Szabó József eltűnését tavaly május 21-én jelentették be a rendőrségen, a 17 éves nagyatádi fiú holttestét két nappal később találták meg Kaposvár külterületén, a cukorgyár közelében, egy ún. derítő tóban. A tettesek felkutatása nem tartott sokáig, V. Dávidot - aki a rendőröket értesítő osztálytársának mondta el, hogy "szerinte" hol lehet az áldozat - és osztálytársát, K. Mihályt azonnal őrizetbe vették. Azonban bármilyen tájékoztatásra - a hét vége miatt - csak május 26-án, hétfőn került sor. Pedig a letartóztatott kamaszok beismerő vallomást tettek: ők voltak azok, akik különös kegyetlenséggel - s mint később kiderült, előre megfontolt szándékkal - végeztek osztálytársukkal, akiről környezetükben szinte mindenki azt gondolta, hogy a barátjuk volt.
Valami szörnyű titok
A megmagyarázhatatlan cselekmény hírét országszerte megdöbbenés fogadta. Nemcsak a brutális elkövetési mód (a bíróság megállapítása szerint Szabó Józsefet előbb bottal és vésővel ütötték, fojtogatták, majd arcára betontömböket dobtak, végül a vízbe lökték), de az elkövetők személye miatt is. A gyilkosok - miként az áldozat - Kaposvár "elit gimnáziumába", a Táncsicsba járt, senki nem tartotta őket különösebben "problémás" gyereknek.
A várost sokkolta az esemény, különösen, hogy kiderült: a fiúk a gyilkosságot követő napon úgy viselkedtek, mintha mi sem történt volna, tettüket viszont régóta tervezgették. Ennek ellenére már közvetlenül az eltűnés után hallatták hangjukat az összeesküvés-elméletek rajongói. Valószínűleg senki nem csodálkozott azon, hogy a holttest megtalálása és a rendőrségi közlemény megjelenése közötti pár napban igen sokan a helyszín közelében élő romákat gyanúsították - annál is inkább, mert néhány lap arról számolt be, hogy az áldozat "nemzeti kötődésű" volt. De miután kiderült, hogy kik a gyilkosok, újabb "megfejtések" születtek: szerepjáték, halállista, drog miatti csetepaté, sőt: a szexuális motiváció is szerepelt a lehetséges indítékok között, és egy korábbi gyilkosságot is emlegettek. Egyesek szerint a fiúk ölték meg azt a hajléktalant is, akit 2008 januárjában fogtak ki a Kaposból. (A rendőrök nem találtak gyilkosságra utaló nyomokat, az áldozat feltehetően rosszul lett, és beleesett a folyóba - a szerk.) Mások tudni vélték, hogy csak azért tartóztatták le a gimnazistákat, hogy megtévesszék az igazi gyilkost. A lapok arról cikkeztek, hogy Kaposváron "rettegés uralkodik", és további zavart okozhatott, hogy az elkövetők "közülünk valók", illetve a feltételezés, ami ugyan értelmetlen, ám ilyenkor szinte természetes reakció: "Ha ezt teszik a város legjobb gimnáziumának tanulói, mi lehet máshol?"
A gyilkosságot követő hetekben úgy tűnt, hogy a háttérben valami szörnyű titok lappang, amit az olyan "gyanús" tények is erősítettek, hogy az egyik elkövető apja rendőr volt, de ismét képbe került a szélsőjobbos vonal is, mivel az áldozat egy helyi hagyományőrző egyesület, a Fekete Hollók Rendje "apródjaként" szolgált. Az általában csendes, visszahúzódó, de családi, baráti körben könnyen megnyíló Szabó József érdeklődött a történelem iránt. "Főleg a középkort és a harcászatot szerette, ezért jelentkezett fél évvel a halála előtt a rendbe" - emlékeznek vissza a fiú szülei, akikkel a Kaposvártól 50 kilométerre fekvő Nagyatádon beszélgettünk. Elmondásuk szerint a Mátyás-kori jelmezekben várjátékokon fellépő, íjászati bemutatókat tartó csoport nem ideológiai/politikai alapon szerveződött, és nem az agresszióra épült. Az együttlétek lényege a múltidézés és a bajtársiasság, az összetartozás érzése volt, kemény kiképzéssel és fegyelemmel. "A tagok között gimnazista fiatalok és idősebbek egyaránt megtalálhatók, Jocóval együtt vett részt az alkalmakon Dávid is."
A Táncsics-gimnáziumot is támadni kezdték, voltak, akik "drogelosztónak" nevezték, mások a tanári kar felelősségét hangsúlyozták, bizonyos lapok az igazgató politikai hovatartozását firtatták. Reöthy Ferenc, az iskola igazgatója nem kívánt nyilatkozni az esetről, de korábban, a Somogy megyei online-nak a következőt mondta: "Ez a dráma nem az iskolában megjelenő erőszak körébe tartozik, mert sokkal több összetevője van, mint a közvetlen iskolai összefüggések. Gyilkosság történt. Előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság. Haláleset volt már az iskolai erőszak összefüggésében, de attól messze vagyunk, hogy a legszélsőségesebb gyilkosság bekerülhessen e kérdéskörbe. A lelkiismereti felelősségünk felmerül, mert olyasmi történt, amin sem a tanárok, sem a diákok nem tudják túltenni magukat." (Az osztálytársaknak szakpszichológus segített a trauma feldolgozásában - a szerk.)
Az igazgató néhány nappal a gyilkosság után szülői értekezletet tartott - a sajtó kizárásával -, ahol kizárólag a tényeket ismertette, találgatásokba nem bocsátkozott. "Összefogást" és "nagyobb figyelmet" kért szülőtől, pedagógustól egyaránt. Az eseményen részt vevők elmondása szerint a szülők "megrendülten hallgatták, majd végül megtapsolták az igazgatót, ezzel is jelezve, hogy nem hibáztatják sem őt, sem kollégáit, amiért nem tudták elejét venni a tragédiának. A helyszíni tudósító megjegyezte: "A szülők kiálltak az iskola mellett, és osztották az igazgató véleményét az összefogást és a gyerekekre való nagyobb odafigyelést illetően."
Ennek ellenére úgy tűnt, hogy nemcsak a megdöbbent kaposváriak, de az esetet követő médiacirkusz mutatványosai sem nyugodtak bele abba, hogy ez a gyilkosság bárhol az országban - sőt, bárhol a világon - megtörténhetett volna. Ráadásul a gyilkosság indítékáról nem sikerült egyebet kideríteni, mint ami később az ítélet indoklásába került: "A vádlottakat már nagyon idegesítette Szabó József magatartása, tolakodónak vélték, és egyetlen megoldásként a sértett megölését tartották lehetségesnek."
Barátságot színlelve
"A nyomozás fokozott ügyészi felügyelet mellett, számos szakértő bevonásával zajlott, s ennek során az összes szóba kerülő indítékot megvizsgáltuk, ellenőriztük, de azon kívül, ami a vádiratba került, semmiféle más indíték nem nyert bizonyítást" - mondja Fekete Róbert ügyész, vagyis az ügyben csak a vádlottak felelősségét lehetett megállapítani büntetőjogi értelemben. Mindez azért fontos, mert nemcsak az derült ki, hogy a fiúk már hónapokkal korábban készültek a gyilkosságra, de az is, hogy ezt néhány osztálytársukkal közölték. "Két osztálytárs tudott a tervről, és teljesen valószerű, amit állítanak: egy pillanatra sem hitték, hogy a gyilkossági szándék komoly lenne" - mondja az ügyész. Életszerű az is, hogy mivel a "terv" teljesen abszurdnak tűnt, feleslegesnek tartották, hogy erről a tanárokat értesítsék, sőt Szabó József keresésekor sem gondolták, hogy osztálytársaiknak közük lehet eltűnéséhez.
| ||
Herke Csongor, K. Mihály védője úgy tudja, hogy a gyanúsítottak nemcsak előzetesen, de másnap, az iskolában is "eldicsekedtek" tettükkel, sőt a tárgyi bizonyítékokra sem figyeltek különösebben, a rendőrök például Dávid véres pulóverét a házuk kertjében találták meg egy bokorban. Még Dávid MSN-levelezésében is találtak olyan részeket, ahol a tervezett emberölésről ír - teljesen nyíltan, olykor láthatóan részegen. "Ezt nem lehetett megúszni. Néha az volt az érzésem, mintha nem is akarták volna megúszni" - mondja Herke Csongor. Az első beismerő vallomással, amely két nappal a tett után született, gyakorlatilag egyértelművé vált, hogy a helyszínen történtek kimerítik az előre kitervelten, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés jogi fogalmát. "Először az az ötletem támadt, hogy kellene szerezni egy nagyméretű szemeteszsákot, abba kellene tenni a holttestet, és azt a tó fenekére süllyeszteni, vagy elásni. Dávid mondta, hogy az nem lenne jó, ha ásnánk, mivel ásóval feltűnő lenne arra járni. Ekkor megláttuk az építési törmeléket, és elkezdtünk azon köveket szétpakolni. Egy sírhelyet alakítottunk ki. Ide akartuk betenni Jocó holttestét, és arra rakni a köveket" - mondta vallomásában K. Mihály.
A bíróság megállapítása szerint az emberölést megelőzően a következő történt: "A vádlottak 2008. május elején ki is mentek a derítő partjára, a környéket felderítették, részletesen megbeszélték, hogy a bűncselekményt hol és hogyan fogják elkövetni, a helyszínen talált építési törmelékből álló kupacot szét is hordták annak érdekében, hogy majd a sértett holttestét oda rejtik. Nem találták ugyanakkor a későbbiekben ezt megfelelőnek, ezért úgy döntöttek, hogy a sértett holttestét, annak megölését követően a tóba dobják, előtte azonban a holttestére köveket rögzítenek szigetelőszalaggal. A vádlottak a helyszínen azt is elpróbálták, hogy I. rendű vádlott a vésővel, illetve II. r. vádlott egy kb. 1 m hosszúságú és 10 cm vastagságú faággal miként fogják bántalmazni a sértettet. Megegyeztek a vádlottak abban is, hogy a sértettet azzal az indokkal fogják a helyszínre csalni, hogy találtak egy a II. világháborúban használatos 'király' géppisztolyt, amit majd neki megmutatnak. (...) A vádlottak 2008. május 15-én szerették volna a bűncselekményt elkövetni, azonban sértettnek aznap haza kellett utaznia. Ezért a vádlottak abban egyeztek meg a sértettel, hogy 2008. május 21-én mutatják meg neki a csalétkül említett géppisztolyt. Ezen a napon a kihívás napja, azaz sportnap volt a gimnáziumban. A vádbeli napon I. r. vádlott a gimnáziumba már úgy ment, hogy a táskájában magával vitte az elkövetéshez szánt fémvésőt, illetve egy pár kesztyűt is, utóbbit annak érdekében, hogy ujjlenyomat a helyszínen ne maradjon. A délelőtti órákban I. r. vádlott megkérte sértettet, és 500 Ft-ot is adott neki arra a célra, hogy vásároljon egy tekercs szigetelőszalagot. Kérése indokául a sértettnek azt mondta, hogy a szigetelőszalagra azért van szükség, hogy azzal az állítólagos géppisztolyt be tudják tekerni, ténylegesen azonban azért vásároltatták meg a sértettel a szigetelőszalagot, hogy azzal majd a holttestére tudják rögzíteni a tóba dobást megelőzően a köveket. Sértett a szigetelőszalagot meg is vásárolta. A kihívás napi rendezvényeket követően, 2008. május 21-én délután 2 óra körüli időben I. r., II. r. vádlott és sértett a gimnáziumból - a Hársfa utcán keresztül - a derítő tóhoz indultak, a sértett azt hitte, hogy a vádlottak a fentiekben már említett géppisztolyt mutatják meg neki. A vádlottak ezt megelőzően rumot, ill. bort is ittak, ittas állapotban voltak. A derítő tóhoz vezető ösvényen - a korábbi megbeszélésnek megfelelően - I. r. vádlott haladt elöl, őt követte sértett, majd a sorban legutoljára haladt II. r. vádlott. A helyszín közelében a II. r. vádlott nem találta meg azt a faágat, melyet kifejezetten azzal a céllal rejtettek oda, hogy azzal majd a sértettet ő leüti, ezért a közelben egy hasonló méretű faágat vett magához."
Noha V. Dávidék titkos tervüket megosztották néhány ismerősükkel, Szabó József bizalma töretlen volt irántuk. "Jó barátságban voltak egymással, közös érdeklődési körrel. Bennünket is megnyugtatott, hogy Jocónak a hagyományőrző egyesület gyűlései után nem kell éjszaka hazabuszoznia, hanem hetente egyszer Dávidnál alszik Kaposvárott. A szülei nagyon kedvesek voltak Jocóval, sajátjukként bántak a gyerekkel. Az utolsó egy hónapban ezek az alkalmak elmaradtak, talán a kezdődő elhidegülés miatt." A szülők ennek ellenére nem látták jelét, hogy konfliktus lenne hármuk között, és nem hisznek benne, hogy az egyszerű ellenszenv elégséges magyarázat lehet a szörnyűségre. Úgy érzik, ellentmondás van abban, hogy a motivációról szólva mindkét vádlott azt állította, hogy Jocó nagyképűsége miatt végeztek vele, illetve, hogy túlságos ragaszkodása volt az ok. Szabó József szülei úgy vélik, fiuk tudott valamit, aminek nem lett volna szabad kiderülnie.
"Egy átlagember nagyon nehezen érti meg, hogy a bűncselekmény elkövetése egy fiatal számára kivételes izgalmat okoz, az izgalomkeresés pedig a fiatalkori élet sajátja - mondja Kerezsi Klára kriminológus, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese. - Tapasztalataim szerint a legtöbb fiatalkorú bűnöző számára - bár ez természetesen nem tudatos elhatározás - az ilyen típusú adrenalinszint-emelkedés sokkal fontosabb, mint a bűncselekmény eredménye. A tervezgetéstől a végrehajtáson át a menekülésig a bűncselekmény minden egyes aspektusa tele van izgalommal. Az elkövető pedig voltaképpen úgy érzi magát, mintha egyszerre lenne egy film szereplője és közönsége is. Egyre határozottabban körvonalazódik az a tudományos állítás, hogy csak 24-26 éves korra alakulnak ki azok az agyi struktúrák, amelyek felelős döntés meghozatalára késztetik az embert oly módon, hogy egy-egy cselekedetének az összes következményével számolni tudjon. Ráadásul a fiataloknál sokszor nagyon alacsony az ingerküszöb: elég egy ártatlan megjegyzés, és a kamasz máris ugrik."
Kerezsi Klára szerint a kaposvári emberölés hátterében akár egy ilyen "sértődés" is állhat, amit valamennyire alátámaszt a vádiratban megfogalmazott indíték: Szabó Józsefnek azért kellett meghalnia, mert idegesítő volt. "Anélkül, hogy bárkit felelősnek tartanék, azt hiszem, ez a bűncselekmény elkerülhető lett volna, ha a felnőtt környezet jobban odafigyel ezekre a srácokra. Az ugyanis egyértelműnek tűnik, hogy a fiúk nem voltak egyetlen felnőttel sem olyan viszonyban, aki észrevehette volna, hogy itt valami rossz irányba megy. Ráadásul már a tervezgetés megpecsételte ennek a két fiúnak a kapcsolatát, afféle vérszerződéssé vált, a gyűlölet tárgya pedig az a szerencsétlen harmadik személy lett, egykori barátjuk, aki tulajdonképpen átkerült az ellenkező státuszba, ellenséggé vált."
Az ítélet jogerős
A Somogy Megyei Bíróság tavaly december 11-én hirdette ki ítéletét, amit május 27-én a Pécsi Ítélőtábla helybenhagyott. Főbüntetésül mindkét vádlottat 14 év fiatalkorúak börtönére ítélte, mellékbüntetésül 10 évre eltiltotta őket a közügyek gyakorlásától.
Pintér István, az I. rendű vádlott, V. Dávid ügyvédje - a szülőkhöz hasonlóan - nem kívánta kommentálni az ítéletet, K. Mihály védője azonban úgy véli, a két vádlott szerepe nem teljesen azonos az emberölés elkövetésében. Állítása szerint több jel is arra utal, hogy V. Dávid volt az aktívabb a közös tervezésben, az pedig az ítéletből is kiderül, hogy az elkövetés során nála volt a véső, amellyel a legsúlyosabb sérüléseket okozta, miközben K. Mihály lefogta a sértettet. A pszichológusi szakvélemény megállapította továbbá, hogy K. Mihály "borderline (határeseti) vonásokat mutató személyiségszerkezettel rendelkezik", bár "ez nem tekinthető olyan kóros elmeállapotnak, mely cselekménye vonatkozásában korlátozó tényezőt jelentene". De Herke Csongor szerint is nehéz ilyenkor méricskélni. Az ítéletet viszont szakmai szempontból szigorúnak tartja. "Mivel a vádlottak fiatalkorúak, a kiszabható legmagasabb büntetés 15 év. A laikus számára egy ilyen történetnél talán ez is kevésnek tűnhet, az ítélkezési gyakorlatban azonban párját ritkítóan kemény az ítélet. Védencem büntetlen előéletű, feltáró jellegű beismerő vallomást tett, és megbánó magatartást tanúsított. Ismertek hasonló tényállású esetek Magyarországon, ahol a fenti enyhítő körülmények nélkül is kedvezőbb ítélet született."
Fekete Róbert ügyész szerint ebben az ügyben csupán "sorszám", melyik vádlott az I. rendű vagy II. rendű. "Egyértelműen bizonyítható volt, hogy az emberölést nemcsak közösen hajtották végre, de közösen is tervezték. Semmi nem utalt arra, hogy egyiküknek vezető szerepe lett volna, amit a két, teljesen egybehangzó beismerő vallomás is megerősített. Egyébként éppen a részletes vallomások miatt nem szabta ki a bíróság a legmagasabb, 15 éves büntetést, ugyanis más, enyhítő körülmény nem jöhetett szóba. Megállapítást nyert az is, hogy a II. rendű vádlott pszichés problémái nem befolyásolták tettét, az emberölés elkövetésekor teljesen beszámítható állapotban volt."
Szabó József és Szabó Józsefné szemében azonban a 15 év is kevés. "Tudom, hogy ez a törvény, de akkor meg kell változtatni. Mielőtt mindent bevallott volna, a rendőrségen találkoztam Dáviddal. Ott ült, és nézett maga elé, nem szólt hozzám egy szót sem... Van olyan gonoszság, amire nincs mentség. Olyan büntetés kell, hogy mindenki kétszer meggondolja, mielőtt ilyen gazemberséget művel. A fiamat ez sem hozza vissza, de ha sikerül felhívni a jogalkotók figyelmét, mások fián még segíthetek" - mondja az édesanya, aki férjével együtt leginkább amiatt vállalta a nehéz beszélgetést, hogy mindezt újra elmondhassa. Szabóék hálásak mindazoknak, akiktől segítséget, szeretetet kaptak - ismerősöktől és vadidegenektől egyaránt. A bizonytalanság két napja alatt egy önkéntes kutatócsoport és számos diák kereste Szabó Józsefet, és később is mindenki a maga módján próbálkozott: az iskola gyűjtést szervezett, ugyanakkor az egyik osztálytárs a myVIP közösségi portálon hozott létre emlékoldalt, ahol a róla készült képek és videók mellett a gyilkossággal kapcsolatos híreket is gyűjtik.
Leopold és LoebAz elsőfokú ítélet indoklásában a következőket olvashatjuk: "Hasonló jellegű cselekményt a magyar kriminalisztika története nem igazán ismer, sőt, nemzetközi tekintetben is szinte teljesen ismeretlen ilyen jellegű és ilyen súlyú bűncselekmény. Az egyetlen, a jelen ügyhöz szinte kísértetiesen hasonlító eset 1924-ben történt az Egyesült Államokban, amikor két jó családból származó fiatal (...) előre kitervelten megölte a 14 éves B. F.-et, pusztán azért, hogy 'tökéletes bűncselekményt' kövessenek el." A hivatkozott eset nem más, mint az "évszázad perének" titulált jogtörténeti legenda, a 19 éves Nathan Freudenthal Leopold és a 18 éves Richard Albert Loeb ügye, melyben főszerepet játszott a korszak híres-hírhedt sztárügyédje, Clarence Darrow. Két szuperintelligens, gazdag és sikeres jóképű kamasz. A már akkor ornitológiai szaktekintélynek számító joghallgató, Leopold rajongott az akkoriban egyetemi kultuszszerzőnek számító Nietzsche munkáiért. Legjobban az ember feletti ember eszméjéért lelkesedett, akire nem vonatkozik törvény és erkölcs. A tökéletes bűntény elkövetésének ötlete azonban a Michigani Egyetem történetének legfiatalabb diplomásaként tündöklő, a bűn megszállottjaként leírható Loeb fejéből pattant ki. Bobby Franks egyszerűen rosszkor volt rossz helyen, és rosszul döntött, amikor beszállt a bérelt Wintonba, ahol egy vésővel végeztek vele. A holttestet egy szennyvízcsatornába dobták, miután sósavval leöntötték. Aznap este Mrs. Franks telefont kapott, amelyben váltságdíjat követeltek tőle, de az agyafúrtan kidolgozott átadási procedúrára már nem került sor: Leopold szemüvegét megtalálták a holttest mellett. A további bizonyítékok előkerülése után viszonylag gyorsan vallomást tettek mindketten. Ezután kezdődött Darrow mágiája: ahelyett, hogy felmentésre játszva a gyanúsítottak őrültségét próbálta volna bizonyítani, elismerte a bűnösséget. Ezzel elkerülte, hogy a brutalitástól felzaklatott esküdtek döntsenek az ügyben, és a hegyeket is megmozgatta, hogy elkerülje a biztosra vehető ítéletet: az akasztást. 12 órás záróbeszéde ma már tananyag. A több száz fős közönség előtt elővezetett, egyszerre költői és tudományos, érzelmes és kritikus szózata kirohanás volt az általa atavisztikusnak, a "szemet szemért" logikáján alapuló intézmény, a halálbüntetés ellen. A bírót meggyőzte: a gyilkosságért életfogytiglani börtönt, az emberrablásért még plusz 99 évet rótt ki mindkettőjüknek. Loeb torkát '36-ban elvágta egy rabtársa, de Leopold 34 év után szabadult. Puerto Ricóban telepedett le, megházasodott, könyveket írt, tanított, és missziókban dolgozott. 1960-ban azt nyilatkozta, Loeb mindig a szerelme marad. 1971-ben halt meg, 66 évesen. - urfi - |
