Az érintettek szerint nem a megfelelõ helyen és "barátságtalan idõpontban" rendezték meg a Hajdú-Bét Rt. hitelezõi választmányi ülését, meglepõen szigorú és demonstratív biztonsági intézkedések mellett. A debreceni központú Hajdú-Bét kis hitelezõinek döntõ többsége Hajdú-Biharban vagy a környezõ megyékben él. A kecskeméti Szakszervezetek Háza földszinti tanácskozóterme sok mindenre alkalmas, de több mint négyszáz résztvevõ befogadására semmiképp. Olyannyira nem, hogy mint utóbb kiderült, a hitelezõknek a harmada sem jelent meg a "hírõs városban" - igaz, a teremben így sem lehetett volna egy gombostût sem leejteni. A megjelentek közel felének szék sem jutott. Az ülést a pünkösdi hosszú hétvégét követõ kedd délután négy órára hívták össze. Várható volt, hogy a messzirõl érkezõk (s õk voltak többségben) öt óra-fél hat felé elindulnak hazafelé. Így is történt - de haladjunk sorjában.
Út a felszámolásig
"A Hajdú-Bét cégcsoport az ország egyik legnagyobb baromfi- és víziszárnyas-feldolgozója és -értékesítõje volt. A társaság finanszírozási problémái 1998-ban kezdõdtek, amikor az ázsiai, a brazil és az orosz válság miatt elveszítette külpiacainak egy részét, és ezzel egy idõben a belföldi piacokon is csökkentek az árak. A társaság jelentõsen eladósodott, mintegy 25 milliárd forint hitelt halmozott fel. Már 1998-ban és 1999-ben is veszteséges volt, amikor 1999-ben a társaságnál tulajdonosváltás történt. Az új pénzügyi befektetõ nyolcmilliárd forintot tett a cégbe. A korábbi drága hiteleket visszafizették, és a hitelállományt hatmilliárd forintra csökkentették. A társaság 2001-ben nullszaldóssá vált, azonban a hazai piacon az állami tulajdonú konkurenciával a versenyt nem tudta felvenni, ezért nem tudott jövedelmezõen mûködni. 2003-ban a víziszárnyas-piac összeomlása miatt további jelentõs veszteségek érték. 2003 második felében a cég vezetése a helyzet normalizálása érdekében reorganizációs programba kezdett, ekkor azonban a beszállítók közül többen felszámolási eljárást kezdeményeztek ellene a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságon. A társaság bízott a reorganizáció sikerében, ezért a debreceni feldolgozóüzemét bérbe adta, és székhelyét korábbi telephelyének közelébe helyezte át. 2004. január elejére azonban a bankok felmondták a hitelszerzõdéseiket, és gyakorolták a korábbi biztosítéki szerzõdéseikbõl eredõ jogaikat. A legnagyobb hitelezõ pénzintézet a 2002-ben megkötött hitelszerzõdésben biztosított egyoldalú vételi opciós jogát érvényesítette, a Hajdú-Bét Rt. nagy értékû ingatlanjaira vételi jogát bejelentette, és az ingatlanokat a Hajdú-Bét Rt. vagyonából egyoldalú jognyilatkozatával kivonta. Az elvonási értékkel a hitelállományt csökkentette. 2004. január 12-én az APEH is inkasszót nyújtott be a cég bankszámlái ellen, ezt követõen a Hajdú-Bét Rt. már a bankszámlára érkezõ árbevétellel sem rendelkezhetett. A januári munkabéreket még a debreceni gyár elõre kifizetett bérleti díjából rendezték, azonban a február 10-én esedékes munkabérek kifizetésére már semmilyen fedezet nem állt rendelkezésre, ezért a január 22-én megtartott közgyûlés határozott arról, hogy a társaság bejelenti fizetésképtelenségét, és azonnali felszámolást kért önmaga ellen, tekintettel arra, hogy a bankszámlák zárolása csak a felszámolás jogerõs megindulásával oldható fel. (É) A felszámolási eljárás megindítása 2004. január 29-én vált jogerõssé" - olvasni abban a négyoldalas összefoglaló anyagban, amelyet a hitelezõk tájékoztatása érdekében állított össze Hajdú Ágnes felszámolóbiztos, a Hunyadi Válságmenedzser és Felszámoló Rt. vezérigazgatója. Ennek az anyagnak a legfontosabb száma, hogy a cég záró mérleg szerinti vagyona 10,5 milliárd forint, míg a vele szemben megfogalmazott követelések 14,6 milliárd forintra rúgnak.
Ez a hitelezõi tájékoztató, amelyet a felszámoló nem lett volna köteles írásban átadni a hitelezõknek, egyszerre roppant informatív és túlontúl szemérmes. Egyrészt nehéz lett volna rövidebben összefoglalni a Hajdú-Bét csõdbe vezetõ útját. Másrészt nem világos, miért nem nevezi meg az összefoglaló anyag, hogy 1999-ben mely pénzügyi befektetõ vásárolta meg a céget, a hazai piacon melyik volt az az állami tulajdonú cég, amelynek konkurenciájával nem tudott megbirkózni a Hajdú-Bét, továbbá melyik cégnek adta bérbe saját üzemeit. Az is érthetetlen, hogy nem nevezik meg a baromfi-feldolgozót finanszírozó bankokat és azt a pénzintézetet sem, amely opciós jogát érvényesítette a Hajdú-Bét Rt. nagy értékû ingatlanjaira.
A pénzügyi befektetõ a Wallis Rt. volt. A Bábolna Rt. az az állami tulajdonú cég, amely a jelek szerint a kelleténél is erõsebb versenytársa volt a Hajdú-Bét Rt.-nek, és amely cég ma a Hajdú-Bét üzemeiben termel. A legnagyobb hitelezõ pénz-intézetek között találni az OTP-t, a Postabankot, az Eximbankot és a Raiffeisen Bankot; az utóbbi vonta ki a Hajdú-Bét nagy értékû ingatlanjait a felszámolási eljárásból.
Ideges emberek
Némi idõbeli csúszással, feszült légkörben kezdõdött meg június elsején Kecskeméten a hitelezõi választmányi ülés. Hajdú Ágnes felszámolóbiztos vázolta a helyzetet, közben öt percet kért arra, hogy kollégái összesítsék: a 409 hitelezõ közül hányan jelentek meg a választmányi ülésen - ennek ugyanis döntõ a jelentõsége.
A hitelezõi választmány olyan képviseleti szerv, amely a hitelezõk szempontjából követi figyelemmel a felszámolás folyamatát. Ez egy merõben bizalmatlan légkörben - gyakorlatilag minden felszámolás ilyen - segítséget, de legalábbis fogódzót, rálátást és egyfajta ellenõrzési lehetõséget nyújt a hitelezõknek. A hitelezõi választmány megalakulásához az szükséges, hogy a hitelezõk legalább egyharmada úgy igényelje a képviseleti szerv felállítását, hogy egyúttal a hiteligények egyharmadát is birtokolja. A Hajdú-Bét Rt.-nek 409 regisztrált hitelezõje van, közel 19 milliárd forintos követeléssel. (Követelésként fentebb "csak" 14,6 milliárd forint szerepelt: errõl késõbb.) A kecskeméti ülésen a hitelezõk közül minimum 137-nek kellett megjelenni úgy, hogy legalább 6,2 milliárd forint követeléssel rendelkezzenek a 2004. január vége óta felszámolás alatt álló debreceni székhelyû Hajdú-Bét Rt.-vel szemben.
A Hajdú Ágnes felszámolóbiztos által kért öt perc talán tízszer is lejárt már, mire a többszöri számolás után kiderült: 122 hitelezõ jött el Kecskemétre, akiknek az összes követelése 300 millió forinttal elmarad a hitelezõi választmány megalakításához ez esetben szükséges 6,2 milliárdtól. A résztvevõk a rendkívül ideges hangulatban - a jogszabályi rendelkezések dacára - úgy döntöttek: megalakítják a hitelezõi választmányt. A háromfõs testület elnökének a kecskeméti találkozó addigi másfél órájának legaktívabb résztvevõjét, Csilléri Alexandra ügyvédet választották meg, aki 65 Hajdú-Bihar megyei termelõt képvisel a Hajdú-Bét Rt. felszámolási eljárásában.
Miután a megjelent hitelezõk megtudták, hogy nincsenek elegen, élesen bírálták a Hajdú-Bét Rt.-ét korábban hitelezõ pénzintézeteket, amelyek döntõ többsége nem jelent meg az ülésen, megakadályozva ezzel a hitelezõi választmány megalakítását. Néhányan rendesen "bankároztak", míg mások megjegyezték: ez a különbség a kis és a nagy hitelezõk között. Az utóbbiaknak nem érdekük a választmány megalakítása, jobb nekik, ha e képviseleti szerv nélkül folyik a felszámolás. Csilléri Alexandra ügyvéd többször éles vitába keveredett Hajdú Ágnessal; utóbbi bejelentését, miszerint nem hozta magával a hitelezõi listát, felháborodással vegyes nevetéssel fogadták a hitelezõk. "Akkor mit hoztál magaddal, a fejedet nem hagytad otthon?" - kérdezték ingerülten a felszámolótól.
Az egyre kaotikusabb helyzetben Hajdú Ágnes a mikrofonba kiabálva ellentmondást nem tûrõen azt is kilátásba helyezte, hogy azonnal elhagyja "az összes termeket". Erre végül nem került sor: Csilléri ügyvédnõ fõként azt firtatta, hogy ha a zárómérleg alapján készített, 2004. május 14-i hitelezõi tájékoztató szerint 14,6 milliárd forint a Hajdú-Bét Rt.-vel szembeni követelés, akkor két hét múltával, 2004. június elsejére hogyan nõtt 18,6 milliárdra. A négymilliárdnyi különbséget a felszámolóbiztos a kétes követelések nagy számával magyarázta. Csilléri nem hagyta annyiban, hanem tovább forszírozta a dolgot: "Nem fér a fejembe, hogy a két héttel ezelõtti záró mérleg 14,6 milliárdos követelése hogyan ugorhat 4 milliárddal meg, s ha megugorhat, akkor mennyire hitelesek a záró mérleg egyéb számai és adatai?"
A hitelezõk indulatos felszólalásai közepette a felszámolóbiztos bejelentette: hitelezõi követelésnek az számít, amit bejelente-nek. Ezek jogosságát a felszámoló megkérdõjelezheti, de az esetleges vita végére csak a bíróság tehet pontot - késõbb. A követelés bejelentéséhez a követelt összeg 1 százalékát regisztrációs díjként be kell fizetni, igaz, a jelzés és a befizetés között a jogszabályok szerint eltelhet akár egy év is.
A Kecskeméten megjelent hitelezõk közül a kicsik - fõként a Hajdú-Bét Rt.-nek bedolgozó termelõk, libatömõk, kacsások - roppant kíváncsiak voltak, hogy kik a hitelezõk, és pontosan mennyit követelnek. Ám ezt Hajdú Ágnes üzleti titokra és az ide vonatkozó egyéb szabályokra hivatkozva nem árulta el; azt viszont igen, hogy 11 B kategóriás hitelezõ van csaknem 12 milliárd forintos követeléssel, a 309 E, F és G kategóriásnak 5,9 milliárddal, míg a 89 D kategóriásnak 814 millióval lóg a debreceni baromfi-feldolgozó cég. A kategóriák betûi a hitelezõk kifizetésének a sorrendjét jelzik: az ülésrõl hiányzó A kategória például a munkabérek kiegyenlítését takarja (a bérkifizetés elmaradása miatt indult meg a felszámolási eljárás).
A felszámolás megindulásával a létszámleépítést is megkezdték a cégcsoportnál. A társaság létszáma 1474 fõ volt, amelybõl "munkajogi állományban" 223 fõt foglalkoztattak. A csoportos elbocsátást a Hajdú-Bét még a felszámolás megindulása elõtt bejelentette a megyei munkaügyi központnak. Fedezet hiányában a Bérgarancia Alapot már háromszor vették igénybe a munkavállalók havi bérének és egyéb, a felmondással kapcsolatos járandóságának a kifizetésére. A leépítések miatti várható összköltség 1,6 milliárd forint körül alakul.
Bizonyosság nélkül
Ilyen elõzmények mellett is meglepõ, hogy a társaságnál elvégzett vagyonfelmérés szerint az évi több tíz milliárdos forgalmat bonyolító cégcsoport pénztárában - a záró mérleg szerint - csupán 3,6 millió forint volt.
A Hajdú-Bét Rt.-nél a vagyonértékesítés - kivéve a Raiffeisen Bank opciós jogosultságával kivitt ingatlanokat - megkezdõdött. A Raiffeissen-akcióval a debreceni, a kisvárdai és a zagyvarékasi gyár-ingatlan, valamint több csirke- és víziszárnyas-telep kikerült a Hajdú-Bét Rt. felszámolásba vonható vagyonából. Érdekes a debreceni központi üzem sorsa: a Napi Gazdaság beszámolója szerint a debreceni földhivatal - megváltoztatva korábbi döntését - elfogadta, hogy az ingatlant a hitelezõ Raiffeisen Bank mégis kivonhassa a portfólióból, és továbbadhassa a Békésfact Kft.-nek.
A megmaradt ingatlanokért eddig olyan alacsony összegeket ajánlottak a befektetõk, hogy azokat a felszámoló nem fogadta el. A gépkocsipark egyharmadát értékesítették, az ebbõl befolyt pénz azonban nem jelentõs. Nem könynyíti a helyzetet, hogy a Hajdú-Bét Rt. eszközei 83 településen találhatók meg. Az ingó és ingatlan vagyonelemek õrzése igen sokba kerül havonta, miközben a vagyonbecslés folyamatos.
A kecskeméti ülésen Hajdú Ágnes felszámolóbiztos elmondta: az eljárás jelenlegi fázisában a követelések megtérülésének arányát megközelítõen sem tudják meghatározni. A jelenlévõk többsége ezért úgy ítélte meg: félõ, hogy a 309 E, F és G kategóriás kis hitelezõ (többségében termelõ) nem juthat hozzá jogos követeléséhez. Úgy tûnt, a hitelezõi választmányi ülés résztvevõi közül jó néhányat nehezen lehetne meggyõzni arról, hogy - hangoztatott véleményükkel szemben - a felszámolás nem vagyonkimentõ akció. Hajdú Ágnes kevés sikerrel ismételgette: a felszámoló díjazása a felszámolás sikerétõl, vagyis az eljárás eredményeként befolyt összegtõl függ.
Gyulai Tamás
