Magyar Narancs: Mit gondol az elmúlt hetek eseményeiről?
Kocsis Zoltán: Azt hiszem, hogy középről érdemes szemlélni a dolgokat, nem egy ultrabalos vagy jobbos szemüvegen keresztül. Mindig szerettem középen állni, se kisdobos, se úttörő, se KISZ-tag, se párttag, semmi sem voltam. Ha nagyon megszorítanak, baloldali gondolkodású vagyok, és liberálisnak is tekintem magam bizonyos mértékig, amolyan konzervatív módra. Középről nézve a helyzet iszonyú, de én ezt nem fogom a Süddeutsche Zeitung újságírójának elmondani, attól tartok, hogy nem is érdekli. Addig érdekli, amíg tőlem is olyan sommás véleményt hallhat, mint amilyet szeretne. Én azonban fontosnak tartottam, hogy reagáljak a túlzó állításokra, interjúkra, petíciókra, nem akartam még rájuk tenni egy lapáttal. Ezek a petíciók és interjúk úgy láttatják az országot, mintha itt egyetlen nagy baj lenne, a rasszimus, homofóbia, irredentizmus stb. mértéke. A józan magyar állampolgárok nevében próbáltam meg beszélni az interjúban, azt mondtam, hogy igen, van antiszemitizmus, rasszizmus, körülbelül annyi, amennyi a környező országokban. Azt pedig, hogy az országról egyoldalú, sommás képet fessenek külföldön, hogy félretájékoztassanak az itteni helyzettel kapcsolatban, határozottan viszszautasítom. Én úgy élem meg a dolgot, hogy megvédtem az országot. Vannak bajok, de nem csak olyan természetűek, mint ahogy a nyilatkozó pályatársaim közül főleg Fischer Ádám és Schiff András láttatják. Magyarországnak - és most nem az elmúlt nyolc, hanem az elmúlt húsz évet vádolom - kezében volt a lehetőség, hogy éljen a demokráciával, de visszaélt vele, pontosabban a politika élt vele vissza. Rángatták a szekeret két oldalon, és közben egymásra mutogattak, mondván, hogy mindig a másik oldal rángatja visszafelé és ők rángatják előre. Ez folyik immáron húsz éve, és szerintem ezt elégelték meg a szavazópolgárok. A nagy többség arra voksolt, hogy menjen már valamerre ez a szekér. Lehet, hogy a baloldal kudarcként éli meg, de a nép így emelt szót a széthúzás és a helyben topogás ellen. Hiába hangzik demagógiának vagy utópiának, az egyetlen út az összefogás, egymás segítése, különben elpusztulunk.
MN: Ebben a nyilatkozatában mintha azt sejtetné, hogy nem jellemzőek a kulturális életben a politikai alapú elbocsátások és kinevezések. De ott voltak az interjúban is szóba kerülő Operaház ügyei. Fischer Ádám és Kovalik Balázs távozása, a fideszes kapcsolatokkal rendelkező, művészként talán nem a legkiválóbbak közé tartozó miniszteri biztos jelölése.
KZ: Minden eddigi vezetés vont el pénzt a kultúrától, és én ez ellen mindig is felemeltem a szavamat. Egyébként ha már én alapítottam Fischer Ivánnal a Fesztiválzenekart - mégpedig '83 január elsején, hiába próbálnak elhagyni a brosúráikból -, nincs okom örülni, hogy komoly összeget vontak el tőlük. Tőlünk majd egy évtizede veszik el a pénzt, összesen 300 milliót 2003-hoz képest. Az összeg visszaadására vonatkozóan egyelőre csak szóbeli ígéretünk van. Nem titkolom, hogy Gyurcsány Ferenchez is elmentem, mert már annyira meg volt szorítva a költségvetésünk, hogy nem láttam más utat, elvégre mégiscsak felelős vezető vagyok, de nem kaptam semmit. Azt, hogy én bármiféle pluszpénzért cserébe lojális lennék bármilyen kormányhoz, szintén visszautasítom. Nem is kért tőlem senki ilyesmit. Kovalik munkájára pedig nem tartani igényt óriási tévedés. Amikor a Mózes és Áront csináltam, rá gondoltam mint rendezőre. (Schönberg operájának hiányzó harmadik felvonását maga Kocsis Zoltán komponálta meg a tavalyi MűPa-beli bemutatóra - a szerk.) Neki való lett volna, de nem volt már ideje. Miniszteri biztost egyébként hozzánk is kineveztek a 2000-es átalakulás idején, mégpedig Edvi Pétert, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat alapító elnökét.
MN: Azt csiripelik a verebek, hogy az Opera miniszteri biztosa lesz az új főigazgató is, mindenesetre pályázni kíván.
KZ: Erre pár napja azt találtam mondani neki, hogy akkor soha többet nem énekelhet. Azt gondolom, ha erre sor kerül és ő korrekt ember, akkor ehhez tartja magát. Nem csak én mondtam neki, mások is mondták. De az Opera belső ügyeit nem igazán ismerem. Csak hallottam, hogy Fischer Ádám nem is volt státuszban ott.
MN: Fischer Ádám foglalkoztatása munkajogi kérdés?
KZ: Tulajdonképpen nem. Viszont számomra nem szimpatikus az a magatartás, hogy valaki sértődötten elvonul, miután mindent felajánlottak neki. Lehet, hogy érzékenyebb a kelleténél, és mi, művészek természetesen abból élünk, hogy érzékenyek vagyunk. Fischer Ádám operai tevékenységét én nagyon nagyra értékelem, itt, a MűPában a Wagner-napok egyértelműen világsiker volt, amire joggal lehetünk büszkék. De nem tartom helyesnek, amikor sommás bírálatokkal egy egész népet vagy egész országot hoz rossz hírbe.
MN: Halász János az Országgyűlésben azzal nyugtatta meg a Jobbik Alföldi Róbert ügyében megszólaló képviselőjét, hogy az idő el fogja rendezni ezt a kérdést a felszólaló megelégedésére. Helyesli ezt az alkalmi kultúrpolitikai közösséget némely kormánytisztviselők és a Jobbik közt?
KZ: A politika és a politikusok mitől lennének jobbak, mint a közélet egésze? Ahelyett, hogy kibeszélnénk a problémáinkat egymással, inkább a szőnyeg alá söpörjük őket, erőből cselekszünk. Ebben az országban húsz éve mindenki mindent megúszni akar, ahelyett, hogy tisztességesen végigbeszélnénk, rendeznénk dolgainkat. Legyen az a kisebbségek kérdése, a történelmi sebek dolga, vagy a hogyan tovább. A csendes többség szerintem azt szeretné, ha megtörténne a dolgok kibeszélése, nem lennének tabutémák és az emberek bizalommal viseltetnének egymás iránt. A csendes többség továbbá képes gyakorolni az állampolgári fegyelmet. Ez azt jelenti, hogy ha egyszer már megválasztottuk a vezetőinket, akkor, ha csak nem törnek nyíltan az életünkre vagy vagyonbiztonságunkra, akkor engedjük, hogy kormányozzanak. Mi is állampolgári fegyelemmel tűrtük a nyolc év alatti háromszázmilliós elvonást, igaz, néha szóltunk miatta, de kulturáltan, nem sírtuk tele a sajtót, nem vonultunk az utcára.
MN: Ön szerint nincs súlyos aggodalomra okot adó antiszemitizmus Magyarországon, de azért a jobboldali sajtó bizonyos szerzői militánsan antiszemiták. Ez sem kirívó?
KZ: Én annak az úrnak, akire önök utalnak, nem veszem a számra a nevét, ahogyan annak az angol publicistának sem, aki azt írta, hogy Magyarországból visszataszító bűz árad (Nick Cohen publicistának az Observerben megjelent cikkében szerepelt ez a kitétel, erre "válaszul" írta Bayer Zsolt az orgoványi mészárláson nosztalgiázó kommentárját - a szerk.).
MN: Amiről előbb azt mondta, hogy nem lehet jelenleg kibeszélni, az a zsidókérdés?
KZ: Sok mindent nem lehet kibeszélni. Tulajdonképpen a "zsidókérdés" annyira nem égető, mert a csendes többség azért toleráns, ugyanúgy gondolkodik, mint én, hogy Magyarországon mindenkinek helye van. Számomra nincs zsidókérdés. Azt, hogy kik honnan jönnek, nem számon tartom, hanem egyszerűen tudom. Minden egyes embert jól ismerek a zenekarból, és mindenki azért van itt, mert tisztelem, becsülöm és jó zenésznek tartom.
MN: De ez nekik a legbelsőbb személyes ügyük.
KZ: A legbelsőbb ügyük? De hát ők maguk mondták el nekem. Ha egy közösség minden tagja tud lényegében mindent a többiekről, akkor azok már nem magán-, hanem közösségi ügyek. Együtt élünk, én igazán nem vagyok olyan vezető, aki elkülönülne azoktól, akiket vezet. Köztünk, a zenekar tagjai közt nincs egy morzsányi bizalmatlanság sem. Ezek az emberek úgy döntöttek, hogy identitásuk részeként kezelik cigány és zsidó származásukat, és vállalják is ezt a döntésüket. Nem neveket soroltam, csak azt akartam érzékeltetni, hogy ez pedig egy ilyen, egészséges közösség, nem hagyom, hogy bántsák. A zenekarom olyan, amilyennek az országnak is kellene lennie.
MN: Csakhogy az önök közös ügyei még mindig nem nyilvános ügyek. Ha valaki megoszt a közösséggel valamit egy olyan kényes témáról, mint az identitása, az még nem jogosítja önt fel, hogy statisztikát készítsen ezekről az információkról a széles, a közösség keretein beláthatatlanul túlterjedő nyilvánosság előtt. Az, hogy ki hogy lép ki a saját identitása megvallásával a nyilvános térbe, csak az ő egyéni döntése lehet. Más nem tehet helyette erről kijelentéseket.
KZ: Nevetséges túlgondolása a kijelentésemnek ez a "statisztika". De kicsit másképp látom. Tabukkal nagyon egészségtelen élni, sokkal egészségesebb az a világ, amiben ilyen tabukra nincsen szükség. Miért ne írhatnék le én valamit más identitásából? Abból nem lett volna semmi baj, ha azt mondom például, hogy ketten mániákus modellezők.
MN: Azért, mert attól, hogy mások mániákus modellezőknek írták le és írták körül felebarátaik egy csoportját, e felebarátaikkal még nem történtek elképzelhetetlenül súlyos események, ráadásul modellezni döntés kérdése, valaminek születni viszont nem.
KZ: Én csak meg akartam világítani az újságíró számára, hogy nem igaz, hogy a magyar politikában rasszista, antiszemita tendenciák érvényesülnek, ezért hoztam fel ezt a példát. Ha Konrád György párhuzamba állítja, bármilyen távolról is, a jelenlegi fejleményeket a náci hatalomátvétellel, és a Machtergreifung szót használja, akkor nekem mégiscsak azt kell mondanom, hogy álljon meg a menet. Senkit nem különböztet meg törvény a származása miatt, minden jó zenésznek, származásától függetlenül helye van és lesz a Nemzeti Filharmonikusoknál, és ez máshol is így van. Mi elég jó leképezése vagyunk Magyarország lakosságának. Nincsenek a Konrád által látni vélt tendenciák Magyarországon csak azért, mert egyes ultrajobboldali idióták fröcsögnek, akikből egyébként nekem a rendszerváltás óta igazán elegem van - gondoljunk csak a Bors Jenő kirúgása körül fellángolt sajtópolémiára. Ha most a jobboldal esetleg pajzsra akarna emelni, visszautasítanám. De azt a jelenséget, amiről Konrád beszél, akkor sem látom. Nem látom hála Istennek a törvényerőre emelhető tendenciákat, a numerus clausust, stb. Ezt akartam illusztrálni azzal, amit mondtam.
MN: Amennyiben csak az hangzott volna el, hogy Konrád analógiája túlzó, hogy semmiféle faji törvénykezés nem várható a jövőben, aligha háborodik fel bárki is - de Konrád neve nem is szerepel a szövegben. Ha pusztán ennyit kívánt mondani, akkor elég félreérthetően fogalmazott.
KZ: Az lehet, de nem indulatoktól mentesen, elvégre a haza fogalma számomra nagyon sokat jelent. Megtörténhetett, hogy roszszul fogalmaztam, angolul készült az interjú. Csak egy példa: amikor arról beszéltem, hogy Magyarországon hányan élnek munkanélküli-segélyből, a riporter azt írta, Magyarország szociális állammá vált. Egy ilyen kényes helyzetben amúgy is minden szóba bele lehet kötni. Értem én azt is, amiről önök beszélnek. A jó szándék valahol félrecsúszott, egyezzünk meg ebben. De a szándék jóságát nincs ok kétségbe vonni.
