A szocialisták egyik utolsó vidéki fellegvárából hamarosan jobboldali mintaváros lehet, miután május 10-én a Fidesz jelöltje, Páva Zsolt a szavazatok több mint 65 százalékát besöpörve verte tönkre Magyarország legnépszerűbb szocialista politikusát, Szili Katalint. A várost 1994 és 1998 között egyszer már vezető Pávának könnyű dolga volt, hiszen a szocialisták nem csupán országosan kerültek szívóágra, hanem a pár évvel ezelőtt még a nagypolitikában is meghatározó pécsi MSZP is önmaga árnyékává vált. A Páva Zsolt megválasztásához vezető események és az azóta eltelt szűk fél év a Fidesz jövő tavaszi-nyári hadjáratának előjátéka lehet.
Összeomlás
A szocialisták vesszőfutása a megkérdőjelezhetetlen egyeduralkodó, Toller László volt polgármester 2006. júniusi autóbalesetével kezdődött, amelynek következtében a politikus olyan súlyos agykárosodást szenvedett, hogy azóta is kómában fekszik. A pár napos döbbenet után elkeseredett küzdelem kezdődött az utódlásért. A párt helyi prominensei közül többen Toller László örökösének kiáltották ki magukat, és az érdekcsoportok egymásnak feszülése az őszi önkormányzati választás megnyerését is veszélybe sodorta. A mindenki által elfogadott Szili Katalin hosszas hezitálás után döntött: az egymással birkózó Gonda Tibor alpolgármester és Juhász István városi pártelnök helyett egy harmadik jelöltet, a súlytalan Tasnádi Péter megyei alelnököt tolta előtérbe.
Tasnádi hozta a polgármester-választást - igaz, alig pár száz szavazattal -, és bár a szocialisták országos népszerűségvesztése Pécsre is begyűrűzött, az MSZP megőrizte közgyűlési többségét. Az új felállásba azonban kódolva voltak a konfliktusok. A polgármesternek nem volt bázisa a frakcióban, ahol viszont megmaradtak a jelöltállítás körüli harcok törésvonalai. Az állítólag beígért alpolgármesterség helyett csupán egy bizottsági elnöki tisztet kapott Juhász István szövetségeseivel együtt belső ellenzékbe vonult, a Tóth Bertalan alpolgármester körül csoportosuló "ifjak" gyors ütemben törtek előre, míg néhány képviselő megpróbált kimaradni a küzdelemből.
Az új polgármester energiáinak nagy részét a frakció működőképességének és a közgyűlési többségnek a biztosítása kötötte le. Mindez nem volt egyszerű, hiszen Juhász 2007 nyarán már nyíltan beszélt egy új képviselőcsoport megalakításáról, miközben az ifjú szocialisták mindent vittek: Tóth Bertalan 2007 elején nagy fölénnyel győzte le Juhászt a városi elnöki székért folytatott küzdelemben, ősszel Tasnádi általános helyettesévé lépett elő, és a frakció vezetését is a fiatalok szerezték meg.
A politikai válság mellett Tasnádinak a Toller-korszak örökségével is meg kellett küzdenie. Az új polgármester 2006 őszén ajándékba kapott egy hétmilliárdos adósságállományt, az épp rémálomba forduló pécsi álmot, a kulturális fővárosi projektet, és bónuszként a város közigazgatási területére tervezett NATO-lokátort. A városban nyílt titok, hogy az eredetileg a Zengőre tervezett katonai objektumot a kulturális fővárosi cím elnyeréséért cserébe kellett elvinnie Pécsnek. A lakóövezettől csupán pár száz méternyire tervezett radar ellen hamar tiltakozó mozgalom szerveződött, Tasnádi polgármestersége elejére pedig már a népszavazáshoz szükséges aláírások is összegyűltek. Bár a voksolás érvénytelennek bizonyult, a negyvenezer lokátorellenes szavazat jól mutatta a közhangulatot, amit az ellenzék nem habozott kihasználni: miközben az MSZP-SZDSZ-koalíció egyszerre próbált megfelelni a lokátorpárti kormányzat és az azt elutasító lakosság igényeinek, a Fidesz és szövetségesei jó érzékkel nyúlták le a témát.
A Pécs kitörési lehetőségeként beharangozott kulturális fővárosi (EKF) projekt még nagyobb fejtörést okozott Tasnádinak. Az eredetileg pécsi értelmiségiek által írt pályázatra a győzelem után hamar rácuppant a helyi politika. Az eredeti stáb távozása után vezetési válság alakult ki, miközben a 2006-os választási kampányban nagy hanggal hirdetett megaberuházások is egyre csúsztak. A helyzet megoldására Tasnádi a British American Tobacco kormányzati lobbistáját, Mészáros Andrást importálta (portréját lásd: Kvantanaméra, Magyar Narancs, 2008. május 15.). A 2007 nyarán munkába lépő főigazgató a rendcsinálás örvén körkörös harcot vívott a ténykedését egyre nagyobb ellenérzéssel figyelő szocialista frakcióval, a Hiller István emberének számító Méhes Márton kicsinálása miatt morcossá vált kulturális kormányzattal és a mind kiábrándultabb pécsi értelmiséggel. Bár a rámenős főigazgató kétségtelenül elért részsikereket, hivatali ideje alatt a kulturális főváros projekt mind Pécsett, mind országosan poénok tárgyává vált, az építkezések pedig csak nem akartak elindulni. Mészáros ideje 2008 októberében telt ki, amikor a polgármester nem tudta tovább védeni az egységesen ellene fordult szocialista frakcióval szemben (lásd: Szoros határidők, Magyar Narancs, 2008. október 16.).
Fényes szelek
A kemény dohányos, agyonhajszolt polgármesternél 2008 elején tüdőrákot diagnosztizáltak - alig egy évvel később az utolsó pillanatig dolgozni próbáló Tasnádi Péter elhunyt. A májusra kiírt időközi választáson az MSZP Szili Katalint indította, aki 2006-ban nem vállalta a jelöltséget; információink szerint az elutasításra most nem volt lehetősége, miután a párt vezetése nyilvánvalóvá tette, hogy ebben az esetben komoly retorziókra számíthat. Ellenfele, a 2006 után újra próbálkozó Páva Zsolt elé viszont épp a Fidesz országos vezetése gördíthetett volna akadályt, hisz az 53 éves jogász nem túl kedvelt a budapesti pártközpontban. Az ellentétek a kilencvenes évek második feléig vezethetők vissza, amikor 1998-ban az inkább a Fodor Gábor-féle "ősgárdához" közel álló Páva két év kisebbségi városvezetés után nem indult újra a polgármesteri székért, utat nyitva ezzel az MSZP tizenegy éves uralkodásának. A téma Orbán és Páva nyilvános telefonbeszélgetésében is előkerült, amikor a pártelnök tréfás korholás közepette adta áldását a magát láthatóan kissé kényelmetlenül érző jelölt indulására.
Bár Szili Katalin számított nagyobb névnek, a volt házelnöknek voltaképpen semmi esélye sem volt. A pécsiek egy része nem tudta megbocsátani neki, hogy 2006-ban nem vállalta el a jelölést, és maga helyett Tasnádit küldte a küzdelembe, akinek a hivatali ideje alatt - bár nagyobbrészt rajta kívül álló okok miatt - a város zuhanórepülésbe kezdett. Ráadásul épp a polgármesteri kampány kellős közepén tetőzött a Gyurcsány-kormány válsága, ami erősen kikezdte a szocialista politikusok komolyan vehetőségét. Hiába irányította Szili kampányát az MSZP egyik választási guruja, Baja Ferenc, hiába gründoltak össze egy vadiúj "civil" mozgalmat a volt házelnök mögé, és hiába szállták meg Pécset szocialista női aktivisták, Szili csúnya vereséget szenvedett - ráadásul a 34 százalékában már a Pécsett csúfosan megbukott "Olajfa koalíció" két másik tagja, az SZDSZ és az MDF által hozott pár voks is benne volt.
A 66 százalékos győzelem ellenére egy ideig úgy tűnt, hogy a történelem ismétli önmagát, hiszen a '96 és '98 közötti időszakhoz hasonlóan Pávának most sem volt meg a közgyűlési többsége. Ám a szocialistákat megtörte a bukás. Páva győzelme után pár nappal a polgármesteri ambíciói miatt már február elején kiűzött volt városi pártelnök, Juhász István magával csábított még két képviselőt, és megalapították a Baloldali Szövetség Pécs Városáért (BSZPV) elnevezésű frakciót, megszüntetve ezzel a 13 éve tartó szocialista többséget a közgyűlésben. Nem sokkal ezután egy újabb szocialista képviselő, a Toller László idején a Pécsi Vagyonkezelő vezérigazgató-helyettesi székéig eljutott Soó László lépett ki a képviselőcsoportból, miután sikertelenül próbálta letörni a szerinte a vereségért elsősorban felelős ifjú szocik dominanciáját. A képviselőinek a negyedét szűk fél év leforgása alatt elvesztő MSZP kapitulációja ezek után már csak idő kérdése volt: május végén a három szocialista alpolgármester lemondott, helyükre pedig egy fideszes és egy szocialista helyettes került.
Az immár közgyűlési többséggel is rendelkező Páva nagy lendülettel és az őt korábbról ismerők számára furcsa habitussal látott munkához. Közgyűlési beiktatása után a város népe előtt is felesküdött Pécs főterén, majd a népuralom jegyében megszüntette a városház előtti VIP-parkolót (a helyén pár héttel később amúgy is elindult volna a Széchenyi tér rekonstrukciója), telefonon kérdezte meg a pécsieket, hogy a gyorsaság érdekében bevállalják-e a Széchenyi tér felújításának 300 milliós többletköltségét, és megváltoztatva a közmeghallgatás eddigi rendjét, ő maga ment az emberek közé. Bizonyos háttéralkuk persze az áldott jó népnél is fontosabbnak bizonyultak.
A polgármester azonnal megkezdte a csődközelben lévő város intézményrendszerének átvilágítását, majd július közepén felmentette a pécsi vagyonkezelőt irányító Varga Péter vezérigazgatót. Bár a döntést hivatalosan az indokolta, hogy pár héttel korábban kiderült: a 2008 őszén részlegesen privatizált pécsi tömegközlekedési vállalat egész buszparkja magánkézre került a városvezetés és a vagyonkezelő vezetésének tudta nélkül, forrásaink egyetértenek abban, hogy Varga kirúgása ettől függetlenül is csupán idő kérdése volt. Vargát még Tasnádi hozta Pécsre (a vagyonkezelőt addig Toller káderei irányították); vezérigazgatóságának szűk két éve nem volt kimondott sikertörténet, bár ebben egy, a vagyonkezelő belső viszonyait jól ismerő forrásunk szerint legalább akkora része volt elődjének, mint neki. A Pécs ingatlanvagyonát kezelő és a várost üzemeltető cégnél az egyéni és politikai érdekeket előtérbe helyező döntések miatt forrásunk szerint már a Toller-korszak végén komoly anyagi zavarok keletkeztek, melyekből a cég ingatlanjai eladásával próbált előremenekülni. A városi intézményeket Tasnádi és Varga egy új szupervállalat, a Pécs Holding létrehozásával próbálta meg stabilizálni, amelybe a vagyonkezelő mellett a városi cégek többségét is bevonták. Ám csak annyi történt, hogy az eddig egyenként veszteséges cégek helyett egy darab masszívan veszteséges vállalat jött létre, amely a választás idejére már a fizetésképtelenség közelébe került.
Varga menesztése után a városvezetés gyorsan pályázatot írt ki a vezérigazgatói posztra, amelynek komolyságát azonban megkérdőjelezte, hogy szeptemberben mégsem a pályázók közül került ki az új vezető, hanem Pécs Mr. Winston Wolfját, Kiss Tibort kérték fel. Bár a hivatalos indoklás szerint azért döntöttek így, mert a városvezetés a pályázat kiírása és az eredményhirdetés közötti időszakban jött rá arra, hogy valójában mekkora a baj a Pécs Holdingnál, egyik forrásunk jóval prózaibb okot említett: Varga menesztésére és a pályázat kiírására olyan hirtelen került sor, hogy Kissnek nem volt ideje beadni a jelentkezését. A civilben a hulladékszállítással és -feldolgozással foglalkozó Biokomot vezető szakember univerzális tálentum, például két és fél évvel ezelőtt a Pécs2010 Menedzsment Központba rándult át pár hónapra tüzet oltani. Forrásaink szerint Kiss nem csupán annak köszönheti népszerűségét, hogy valóban jó menedzser, hanem a mindkét oldallal gondosan ápolt politikai kapcsolatainak is. Ezek néha formálisan is fennállnak, hiszen két városi képviselő - egy szocialista és egy szabad demokrata - is a Biokom alkalmazottja civilben. Nem meglepő, hogy a pécsi közgyűlés szeptember 10-én lényegében egyhangúlag választotta meg Kisst a Holding élére - stílszerűen zárt ülésen.
Tasnádi emberével szemben Tóth Bertalan választottját, a Pécs2010 Menedzsmentközpontot Mészáros András kirúgása óta ügyvezetőként irányító Ruzsa Csabát nem érte el a városházi seprű. Ebben szerepet játszhatott, hogy a fiatal közgazdász a "gyüttment" Mészárossal szemben a megyei kórházat vezető édesapja révén jól ismert a pécsi elitben, ráadásul irányítása alatt elmaradtak a projektet korábban menetrendszerűen elérő botrányok. Emellett az sem utolsó szempont, hogy a millió sebből vérző EKF nem élt volna túl még egy vezetőváltást.
A Kiss Tibort pajzsra emelő közgyűlésen kezdődött Páva eddigi legkockázatosabb és nemzetközi vihart is kavaró politikai játszmája. A polgármester akkor jelentette be, hogy miután egy nemrég lezárult vizsgálat szerint a francia kisebbségi tulajdonos által működtetett Pécsi Vízmű (PV) Zrt. multinacionális és nem pécsi érdekeket szolgál, a város azonnali hatállyal felbontja vele a szolgáltatói szerződést, és egyben kivásárlási ajánlatot tesz a zrt. 48,5 százalékát birtokló Sueznek.
Pécs visszavág Trianonért
A polgármester jól ismerhette a vízmű és egyben a Suez működését, hiszen 1995 tavaszán épp ő kötötte meg a részleges privatizációról szóló szerződést a multinacionális vállalattal annak érdekében, hogy a tőkehiányos, pazarlóan működő vízműből korszerű vállalat lehessen. Páva a szerződés aláírása előtt a cég pénzén Dél-Amerikában tájékozódott a Suez jogelődje, a Lyonesse tevékenységéről. Bár a PV jórészt a Sueznek köszönhetően nyereségesen működött, a helyzettel már Toller László sem volt elégedett - épp amiatt, mert a vállalat nem csak az önkormányzat számára termelt nyereséget. Pécs és a francia multi viszonya akkor romlott meg véglegesen, amikor a PV Zrt. menedzsmentje ellenállt Tasnádi Péter azon terveinek, hogy a vállalat - önállóságát feladva - a Pécs Holdingba olvadjon. A szocialista városvezetés és a vízmű közötti háborúban ekkor az előbbi húzta a rövidebbet, amennyiben nem sikerült a franciákat egy - MSZP-közelinek tartott - befektető bevonásával megzabolázni. A Fidesz és az MSZP közös érdekeit jól jelzi, hogy a Pávát lépésre sarkalló vizsgálatot még a Tasnádi halála utáni hónapokban a várost ideiglenesen irányító Tóth Bertalan rendelte meg. A módszerek persze eltértek: Páva nem új befektető bevonásában gondolkodott, hanem a teljes "vissza-önkormányzatosításban".
A döntés utáni hetekben nem folyt érdemi tárgyalás a két fél között; aztán felgyorsultak az események. Október elsején a pécsi közgyűlés úgy döntött, hogy létrehozza a vízszolgáltatásért felelős Tettye Forrásház Zrt.-t, négy nappal később az önkormányzat őrző-védők segítségével elfoglalta a PV Zrt. székházát, kiutasítva a cég vezetőségét; az új idők beköszöntét a Suez zászlójának levonása és helyére a magyar lobogó felhúzása jelezte. A történetre a helyi ellenzék köréből csupán az MDF egy szem képviselője reagált pár nap késéssel - a Pécsett is kómába zuhant liberálisok a jelek szerint semmi kivetnivalót nem találtak a jogállamiság és a piacgazdaság sajátos helyi értelmezésében. Franciaország nagykövete viszont nem volt ennyire megértő: a diplomata két nappal a székházfoglalás után nyilvánvalóvá tette, hogy az ügynek nemzetközi következményei lesznek, és a francia fél kormányszinten kezeli a kérdést. Az ügy az október közepi Sarkozy-Bajnai-találkozón is előkerült, és a magyar kormányfő nem győzte nyugtatni a furcsa eljárás miatt aggodalmaskodó francia nagyvállalatokat.
A multinacionális tőke elleni harcban Pécs vezetése ugyanakkor meglehetősen szelektív, hiszen míg a Suezzel a szerződés újratárgyalására sem volt hajlandó, a város távhőszolgáltatóját energiával ellátó, a francia Dalkia csoport tulajdonában álló Pannonpower hőerőmű szindikátusi szerződésében semmi kivetnivalót nem lát - holott annak több pontja az ügyészség szerint is hátrányos a város számára, és az ügyben a Gazdasági Versenyhivatal is vizsgálódik. Pávát a kampányban egyébként több támadás érte amiatt, hogy a Pannonpowernek is dolgozó ügyvédként igennel voksolt a szerződésre még mint a Fidesz frakcióvezetője.
A pécsiek pedig azt nem bírják eldönteni, hogy melyik cég a jogos vízszolgáltató Pécsett, és kinek kell a számlákat fizetni: lapzártánk idején épp a PV Zrt. "foglalta vissza" ügyfélszolgálati irodáját a Tettyétől.
A jövő városa
Az új vízművet irányító Winkler Tamás messziről érkezett a szakmába, hiszen a korábban a Fidesz nagykőrösi szervezetét is irányító közgazdász az Orbán-kormány alatt a Nemzeti Lóversenyiroda Kft.-t vezette, majd a nagykőrösi vagyonkezelő éléről került a Fővárosi Vízműhöz főosztályvezetőnek. A mintegy 160 ezer ember vízellátásáért felelős Tettye nagy előrelépés Winklernek, aki Pécsre érkezése előtt a 12 ezer fős Biatorbágyot ellátó vízmű főnöke volt. Kinevezése forrásaink szerint Páva frakciójának néhány tagját is meglepte. Pedig sejthettek volna valamit, hiszen Pécsett már Winkler érkezése előtt föltűnt a Fidesz volt pártigazgatója, Várhegyi Attila, akinek cége, a Prestige Media Kft. első körben Páva kampányában vállalt részt, majd telefonon kérte ki a pécsiek véleményét olyan fontos kérdésekben, mint a Széchenyi tér felújítása vagy a vízmű sorsa. A Fidesz-közeli erők beáramlásának következő fázisa a helyi médiaviszonyok átformálása lehet, miután pécsi újságírókörökben eldöntött tényként kezelik, hogy a még Toller László alatt létrehozott önkormányzati lap, a Pécsi Hírek helyére a Helyi Théma, vagyis a jobboldali önkormányzatok által az elmúlt években erősen favorizált, ingyenesen terjesztett újság kerül. A döntést a helyi ellenzék első körben sikeresen megfúrta az október 15-i közgyűlésen, amelyen sikerült úgy módosítani a közbeszerzési eljárás kiírását, hogy a pálya ne egyértelműen a Vitézy Tamás jobboldali üzletember érdekeltségi körébe tartozó lap felé lejtsen. Igaz, forrásaink szerint így is idő kérdése csupán a Pécsi Hírek kiebrudalása.
A jelekből tehát úgy tűnik, a várost májusban megszerző legnagyobb ellenzéki párt a jövő évi terveit teszteli helyi szinten. A pécsi események nem meglepőek Orbán Viktor és Kövér László nyilatkozatainak ismeretében: az ország (illetve Pécs) helyzetéért felelősök megkeresése és felelősségre vonása, a nemzetközi tőke megzabolázása és az állam (az önkormányzat) szerepének erősítése. A Fidesz belső viszonyait jól ismerő forrásaink szerint a próbatesztet valójában nem is Páva Zsolt, hanem az Orbán egyik bizalmasának számító Bánki Erik regionális pártigazgató futtatja, aki nem csak a Dél-Dunántúlon megkerülhetetlen pártbéli tényező. A sajátos módszerekkel végrehajtott vízművisszavétel, az einstand fogadtatása ezért is kulcskérdés: amennyiben a helyi közvélemény jól reagál az eseményre, jövőre országos szinten is előfordulhatnak hasonlóan radikális lépések. Már kétszázat sem kell addig aludni.
