Energiahatékonyság-növelés, munkahelyteremtő és gazdaságélénkítő szerep, régiós érdekérvényesítés: ezek a kormányzásra készülő Fidesz hívószavai az energetikában. No meg az általánosan beígért elszámoltatás, és hogy az energiahivatal elnökének (meg az állami vállalatok felső vezetésének) mennie kell.
Belső körökben Matolcsy György többször emlegette, hogy a megújuló energia részarányát 20 százalékra kell emelni; e kissé futurisztikus víziótól, valamint az előbb idézett szlogenparádétól eltekintve a párt szakági programja nem szimplán a kampányra kihegyezett nagyotmondás-gyűjteménynek tűnik.
A Fidesz-kormánynak kettős kihívással kell majd szembenéznie: az orosz (gáz) függéstől szabadulás kérdésével, és hogy miként lehet az energiapolitikát eredményesen összehangolni a gazdaságfejlesztéssel. Egyelőre a "brüsszeli pénzek" sem oda kerülnek, ahol azok látható eredményt hoznának: például az uniós nemzeti fejlesztési források jelentős része "köztérszépítésre" igénybe vehető, ám az eddig meg sem fordult a fejekben, hogy a kandeláberek, szökőkutak közkinccsé tétele helyett e keretet a hőszigeteléssel, energiatakarékossá tett homlokzattal és (ház)felújítással, s ezzel a gazdasági aktivitás felpörgetésével is házasítani lehetne. Pedig akár rövid időn belül is látványos siker érhető el azzal, ha az EU-val elfogadtatjuk, hogy e fejlesztési keretek az efféle energiahatékonyság felé is terelhetők legyenek. A magyar építőipar jelenlegi helyzetében szinte kizárt, hogy a leendő kormány ne próbálkozna meg ezzel.
Nem szökhet hő!
Az eredetileg áprilisban megszűnő gázártámogatás (amit a napokban hosszabbítottak meg júliusig) politikai meglovagolásán túl a Fidesz arra is készül, hogy abból a pénzből, ami emiatt a költségvetés számára felszabadul, látványos energiahatékonysági projekteket indítson. Feltéve persze, ha sikerül a Pénzügyminisztériumot (PM) is rávenni, hogy a támogatásra eddig adott évente több mint százmilliárd költségvetési forintot ne elvegyék a szektortól, hanem hagyják átcsoportosítani. Ha lesz erre akarat, akkor a meglévő kapacitások újracímkézésével akár évi 2-300 milliárd forintos keretet is fordíthatnak e programokra. Az, hogy ezek finanszírozására lesz-e magyar zöld bank, vagy az összeget a Magyar Fejlesztési Bankba (MFB) pakolják - ahogyan a francia Credit Agricole esetében is történt -, részletkérdés.
Az energiahatékonyság-növelés mellett a megújuló energiatermelésre is többféle, bár kevésbé konkretizált elgondolás született. Volt már hangsúlyos a Pakshoz, a szénhez, a makói gázhoz, és a földhöz való viszony is (az utóbbi az energiafű-támogatások felkarolásától a biomassza-erőművek újragondolásán át a kistelepülések szövetségben építendő biogázerőmű-építéseinek támogatásáig terjedt). Azzal érdemes számolni, hogy az elkövetkező két-három évben az államnak pluszpénze semmire nem lesz. Vagyis változatlanul sarkalatos kérdés, hogy az új kormányzat képes lesz-e szakítani az energiaárak politikai motivációjú szabályozásával. Az EU-ban Magyarország 2020-ra 13 százalékos megújuló energiás részarány elérését vállalta (erre tromfolt Matolcsy a maga húsz százalékával), vagyis rövidesen meg kellene mondani azt is, hogy ebből mennyit és hogyan teljesítünk majd a villamosenergia-termelésben, mennyit a közlekedésben, és mekkora részt a fűtésben.
Az energetika kiemelt területként kezeléséhez el kéne kerülni az elmúlt évek államigazgatási buktatóit is: amennyiben az új kormány az energetikát preferálni akarja, vagy önálló tárcát ad a szakágnak (a honi államigazgatás ettől kategorikusan elzárkózik), vagy a Miniszterelnöki Hivatalban működő stratégiai kabinetet (vagy intézetet) hoz létre erős jogosítványokkal.
Ha azonban az a terv valósul meg, hogy valamiféle gazdasági gigaminisztérium intézi majd az ügyeket, akkor az energetikai tanácsadók szerint borítékolható, hogy marad az eddig is jellemző koordinálatlanság. A gigatárca vezetésére a hírek szerint nem is Matolcsy György, hanem Fellegi Tamás a kiszemelt. Fellegi már a 90-es választásokon részt vett a Fidesz kampányában, 1996-2000 között a Matáv ágazati igazgatója és a kormányzati kapcsolatokért felelős vezérigazgató-helyettese volt. 2000-től az EuroAtlantic Rt. vezérigazgatója, 2007-től pedig a Kapsch Magyarország ügyvezetője. A tavaly alapított Infocenter.hu médiabefektetési vállalkozás ügyvezetőjeként Fellegi jelenleg a Class FM rádió kisebbségi, valamint a Heti Válasz és a Lánchíd Rádió 100 százalékos tulajdonosa.
Régió, sorakozó!?
Oroszországnak az Európai Unióval való együttműködése lényegében az orosz-német, az orosz-olasz, esetleg az orosz-francia együttműködésekre korlátozódik, a közép-európai régió országainak érdekei legfeljebb másodlagosak. Ennek felismerése hozta felszínre a regionális összefogást, amely hatékonyabb fellépést eredményezhet.
Ha február végén nincs a visegrádi országok budapesti találkozója, akkor megállna az a kijelentés, hogy a régió energetikai összehangolásáért a jelenlegi kormány nem tett semmit. A szocialisták, akik a térségben az oroszokkal szembeni közös álláspont leggyengébb láncszemének számítanak, mégis tető alá hozták a szlovákok, csehek és lengyelek által is aláírt deklarációt. Ennek fő mondanivalója az egységbe tömörülés, illetve a közös (akár Oroszországgal, akár az EU-val szembeni) érdekek összehangolt érvényesítése. A lengyelek és a csehek az elmúlt kormányzati ciklusokban erőteljesen az energiabiztonság és a függetlenítés felé vették az irányt, a szlovákoknál pedig most jutottak el hasonló konklúzióig. Az utóbbi években egyre mélyülő és egyre súlyosabb következményekkel járó orosz-ukrán gázvita ugyanis megszólaltatta a vészcsengőket. A február végi találkozón a korábban Moszkva felé kacsingató szlovák kormányfő, Robert Fico nagy vehemenciával kardoskodott a mihamarabbi szoros szlovák-magyar energetikai kooperáció mellett. A Lengyelországtól Bulgáriáig húzódó sávban a lengyelek a cseheket és a románokat, a csehek a szlovákokat, míg mi a horvátokat és a bolgárokat kezdtük el a közös stratégia előnyeiről győzködni. Mindebből az következik, hogy a következő ciklusban a külpolitikának a Balkán felé is kell orientálódnia.
Ez ügyben a Fidesz keveset mond, de konkrét jeleket küld. Orbán Viktor egy tavaly év végén öszszehívott nemzetközi energetikai konferencián először szólalt meg e témában, és az oroszok felé a korábbinál békülékenyebb hangot ütött meg, ezzel együtt azonban azt is mondogatta, hogy a regionális főszerep épp nekünk volna való. A februári visegrádi négyek találkozóján aláírt deklarációról pedig Németh Zsolt nyilatkozta azt több fórumon is, hogy "végre a szocialisták is arra mennek, amit a Fidesz szorgalmaz".
Búcsúk és talányok
A Fideszben nagy a fogadkozás, hogy a közelmúltban kinevezett és politikai kádereknek tartott új embereket villámgyorsan eltávolítják pozícióikból - állítólag már lista is van. A legkevésbé talán Gordos Péter államtitkár januárban nyert MSZKSZ- (Magyar Szénhidrogén Készletezők Szövetsége) igazgatósági tagságának a felhánytorgatása érthető, mivel oda a szakminiszter alanyi jogon javasolhat tagot, és a delegáltat bármikor, külön hercehurca nélkül vissza lehet hívni. Gordos ráadásul kényszermegoldás is volt, elődje lemondott, a miniszter, Hónig Péter pedig sem a minisztériumban egyébként külsős, de esélyes befutóként számon tartott Kaderják Péter, sem a tavaly nyáron az EMFESZ-botrányból nyugdíjba vonult energiahivatali exelnök, Horváth J. Ferenc jelölését nem vállalta.
Az átvilágítási tervben nemcsak személyek és kinevezések, hanem olyasfajta last minute döntések alapos vizsgálata is szerepel, amilyen az ún. inert gázzal kapcsolatos indítvány átpréselése is volt. A "sapkagáz" néven is ismert anyag lényegében a kőolajat felszínre nyomó légnemű gáz. Nagyjából harmadával alacsonyabb kalóriájú, mint a hagyományos gáz. Az 1998 előtti állami fúrásoknál keletkező inert kitermelését 65 százalékos bányajáradék terhelte, ezért gazdaságtalan volt a hasznosítása. A minisztérium pár hete nemcsak a bányajáradékot szállíttatta le rendeletileg a töredékére, hanem az inert gáz elégésével nyert villamos energiát is betolta a már egyébként is torz és extrém módon fogyasztói árdrágító hatású kötelező átvételi rendszerbe. Azt minisztériumi forrásból tudjuk, hogy a sapkagázkérdés rendezését a Miniszterelnöki Hivatalból hónapok óta presszionálták, és azt is, hogy a szaktárcánál ez ügyben többször is egyezkedett egy szocialista képviselő.
Az energiaszektor jelentős befolyású szereplői (termelők, nagy szolgáltatók, kereskedők) úgy kalkulálnak, hogy a kormányváltás jelentős személyi átrendeződéssel jár. A szakminisztériumban az apparátus avval számol, hogy az átadás-átvétel június közepéig feltehetően lezárul, s őszig a Fidesz a szektorban minden fontos pozícióba a saját embereit ülteti. Információink szerint Matos Zoltánnak, a Magyar Energia Hivatal tavaly ősszel hat évre kinevezett elnökének "mindenképpen mennie kell", mert bár szakmailag nem találtak rajta fogást, a Fidesz szemében bűn, hogy elfogadta Bajnai Gordon felkérését. (Az megint más kérdés, hogy Matost felmenteni vagy kirúgni csak törvénymódosítással - vagy ahogyan 2003-ban Kaderják Pétert, törvényszegéssel - lehet. Amennyiben Matosnak mennie kell, utódja állítólag már megvan a korábban Csillag István gazdasági tárcájánál miniszteri biztosként dolgozó Bíró Vencel személyében.) A Fidesznek esze ágában sem volt felszólalni Matos mellett, amikor március elején Podolák György (MSZP) a miniszterelnöknél a felmentését kérte az áprilisi gázáremelés okán. Hiába, hogy Matos épp azt és úgy teszi, amit a fideszes "energiastratégák" majdan megvalósítandó gyakorlatként vizionálnak - vagyis él a hivatali jogosítványaival, és a gazdasági kérdésektől távol akarja tudni a direkt politikát. A Fidesz jól láthatóan hagyja, hadd vergődjenek a szocialisták - a napokban hivatalosan is kihirdetett gázáremelés után már az egész MSZP kérte nemcsak Matos, de a szakminiszter felmentését is, ám a Fidesz erre sem mozdult. A leendő kormánypárt ugyanakkor egy szót sem ejt arról, hogy például visszaállítja-e az ártámogatási rendszert, vagy sem. A Fidesz egyik tanácsadója viszont elég világosan fogalmazott a Narancsnak: "El kellene kerülni, hogy a mostanra kialakult helyzet elindulhasson visszafelé, s hogy mindenféle szociális sirámok hatására a politika azt kezdje el fontolgatni, hogy újra a kezébe veszi a dolgok irányítását."
Az energiahivataltól eltérő megítélés alá esik a Magyar Villamos Művek. Mártha Imre bizonyára nem maradhat első számú vezető a cégben. Akármit rónak is majd fel neki (és a menedzsmentnek), Mártha az MVM szempontjából ügyesen és eredményesen használta ki a szabályozás nyújtotta kereteket (amiket az utóbbi években nemegyszer sikerült a saját szájízük szerint igazítani), s a cég 2009-ben 43 milliárd forintos nettó nyereséget produkált. Ez akkor is önmagáért beszél, ha ennek a felét már szó nélkül befizették az államkasszába a 3,8 százalékos államháztartási hiány tarthatósága érdekében. Azt minden forrásunk valószínűtlennek nevezte, hogy a Fidesz kormányra kerülve épp az MVM-nél mulasztaná el a nagyvizitet, de azt többen is megalapozott elképzelésnek tartották, hogy Mártha a cégnél maradhat: persze nem elnök-vezérigazgatóként, hanem a korábbi szakterületén, a kereskedelmi vonal vezetői posztján. Mostani széke a hírek szerint arra a Faragó Csabára vár, aki az első Fidesz-kormány idején egy sor meghatározó állami vállat (ÁPV Rt., MFB, Malév) vezetőségének a tagja volt, s aki 2007-ig az MKB Bank elnöki tanácsadója, majd azt követően a dublini magyar kereskedelmi képviselet vezetője lett. Az MVM személyzeti átszabása legfőképp attól függ, hogy az új kormány a céget hogyan pozicionálja: az állami fejőstehén funkcióját tölti be továbbra is, avagy akár a régióban terjeszkedés esélyére is lehetőséget kap.
Az a szakma számára világos, hogy a Fidesz közelében az utóbbi időben felbukkant energetikai szakértők tudása több esetben hiányos, ahogyan egyelőre lukas a humánerőforrás-menedzsment is. Kérdés, hogy e hiányt úgy oldja-e meg a Fidesz, hogy megpróbálja a saját embereivel lefedni a mezőnyt, avagy továbbra is engedi, hogy a főbb energetikai témákban a Mol és az MVM írja össze először, mit gondol helyesnek, és aztán majd abból áll össze a nagy kép. A szakemberhiány mennyiségi orvoslását információink szerint nagyrészt az utóbbi években az államigazgatásból meg az energetikai szektor óriásaiból kikerült, 50 év körüliek korosztályából próbálják megoldani. De arra utaló jelek is vannak, hogy a "tudásűr" kitöltésére már lobbisták is bejelentkeztek.
Nagy kérdés tehát, hogy a Fidesz tényleg "rendet akar-e vágni a sorok között", és kiizzadja-e a részterületeken felmerülő kérdéseket világosan szabályozó elgondolásokat. A közérthető energiastratégiai irány megjelölése nélkül ugyanis előre nincs tovább út.
Kézbe vett energiasors
Fel kell számolni azt a helyzetet, hogy az elmúlt két évtizedben háttérbe szorultak a közösségi szempontok a hazai energiagazdálkodás gyakorlatában, és figyelembe kell venni a fogyasztók érdekeit - fogalmazott Bencsik János a Kiskunmajsán tartott "Kisvárosi energetika" című konferencián. A tatabányai polgármester jól illik a Fidesz "új korszakot nyitunk" példatárába, hisz épp csak lezárult az a több mint másfél éves adásvétel, melynek során a város (az Elmib Zrt. kisebbségi tulajdonosként történt bevonásával) a 22 ezer távfűtéses lakást ellátó fűtőerőművet megvette a Magyar Villamos Művektől. Bencsik szerint az "energia-rabszolgaságból" ez jelenthet kiutat, s úgy véli, a jövőben elsődleges fontosságú lesz a lakossági, intézményi és gazdasági fogyasztók biztonságos ellátása. Ezt azonban csak az állam szabályozási szerepének növelésével lehet elérni, melynek érdekében viszont nem pusztán tömör és érthető energiastratégia megalkotása szükséges, hanem "biztosítani kell végre a Magyar Energia Hivatal független működését is" - mondta a Narancsnak a polgármester.
