A vajdasági önigazgatás első számú politikai szervét, a Magyar Nemzeti Tanácsot (MNT) 80 százalékban uraló párt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) hosszú ideig az óvatos nemzetpolitika híve volt. Az MNT jelenlegi elnöke, a VMSZ nemzeti tanácsi választási listavezetője, Korhecz Tamás 2003-ban egyenesen a kettős állampolgárság ellen foglalt állást vajdasági tartományi tisztviselőként a HVG hasábjain, "kegyes nemzethalálnak" nevezve az alanyi jogon járó állampolgárság intézményét. Amivel persze kivívta sokak, köztük a Fidesz helyi lerakatának számító, Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Párt haragját.
A VMSZ első embere ciklusokon keresztül az azóta kizárt Kasza József volt, akit 2007-től a jelenleg is funkcióban lévő Pásztor István váltott. Sokak szerint Pásztor érkezésével egyfajta modernizációs periódus kezdődött el a pártban, olyan lassú, óvatos építkezés, amelynek célja a szlovákiai Híd-Mosthoz hasonló szervezet kialakítása volt. Ez a folyamat fordult a visszájára, amikor a párt a szerbiai kormánykoalíció tagjaként sem tudta megakadályozni a 2010-es szerb költségvetés elfogadását, mely Vajdaság tartománynak méltatlanul kevés pénzt osztott volna vissza. A kormányzó szerb demokraták átmeneti szövetségest találtak az ellenzékben, és átverték a költségvetést, majd bosszút álltak engedetlen koalíciós partnerükön: két, magyar szempontból kulcsfontosságú település, Szabadka és Zenta önkormányzatában felbontották a VMSZ-szel kötött koalíciót, és ellenzékbe szorították a pártot.
Ez a tapasztalat, valamint a közelgő, elsöprő Fidesz-győzelem bizonyossága befelé, illetve az anyaország felé fordította a VMSZ-vezetést. "Úgy gondolták, hogy ha Belgrádból nem jönnek a pénzek, akkor várjuk Budapestről" - ahogy egyik forrásunk fogalmazott.
Mindezen kacskaringók előtt nem sokkal, 2009 augusztusában nevezték ki Pressburger Csabát négy évre a szerbiai magyarság egyetlen nyomtatott napilapja, a Magyar Szó főszerkesztőjének, és szintén augusztusban született meg a szerb parlamentben az ún. nemzeti tanácsok jogállását, megválasztásuk módját, hatáskörüket, finanszírozásukat szabályozó törvény is. (A nemzeti tanácsok a szerbiai kisebbségek jobbára konzultatív jogkörökkel felruházott önkormányzati testületei.) Ennek alapján tisztázottabb viszonyok közt és nagyobb legitimáció birtokában működhetett a 2010-ben megválasztott új MNT. A magyar nemzeti tanácsi szavazást alacsony részvétel mellett, vitatott választói névjegyzékek segítségével ejtették meg (a névjegyzékeken körülbelül 140 ezer személy volt feltüntetve, noha a vajdasági magyar választópolgárok vagy százezerrel többen lehetnek), s a VMSZ által indított Magyar Összefogás listája elsöprő többséggel győzött, a 35 képviselői helyből 28-at megszerezve.
Az önigazgatás csapdája
A Magyar Szót kiadó kft. az MNT tulajdonában van, noha amikor a vajdasági tartományi parlamenttől hozzájuk kerültek az alapítói jogok, a lap számos újságírója tiltakozott: ez a tulajdonosi szerkezet éppen annak a helyi hatalomnak szolgáltatja ki a médiamunkásokat, amelyet ellenőrizniük kellene. A 2009-es törvény pedig csak tovább erősítette az MNT médiabefolyását, így paradox módon éppen az önigazgatás kiterjesztése foszthatja meg a vajdasági magyarokat a szabad tájékozódás lehetőségétől. Pressburger már az előző tanácsi vezetés szintén a VMSZ-hez kötődő figuráival is gyakran került konfliktusba, hiszen - mint lapunknak nyilatkozta - több feltáró anyag készítését szorgalmazta, és igyekezett teret biztosítani a kritikus attitűdnek. A kinevezése utáni hetekben felkérte állandó jegyzetírónak Szerbhorváth Györgyöt, a közelmúltban pedig Radics Viktóriát (lapunk volt állandó, illetve jelenlegi alkalmi munkatársát - a szerk.), noha főleg Szerbhorváth igen csípte a vajdasági politikai elit szemét. A lap a szerb médiatérnek is részévé kívánt válni, fontosabb cikkeiket szerb fordításban továbbították a hírügynökségeknek, és az utóbbi időben sűrűn hivatkozott is rájuk a szerb sajtó - valószínűleg ezért volt nagy visszhangja ott is Pressburger leváltásának.
Az előző MNT-választások előtt az újság taggyűlési jogokat gyakorló testülete (TJGYT) már javasolta egy "laptanács" felállítását, amely a főszerkesztő körmére nézhetne; az MNT el is fogadta a kezdeményezést. Végül az új összetételű MNT mégsem hozta létre a grémiumot, viszont Pressburger beszámolója szerint tisztségviselői időről időre "üzentek" - leginkább személyes lapbéli jelenlétük mértékét kevesellve. Annak ellenére is, hogy - Végel László blogbejegyzését idézve - Josip Broz Tito is megirigyelhette volna a lapban Korhecz elnökről megjelentetett fotók számát. Maga Pressburger is úgy véli, a VMSZ inkább túlreprezentált volt a lapban, semmint alulértékelt. Az utolsó csepp természetesen egy Szerbhorváth-írás volt. A szintén az MNT által kiadott Hét Nap cimű hetilap ez év áprilisában Meddig tűrjük még? címmel riportot tett közzé az egyes területeken elszaporodó kis értékű lopásokról. A címadó, a szerkesztők szerint egyáltalán nem célzatos kérdésre felelve az interjúalanyok alig burkoltan cigányoztak, és egy teológushallgató úgy vélte, olyan törvénymódosításra lenne szükség, amely lehetővé tenné a háziak számára a besurranó tolvajok meggyilkolását. A kopfban a Biblia passzusait idézték, melyek bizonyos esetekben szintén megengednék ezt. A cikkre Szerbhorváth válaszolt a Magyar Szóban - a botrányt nem az eredeti szöveg, hanem ez a tiltakozás váltotta ki.
A Hét Nap szerkesztői rágalmazási perrel fenyegettek: úgy gondolták, az, hogy Szerbhorváth szerint az eset kapcsán "felvethető" lapjuk felelőssége is, kimeríti ezt a tényállást. A nemzeti tanács sikertelen békítési kísérletei után a Hét Nap Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testülete levelet intézett a Magyar Szót felügyelő hasonló grémiumhoz, valamint a nemzeti tanácshoz és az abban többséggel bíró VMSZ-hez, melyben intézkedést követelt az engedetlen főszerkesztővel szemben, aki nem kért bocsánatot Szerbhorváth cikke miatt. "A jelenség - mert nem egyetlen cikkről vagy szórványos megnyilvánulásról van szó - értékelése és a konklúziók levonása már a VMSZ, az MNT és a Magyar Szó TJGYT joga, feladata és kötelessége" - zárul a szöveg. Józsa László, a Magyar Szó TJGYT-jének elnöke maga is VMSZ-politikus, akárcsak a Hét Nap főszerkesztője, Dudás Károly, aki a Vajdasági Magyar Szövetség alapító elnökségi tagja; jelenleg az MNT kulturális bizottságában dolgozik a hetilapszerkesztéssel párhuzamosan. A kezdeményezők tehát lényegében önmagukat szólították fel haladéktalan cselekvésre.
"Nem számít csúsztatásnak"
Összeült tehát a Magyar Szó TJGYT-je, de már az ülés előtt felajánlotta az önkéntes távozás lehetőségét Pressburgernek; a főszerkesztő ezt nem fogadta el. Az ülésen hozott menesztési javaslat indoklásaként azok a jobbára a VMSZ-hez kapcsolódó események szerepelnek, amelyekről a testület megítélése szerint nem vagy nem kellő súllyal tudósított a lap, olyan apró részletekről sem elfeledkezve, mint hogy "nem közölte a VMSZ 2011. május 20-i sajtóközleményét" vagy "nem méltó módon, az épület fotója nélkül számolt be a királyhalmi művelődési otthon átadásáról", noha a többi orgánum mindezekről "pozitívan vélekedett". Az indoklásban ugyan nem szerepel, de később felvetődött az újság nagyjából ötszázalékos példányszámcsökkenése is - amely pedig az utóbbi időben lassú növekedéssé változott, miközben a lap internetes felületén megkétszereződött Pressburger kinevezése óta a látogatók száma. (A lap eladott példányszáma átlagosan úgy 8000, a csütörtöki és a szombati szám 20 000 körül fogy, állítólag azért, mert a háború alatt csak ezeken a napokon jelent meg az újság. A honlap látogatóinak száma Pressbuger előtt havi 33 ezer volt, most átlagosan havi 63 ezer.) Viszszatérő, sajátos érvük még a nyilatkozó politikusoknak, hogy az újság tevékenysége közösségellenes volt, és a délvidéki magyarság érdekei fontosabbak a sajtószabadságnál. Korhecz szerint az MNT nemsokára elkészülő "médiastratégiája" is ebben a szellemben fogan. Mások egyenesen nemzetellenességgel, a kisebbségi magyarság elárulásával, a szerb asszimiláló igények kiszolgálásával vádolják a leváltott főszerkesztőt és híveit, ami a vajdasági magyar politika bevett stratégiája - másik szereposztásban Korheczcel is megtették már.
Az indoklást az MNT Tájékoztatási Bizottsága június 22-én, a tanács június 23-án tárgyalta. Az utóbbi ülés alatt a lap munkatársai és a hozzájuk csatlakozó civilek (köztük a Kossuth-díjas költő, Tolnai Ottó) a helyszínen tüntettek (az ülésre nem engedték be őket). Az ellenzék ugyan szót emelt Pressburger mellett, de a többség megvolt a leváltásához és Varjú Márta megbízott főszerkesztői kinevezéséhez. Varjú negyedszázada a lap újságírója, az előző főszerkesztő-választáson el is indult Pressburgerrel szemben, de pályázatát diszkvalifikálták, kidolgozatlannak, lényegében értékelhetetlennek minősítették. Varjú rögtön a kinevezése után leszögezte, hogy újságírói credója szerint "igyekezni kell az alapítóval szorosabb kapcsolatot tartani. Menet közben az alapítónál fel kell mérni, hogy merre is halad a lap, hogy jó-e ez az irányvonal", és ennek szellemében rögtön biztosította is munkáltatóit, hogy a lap ezentúl "nemzetileg elkötelezettebb lesz". Ez alatt az aktuális vezetés iránti lojalitás értendő, mert mint Hódi Sándor, a tájékoztatási bizottság vezetője és Korhecz is szajkózza úton-útfélen, a megmaradás garanciája az, ha sikerekről tudósítunk pozitív hangnemben, hogy a kisebbségi magyarságnak ne kelljen csüggednie. Korhecz a hét végi Magyar Szónak adott nyilatkozatában már összetéveszthetetlen, 70-es évekbeli párttitkárnyelven fogalmazza meg mindezt: "Egyes újságírók csőlátással tekintenek a fejlődésre, és maximálisan kiemelik azokat az emberi hibákat, amelyek kétségtelenül jelen vannak a közösségben. Pont a közösségért viselt nagy felelősség miatt nem számít csúsztatásnak, ha inkább a pozitív dolgokat emeljük ki." Varjú az interjúban elmondja, hogy súlyuknak megfelelően fogja kezelni a VMSZ rendezvényeit, és elismeri, hogy három, a főszerkesztőváltást tárgyaló publicisztika átvételét tiltotta már meg egyetlen szűk hét alatt szerkesztőinek, mert "egy héttel ezelőtt történtek a dolgok, és hogy lecsillapodjanak a kedélyek, úgy véltem, jobb, ha nem fokozzuk a hangulatot".
Igyekeztünk utánajárni annak a szóbeszédnek is, hogy az eseményekben kitüntetett szerepe van a Pressburgerrel feszült viszonyban lévő Lovas Ildikó írónőnek is. Lovas, aki az MNT végrehajtó szerve, a közigazgatási hivatal kulturális tanácsosa, csak egy semmitmondó jegyzetben foglalkozott a történtekkel, amelyben nehezményezte, hogy aki nem mindenben ért egyet Pressburgerrel, azt rögtön a szabadság ellenségének tekintik, továbbá úgy vélte, hogy nem a lap állásfoglalásaival, hanem a minőségével volt baj - hogy pontosan mi, az a szövegből nem olvasható ki. Ám az írónő lapunknak sem kívánt nyilatkozni.
*
A belső szavazás eredményei szerint a Magyar Szó újságíróinak óriási többsége ellenzi Pressburger leváltását - csakúgy, mint a szerb országos, a vajdasági és a vajdasági magyar újságíró-szervezetek, valamint kilenc vajdasági magyar civil szervezet és a kisebbségi ügyekkel foglalkozó tartományi ombudsmanhelyettes. A döntéshozók anyaországi importérve szerint a szerb szervezetek tagsága nem tud magyarul, ezért nem tudja megítélni a helyzetet.
A Magyar Szó munkatársai arról tájékoztatták a Narancsot, hogy Varjú kinevezése első hetében, egészen péntekig csak telefonon érintkezett a három részre (Szabadka, Újvidék, Zenta) bontott szerkesztőség szabadkai tagjaival - magukra voltak hagyva, csak a letiltások ügyében kaptak világos instrukciókat. Elszántak, próbálnak továbbra is újságíróként dolgozni, ugyanakkor féltik is az egzisztenciájukat. Varjú ugyanis személycserékről nyilatkozott a kinevezése után - igaz, ezt az érintetteknek később cáfolta.
