdekében, hogy a kellő szintre lehessen felzárkóztatni őket. Bár a szegregáció éles ellentétben áll a baloldali pártok felfogásával, az MSZP szigetvári szervezetének civilben pedagógus elnöke egy Face­book-kom­mentben a fogyatékos gyerekek kiirtását sem vette volna rossz néven. A Vass Pétert a polgármesteri tisztségbe juttató MSZP-nek és a DK-nak igen rosszul jött az ügy, előbbinek már csak azért is, mert miután a megyei közgyűlésbe a szocialisták listáján bejutott városvezető kilépett a párt közgyűlési frakciójából, maga a képviselőcsoport is megszűnt. Vass Péter 2014-es leigazolása tehát nem mondható sikertörténetnek, de a „malacgate” jól érzékelteti a vidéki MSZP vergődését is.

 

A visszafelé elsült csodafegyver

Szigetváron 2014-re mind a bal-, mind a jobboldal leamortizálta magát. A helyi MSZP a párt sikeres polgármestere, Paizs József 2010-es tragikus halála után felerősödő belháborúba rokkant bele (sőt, helyi forrásaink szerint nem kis mértékben e belharc vezetett a politikus szívrohamához), olyannyira, hogy a szervezet tagsága mára kényelmesen elfér egy átlagos méretű szobában. A tízezer fős kisvárost 2010 őszén könnyedén megszerző Fidesz pedig a nagy előd nyomdokain haladva 2014-re annyira szétesett, hogy a helyi KDNP a Jobbikkal közös polgármesterjelöltet támogatott az újrázni próbáló fideszes Kolovics Jánossal szemben. Az MSZP a saját soraiból 2014 őszén nem tudott használható jelöltet kiállítani, így került a képbe az állatorvosként évtizedek óta Szigetváron és környékén praktizáló Vass Péter, aki az MSZP megyei listáján is befutó helyet kapott. Vass népszerűsége ugyanakkor nem segített az őt támogató MSZP–DK-összefogáson: miközben Vass a szavazatok 32 százalékát megszerezve polgármester lett, a baloldali jelöltek több körzetben a 10 százalékot sem érték el. A képviselő-testületben egy civil szervezet, a Szigetvári Emberekért Egyesület (SZEE) szerzett kétharmados többséget; és hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, e csoportosulás a néhai baloldali Összefogás harmadik szereplőjével, az Együtt-tel, pontosabban annak elnökségi tagjával, a szintén szigetvári Berkecz Balázzsal ápol jó viszonyt.

Vass Péter gyorsan függetlenedett az őt a polgármesteri székbe és a megyei közgyűlésbe segítő pártoktól, talán azért, mert baloldali polgármesterként jelentős versenyhátránnyal indult harcba a megszerezhető támogatásokért és fejlesztési forrásokért. A szigetváriak már röviddel a választás után megtapasztalhatták a fideszes országvezetés hatalomgyakorlását: 2014 végén az általuk igényelt, számlákkal igazolt támogatási kérelem alig 20 százalékát kapták meg a Belügyminisztériumtól, míg a környékbeli jobboldali önkormányzatok rendre az igényelt összeg egészét vagy túlnyomó részét.

Egy évvel később egy rutinművelet kihagyásával sikerült majdnem taccsra tennie a várost a kormányzatnak. Az önkormányzat 2004-ben kezességet vállalt a helyi vízmű hitelére, csakhogy az államosítás során a vízmű beolvadt a regionális szolgáltatóba, az adósság meg maradt a városnál. Ahhoz, hogy a hitelt meg lehessen újítani, kormányzati engedély szükséges, ám ezt – ellentétben a többi önkormányzattal – Szigetvár nem kapta meg időben (2015 szeptemberében). Extrém esetben a hitelező bank akár a fedezetként szolgáló, városi tulajdonban lévő fürdőt is vihette volna; az Erste jóindulatán túl erre végül azért nem került sor, mert a térség fideszes országgyűlési képviselője, Tiffán Zsolt személyesen járt el az ügyben.

 

A szigetvári kiskoalíció

Bár logikusan adódik a kérdés, hogy minderre mi szükség volt, amikor a többi hitelújítási kérelem csont nélkül ment át a kormányon, a helyi MSZP sokkal fontosabb kérdéssel foglalkozott az ügy kapcsán: Berkecz Balázzsal, akit korábban a SZEE támogatásával Szigetvár főépítészévé választottak. Az Együtt politikusa korábban kihúzta a gyufát Tiffán Zsoltnál (kettejük szürreális konfliktusáról lásd: „Az emberek többsége nem találkozik velük”, Magyar Narancs, 2015. október 28.), és a Fidesz dél-baranyai erős embere váratlan szövetségeseket talált a szigetvári szocialistákban, akik az akadozó adósságmegújítás okán fölszólították Berkeczet, hogy mondjon le a külsős vállalkozói jogviszonyban betöltött főépítészi pozícióról. Indoklásuk szerint a politikus rémhíreket terjesztett, amikor blogján az elmaradt kormánydöntés lehetséges következményeiről, többek között a gyógyfürdő elvesztéséről írt.

Miközben az MSZP szigetvári szervezete kiállt a polgármester mellett, a Demokratikus Koalíció 2016 elején elhatárolódott tőle, miután a HVG összeállításából kiderült, hogy korábbi protezsáltjuk 433 millió forintért vásárolt be földekből az ellenzék által hevesen támadott állami földárveréseken. A szocialistákat a jelek szerint mindez nemigen zavarta, a polgármester mégis szakított velük február 18-án, amikor elfoglaltságaira való hivatkozással kilépett a párt megyei közgyűlési frakciójából, amely ezzel meg is szűnt – Vass ugyanis megtartotta a mandátumot.

Az egy héttel későbbi testületi ülésen a polgármester lemondásra szólította fel a város főépítészét, ám mivel az SZEE képviselői kiálltak Berkecz mellett, nem tudta keresztülvinni akaratát. Március 7-én Vass egy nyilvános Facebook-bejegyzésben határolódott el „Berkecz Balázs főépítész úr” politikai tevékenységétől, amivel Tiffán Zsolt elismerését is kivívta: a borász-politikus ennek apropóján férgezte le politikai ellenfelét. Ilyen előzmények után került nyilvánosságra a „beteg malacos” felvétel, és a szigetvári szocialistáknak ismét elképesztő ütemérzékkel sikerült beszállni a történetbe.

Vass hasonlata heves vitát váltott ki a Facebookon, amelynek egyik részvevője odáig ment, hogy a „beteg korcsok” likvidálását indítványozta; a javaslatról nehéz eldönteni, hogy írója komolyan gondolta-e, vagy csak provokálni akart. Az MSZP városi elnöke, Kap­ronczai Zsuzsa minden­esetre lájkolta a bejegyzést, és elismerését fejezte ki annak humora miatt, igaz, a „mobil krematóriumos” zárórészt már „költői túlzásként” jellemezte.

A sors fura fintoraként néhány nappal ezután épp Szigetváron tartott oktatási fórumot az MSZP volt oktatási minisztere, Hiller István és a DK oktatáspolitikusa, Niedermüller Péter. Az alkalmat Berkecz arra használta fel, hogy megkérdezze véleményüket a beteg malacos hasonlatról, és a tanárként dolgozó városi MSZP-elnök megszólalásáról. Hiller válaszában indirekt módon leostobázta a szigetvári polgármestert, mondván, ostoba az, aki nem támogatja az integrációt az oktatásban. Kapronczai Zsuzsa pedig elnézést kért, mondván, a mobil krematóriumos likvidálást szorgalmazó fiatalember a volt tanítványa, és a lájk, illetve az azt követő kedélyes diskurzus nem is annyira magának a javaslatnak, hanem a kommentelő személyének szólt.

Az MSZP megyei vezetése a bocsánatkéréssel lezártnak tekinti az ügyet, tette nyilvánvalóvá mind a párt megyei elnöke, Puch László, mind alelnöke, Szakács László. Szakács emellett hangsúlyozta, hogy Kapronczai viselkedését elfogadhatatlannak tartja, és egy politikus ilyet nem engedhet meg magának; mint fogalmazott, leg­inkább azt bánja, hogy ezzel kell foglalkozni ahelyett, hogy a fórum témájáról, az illiberális oktatáspolitika hatásairól folyna a diskurzus. Kapronczai máig is külsős bizottsági tag a szigetvári önkormányzatban.

A néhány főt számláló szigetvári pártszervezet vezetőjének ámokfutása csupán tünete azoknak a nagyobb bajoknak, amelyekkel az MSZP leharcolt vidéki szervezetei küzdenek, és amelyek még látványosabbak abban a megyében, ami a 2002–2010 közötti időszakban a párt legfontosabb vidéki bázisa volt. Vass „átállásával” a szocialistáknak lényegében az eddigi minimális politikai befolyásuk is megszűnt Baranyában, a párt még korábbi legnagyobb sikerei helyszínén, Pécsett sem rendelkezik önálló képviselőcsoporttal.

Több általunk megkérdezett párttag Vass Péter 2014-es támogatását is hibának tartja, azt pedig elfogadhatatlannak, hogy a párt megyei vezetése simán tudomásul vette, hogy a polgármester bedöntötte a közgyűlési frakciót. Szakács László megérti ezeket az indulatokat, ám mint fogalmaz, „Baranyában érdekes hagyománya van” az ilyen húzásoknak; a párt megyei listájáról az Országgyűlésbe jutott Szili Katalin pár héttel a 2010-es választás után ült ki a szocialisták parlamenti frakciójából. A pártnak nincs eszköz a kezében arra, hogy Vasst a mandátum visszaadására kényszerítse, a nyilvános felszólítás a megyei alelnök szerint pedig többet ártott volna, mint használ.

„Nem lehet a végtelenségig sunnyogni” – mondja erre a párt korábban megyei szinten befolyásosnak számító, neve elhallgatását kérő politikusa, aki szerint el kellene dönteni, hogy az MSZP és a tagsága kalmárként, avagy harcosként áll a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez. Az immár több mint fél évtizede aktuális kérdés megbeszélésére viszont szerinte egyre kevesebb a lehetőség, miután a párton belüli kommunikáció katasztrofális; szerinte ez a folyamat már a Gyurcsány-korszakban megkezdődött, amikor a miniszterelnök-pártelnök a Fidesz-féle vezérkultusz átvételére tett kísérletet. A párton belüli fórumok kiürültek, a pártvezetés pedig szerinte olyan, mint egy részvénytársaság igazgatósága, amely egyre több részvény felvásárlásával biztosítja be magát, miközben a cég piaci értéke folyamatosan csökken.

Az egyik helyi pártszervezet vezetője kérdésünkre azt valószínűsítette, hogy a szigetvári botrány hatása mostanában fog végiggyűrűzni a párton, mivel az országos tisztújítás részeként néhány héten belül Baranyában is új megyei elnököt és elnökséget választanak – a frusztrált tagság várhatóan ezen alkalmakkor adja ki magából a felgyülemlett feszültséget. Miután a párt gazdasági hátországát több mint egy évtizeden át szervező Puch László korábban nyilvánvalóvá tette, hogy nem kíván újrázni, mindenképpen váltás lesz: jelen állás szerint a pozícióért Szakács László jelenlegi alelnök, Mesterházy Attila korábbi kabinetfőnöke, és Tóth Bertalan, az MSZP parlamenti frakcióvezető-helyettese küzd. A szocialista párt jelenlegi állapotát látva kérdés, hogy van-e tétje manapság bármiféle tisztújításnak.

szerző
Stemler Miklós
publikálva
2016/14. (04. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

A Jobbik és az ÁSZ-büntetés
Vona Gábor dilemmái
László Géza írása
Miért maradtak velünk a különadók?
Interjúk
L. Ritók Nóra, Rufus Wainwright, Ráduly György
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra