A kormányváltás után a Miniszterelnöki Hivatalban létrehozott közpénzügyi államtitkárság működése többször felkorbácsolta a kedélyeket az Országgyűlésben. Az ellenzék máig vitatja, hogy a zömmel az Orbán-kormány tevékenységét érintő vizsgálatok elvégzéséhez (az erre hivatott ellenőrzési és nyomozati szerveken kívül) szükség lenne külön államtitkárságra. Keller László az általa vezetett hivatal hatásköréről és feladatairól beszélt a Narancsnak.
Keller László: A kormányváltást megelőzően a közpénzek felhasználása követhetetlen volt, ezeket az ügyeket mindenképpen ki akartuk vizsgálni. A miniszterelnök egyeztetett a vizsgálatot folytató szervekkel, majd arra kért, hogy országgyűlési képviselőként fordítsak erre a területre kiemelt figyelmet. Nekem már kialakult képem volt a közpénzek felhasználása során érintett, a megfelelő ellenőrzést nélkülöző területekről. Fölállítottam egy feladatsort, amely alapján kezelhetőnek tartottam a visszásságok hatékonyabb feltárását. A korábbi ügyek kivizsgálása mellett azt is lényegesnek tartottam, hogy a jelenlegi kormányt megóvjuk az ilyen természetű ügyektől. A miniszterelnök úrnak azt mondtam, hogy a feladatot csak egy megfelelő mozgásteret biztosító státusban tudom végrehajtani, csak országgyűlési képviselőként nem. Azzal a feltétellel vállaltam a feladatot, hogy a tevékenységemhez megfelelő hatáskört kapok. Mivel a kormányzati munka kiemelt területéről van szó, politikai államtitkári megbízást kaptam a miniszterelnök úrtól.
MN: A tevékenységéről közvetlenül a kormányfőnek vagy a most távozott Kiss Elemérnek számolt be?
KL: Az államtitkárság statútuma úgy fogalmaz, hogy a kormányt kell tájékoztatni, de tényleges hivatali főnököm a mindenkori kancelláriaminiszter.
MN: Hány fővel működik az államtitkárság?
KL: Tizenegy fővel, de én mindig a feladat oldaláról közelítem meg a problémát. A rendszer átláthatósága, hatékonyabb működése, a kormányzat gyorsabb reagálóképessége érdekében elvégzendő feladatokat korábban egyetlen államigazgatási szerv sem látta el. A Szabadi-ügy vizsgálata idején javasoltuk az Országgyűlésnek, hogy állítson fel egy parlamenti bizottságot, ahova a közpénzekkel kapcsolatos közérdekű bejelentések beérkezhetnek, és azokat megpróbáljuk kezelni. E funkciót a mi államtitkárságunk be tudja tölteni. Ezen kívül folyamatosan kapcsolatot tartunk az egyes minisztériumokkal, elősegítjük a vizsgálatok gyorsabb lefolytatását. Az államtitkárság képes arra, hogy az ügyekről rendelkezésére álló információkat megossza más tárcákkal, illetve hogy összegyűjtse az egyes minisztériumokban született vizsgálatok eredményeit. Később rá kellett jönnöm, hogy sok mindent az államtitkárságnak magának kell elvégeznie. A minisztériumokban ugyanis nem elég gyorsan indultak vizsgálatok, és ennek sajnos mostanában érnek be a következményei.
MN: Mondana példát?
KL: A Budapest Aréna körüli huzavona ennek tökéletes példája. A kormányváltás után szorgalmaztam, hogy hozzuk nyilvánosságra a szerződés feltételeit, és hogy a kivitelező hogyan teljesítette azokat, miközben a szerződéses összeg egyre nőtt. Eljöttek hozzám kivitelezésben dolgozó szakemberek és elmondták, hogy botrányos dolgok folynak a Budapest Arénában, melynek kivitelezőivel az a személy tartotta a kapcsolatot, aki szakmai összejöveteleken nyíltan fellépett az MSZP ellen, miközben a Medgyessy-kormány által megbízott miniszteri biztos volt. Világos volt, hogy az egész ránk fog visszaszállni, ha nem tesszük egyértelművé, kinek a sara a késlekedés.
MN: Mik az államtitkárság önálló feladatai?
KL: A hozzánk érkezett bejelentések alapján önállóan tettünk feljelentéseket, bekapcsolódtunk a kormány belső ellenőrzési rendszerének fejlesztésébe, részt vettünk az uniós csatlakozási tárgyalásoknak az államháztartás pénzügyi ellenőrzési rendszeréről szóló részében, megkezdtük az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentéseinek szisztematikus feldolgozását, az ÁSZ ajánlásai végrehajtásának nyomon követését, közreműködtünk az üvegzsebprogram kidolgozásában. Ezen kívül rengeteg megkeresést kaptunk a lakosság részéről. Ezeket igyekszünk nagyon komolyan venni és utánajárni a bejelentéseknek.
MN: Milyen természetű lakossági bejelentéseket kaptak?
KL: Rengeteg foglalkozott közülük a Széchenyi-terv támogatásaival vagy a címzett támogatások önkormányzati felhasználásával. Utóbbi esetben komoly nehézséget okoz, hogy az önkormányzatok gazdálkodását csak az ÁSZ ellenőrizheti.
MN: A Medgyessy-kormány idején történt visszaélésekről is érkeztek bejelentések?
KL: A mi időszakunkban kiírt közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatban érkeztek.
MN: Ilyenkor önök mit tettek?
KL: Nem áll módunkban leállítani a beszerzéseket, de kezdeményeztük ezt a pályáztatónál. Ha időben a tudomásunkra jutott egy-egy, esetleg gyanúra okot adó eljárás, még az előkészítés fázisában felhívtuk a pályáztató figyelmét a várható következményekre.
MN: Mondana példát?
KL: Ezekről azért nem érdemes beszélni, mert végül nem bekövetkezett események lettek. Egy példa azért: hosszú ideje nem írtak ki kormányzati gépkocsitendert. Ennek az volt az oka, hogy rájöttünk, nincs minden rendben a pályáztatással, nem kellően objektív az elbírálás, és később egy ilyen feltételekkel kiírt pályázat visszaüthet. Ezért a kiírással megvárjuk, amíg egy máshol bevált, objektív pályáztatási rendszert sikerül bevezetni.
MN: Ha úgynevezett lakossági bejelentés érkezik önökhöz, mondjuk, egy központi támogatás önkormányzat általi felhasználása miatt, akkor egészen pontosan mit tesznek?
KL: Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert tulajdonképpen a postás szerepét kellene betöltenünk a bejelentő és az ÁSZ között. A bejelentést továbbítjuk a számvevőszéknek, a bejelentőnek pedig nem tudunk mást mondani, mint hogy az ÁSZ az adott önkormányzat gazdálkodásának ellenőrzésekor sort kerít a vizsgálatra. Az emberek az ilyen válaszokat nem nagyon akarják elfogadni. Sokan a rendszerváltás után tizenhárom évvel sem értik meg, hogy az önkormányzatoknak saját döntési kompetenciájuk van pénzügyeik fölött. Nem is szoktuk beérni az előbb említett postás szereppel.
MN: De ha nem ellenőrizhetik az önkormányzat gazdálkodását, akkor mit tesznek a továbbításon kívül?
KL: Megnézzük, melyik központi intézmény volt a támogatás folyósítója. Ez az esetek nagy részében a Belügyminisztérium (BM). Megkérdezzük tehát a BM-et, hogyan ellenőrzi az összeg felhasználását. A rendszer azonban borzasztóan széttagolt. A legtöbb esetben kiderül, hogy nem is arra a forrásra kérdeztünk rá, amiről a bejelentés szólt. Ilyenkor megyünk tovább, de ez egy hihetetlenül időigényes feladat. Egy Békés megyei ügyben, amelyben az árvíz- és belvízkárosultak lakásainak felújítására folyósított támogatás felhasználásával kapcsolatban érkezett bejelentés, kiderült, hogy több jogcímen érkezett pénz az önkormányzathoz. Az emberek szemében azonban ez nem különül el, csak azt tudják, hogy "sok pénzhez jutott az önkormányzat", és esetleg felmerül a gyanú, hogy a pénzből a polgármester rokonának a házát újították föl. Sajnos előfordul, hogy nem tudják megkérdezni a polgármestert, mert a nyilvánosság helyi szinten még nem tölt be elég fontos szerepet.
MN: Ehelyett a lerázott állampolgár tárcsázza az államtitkárságot?
KL: Nem tud mit csinálni, sehol nem kap választ arra a kérdésére, hogy az ő háza helyett miért a szomszédét újították fel. Ezeknek az ügyeknek a kezelése azért nehéz, mert szinte lehetetlen beazonosítani, hogy az adott időszakban több jogcímen folyósított támogatások közül a bejelentő melyikre gondolt. Ezenkívül, ha fény derül is a folyósító kilétére, előfordul, hogy egy egészen más szervezet foglalkozik a felhasználó önkormányzat elszámoltatásával. Például kiderült, hogy az önkormányzat négy évvel ezelőtt kapott pénzt a Belügyminisztériumtól, de a tételes elszámoltatást nem a BM végzi. Hosszas keresgélés után bukkantunk rá az elszámoltatással megbízott intézményre, ami történetesen a területfejlesztési tanács volt. Több ilyen esetből levonhatunk következtetéseket arra nézve, hogy miért működik rosszul a rendszer. Másik példa: ellenzéki képviselőként hosszú ideig foglalkoztam a Millenáris Városközpont ügyével. A kultusztárca (NKÖM) a kormányváltás után szakértői anyagot készíttetett, amit én is bekérettem. Úgy érzékeltem, hogy a minisztérium kezdetben nem tudta a súlyának megfelelően kezelni ezt a problémát. Ekkor korábbi szakértőm bevonásával folytatódott a vizsgálat, aki már ismerte az NKÖM előző vezetésének ténykedését. Mostanra kaptunk világos képet a Millenáris körüli helyzetről, amit a miniszterelnöknek írásban is jelezhetünk. Ebből a szempontból hasznos, hogy a minisztériumok és mi más-más szempontokból látjuk az ügyeket, és van lehetőség a vélemények ütköztetésére.
MN: Hatásköri átfedések esetén kihez fordulnak?
KL: Kritikus helyzetben a miniszterelnökhöz, de ezzel a lehetőséggel nem akarok túl sokszor élni.
MN: Volt már erre példa?
KL: Persze.
MN: Milyen esettel kapcsolatban?
KL: Például az autópálya-építések ügyében.
MN: Miért tartotta fontosnak Medgyessy Péter bevonását?
KL: Úgy gondoltam, ezekben az ügyekben a tapasztalatom és az álláspontom fontos a miniszterelnök számára.
MN: Amit eddig elmondott az ön által vezetett intézmény tevékenységéről, az nagy vonalakban a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) feladatkörére emlékeztet, amely azonban a közpénzügyi államtitkársággal párhuzamosan működik. Azon túl, hogy ön államtitkári rangban hatásosabban tud megjelenni a közvélemény előtt, mint az ellenőrzési hivatal vezetője, mit tudnak önök, amit a Kehi nem?
KL: Ez tévedés, a Kehinek egészen más a szerepe, mint nekünk. A Kehi a kormányzati szervek tevékenységét a kormány, esetleg a miniszterelnök felkérésére, csak a fellelhető dokumentumok alapján vizsgálja.
MN: Ezzel szemben önök?
KL: Például az elhíresült Hattyúház bérlése ügyében a Kehi nagyon nehéz helyzetben lenne, hiszen ők csak a minisztériumi dokumentumokból tudják rekonstruálni az eseményeket. A mi feladatunk lényege a gyors reagálás, a közélet tisztaságát veszélyeztető jelenségek időben történő észlelése. Nekünk nincs szükségünk kormányhatározatra ahhoz, hogy, mondjuk, egy közbeszerzési ügyben elkezdjünk vizsgálódni.
MN: Tehát a saját ötleteik alapján vizsgálódnak?
KL: Nem önállóan vizsgálódunk, hanem elmegyünk, beszélünk az érintettekkel, körbejárjuk, és azt mondjuk, ez itt problémás. Nem kell dokumentáltan leírnunk, hogy biztosan bekövetkezett a csalás, hanem a benyomásainkat ütköztetjük az adott terület kormányzati felelősével, és felhívjuk a figyelmét az esetleges következményekre. Ha a kormányt harmadszor bombázzák kérdésekkel a parlamentben egy adott témában, a Kehi még mindig várhat a vizsgálatot elrendelő kormányhatározatra. Ezzel szemben mi - nem akarok nagyképűen fogalmazni - egyfajta ombudsmani szerepet töltünk be: a hozzánk beérkező információkat szintetizáljuk, jelzéseket adunk, egyes törvényjavaslatok, kormányrendeletek előkészítésében folyamatosan részt veszünk. Az összes kormány-előterjesztés átfut a kezemen, ezeket a saját szemszögünkből vizsgáljuk, és igyekszünk érvényesíteni az álláspontunkat.
MN: Milyen fórumokon zajlanak az egyeztetések?
KL: Közigazgatási államtitkári értekezleteken, ha szükség van rá, akkor a politikai államtitkárok értekezletein. Esetenként a kormányülések előtt fejtem ki az álláspontomat. Sokan megkérdőjelezik az államtitkárság létjogosultságát, de szükség volt egy olyan szervre, amely az ellenőrzés mellett kezdeményezni is tud. Másrészt a Kehi nem politikai szervezet, ezzel szemben én politikusként irányítom az államtitkárságot, és politikusként érzékenyebben reagálhatok a hozzám érkező megkeresésekre.
MN: És ez előny?
KL: Igen. Lehetőséget ad arra, hogy mondjuk éppen a Kehi jelentése alapján kezdeményezzem a pénzügyminiszternél a PSZÁF vezetőjének a visszahívását.
MN: Arra nem gondol, hogy a szocialista frakció 2002 előtti gyorstüzelőjeként a személye hitelteleníti az ön által kezdeményezett vizsgálatokat a közvélemény jelentős része előtt?
KL: A "másik oldalon", de akár a "mi oldalunkon" is akadhatnak, akik nem szeretik az általam tudatosan vállalt szerepet. Ennek ellenére úgy ítélem meg, hogy a társadalom többsége szimpátiával figyeli a tevékenységemet.
MN: Ezt miből gondolja?
KL: Készítettünk egy felmérést, de ettől függetlenül is azt hiszem, hogy a többség hitelesnek tartja a megszólalásaimat. Nem hiszem, hogy bármely cselekedetem aláásta volna a hitelességemet. A hitelesség nem a politikai szerepvállalás, hanem a cselekedetek kérdése.
MN: Csakhogy ellenzéki képviselői tevékenysége tavaly az MSZP egyik legfontosabb kampányfegyverévé vált. Nem gondolja, hogy a kormányváltás után megkezdett vizsgálatok, amelyeknek ön, ha nem is irányítója, de "frontembere", éppen emiatt a választási kampány folytatásának tűnnek?
KL: Magam is érzékelem, hogy a közvélemény egy része megbocsátóbbá válik a közpénzek eltüntetőivel szemben csak azért, mert én ösztönzöm a vizsgálatokat. A feladat elől azonban nem térek ki. Egyébként sem én vizsgálódom, hanem az igazságszolgáltatás. Szakértőimre támaszkodva én csak a vizsgálatok jogi útra kerüléséig viszem az ügyek egy részét. Ha a most tárgyalt üvegzsebtörvény korábban hatályban lett volna, valószínűleg kevesebb ügyet kellett volna az igazságszolgáltatáshoz továbbítani. Sajnos nem volt rendezett az üzleti titok és a közérdekű adatok viszonya, az ellenőrzés csak szűk körre terjedhetett ki. Ahogy az említett kistelepüléseken néhány százezer forint sorsa irritálja az állampolgárokat, úgy minket, parlamenti képviselőket is kell hogy irritáljon, ha nem tudjuk világosan megmondani, mekkora haszonnal dolgozott a Vegyépszer, mennyit fizetett az alvállalkozóknak.
MN: Ez most már tudható?
KL: Nem. Ezért kell megváltoztatni a hatályos törvényeket. Ellenzéki képviselőként nem csak nagy feljelentőként híresültem el, a közpénzek nyilvánosságával kapcsolatban kétszer nyújtottam be törvényjavaslatot, amelyeket az Országgyűlés nem tárgyalt meg. Nem voltak meg az országgyűlési képviselők tisztességes vizsgálódásának feltételei. Most ezek megteremtésében is közreműködöm. Ha valaki árnyaltabban nézi a tevékenységemet, az beláthatja, hogy mindenkinek érdeke a munkám sikere. A korrupcióellenes fellépés "nemzeti kérdés", nem csak az egyik vagy másik oldal ügyeivel kell foglalkozni. Most a Fideszben is megjelennek a korrupció elleni harc apostolai, de sajnos az elmúlt négy évben nem lehetett a hangjukat hallani. Az én ellenzéki tevékenységemet a Horn-kormány idején az OEP pénzügyeivel vagy a Vektor Rt.-vel kapcsolatban általam kezdeményezett vizsgálatok hitelesítették.
MN: Ezek eredménnyel jártak?
KL: A kedvezőtlen törvényi háttér és a személyi összefonódások miatt nem. Éppen a törvényi keretek kedvezőbbé tétele az egyik legfontosabb feladatunk. Az államigazgatás rossz beidegződéseinek megváltoztatása időigényes feladat, ezért nem becsülném le az államtitkárság által e téren megtett lépéseket.
MN: A kormányváltás óta az ön államtitkársága hány feljelentést tett az előző kormány idején keletkezett ügyekkel kapcsolatban?
KL: Év végéig körülbelül húszat, de rengeteg az átfedés más szervek vizsgálataival. Számos olyan ügy van, ahol a Kehi és mi is tettünk feljelentést.
MN: Akkor ez nem azt jelzi mégis, hogy párhuzamosan működő szervezetekről van szó?
KL: A két vizsgálat egészen más következtetésre jutott.
MN: A húsz feljelentés közül mennyit dobott vissza az ügyészség?
KL: Nem emlékszem pontos számra. Néhányat.
MN: Ön az elmúlt négy évben számos, a Kiss Eleméréhez hasonló ügyben interpellálta többek között Stumpf István akkori kancelláriaminisztert. Hogyan vélekedik Kiss Elemér egykori ügyvédi irodájának állami megbízásairól?
KL: Ahogyan Orbán Viktor vagy Stumpf István esetében, most is elfogadhatatlannak tartom, hogy kormánytagok hozzátartozói vagy a tulajdonukban álló cégek állami megrendelésekhez jussanak. Most sem ítélek másképp, de a következtetéseket nem nekem, hanem Kiss Elemérnek és a miniszterelnöknek kellett levonnia. Ez meg is történt, talán ez is mutatja, hogy ez a kormány más úton jár, mint az elődje.
Gavra Gábor
