A Fidesz elnöke az október 23-i astoriai megemlékezésen jelentette be, hogy pártja a kereszténydemokratákkal összefogva a kormány "népellenes" politikájának megfékezésére hét ügyben népszavazást kezdeményez (részletesen lásd: Kérdéses kérdések, Magyar Narancs, 2006. november 2.). Egy nappal később be is nyújtották az aláírásgyűjtő íveket az Országos Választási Bizottsághoz (OVB), amely november 20-21-i ülésén négy hitelesítését megtagadta, hármat viszont átengedett. Végül mindegyik kérdés az Alkotmánybíróságon (AB) landolt, a Fidesz-KDNP ugyanis azonnal megtámadta az OVB elutasító határozatait, az átcsúszott kérdésekkel pedig néhány - vélhetően a kormánypártokhoz közel álló - magánszemélynek támadt problémája.
Az AB sürgősségi eljárás keretében tárgyalta az indítványokat, így viszonylag gyorsan, három hónap alatt megszületett a döntés. Az OVB-hez hasonlóan lesöpörték az asztalról azt a felvetést, amely lehetővé tette volna, hogy "az Országgyűlés - a fegyelmi és kártérítési felelősség mellett - törvényben szabályozza a miniszterelnök és a kormány tagjai speciális, objektív felelősségét is a költségvetési hiány túllépéséért". Ahogy Bihari Mihály, a testület elnöke fogalmazott a csütörtöki sajtótájékoztatón, ez a kérdés "elég sok kívánnivalót hagyott maga után", azaz
sem nyelvtanilag,
sem a közérthetőség szempontjából nem felelt meg az egyértelműség minimális kritériumainak, megállapíthatatlan, hogy egy igennel végződő érvényes referendum milyen kötelezettségeket róna a törvényalkotókra. Láthatóan a Fidesz sem bízott benne, hogy kérdése átmegy, ugyanis Varga Mihály február 28-án - meg sem várva az alkotmánybírák döntését - egy, a költségvetési manipulációk megfékezésére szolgáló, súlyos büntetőjogi szankciókat kilátásba helyező törvényjavaslatot terjesztett be a parlamentben (lásd az Elvetélt javaslat című keretes írásunkat).
Hasonló gondok akadtak a nyugdíjasok munkavállalását érintő népszavazási kérdéssel is, az AB szerint ez sem felel meg a népszavazási törvényben lefektetett egyértelműségi követelménynek. A bírák szerint ha erre a felvetésre a nép igennel válaszolna, akkor a parlamentet tucatnyi törvény módosítására kényszerítenék, szétzilálva a jogrendszer egy szeletét. Igaz, a Fidesz megteheti, hogy elutasított kérdéseit átfogalmazza és újra beterjeszti az OVB-hez. "Bár az átcsiszolt kérdések feltehetően vennék az akadályokat, a szavazók úgy éreznék, a Fidesz felülbírálja az Alkotmánybíróság döntéseit, s egy ilyen húzás az egész kezdeményezés sikerét veszélyeztetné, jó adu lenne a szocialisták kezében" - mondta a Narancsnak egy ellenzéki honatya.
Salamoni döntést
hozott az AB a vizitdíjról - elutasította ugyan az OVB határozatát, de formai és nem tartalmi okok miatt. A bíráknak szemet szúrt, hogy az Országos Választási Bizottság egy olyan törvényre hivatkozott a hitelesítés megtagadásakor, amely akkor még csak tervezet formájában létezett. Ugyan az október 31-én beterjesztett 2007-es költségvetés tervezetében a kormány a vizitdíjat már jelentős - a kórházdíjjal együtt napi 22 milliós - bevételi forrásként szerepeltette, az OVB novemberi döntésekor még a 2006-os büdzsé volt hatályban. "Az akkori jogi helyzet szerint a költségvetés érintettségét nem állapíthatta volna meg" - szögezte le a testület, s új eljárásra utasította a bizottságot. Mivel minden esetben az elbírálás időpontja számít, az OVB várhatóan ismét visszadobja a Fidesz kezdeményezését - mindössze átírja a határozat indoklásában a 2006-os évszámot 2007-re -, hiszen az alaptörvény nem engedélyezi népszavazás kiírását a költségvetést közvetlenül érintő kérdésekben (ezt az AB többször elismerte).
Több gondja lesz a választási bizottságnak a tandíjjal. Tavaly arra hivatkozva utasították el az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, hogy a képzési hozzájárulás benne van a kormányprogramban, amelyről az alkotmány 28/C paragrafusában foglalt tilalom szerint szintén nem lehet referendumot tartani. (Bár a 2007-es költségvetési törvény a képzési hozzájárulást is nevesíti, az OVB a tandíjnál nem élt ezzel a lehetőséggel, erősebb érvnek tartották a kormányprogramra hivatkozást.) A Fidesz az Alkotmánybírósághoz beadott indítványában viszont felhívta a figyelmet arra, hogy a második Gyurcsány-kabinet 2006. május 30-án benyújtott négyéves tervében utólagos képzési hozzájárulás szerepel, márpedig a felsőoktatási törvény módosításával bevezetett tandíj semmiképpen nem azonos ezzel. Bármennyire kézenfekvő, a testület OVB-határozatot megsemmisítő döntése mégsem erre építkezett. Egy nagyon sajátos jogelméleti okoskodás alapján azt találták ki, hogy a kormányprogram - azaz A Magyar Köztársaság kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010 címet viselő dokumentum - egészéről nem lehet népszavazást kiírni, de az egyes elemeiről igen. A bírák többsége ugyanis az alkotmányban szereplő tilalmat zárt, szoros értelemben fogta fel. Szerintük az alaptörvény azért nem teszi lehetővé a kormányprogramról való referendumot, mert a program és a miniszterelnök személye szorosan összefügg (elfogadásukról egyszerre határoz az Országgyűlés). A 28/C paragrafus (5) bekezdésének d) pontja kiköti, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi kérdésben nem lehet megkérdezni a szavazópolgárokat, tehát ha a teljes szöveg kerülne a nép elé, akkor a kormányfőről is voksolnának, elmosva a közvetlen és parlamentáris demokrácia határait. Viszont ha csak egy-egy részletet tesznek a referendum tárgyává, az személyi, bizalmi kérdéseket nem érint. Ebben végül komoly vita kerekedett, az AB négyszer tért vissza a kérdésre - ilyen típusú problémával a fennállása óta még nem találkozott a testület, tehát a döntés precedens értékű.
A határozathoz az indoklással elégedetlen Bragyova András különvéleményt fűzött, melyben azt fejtegeti, hogy a kollégái összemossák az alaptörvény két pontját. Ugyanis az említett paragrafus d) pontja említi a parlament hatáskörébe tartozó személyi ügyeket, de az f) pont külön nevesíti a kormányprogramot is. Az alkotmánybíró szerint ésszerűtlen lenne kétszer utalni ugyanarra a dologra, ennek csak akkor van értelme, ha az alkotmányozó két különböző tilalmat akart beépíteni az alaptörvénybe. Márpedig ha külön megerősíti a kormányprogramról szóló népszavazás tilalmát, és ezt nem a miniszterelnök személyére vonatkozó pontból vezeti le, akkor a részletekről sem lehet referendumot tartani. Ráadásul a programból kiemelt "egyes fontos elemekről szóló népszavazás azzal a veszéllyel jár, hogy a népszavazási kezdeményezés sikere esetén az országgyűlési képviselők többségét olyan döntés meghozatalára kötelezné, amelynek éppen az ellenkezőjére vállaltak a program megszavazásával politikai kötelezettséget" - olvasható a különvéleményben. Bragyova visszájára fordítja az AB-határozat logikáját, amikor azt állítja, hogy egy ilyen kikényszerített szembefordulás a kormányprogrammal lényegében bizalmatlansági indítványként fogható fel, tehát megsértik az alkotmány d) pontját, ami tiltja, hogy parlamentre tartozó személyi kérdésekről voksoljon a nép. Az alkotmányőr szerint a vizitdíjhoz hasonlóan a tandíj is költségvetési kérdés, tehát ezért sem lenne szabad népszavazásra bocsátani. (Bragyova a vizitdíj ügyében is különvéleményt fogalmazott meg, melyben leszögezte: a tilalmat kijelölő alkotmányozó nem egy-egy konkrét költségvetési tételre, hanem általában a büdzsére gondolt.)
Az AB döntése után az Országos Választási Bizottság már nem hivatkozhat arra, hogy a képzési hozzájárulás a kormányprogram része, igaz, előkaphatna más érvet is - hivatkozhatnak például Bragyova költségvetési felvetésére -, csakhogy egy újabb megtagadó határozat esetén biztosra vehető, hogy a Fidesz és a KDNP elfogultsággal vádolná a testületet. Az OVB másodjára biztos átengedi a képzési hozzájárulást érintő kezdeményezést, így ez lesz a negyedik kérdés, amiről szavazunk.
A kórház-privatizáció, patikaliberalizáció és földtörvény ügye ugyanis a bizottság és az Alkotmánybíróság szűrőjén
csont nélkül
ment át. Hiába hivatkoztak az AB-nél tiltakozó magánszemélyek arra, hogy a kérdésfelvetés félrevezető, hogy eredményes népszavazás után a jogalkotó feladata nem volna világos, diszkriminációt eredményezne (az állam, az önkormányzat nem lenne jogosult bármely intézményét eladni), a kórházkérdést nem akaszthatta meg a testület, hiszen 2003-ban egyszer már átengedte (akkor a Munkáspárt kezdeményezte a referendumot). Komoly fejfájást okoz majd a törvényalkotóknak, hogy nincs tisztázva, mit akar megtiltani a népszavazásra tűzött kérdés. Hiszen az egészségügyi intézményekben évekkel ezelőtt megindult a privatizáció - a vesedialízist például 95 százalékban már magáncégek végzik -, ezt lehetetlen visszacsinálni. Ha csak az épületekre vonatkozik, akkor az ágazati reform keretében megszűnő kórházak várhatóan évekig üresen állnak majd, hiszen tilos lesz eladni az ingatlanokat.
A patikaliberalizációs kérdéssel szembeni kifogások szerint "a jogrendszerben korábban sem létezett és jelenleg sincs olyan szabály, amely megtiltotta volna a gyógyszertári helyiségeken kívüli gyógyszerárusítást", márpedig "egy nem létező jogi helyzet fenntartása nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe". Az alkotmánybírák ezzel szemben úgy ítélték meg, hogy csak azért, mert "adott időpontban nincs törvényi szabályozás [É], nem jelenti azt, hogy a kérdésben nem tartható népszavazás, mivel az Országgyűlés bármikor dönthet úgy egy adott tárgykörben, hogy törvényt alkot". Tehát ha a népszavazás eredményes lesz, és a kérdésre a többség igennel voksol, akkor a parlament köteles lesz módosítani a tavaly év végén született jogszabályt, amely - szigorú feltételek mellett - lehetővé tette a patikán kívüli gyógyszerárusítást, továbbá évekig nem hozhat olyan törvényt, amely a referendumon született döntéssel ellentétes passzusokat tartalmaz. Ez egyébként rámutat az alkotmány és a népszavazási törvény komoly hiányosságaira: máig nincs tisztázva, hogy a nép által hozott döntés mennyi ideig korlátozza az Országgyűlés mozgásterét, a referendum nyomán született törvény meddig marad hatályban, s mikortól módosítható. Nincs szabály a referendum megismétlésére sem; ha eredménytelen egy népszavazás, akár évente újból lehet próbálkozni, miközben egy referendum kb. 3,5 milliárd forintjába kerül az államnak.
"A kórház- és a patikakérdés sikere esetén számolnunk kell a költségvetési deficit emelkedésével" - hívta fel egy másik kellemetlen következményre a Narancs figyelmét Pichler Ferenc, a Pénzügyminisztérium szóvivője. A kincstár komoly bevételekre számít a megszűnő kórházak ingatlanjainak eladásából, ugyanakkor az egészségügyi intézmények közhasznú vagy gazdasági társaságokba szervezése - ami szintén évek óta zajlik - a racionalizálást, a hatékonyabb gazdálkodást segíti elő. A patikaliberalizáció versenyhelyzetet teremt, ami csökkenti az árakat, illetve a kereslet megindul az olcsóbb gyógyszerek irányába, ami mérsékelni fogja a gyógyszerkassza kiadásait. A tandíj elmaradása a felsőoktatási intézményeknek okoz jelentős bevételkiesést.
A lapunk által megkeresett alkotmányjogászok és agrárszakemberek értetlenül állnak a földtörvény módosítására irányuló népszavazási kezdeményezés előtt. Ugyanis ez egy nagyon szűk réteget érintene, a családi gazdálkodók - alig 20 ezer ember - többsége ráadásul nem rendelkezik a föld- vagy tanyavásárláshoz szükséges tőkével (lásd a Földéhség című keretes írásunkat), csak kevesen tudnak élni majd az előjogaikkal. Többen úgy vélik, a Fidesz ezzel a felvetéssel ismét a vidéki lakosságot mozgósító "a magyar föld maradjon magyar tulajdonban" kampányszöveget akarja elsütni. Ennek a felvetésnek nem sok értelme van, hiszen rövidesen lejár a csatlakozáskor kiharcolt derogáció, azaz felszabadul a földpiac.
Ha a Fidesz-KDNP 200 ezernél több aláírást gyűjt össze, akkor kötelező erejű, ha kevesebbet, akkor csak véleménynyilvánító lesz a referendum, azaz nem kötelezi semmire az Országgyűlést. Az ellenzéki pártoknak négy hónapjuk van, hogy összegyűjtsék a kellő számú aláírást, ezeket hitelesíteni kell, majd az Országgyűlés és a köztársasági elnök dönt, kiírják a szavazás időpontját, amit 45 napos kampány előz meg. Leghamarabb az év végén vonulhatnak az urnákhoz a szavazópolgárok.
Elvetélt javaslatA Fidesz két képviselője (Áder János és Balsai István) tavaly októberben feljelentést tett a Központi Nyomozó Főügyészségen (KNYF) Gyurcsány Ferenc ellen, azzal vádolva a miniszterelnököt, hogy közérdekű adatokat titkolt el, illetve hamisított meg. A KNYF elutasította a képviselők beadványát arra hivatkozva, hogy az kevés konkrétumot tartalmaz. A határozat leszögezi: "A költségvetésben tervezettektől való eltérés önmagában nem bűncselekmény, annak további vizsgálata, és annak alapján a szükséges intézkedések megtétele nem a büntetőügyekben eljáró hatóságok hatáskörébe tartozik." Az ellenzéki honatyák panasszal fordultak a Legfőbb Ügyészséghez, de a beadványukat itt is elutasították. Részben ez ösztönözhette Varga Mihályt annak az átfogó csomagnak a kidolgozására, amelyet február végén terjesztett a parlament elé. Az Orbán-kormány pénzügyminisztere több ponton módosítaná az államháztartásról, a közérdekű adatok nyilvánosságáról, az általános forgalmi adóról szóló törvényeket, majd az egészet megspékelné a büntető törvénykönyv (Btk.) szigorításával. Varga egy olyan passzussal egészítené ki a Btk.-t, amely három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetné az államháztartási törvényben nevesített közérdekű adatokkal visszaélőket. A lapunk által megkeresett közgazdászok szerint a javaslatnak számos előremutató eleme van, de egészében nem oldja meg az adatközlési rendszer problémáit, nem szüntetné meg a költségvetési trükközéseket. "Komoly fegyelmező ereje lenne, ha sikerülne elérni, hogy a kormány havonta tegye közzé a központi költségvetési szervek lejárt tartozásainak alakulását" - mondta a Narancsnak Máté Dániel, a PM volt szóvivője. "Közgazdaságilag értelmes felvetés, hogy a nemzeti bank eredménytartalékát tegyék be a költségvetésbe, igaz, ez idén milliárdos veszteséget okozna" - véleményezte a javaslatot Hamecz István, az OTP Alapkezelő Zrt. elnök-vezérigazgatója, az MNB volt igazgatója. A szakemberek úgy vélik, jó lenne szabályos keretek közé terelni az állami intézményeknél sok bosszúságot okozó maradványképzést, de nem támogatják Varga javaslatát, ami teljesen megszüntetné a tartalékképzést. Sokat segítene a hazai kis- és középvállalkozóknak a költségvetési szerveknél bevezetendő harmincnapos fizetési határidő, de így az állammal, önkormányzatokkal üzletelő cégek versenyelőnybe kerülnének a piaci társaikhoz képest, ahol nem ritka a 90 napos határidő. A havi prognóziskészítési kötelezettség csak növelné a bürokráciát, többletmunkát generálna. "Meg kellene már érteni, hogy a prognózisok bírálata a piac feladata, elég nagy büntetés a kormányzat számára a hitelvesztés, ennél keményebb szankciókra nincs szükség" - szögezte le Máté. Az MSZP-többségű költségvetési bizottság március 7-én különösebb vita nélkül dobta vissza Varga javaslatát, még csak tárgysorozatba sem vették. |
FöldéhségAz 1994-es, termőföldről szóló LV. törvény (Ftv.) megtiltotta, hogy cégek, gazdasági társaságok vagy külföldiek földet szerezzenek Magyarországon. Bár azóta többször felmerült a tilalom feloldása, "a magyar földhöz" való érzelmi kötődést kijátszó politikai retorika mindig megakadályozta a jogszabály módosítását. Az EU-val folytatott csatlakozási tárgyalások során az Orbán-kabinet elérte "a nem magyar állampolgár természetes személyek, illetve a jogi személyek" földszerzésére vonatkozó moratórium meghosszabbítását 2007-ig. Ennek ellenére a törvényben mégis van egy kiskapu: azok az uniós polgárok, akik három éve folyamatosan, jogszerűen hazánkban laknak és mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, néhány igazolás beszerzése után már most is vásárolhatnak termőföldet. A kormány idén dönt: vagy kitolja a derogációt 2011-ig, vagy kezdeményezi a teljes piacnyitást. A földművelési tárcára komoly lobbinyomás nehezedik, spanyol, holland és belga vállalkozók tömkelege készül beszállni a magyarországi agrárbizniszbe. A Fidesz azokat a családi gazdálkodókat szeretné előnyben részesíteni, akiket az Orbán- Torgyán-kormány "talált ki" és pakolt be az Ftv.-be a törvény 2001-es módosításakor. Olyan, legfeljebb 300 hektár nagyságú földet birtokló gazdálkodókról van szó, akik legalább egy családtag teljes foglalkoztatására és a többi családtag közreműködésére alapozzák tevékenységüket. 2001 és 2002 között Orbánék jelentős - húszéves lejáratú - hitelekkel támogatták őket, továbbá elővásárlási jogokat biztosítottak számukra a földvásárlásban. A tehetősebb réteg - két-háromezer ember - főleg régi téeszvezetőkből, átjelentkezett vállalkozókból, nagygazdákból áll, akiket a nyakra-főre osztott támogatások vonzottak, a szegényebbek viszont nem tudtak mit kezdeni az elővásárlási jogaikkal, hiszen nem volt mozgósítható tőkéjük, s a bankok szemében hitelképtelenek. 2002-ben a Medgyessy-kabinet első intézkedései közé tartozott az Ftv. módosítása: az MSZP a földvásárlási előjogok átszabásával a saját holdudvarát, a haszonbérlőket, a gazdasági társaságok tagjait és részvényeseit hozta kedvező helyzetbe. A jelenlegi referendumkezdeményezéssel ezt a módosítást szeretné hatályon kívül helyezni a jobboldal. Ha a kérdés sikerrel szerepel a népszavazáson, az átmeneti időszak haszonélvezője az a pár ezer - a Magoszban jeleskedő - nagygazda lesz, akik bevásárolnak majd a nyomott árú földből, kihasználják az új uniós extenzív támogatásokat, majd a liberalizációt követően a földjeik egy részét hatszoros áron adják el a külföldieknek. |
