Majdnem nyolcórás, szürreális jelenetekkel teli tárgyalás után találták bűnösnek s ítélték 300 óra közmunkára Gulyás Mártont, akit hétfő estétől őrizetben tartott az ügyészség (a tárgyalásról szóló beszámolónkat itt olvashatják). Az ítélethirdetés után, barátok és hozzátartozók gyűrűjében beszélgettünk az aktivistával a bíróság épülete előtt.
magyarnarancs.hu: Milyen volt az elmúlt 72 óra?
Gulyás Márton: Volt ennek az időnek egy olyan része, ami tök hasznos volt, mert volt lehetőségem arra, hogy gondolkozzam, rendszerezzem saját magam. Ebből a szempontból nekem nem volt ez egy megterhelő helyzet. Mondjuk, az borzalmas, hogy a BV-ben (Büntetés-végrehajtási Intézet – G. M.) nincs könyvtár. Egy kis fakkból előszedtek néhány kötetet, és akkor először háborús tudósításokat, meg hasonlókat tudtam olvasni.
| ||
magyarnarancs.hu: Most egy Nádas Péter-kötetet látok nálad.
GM: Igen, mert utána végre hoztak Nádas Pétert is. Csodálatos élmény volt olvasni. Abban a bezártságban tényleg nagyon nagy jótétemény, ha van egy kötet, amibe bele tudsz mélyedni. Ebből a szempontból nem volt egy tragikus helyzet, azt viszont nem gondoltam volna, hogy ilyen szégyenletes minőségű zárkákba raknak embereket manapság. Az én zárkámban a matrac, amin feküdtem, gyakorlatilag A tanúval egyidős, kompletten le lehetne vele forgatni azt a filmet. Ez nem a BV-dolgozókat minősíti, itt arról van szó, hogy a magyar állam és a felelős szervek ennyire telibe szarják, hogy az embereknek hogyan korlátozzák a szabadságjogait, és hogy milyen minőséget biztosítanak a fogva tartásukra. És ez tényleg kemény.
magyarnarancs.hu: Az ítélet után elmondható, hogy mostantól megpróbálják megfélemlíteni, bíróság elé állítani, aki nyilvánosan véleményt nyilvánít, tüntet?
GM: Ezt nem kell jövőidőbe tenni, ez jelenleg is zajlik Magyarországon. Az én esetem egy kirívó példa, de bocsánat, itt szerkesztőségeket zárnak be, embereket a munkahelyükön ellehetetlenítenek a véleménynyilvánítás miatt, és nemcsak kormányközeli helyeken, hanem a versenyszférába tartozó cégeknél is. Ezt semmi esetre se tegyük jövő időbe, a magyar kormány és a különböző csatolmányai most is kőkemény hadjáratot folytatnak a magyar nép ellenében, korlátozandó a véleménynyilvánításukat, korlátozandó a szabadságjogaik gyakorlását. Hogy velem most ez történik, az a jéghegynek a csúcsa, de ezek a dolgok folyamatosan zajlanak közben. Az én ügyem kirívóan nagy figyelmet kap, ami helyes, de nem miattam, hanem azért, mert hátha egyre többeknek nyílik fel a szemük, hogy milyen világban élünk itt, Magyarországon.
magyarnarancs.hu: Számodra mit jelent ez az ítélet?
GM: Ez egy nem jogerős ítélet, bízom abban, hogy a másodfokú eljárás keretében engem föl fognak menteni a vádak alól. Ilyesfajta szabálysértések ugyanis napi szinten történnek ebben az országban. Az, hogy valaki összeken egy felületet valamivel, az gyakorta történik ebben az országban. Hogy ez bűncselekménynek minősül, az teljesen abszurd. Nyilvánvaló, hogy ez nem tudja kiállni a másodfok próbáját. De ha esetleg a másodfokú bíróság mégis így döntene – ami elég meglepő lenne –, akkor majd a Kúria vagy valamelyik másik szerv meg fogja semmisíteni ezt az ítéletet, mert ez valóban abszurd. Én a társadalomra semminemű veszélyt nem jelentettem, az a hatalom, ami ellenében cselekedtem, na, az viszont kőkeményen. Csak sajnos az a baj, hogy a magyar ügyészség ma nem ennek a felszámolásában érdekelt.
| ||
magyarnarancs.hu: A tárgyalás elején azt mondtad, azt bánod igazán, hogy eddig nem cselekedtél így. Ezt hogy érted?
GM: Az engedelmességet, amiben élek, azt nagyon bánom. Nekem vannak aktivista ismerőseim Törökországban, Ukrajnában, Egyiptomban, és látom az ottani helyzetet: nagyságrendekkel rosszabb, mint a hazai, nem kérdés. Amiben azok az emberek élni kényszerülnek, és amiben vállalják a politikai véleményüket, közelében nincs annak, amit nekünk itthon meg kell élnünk. De Európában, az Európai Unió területén, Magyarországon, ahol elvileg megtörtént egy rendszerváltás, ez példa nélküli. Nem azt kell nézünk, hogy még nem vagyunk Észak-Korea, vagy hogy a törökországi helyzet is nagyságrendekkel durvább. Ez még nem jelenti azt, hogy Magyarországon minden rendben lenne. Egyáltalán nincs rendben, a magyarországi demokratikus fejlődésben óriási visszalépés az, amit ez a hét év produkált. Akkora visszalépés, hogy fogalmam sincs, mennyi idő lesz majd visszaépíteni azt a szintet, ami 2010-ben volt, és ami egyébként szintén nem volt kielégítő. De ilyesfajta regressziója a kormányhatalomnak, ami most van, azért akkor nem volt. Mi az, hogy magánegyetemeket zárnak be? Mi az, hogy nagyjából annyi idő alatt, amennyi alatt engem elítéltek, rászabnak egy intézményre egy törvényt és megszüntetik? Mi az, hogy szerkesztőségeket zárnak be? Magyarországon brutális módon megy neki az államhatalom annak a konszenzusnak, ami kialakult az elmúlt két és fél évtizedben.
magyarnarancs.hu: Szerinted sikeresek lehetnek a mostani kormányellenes tüntetések?
GM: Visszavonták a lex CEU-t? Nem! Akkor azt kell mondani, hogy ezek sajnos nem működnek. Ez a tüntetés (az Oktatási Szabadságot vasárnapi demonstrációja – G. M.) ugyanakkor megmozgatott nagyon sok embert, és ez jó. Tízezrek, országosan százezrek állnak a CEU mellett, mert pontosan tudják, hogy ez nem csak a CEU-ról szól. Szóval nem volna szabad ezt most elengedni, nem volna szabad azt mondani, hogy üljenek le a tárgyaló asztalokhoz, mert ezek nem ülnek tárgyaló asztalhoz, ezek mindig csak kiválasztják, mindig csak megalázzák az ellenfeleiket. Ezek tárgyalásos úton még soha nem léptek vissza azokból az önkényes, védhetetlen és menthetetlen cselekedeteikből, amiket egyébként a magyar nép kárára gyakorolnak. Azt remélem, hogy az én példám talán megnyithat bizonyos kapukat. Nagyon szépen kérem a tüntetőket: ne féljenek attól, hogy az államhatalom föllép velük szemben! Mert amíg egy-két ember cselekszik, addig ezt megtehetik. De ha itt százak vetemednek majd arra, amire én vetemedtem, akkor már nem merik megtenni! Ha azt szeretné a bíróság, hogy ilyen jellegű cselekedetek ne történjenek többet, akkor föl kell számolni ezeknek az okát. És ezeknek nem az az oka, hogy a Gulyás nem bír magával és nem fér a bőrébe, hanem az, hogy ez a kormányzat nem fér a bőrébe és nem bír magával. Gyakorlatilag teljes einstandot folytatott a magyar közigazgatás összes szegletével szemben, és ezt kizárólagosan a saját igényének a kielégítésére használja. Ezt kell fölszámolni.
