A Stadler-dosszié - II. rész: Nullszaltó

szerző
Ballai József
publikálva
2001/6. (02. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A képügylet után elrendelt szigorított vizsgálatok nyomán az APEH nemhogy visszautalt volna egy fillért is, hanem követelt, mégpedig milliárdokat. Stadler máig állítja: nem ő tartozott az adóhivatalnak, hanem az APEH neki.

A szuperrevíziót személyesen az APEH elnöke rendelte el; az APEH-értesítőben megjelent hivatalos közlemény ötmilliárdon felülire tette a Stadler Kft.-vel szembeni adóköveteléseket (amelyek 1997-re a kamatokkal együtt már a hétmilliárd forintot is meghaladták). A Stadler-cég működését jórészt a Corvin Bank finanszírozta (csaknem négyszázmilliós hitelt nyújtott); e követelését a bank később eladta az érdekeltségébe tartozó 2S (ejtsd: kétes) kft.-nek.

Eközben lejátszották a szokásos állam-privát szektor meccset is. Az állam (az APEH képében) meghirdette árverésre a Stadler Kft. legértékesebb vagyontárgyát, az akasztói stadiont, ezt azonban az üzleti szféra (2S) rendre meghiúsította. Eredetileg az adóhivatal juthatott volna hozzá követelései egy részéhez, ám a felszámolás révén - tekintettel arra, hogy először a jelzáloggal biztosított adósságokat rendezik - csupán a befolyó pénz áfája kerül vissza az államkasszába (akkori, 1997-es becslés szerint: 25-30 millió forint).

Végső soron mindenki bukott: kiváltképp persze a birodalom, de hát addigra az amúgy is romjaiban hevert.

Erős kezdés

Az APEH, miközben a maga területén rendezni igyekezett a számlát Stadlerrel, büntetőföljelentést is tett (adócsalás és társai), s a rendőrség megkezdte a nyomozást. Az eljárásnak, már amennyire ezt egyáltalán tudni lehet, nyílt, titkos és még titkosabb elemei voltak: a hatóságoknak bizonyítékok kellettek. Akasztón például máig tényként kezelik, hogy a Stadler József biztonságára ügyelő hivatalos rendőri szupercsapat egyik szupermenjének különleges felhatalmazása egy (nőnemű) ügyintéző elcsábítására is kiterjedt: a művelet sikere a helyi folklór szerint nagyban hozzájárult bizonyos részletek pontosításához.

A Bács-Kiskun Megyei Fő-ügyészség 1997 közepére készítette el vádiratát, amelynek alapján Árvay Istvánné tanácsa 1997 őszétől folytatta a pert Stadler József és nyolc társa ellen. A vád szerint "a Stadler József egyszemélyi irányítása alatt álló Stadler Kft. 1992 vége és 1994 augusztusa között Hrubi Gyula főkönyvelő közreműködésével folyamatosan és jogosulatlanul igényelt vissza általános forgalmi adót (1) az APEH Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságától, valamint ugyancsak folyamatosan és jogosulatlanul jelentősen nagyobb összegben igényelt mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatást (2), mint amire tényleges exportja révén jogosult lett volna; nem tett eleget társasági adófizetési kötelezettségének (3), könyvelésében fiktív kiadások elszámolásával, az adóhatóságot megtévesztve, a társaság kimutatott nyereségét csökkentette; a Stadler Kft. könyvelése, mérlegei, a társaság valós gazdasági helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsították" (4).

A per kétségkívül legnagyobb szenzációja az volt, hogy a harmadrendű vádlott visszavonta a vallomását, holott a vád sok mindent erre alapozott. Pergel Nándort előbb tanúként, később azonban már gyanúsítottként hallgatták ki (le is tartóztatták). Pergel kanadai állampolgár, ám ezt a rendőrségen nem akceptálták, sőt fél évre bent akarták fogni; szavai szerint ettől kiborulva vallott terhelően Stadlerra, minekutána a hatóság nyomban szabadon is engedte, mi több, az is beugrott nekik, hogy Pergel valóban kanadai állampolgár.

Határozatok

Az ítélet 1998. április 21-én (az országgyűlési választások kampányának hajrájában) valóságos bombaként robbant.

Stadler Józsefet lényegében minden pontban bűnössé nyilvánítva, kilencévi börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, külön hangsúlyozva, hogy összességében több mint 2,2 milliárd forintos kárt okozott. Az ügyész, aki eleve a kiszabható leghosszabb szabadságvesztést indítványozta, súlyosbításért föllebbezett.

Stadler, aki felmentésében bízva mosolyogva érkezett a tárgyalóterembe, zokogva búcsúzott három gyermekének anyjától, és bilincsbe verve, két foglár kíséretében távozott.

Mindenki föllebbezett: Stadlerék felmentésért, az ügyész súlyosbításért. Az ítélet megosztotta az érdeklődő közönséget: kilenc évet gyilkos is ritkán kap, s ha tényleg áll is valamennyi vádpont, Stadler mégiscsak áfacsaló - így kommentált az egyik oldal. (A messzi - 86 km - főváros médiaemberei, akik a Stadlerről szóló cikkek közül se mindegyiket olvasták, a "vidéki", "gazdasági ügyekben feltűnően gyakorlatlan" bírónő "túlkapásáról" beszéltek, és finoman utaltak arra, hogy a védelem is lehetett volna erősebb. Ami az utóbbit illeti: a Kecskeméten zajló perben Stadler védője a város alighanem legismertebb ügyvédje, Feldmájer Péter volt.)

Csak ne érzelegjünk: a Stadler-stadion áfacsalásból épült, az én, a te, a mi pénzünkből, nehogy már jutalmat érdemeljen egy ilyen szélhámos - ezt mondták mások, akik külön fölrótták Stadler bunkó bírósági viselkedését.

Stadler József a tárgyalóteremben sem hazudtolta meg önmagát: "Hát nem otthon felejtettem megint a szemüvegemet!" - replikázott a bírónőnek, aki azt kérte, ugyan olvasna el néhány dokumentumot. Stadler odasasszézott a pulpitushoz, és orrára biggyesztette a bírónő okuláréját. Ezt megcsinálta egy héten kétszer is anélkül, hogy egyetlenegy alkalommal engedélyt kért volna.

A Legfelsőbb Bíróság (LB) felülvizsgálta az ügy iratait, a benyújtott fellebbezéseket, és az elsőfokú eljárás megismétlésére utasított. Az LB lényegében elfogadta a védelem észrevételeit, s több pontban szabálytalanságot (nem volt minden egyes tárgyalási napon ott mindenki, akinek kötelezően ott kellett volna lennie), iratellenességet, illetve bizonyítatlanságot állapított meg. Stadler szabadlábra helyezését indokolva az LB arra is utalt, hogy jelentősen szűkülhet a bűnösség köre, következésképpen a várható büntetés is.

Így hát 2000 októberében megkezdődött a Stadler-per újrajátszása.

Gazdálkodj okosan!

Beszéljünk részletesebben a per voltaképpeni tárgyáról.

1. Módszertan

Jogosulatlan áfa-visszaigénylés. A vád szerint ezt két módszerrel csinálták: (a) nem is létező cégek fiktív kibocsátású számláival, (b) valódi, ámde ekkora üzletekre alkalmatlan cégecskék közbeiktatásával, az eredeti ár sokszorosát feltüntető számlákkal (terminus technicus: átfuttatás). Kárérték: 740,3 millió Ft.

Exportszubvenció (c). A vád: Stadlerék a "kétszámlás trükköt" alkalmazták: ugyanazzal a sorszámmal egy kis és egy nagy összegű számlát írtak, és az állami támogatást a nagyobbik összegre igényelték/kapták meg. (A vád szerint volt egy harmadik, legkisebb összegű számla is, ezt a célországbeli vevő kapta volna, nyilván azért, hogy a lehető legkevesebb vámot fizesse.) Kárérték: 416,8 millió forint.

Társasági adó csökkentése (fiktív költségszámlák) (d). Vád: Stadler létező és fiktív keleti cégektől hamis számlákon "tudáscsomagokat" vett, illetve piackutatást végeztetett, reklámoztatott, majd ezeket a kiadásokat költségként elszámolva, csökkentette cégének nyereségét, így kevesebb adót fizetett. Kárérték: 1 milliárd 112 millió Ft.

2. Gyakorlat

(a) Fiktív adásvétel. Leonardo da Vinci és egyéb alkotók 22 festménye (erről bővebben lásd a múlt heti részt).

(b) Átfuttatás. "X" Bt. 971 ezer forint értékben 155 288 db kozmetikumot importált, majd "Y" Kft.-nek adta el a cuccot nettó 41 millióért. "Y" Kft. (Stadler, illetve főkönyvelője kérésére) továbbértékesítette az árut "Z" Kft.-nek nettó húszmilliós áron; "Z"-től immáron 147,5 millióért (plusz áfa) "W" egyéni vállalkozó (azóta meghalt) vette meg és adta el Stadler cégének a kozmetikumot 149 millió + 37,3 millió áfáért. Az áfát - voltaképpen erre ment ki az egész játék - az APEH annak rendje s módja szerint visszautalta Akasztóra. "Y" Kft. a vád szerint nem csinált semmit, "W" egyéni vállalkozónak pedig még könyvelése sem volt, áfát meg pláne nem fizetett: Stadlerék kiadási pénztárbizonylata (hogy tudniillik a cégtől "W" készpénzben fölvette volna a bruttó 186 352 800 forintot) tehát kamu. (Ugyanezen receptre készült több más cipő- és kozmetikumügylet is más szereplőkkel).

(c) Exportszubvenció. Egy franciakockás füzet rejti a tényleges (első) vételi árat. Exportszámla külföldre: a célország hatóságainak szól, a beszerzési árat sem éri el. Támogatásigénylő számla a magyar hatóságoknak (sorszáma azonos az előzőével): sokszorosan, alkalmanként húsz-huszonkétszeresen meghaladja a beszerzési árat.

(d) Fiktív költségszámlák. Főként orosz cégek "tudáscsomagokat" értékesítettek a Stadler Kft.-nek, illetve marketingtevékenységet és piackutatást végeztek olyan piacok vonatkozásában, amelyekkel Stadlernek nem volt semmilyen üzleti kapcsolata. A vád hét számlát konkrétan is említ, majd így összegez: a 2,4 milliárdos összértékű költségszámlák elszámolásával az akasztói vállalkozó 989,5 millióval csökkentette a befizetendő társasági adót.

Stadler mondja

Stadler mindvégig azt hangoztatta: semmi sem úgy igaz, ahogyan azt az ügyészség állítja, és ő ezt be is fogja bizonyítani. A per tavaly őszi újrakezdésekor nem kevesebbet állított: elkészült a legújabb könyvszakértői vélemény, amely őt (vagyis ártatlanságát) igazolja.

Képvásárlás. ´ ugyebár juhász, nem ért a művészethez. Ezért kért certifikátot. Bizniszt szimatolt az ügyben, de nem jött be, istenem, van ilyen. A pénztárkönyv, a kiadási és a bevételi bizonylatok, azaz minden azt bizonyítja, hogy a képek árát kifizette, és tanúk is vannak, akik látták a festményeket. A képek persze akár hamisítványok is lehettek: de hát nincs üzlet kockázat nélkül, ugye.

Átfuttatás. Lehetséges, hogy a tranzakcióban mások követtek el hibákat (például úgy, hogy ők nem fizették meg az áfát). De ő, Stadler igazoltan kifizette a nagy összegű, áfával növelt vételárat (ott a pénztárkönyv), tehát jogosan kérte vissza az áfát. Hol itt a gond?

Exportszubvenció. A támogatás kiutalásának feltételeit bizonyíthatóan teljesítette, amennyiben az árut dokumentálhatóan kivitte az országból, és az érte járó összeg (megvannak a banki bizonylatok) befolyt a számlájára, majd ennek alapján kérte a támogatást. Azaz minden rendben történt. Annak a ténynek, hogy két darab, egy kisebb és egy nagyobb összegű számla készült (nem mellesleg: semmiféle bizonyíték nincs, hogy ő erről tudott volna), Magyarországon nincs jelentősége (a nagyobb összeg az "igazi", az folyt be a számlára). Az pedig, hogy a külföldi üzletfél netán "olcsósította" az ő vámfizetését, nem az itteni hatóságokra tartozik.

Fiktív költségszámlák. Eleve nem fiktívek, hiszen a pénzt - 37 millió dollár - átutalták a külföldi eladóknak, az erről szóló bizonylatokat új bizonyítékként becsatolták. A cégek sem lehettek fiktívek, hiszen az orosz rendőrség hosszú levélben sorolta gaztetteiket: aki nem létezik, az rosszat sem csinálhat. Tudáscsomag: a keleti biznisz nem olyan, mint a nyugati; mások a normák. A tudáscsomag voltaképpen nem más, mint az ottani üzletet jól ismerő vagy kézben tartó csoport garanciája, hogy az árura szükség van, a vevő fizetőképes, a szállítmány megérkezik, a sofőrt nem ölik meg. Tény: Stadler-szerelvény még Belső-Szibériába is mehetett, a megrendelők előzékenysége folytán páncélvonatos biztosítással. Tény: az áru odaért, a pénz meg ide. Mi a probléma?

(Közjáték: "Mekkora volt a legnagyobb üzlete?" Stadler a bírósági folyosón megvonja a vállát, nem válaszol. "Mégis. Egymilliárdos?" Fejét rázva legyint: "Olyanból sok volt. Egymilliárd? Ugyan má´!")

Megyen az idő

Stadler József 1998. április 21-től 1999. június 21-ig 14 hónapot töltött előzetes letartóztatásban. Fogva tartásának színhelye a kecskeméti börtön volt: eleinte egy-, később, saját kérésére, többszemélyes zárkában múlatta a napokat. Kivételes rabnak számított, akit ismert emberek (például Puskás Öcsi) látogathattak meg.

Az újrakezdett perben sok minden más az előző eljáráshoz képest.

Új a bíró. A folyosón terjengő szóbeszéd szerint "meg kell védenie a megyei bíróság becsületét". Értsd: az első ítélet megerősítendő.

Új az ügyész.

Stadler Józsefet Feldmájer Péter mellett (akinek végső soron a vállalkozó az újratárgyalást köszönheti: föllebbezésének úgyszólván szó szerint helyt adott a Legfelsőbb Bíróság) egy ideig Kocsis Attila is védte: utóbbi november 24-én lemondott e feladatról. Kocsist a helyi közvélemény rendőr ezredesként, Bács-Kiskun megyei rendőr-főkapitányként ismerte meg; tevékenysége épp Stadler fénykorára esett.

Az a Stadler, akit sofőrje manapság szállít be a bírósági tárgyalásra, nemigen hasonlít régi önmagára.

Lefogyott.

Panaszkodik az egészségére: cukorbeteg lett, hasnyálmirigy-problémákkal küzd (leszázalékolása folyamatban).

Három gyermekének anyja - húsz év után - otthagyta (köszöni szépen, jól van: Kiskunhalason működtet egy hotelt és vállalkozói klubot az új párjával). Stadler a "kutyaharapást szőrével" elv alapján orvosolta a csalódást: egy hónaljig érő combú, 22 éves ukrán szőke bombázót csábított el, akinek a portréját Stadler most festeti (természetesen olajban).

Életkörülményei, különösen ahhoz képest, amiben már része volt, hagynak kívánnivalót maguk után. Bruttó ötvenezret keres a Stad-Ker Bt.-nél, ahol az "irodában tevékenykedik": megpróbálja fenntartani a stadiont. Barátságos meccset éppúgy szervez, mint lakodalmat vagy szépségversenyt. (A tárgyalásfolyam elején elmondta a bírónőnek, hogy mindebből többmilliós bruttó jövedelme származik: hogy mennyi a nettó, azt nem tudni.)

Közeg

A per még hónapokig eltart: a legoptimistább becslés nyárra teszi az ítélethirdetést, a legtöbben azonban úgy vélik, ősznél előbb semmi sem történik. A média érdeklődése (hiába, Kecskemét nem a főváros) mára a minimálisra csökkent.

Hogy mi lesz a vége, nem tudni. Az azonban figyelemre méltó, hogy miközben - úgy általában - a gazdagot utálják ebben az országban, addig Stadlert Akasztón (ott, ahol a legjobban ismerik) már-már a legnagyobb embernek tartják, aki közmegbecsülésnek, sőt közszeretetnek örvend.

Legendáját a Leonardo-ügy rongálta meg legjobban. Rajtavesztett a fickó, gondolták sokan. Az 1998-as ítélet a kilencévi szabadságvesztésről azonban mindenkit elképesztett.

Hogy mára a közgondolkodás megváltozott (ami persze a majdani ítéletet aligha befolyásolja, s ez így van rendjén), abban persze Stadleren kívüli tényezők játszották a döntő szerepet.

A Tocsik-ügy.

Kaya Ibrahim. Meg Josip Tot.

A soha le nem bukó olajosok.

És a többi hasonlók.

Ezért van az, hogy Stadlert többnyire ab ovo nem bűnösnek tekintik. Igaz, ma született báránynak sem. Inkább áldozatnak.

Pedig: a tündöklés és bukás, az Utolsó vacsora meg a többi "üzlet", mindezek hivatalos és népi megítélése - ez így együtt az 1989 utáni Magyarország egyik leghívebb lenyomata.

Ballai József

szerző
Ballai József
publikálva
2001/6. (02. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra