A Matolcsy család cégügyei – I.

A strómanom a feleségem

szerző
Böszörményi Jenő
publikálva
2017/3. (01. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hogyan ügyeskedett át magának Matolcsy György egy többségi állami tulajdonú céget, melynek bevétele épp az ő első minisztersége idején volt a csúcson? A nyereséget aztán évekkel később ő vette fel. A 12. kerületi ingatlanok megszerzése csak a bónusz volt.

„Feleség elismeri, hogy a cégnyilvántartás szerint tulajdonát képező üzletrész ténylegesen a társaságot alapító férj tulajdonát és különvagyonát képezi.” A meghökkentő – és jogilag is aggályos – mondat egy házassági vagyonközösség megosztásáról szóló szerződésben szerepel: a feleség a jelen esetben Matolcsy Gyöngyi, a férj Matolcsy György, a szóban forgó üzletrész pedig a Növekedéskutató Intézet Kft. 75 százalékos tagi részesedése. Az idézőjelek közötti szövegrészlet a Matolcsy házaspár „házassági vagyonközösség megszűnése” tárgyában tizenhárom éve, 2004. január 1-jén kelt szerződéséből származik.

A dokumentumrészletre a kft. cégiratai között bukkantunk. Matolcsy Gyöngyi – aki ekkor a cégiratokban még lánykori nevén, László Gyöngyiként szerepelt – három évvel korábban, 2001. január 18-án szerezte meg a Növekedéskutató háromnegyedét.

Ezt a céget Privatizációs Kutató Kft. néven 1997. január végén egymillió forint jegyzett tőkével alapította az Állami Vagyonügynökség Tulajdon Alapítványa (TA) és három magánszemély: Kopátsy Sándor, Matolcsy György és Horváthné Harczi Marianna. A tőke 90 százalékát az állami alapítvány biztosította, Matolcsyék pedig a maradék 10 százalékos részesedésen osztoztak egyenlő arányban úgy, hogy Harczi képviselte hármójuk közös törzsbetétjét (és ennek még lesz jelentősége). Kopátsy, az unortodox közgazdasági gondolkodás előfutára és egyik ihletője ekkor a TA elnöke volt, Matolcsy a TA titkára és a TA keretén belül működő (a kft.-hez csak nevében hasonlító, valamiképp mégis az elődjének tekinthető, önálló jogi személyiséggel nem rendelkező) Privatizációs Kutató Intézet igazgatói posztját töltötte be. A céget majd’ három éven keresztül, egészen 1999 végéig, miniszteri kinevezéséig Matolcsy György vezette, aki 2000. január 1-jei kormányba lépését megelőzően Orbán Viktor miniszterelnök gazdaságpolitikai tanácsadójaként is működött.

 

Csodás tulajdonszerzés

2000 decemberében az alapítvány kuratóriuma annak ellenére döntött – az időközbeni tőkeemelés miatt ekkor már – 96,67 százalékos tulajdonrészének értékesítéséről, hogy a cég egyre jobban teljesített, sőt az utolsó két évben különösen jól: 1999-ben 87, egy év múlva 89 milliós nettó árbevételt ért el, vállalkozási eredménye 24, illetve 20 millió forint volt. A TA decemberi döntését követően – az ünnepek elmúltán – 2001 januárjában ült össze a kft. taggyűlése, ahol a bemutatott szakértői vélemény alapján a tulajdonosok 40 millió forintban állapították meg a kft. értékét. A Tulajdon Alapítvány cégbeli részesedését három magánszemély vásárolhatta meg: Matolcsy György hitvese, László Gyöngyi 30 milliót fizetett a 75 százalékos pakettért, Szalai Emese 15 százalékot szerzett 6 millióért, Horváthné Harczi Marianna pedig a maradékért összesen 2,7 milliót adott, ily módon korábbi (Matolcsy Györggyel és Kopátsy Sándorral közös) 3,33 százalékos részesedését 10 százalékra tornázta fel. Szalai Emese egyébként meg sem jelent a taggyűlésen, érdekeit Harczi Marianna képviselte, vételi szándékát ő tolmácsolta. A cégiratok között fellelhető üzletrész-adásvételi szerződések szerint mindhárom vevő részletekben törleszthette a vétel­árat, Matolcsy felesége pedig különösen kedvező feltételekkel válhatott a cég meghatározó tulajdonosává. Szalainak és Harczinak a rájuk eső összeg egyharmadát hét, kétharmadát harminc napon belül kellett átutalnia. Matolcsyné viszont ennél nagyobb haladékot kapott: hét napon belül 2,5 milliót, harminc napon belül 20,5 milliót, a fennmaradó 7 milliót, a vételár közel egynegyedét viszont csak a következő év január 31-éig kellett megfizetnie. Ezt az utolsó hétmilliós részletet igazán előnyös feltételek mellett, „az általa meghatározott részletekben és időpontokban” törleszthette, vagyis egy éven belül annyit és akkor, amennyit és amikor tudott. Az állami Tulajdon Alapítvány tehát egy éven keresztül hétmillióval finanszírozta kamatmentesen Matol­csyné tulajdonszerzését.

A szakértői vélemény alapján megállapított 40 milliós vételár egyébként némiképp alábecsült. Pénzügyi beszámolója alapján a Növekedéskutató értéke 2000 végén inkább az 50 millióhoz közelített: az 51,5 milliós mérlegfőösszeget 17 milliós kötelezettség terhelte, ám emellett volt még a cégben 13,6 millió forint, amit osztalékként már az új tulajdonosoknak fizettek ki. (A korábbi tulajdonosok, a Tulajdon Alapítvány és a Kopátsy–Matolcsy–Harczi-trió az alapítás óta eltelt négy év alatt egyszer sem vettek fel osztalékot.) A cég tehát legalább 48-49 milliót ért, de a fényes kilátások ezt akár növelhették is. A cégbíróságon elérhető papírokból megállapítható, hogy a beszámolót és az osztalékfizetésről szóló döntést az új tulajdonosok fogadták el: a január végi dokumentumon az újonnan kinevezett ügyvezető, Harczi Marianna aláírása olvasható. A pénz pedig a legjobbkor jött, hiszen a január közepén aláírt üzletrész-adásvételi szerződések szerint hármójuknak egy hónapon belül összesen közel 32 milliót kellett előteremteni – és az általuk január végén megszavazott és felvett 13,6 milliós osztalék a vé­tel­ár majd’ felét fedezte is.

A tulajdonos- és vezetőváltás a legkisebb fennakadást sem okozta a társadalomtudományi kutatással foglalkozó vállalkozás éle­tében, a cég töretlenül szárnyalt tovább: 2001-ben nettó árbevétele 100 millióra nőtt, 2002-ben pedig 98 milliót kasszírozott. Még lélegzetelállítóbbak a számok, ha a nyereségességet vizsgáljuk: 2001-ben a Növekedéskutató üzleti eredménye (profitja) 52,5 millió, 2002-ben 66 millió volt, és adózott eredménye e két évben 93 millió – osztalékként pedig 12,6, illetve 16 milliót fizetett. Mondani is felesleges, hogy 98 milliós árbevétel mellett 66 milliós eredményt elérni hihetetlenül parádés teljesítmény! Matolcsyné különösen szerencsésnek mondhatta magát új befektetésével, hiszen a 2001-es üzleti év osztalékából – részesedése arányában – 9,5 millió illette, ami 2002 januárjában éppen időben érkezhetett ahhoz, hogy a Tulajdon Alapítvány felé fennálló 7 milliós tartozását a hónap végéig kiegyenlíthesse. A három tulajdonos hölgy az első három év alatt összesen 42,2 millió forint osztalékot vett fel, Matolcsy felesége ebből 31,7 millióval részesedett. Ez az összeg valamivel meg is haladta a cégért 2001-ben kialkudott vétel­árat. Mindezt úgy, hogy a cég saját tőkéje eközben megháromszorozódott, 100 millióra emelkedett. Matolcsy Gyöngyiék tehát bomba üzletet csináltak, befektetésük rekordidő alatt megtérült, míg a közpénzből alapított Tulajdon Alapítvány balgán „kiengedte” kezei közül az aranytojást tojó tyúkot.

A három hölgy ráadásul úgy érkezett a társadalomtudományi kutatás világába, hogy e téren szerzett tapasztalataik nem ismertek. Matolcsyné végzettsége szerint üzemgazdász, Harczi Marianna a Nehézipari Műszaki Egyetem dunaújvárosi Kohó- és Fémipari Főiskolai Karán szerzett üzemmérnöki oklevelet, Szalai Emese pedig gyógytornász és egészségturisztikai szakértő. Harczi kezdettől tulajdonosa volt a vállalkozásnak, a tranzakció idején az eladó Tulajdon Alapítvány kuratóriumának is tagja, illetve tisztségviselője (titkára). Szalai 1999 óta szintén részt vett az alapítvány munkájában, ő a felügyelőbizottság tagja volt. Tulajdonszerzése után két hónappal egyébként Szalai az állami szférában talált igen jó állást: a Magyar Turizmus Rt. igazgatósági tagja és projektigazgatója lett. Előéletük alapján semmi nem predesztinálta őket arra, hogy egy társadalomkutatással foglalkozó céget ilyen sikerre vigyenek. Az is igaz persze, hogy a tulajdonosoknak nem feltétlenül kell érteni a cégük által végzett tevékenységhez. Ha így nézzük, eredményeik ámulatba ejtők (vagy ha tetszik, megdöbbentőek), különösen, ha tudjuk, hogy a Növekedéskutató mindössze néhány emberrel dolgozott, 2001-ben például csak négy alkalmazottja volt.

A Növekedéskutató beszámolóiból nem látható, hogy megrendeléseit honnan szerezte, ám tény, hogy az első Orbán-kormány 2002-es bukását, illetve a Matolcsy György gazdasági miniszteri megbízatását követő években a cég árbevétele drasztikusan visszaesett: 2003-ban például alig sikerült meghaladni a 15 milliós határt, és az évet 20 milliós veszteséggel zárta. A Növekedéskutató tehát éppen azokban az években érte el legnagyobb sikereit, amikor Matolcsy György a miniszterelnök gazdaságpolitikai tanács­adójaként (1998–1999), majd gazdasági miniszterként (2000–2002) dolgozott. Az is tény, hogy a sikerszériának hirtelen éppen akkor szakadt vége, amikor Matolcsy a hatalomból kiesett.

 

A tényleges tulajdonos

Matolcsyék 2004-es házassági szerződéséből kiderül, hogy Matolcsynénak a Növekedéskutatóban 2001 elején megvásárolt tulajdonrésze valójában Matolcsy Györgyé volt, s így a vállalkozás hasznai is a jelenlegi jegybankelnököt illették. „Feleség [Matolcsy Gyöngyi] elismeri, hogy a cégnyilvántartás szerint tulajdonát képező üzletrész ténylegesen a társaságot alapító férj [Matolcsy György] tulajdonát és különvagyonát képezi.” Az önleleplező szövegrészlet kulcskifejezései az „elismeri”, a „ténylegesen” és a „különvagyon”. Ügyvéd forrásunk szerint a szerződés szövege lényegében azt mondja, hogy „papíron a feleségem volt a tulajdonos, de valójában mindig is én voltam. Gyakorlatilag ezt írták le. Ami elég furcsa egy miniszternél.” Forrásunk hangsúlyozta, megtehették volna, hogy a feleség a házassági vagyonközösség megszűnésekor az üzletrészt átruházza a férjére, itt azonban nem ez történt, hanem azt rögzítették, hogy az mindig is a férj különvagyona volt. Pedig forrásunk szerint „egy vagyon nem viselkedhet 2001-ben a feleség különvagyonaként, majd 2004-ben ugyanaz a vagyon a férj különvagyonaként”.

Büntetőjogász forrásunk szerint az idézett szerződésrészlet nem zárja ki azt sem, hogy a valóságnak nem megfelelő, hamis adatokat adtak meg a cégbíróságnak, s a cégnyilvántartási adatok így színlelt, valótlan tartalmú társasági szerződésen alapultak – ami pedig felvetné a bűncselekmény gyanúját is. A büntető törvénykönyv szerint „közokirat-hamisítást követ el, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba”, jelen esetben a Növekedéskutató Intézet Kft. társasági szerződésébe. Azt mindenesetre, hogy itt bűncselekmény valósult-e meg, már nem nyomozhatná senki, hiszen egyrészt 2004 januárjában a valóságnak megfelelő adatok kerültek a cégnyilvántartásba mint közhiteles nyilvántartásba, másrészt az ötéves elévülési idő is eltelt. Ettől függetlenül tudomásunk szerint ez az első eset Magyarországon, hogy hiteles okirat bizonyítja: egy politikus a feleségét használja strómanként.

Érthetetlennek tűnik, miért vállal ekkora kockázatot egy politikus. Az üzletrész megvásárlásakor Matolcsy gazdasági miniszter volt Orbán Viktor első kormányában, ám az akkori törvények sem tiltották, hogy egy állami vezető gazdasági társaságban részesedést szerezzen (csak azt tiltotta, hogy egy cég vezető tisztségviselője legyen). Matolcsy talán politikailag aggályosnak és támadhatónak láthatta, ha miniszterként tulajdont, ráadásul többségi tulajdont szerez egy olyan vállalkozásban, amelyet korábban az eladó állami alapítvány igazgatójaként ő maga hozott létre, s amely alapítványban bizalmasain keresztül minden bizonnyal a lemondását követően is megtartotta befolyását. (Mi több, a cégben minimális, ám ügyesen titkolt részesedést kezdettől fenntartott magának – lásd erről Rejtett tulajdonrész című keretes írásunkat.) Könnyen keletkezhetett volna az a látszat, hogy a miniszter magának privatizálja a szépen felfuttatott vállalkozást, sőt magas állami pozícióját felhasználva juttatja megrendelésekhez, bevételhez. A feleség névleges tulajdonszerzése azonban még attól a formalitástól is megkímélte, hogy miniszteri vagyonnyilatkozatába beleírja új szerzeményét, s ezzel felhívja rá a figyelmet, vagy felmutassa a tranz­akció pénzügyi forrását. Kérésünkre a Miniszterelnökség ma már nem tudta prezentálni Matolcsy 2000 és 2002 közötti vagyonnyilatkozatait; tájékoztatásuk szerint ugyanis miniszteri megbízatása lejártával a dokumentumokat az akkori szabályozás szerint visszaadták Matolcsynak, másolat pedig nincs. Így aztán ma már senkinek nincs módja meggyőződni arról, hogy a vagyonnyilatkozatok vajon tartalmazták-e a Növekedéskutatóban szerzett részesedést vagy az osztalékként felvett jövedelmeket.

És mi indokolta vajon, hogy Matolcsy utóbb a saját nevére vegye a céget? Hiszen ez a modus operandi fennmaradhatott volna. A „házassági vagyonközösség megszűnéséről” szóló 2004-es szerződés tényének magyarázata lehet, hogy Matolcsy György és Matolcsy Gyöngyi kapcsolata elhidegülhetett: férj és feleség ekkorra eltávolodhattak egymástól. Egy jogász forrásunk szerint nem jellemző, hogy a házasfelek a házastársi életközösség fenntartása mellett kötnének a vagyonközösség megszűnéséről szóló szerződést. A polgári törvénykönyv természetesen nem zárja ki, hogy a felek akár a házasság időtartama alatt rendelkezzenek közös és külön vagyonuk elhatárolásáról, az azonban forrásunk szerint ritka, hogy a vagyonközösséget megszüntessék. Erre többnyire váláskor kerül sor. Vagy például akkor, ha ugyan a házasság kihűlt, de az a társadalmi közeg, amelyben a házaspár mozog, nem vagy nehezen tolerálja a házasság felbomlását. A Fidesz–KDNP keresztényinek hirdetett politikai-közéleti szubkultúrája pedig ilyen társadalmi közeg, vagy legalábbis ilyennek kívánja láttatni magát, és aligha vitatható, hogy ebben a közegben egy magasra törő politikus nem engedheti meg magának a nyilvánosan vallott értékektől (vagy ha tetszik, a látszattól) való eltérést. Az érzelmi közösség helyébe ilyenkor a házasság formális fenntartása mellett egy üzleti megállapodás lép, és mindenki jár a saját útján.

 

Kinél van a pénz?

Matolcsyék tehát 2004 elején megosztották a vagyont. A további részletekről nincsenek információink, egy kivétellel: a korábban fele-fele arányban birtokolt svábhegyi ház kizárólagos tulajdonosa Matolcsy Gyöngyi lett, az ingatlan tulajdoni lapja szerint a tulajdonszerzés jogcíme a „házassági vagyonközösség megosztása” volt. Ami a Növekedéskutatót illeti: a házassági vagyonközösség megszűnéséről szóló szerződés rendelkezéseinek átvezetéséről, vagy­is a tényleges tulajdonos bejegyeztetéséről a 2004 januárjában tartott taggyűlésén intézkedtek, így került Matolcsy György nevére a Növekedéskutató 75 százaléka. Matolcsy ugyanekkor vásárolta ki Szalai Emese 15 százalékos tulajdonrészét is, s ezzel formálisan 90 százalékra emelte részesedését a cégben. Mint láttuk, az üzletrészért Szalai a Tulajdon Alapítványnak 2001-ben 6 milliót, a cégbíróságon található adásvételi szerződés szerint Matolcsy Szalainak viszont csak 4,5 milliót (1,5 millióval kevesebbet) fizetett. A cég saját tőkéje ekkor viszont 78 millió volt már, aminek a 15 százaléka közel 12 millió forint. Szalai tehát nem csinált túl jó üzletet, a valós érték nagyjából harmadával is beérte. Hacsak nem arról van szó, hogy Szalai már korábban is valaki más, nevezetesen Matolcsy György nevében és megbízásából járt el, és eleve az ő érdekében szerzett tulajdont a cégben.

Matolcsy két és fél évvel később vált a cég 100 százalékos tulajdonosává, amikor megvette Harczi Marianna 10 százalékos üzletrészét; az adásvétel részle­teiről, a vételárról azonban a cégbíróságon nem érhetők el részletek. Harczi ekkor távozott is a cégtől – de nem Matolcsy környezetéből –, és az ügyvezetést személyesen Matolcsy vette át, majd a céget nem sokkal később Magyar Gazdaságfejlesztési Intézetre (MGFI) keresztelte át.

A 2002-es kormányváltást követően a Növekedéskutató, később MGFI soha többé nem nyerte vissza régi formáját: bár bevételei 2003 és 2010 között éves átlagban 28 millió körül alakultak (az összbevétel közel 230 millió volt), összességében így is 8 milliós veszteséget termelt. Matolcsy 2010-es kormányba lépésével pedig nyilván nem maradt már ideje a cégre (az ügyvezető Matolcsy Gyöngyi lett): az éves árbevétel átlaga 5 millió körülire esett, és éppen hogy nullszaldó felett tudták tartani a vállalkozást. 2016 márciusában Matolcsy a MGFI-t átadta nagyobbik fiának, Matolcsy Máté Hubának és a feleségének, Matolcsy-Szittner Zsófiának, akik a cég nevét Mém Műhely Kft.-re változtatták; hogy mennyiért, az a cégpapírokból nem látható, legfeljebb a jegybankelnök hamarosan közzéteendő 2016-os vagyon­nyi­latko­za­tából fog kiderülni. A tranz­akció előtt azonban a jegybankelnök még egy jelentős összegű osztalékot vett fel. Ez volt az egyetlen osztalékfizetés az idő alatt, míg Matolcsy formálisan is a cég tulajdonosa volt: a 2014-es üzleti év terhére az eredménytartalékból közel 44 millió forintot szavazott meg magának. A cég pénzügyi beszámolóit áttanulmányozva egyértelműnek tűnik, hogy ennek a summának a forrása az 1998 és 2002 közötti szárnyalás volt. Hiszen, mint láttuk, 2002 után a cég veszteséges volt, a saját tőke és az eredménytartalék még Matolcsy első minisztersége alatt hízott meg: 2002 végére 96 millió állt rendelkezésre, ami a későbbiekben sem csökkent 80-85 millió alá. Ezt az összeget Matolcsy részben ingatlanba (lásd Ingatlanvándorlás című keretes írásunkat), részben értékpapírokba fektette (2006-ban például 68 millió állt különféle papírokban). 2014-ben ez a jó évtizede felhalmozott és félretett tőketartalék adott lehetőséget az osztalék kifizetésére.

Matolcsy György jegybankelnök tehát elég kalandos körülmények között szerzett tulajdont, illetve vett fel jövedelmet az általa alapított vállalkozásból. Már a cégalapítás is sajátos volt, hiszen egy állami alapítvány vezetői maguknak is szorítottak egy kis részt az új vállalkozásban. Az alapítvány ezután úgy adott túl részesedésén, hogy a vevők maguk is szorosan kötődtek az eladó alapítványhoz, ráadásul kedvezményes áron és igen kedvezményes feltételekkel juthattak hozzá a céghez. Mint a fentiekből kiderült, a tényleges többségi tulajdonos már ekkor Matolcsy György volt, a későbbi üzletrész-adásvételek körülményeinek ismeretében pedig alappal vethető fel az is, hogy valójában az egész cég az övé volt már ekkor is, s így a vállalkozás haszna is őt illette. Eközben Matolcsy gazdasági miniszter volt Orbán Viktor kormányában, a cég pedig hihetetlenül jól teljesített.

Közgazdasági körökben a jegybankelnököt sokan lesajnálják – pedig nagyon is megvan a magához való esze.

Rejtett tulajdonrész

A Privatizációs Kutató Kft. 1997-es alapításakor Matolcsy György Kopátsy Sándorral és Harczi Mariannával közösen szerzett 10 százalékos részesedést a cégben úgy, hogy az üzletrészen egyenlő, egyharmad-egyharmad arányban osztoztak. A gazdasági társaságokról szóló törvény lehetőséget ad a tagi részesedés több személy közös tulajdonaként való bejegyzésére. Ilyenkor a közös betét tulajdonosai általában maguk közül jelölnek ki valakit, hogy a cég működése során képviselje érdekeiket. Ez történt itt is, a közös betét képviselője Harczi Marianna lett.

A kft. bejegyzése során a cégnyilvántartásba csak a közös betét képviselőjének neve került be tulajdonosként, Matolcsyé és Kopátsyé nem, vagyis a közhiteles cégnyilvántartásból nem derül ki, hogy a Privatizációs Kutató Kft.-nek kezdettől tulajdonosa volt Matolcsy György is. A cégbíróságon elérhető későbbi dokumentumok egyikében sem szerepel hivatkozás a közös törzsbetétre, a résztulajdonosok feltüntetése a későbbi alapító okiratokból is nyomtalanul eltűnt. A cégbíróságon ugyanakkor nincs olyan dokumentum, amelyből az következne, hogy Harczi kivásárolta volna tulajdonostársait.

1998 decemberében a jegyzett tőkét egymillióról hárommillióra emelték, a plusztőkét teljes egészében a Tulajdon Alapítvány biztosította. Matolcsy részesedése ekkor 1,11 százalékra esett (ahogy a másik két résztulajdonosé, Kopátsyé és Harczié is). Mint írtuk, 2001-ben, amikor Matolcsy felesége névlegesen tulajdont szerzett az ekkor már Növekedéskutatónak nevezett cégben, Harczi 10 százalékra emelte részesedését. A fentiek alapján ez a tagi részesedés továbbra is Matolcsy, Kopátsy és Harczi közös tulajdonú betétje volt, azaz hárman együtt emelték tulajdonrészüket; Matolcsy részesedése így újra 3,33 százalék lett. Mindez azért érdekes, mert 2001 és 2003 között a tulajdonosok 42,2 millió forint osztalékot vettek ki a cégből. Ebből Matolcsy Györgyöt összesen 3,33 százalék, vagyis 1,4 millió illette. Amikor pedig 2006-ban Matolcsy megvette Harczi üzletrészét, valójában a másik két résztulajdonost vásárolta ki (a vételár nem ismert). Matolcsy egyébként gondosan őrzi a titkot: a vagyonnyilatkozatokban fel kell ugyanis tüntetni a gazdasági társaságban szerzett tulajdon „keletkezéskori arányát”. Matolcsy azonban ide többnyire 90 (néha 100) százalékot ír, mintha csak 2004-ben (vagy 2006-ban) vált volna tulajdonossá. A keletkezéskori tulajdonarány azonban helyesen 3,33 százalék.

Ingatlanvándorlás

Matolcsy György és családtagjai nemcsak céget vásároltak a Tulajdon Alapítványtól, hanem ingatlanokat is. A 90-es évek végén, amikor Matolcsy az alapítvány igazgatója volt, legalább három ingatlant vett – hogy pontosan milyen céllal, nem teljesen világos. Ezek azonban az évek során előbb vagy utóbb kivétel nélkül a Matolcsy család érdekeltségében kötöttek ki, ráadásul az értékesítés idején Matolcsy már újra tagja volt a TA kuratóriumának. Az ingatlanok egy MOM Parkhoz közeli, 1989-ben épült társasházban találhatók Budapesten, a XII. kerületben. Egy 65 négyzetméteres lakást a Növekedéskutató vett meg az alapítványtól 2003-ban, a cég névleges többségi tulajdonosa ekkor már Matolcsy Gyöngyi – valójában Matolcsy György – volt. A 65 négyzetméteres, másfél szobás lakás 1995-től az alapítvány, 1997-től a cég székhelye és irodája is volt egyben. Az ingatlan tulajdonosváltását követően az alapítvány feltehetően bérleti díjat fizetett Matolcsy cégének, hogy továbbra is ott maradhasson. Erre következtethetünk a Tulajdon Alapítvány 2011 és 2014 közötti beszámolóiból, amelyben bérleti díjként évi 1,8 millió forint van feltüntetve (2014-ben 900 ezer, amikor csak fél évig bérelték). Egy közösen használt, 7. emeleti ingatlan egy részéért ez különösen jó árnak számít. Az állami alapítvány lényegében Matolcsy cégét finanszírozta. S ha ez a gyakorlat valóban 2003 óta zajlott, az alapítvány bérleti díjként nagyjából azt az összeget csengette ki, amennyit Matolcsyék kezdetben az ingatlanért fizettek.

Az épület túloldalán helyezkedik el az az 52 négyzetméteres, szintén másfél szobás lakás, amely 2003-ban előbb részben a Növekedéskutató, 2004-ben részben, majd teljes egészében Matolcsy Ádám György tulajdonába ment át. Matolcsy Ádám György a kisebbik fiú, az ingatlan megvásárlásakor 17-18 éves volt, így aligha vásárolta saját pénzéből a kecót. Az ingatlan éveken át az ő és édesanyja, Matolcsy Gyöngyi tulajdonában álló Eurotourism és Ú-T Eurocon nevű bt.-k székhelye volt. Az ifjabb Matolcsy 2015-ben adott túl az ingatlanon.

Végül van még egy 106 négyzetméteres üzlethelyiség is, amely közvetlenül azt követően került át a Tulajdon Alapítványtól az Eurotourism Bt.-hez, hogy Matolcsy Gyöngyi ez utóbbiban 90 százalékos részesedést szerzett. Az ingatlan egy részét éveken keresztül Tóth Tímea szépségstúdiója bérelte havi 50 ezerért – Tóth akkor Matolcsy Ádám barátnője volt, ma már a felesége. Ugyanitt működik a Matolcsy Ádám résztulajdonában álló, főként fodrászszékek gyártásával és forgalmazásával foglalkozó Glamorous Kft. bemutatóterme, amely ma már lényegében azonos a szépségstúdióval (Glamorous Spa). A vételár egyik ingatlan esetében sem ismert. A modell viszont egyszerű: a Matolcsy által igazgatóként irányított Tulajdon Alapítvány ingatlanokat vásárol, majd azokat néhány évvel később eladja Matolcsy cégének, családtagjainak vagy családtagjai cégének. Összességében 223 négyzetméter cserélt így gazdát, és lett állami vagyonból a Matolcsyak birtoka.

 

Matolcsy abszurd egypercese

A gondolati sziporkáival és a csak rá jellemző előadásmódjával a szélesebb közvéleményt is előszeretettel szórakoztató gazdaságpolitikus a bírósági akták között is elrejtett egy gyöngyszemet. A Taggyűlési jegyzőkönyv című opust rövidítve, de a lényeget megtartva, betűhíven közöljük.

„Jelen vannak: Dr. Matolcsy György tag

……… tag

Dr. Matolcsy György-t jelenlévő tagok egyhangúlag a tagok gyűlése elnökének választják. Az elnök megállapítja, hogy minden tag megjelent és a tagok a tagok gyűlése tartása ellen nem tiltakoznak. A tagok gyűlése határozatképes. A jegyzőkönyvet Dr. Matolcsy György vezeti, a határozatokat ……… hitelesíti.

Napirendi pont:

1. 2009. évi beszámoló elfogadása, döntés az adózott eredmény felhasználásáról.

A tagok a napirenddel egyetértenek, más észrevételük nincs.

1. napirendi pont:

Dr. Matolcsy György előterjeszti a társaság 2009. évi egyszerűsített éves beszámolóját. A tagok a következő határozatot hozták egyhangúlag.

Matolcsy tehát egyhangúlag megválasztotta önnön magát levezető elnöknek, majd konstatálta, hogy hiánytalanul megjelent. Ezután feltette magának a kérdést, hogy vajon van-e kifogása a taggyűlés megtartása ellen. Kis gondolkozás után erre önmagának nemmel felelt, és megválasztotta ugyancsak magamagát jegyzőkönyvvezetőnek. Az általa előterjesztett napirendi ponttal messzemenőkig egyetértett, észrevétele nem volt, és azonmód el is fogadta, „egyhangúlag”.

A rend kedvéért: valószínűleg nem Matolcsy a szerző, hanem a beszámoló készítője. Az abszurd szöveget eredményező hibát pedig ott vétették, hogy az egyszemélyes társaság nem taggyűlést tart, hanem alapítói határozatban fogadja el az éves beszámolót.

 

 

(Megjegyzés: A házassági vagyonjogi szerződés részleteiről és a Növekedéskutatóban való tulajdonszerzése körülményeiről a Magyar Nemzeti Bank sajtóosztályán keresztül megkérdeztük Matolcsy Györgyöt is. A jegybankelnök nem válaszolt megkeresésünkre. A Matolcsy család cégügyeinek ismertetését hamarosan folytatjuk.)

szerző
Böszörményi Jenő
publikálva
2017/3. (01. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Népszavazás előtt
Mi lesz a bulinegyeddel?
Hódmezővásárhely
Interjú Márki-Zay Péter polgármesterjelölttel
Színházi melléklet
Andrei Şerban, Fekete Ádám, drámapedagógia
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra