Az októberben még reménytelennek látszó helyzet után a kiskunfélegyházi Röck-gyárban - ha egyelőre csak néhány dolgozóval is - újraindult a termelés. A megindult felszámolás ugyan folytatódik a korábbi tulajdonos, a Transelektro Ganz-Röck Zrt. ellen, de az üzem eszközeit a Magyar Villamos Művek (MVM) leányvállalata bérbe vette, és távlati tervei vannak. A nagy múltú félegyházi cég csendes, de határozott léptekkel halad történetének második államosítása felé - ami természetesen magában hordozza az újabb privatizáció lehetőségét is. A történetnek a munkabérük nagy részére még mindig hiába váró dolgozók mellett két nagy, milliárdokat bukó vesztese is lesz: az egyik a többségi tulajdonnal rendelkező, a hazai gépipar több vállalkozásában is jelen levő Resonator Kft., a másik pedig az első Orbán-kormány idején kivételes elbánásban részesített, ám mára kegyvesztettnek tűnő és a pénzügyi szakadék szélére sodródott Vegyépszer Zrt. Az ügy nyertese egyelőre ismeretlen - de hogy lesz ilyen, az szinte biztos.
Nincs segítség
Január 21-én közleményben tudatta a kiskunfélegyházi üzemet tulajdonló Transelektro Ganz-Röck (TE GR) Zrt. felszámolója, hogy a gyár kapacitásának egy részével ismét működik. A viharos hónapokat megélt vállalat zűrzavaros helyzetéről és az elkerülhetetlennek látszó teljes csődről lapunk is beszámolt (lásd: Sorcserére várva, Magyar Narancs, 2010. október 21.). A mostani, némileg váratlan fejlemény annak köszönhető, hogy az állami tulajdonú MVM leányvállalata, az Országos Villamostávvezeték (OVIT) Zrt. a Ganz-Röck felszámolásával megbízott, debreceni székhelyű Kelet-Holding Gazdasági és Kereskedelmi Rt.-vel bérleti szerződést kötött a gyár eszközeinek használatára. Az OVIT vezérigazgatója, Gopcsa Péter (aki korábban a Ganz-Röcknél is hasonló beosztásban dolgozott) közleményben tudatta, "hogy a korábban a Transelektro Ganz-Röck tulajdonában álló gyárlétesítményt ismét kihasználják, és a kazánok, nyomástartó edények és készülékek előállításával a térség szakipari tevékenysége is fellendülhet. A gyár újraindítása nemzetgazdasági érdek is, hiszen ezeket a termékeket jórészt csak külföldről lehetne megvásárolni, most viszont alkalmunk lesz akár exportra is termelni." Az OVIT folytatni kívánja az üzem fő termékeinek - erőművi és ipari kazánok, nyomástartó edények, hőcserélők, kolonnák és egyéb gépipari készülékek - gyártását. Ezeket nem csak a hazai piacon kívánják értékesíteni: a biomassza-tüzelésű kazánok iránt Ausztriából, Németországból és a skandináv országokból is érdeklődtek. A vezérigazgató lapunknak küldött válaszában azt közölte, hogy február első napjaiban az OVIT új üzletága 21 fő foglalkoztatottal indult, és ezt a létszámot fokozatosan, a nyár közepéig nyolcvan főre, majd év végéig száz dolgozóra szándékoznak emelni.
A Röck 1949-ben kezdte működését; tevékenysége, felszereltsége Magyarországon máig egyedülálló. Az üzem 1999-től a korábbi vegyipari-gépipari tevékenység után energetikai gépgyártásra és edénygyártásra szakosodott, fő profilja az egyedi nagy kazánok, erőművi alkatrészek és tartozékok előállítása lett. Mint korábbi cikkünkben megírtuk, a most már felszámolás alatt álló TE GR-t nem akárkik birtokolják. A korábbi tulajdonos Ganz-Transelekro csődje és "fődarabokra bontása" után 2006-tól ötvenöt százalék a budapesti székhelyű Resonator Kft.-é lett, a kisebbik tulajdonos pedig a Vegyépszer Zrt. Az egyébként perspektivikusnak tartott, elsősorban külföldi megrendeléseket teljesítő gyár működését a két éve kirobbant világgazdasági válság törte meg. Az üzleti kimutatások már 2009-ben is jelentős, 1,8 milliárd forintos veszteséget jeleztek. 2010-nek azonban ezzel együtt is úgy vágtak neki, hogy meglesz az "üzemszerű fennmaradást" biztosító tízmilliárd forint körüli bevétel, hiszen mintegy ötvenmillió eurós előzetes megrendelésállománnyal számolhatott a menedzsment. Az állandósuló finanszírozási gondok miatt ezek nagyobb részének teljesítésétől később el kellett állniuk. A helyzet mégsem volt reménytelen, mivel a Bajnai-kormány egyik utolsó intézkedésével "a pénzügyi válság hatásainak csökkentése, illetve a munkahelymegtartás érdekében" a TE GR által felveendő, legfeljebb 12 hónapos lejáratú, 2,071 milliárd forint összegű likviditási hitel összegére és járulékaira egyedi költségvetési készfizető kezességet vállalt.
A kormánygarancia miatt könnyen megszerezhető hitelből végül semmi nem lett, mert az Orbán-kormány az intézkedést egyszerűen elszabotálta: nem küldte ki az anyagot a szükséges egyeztetésre az EU illetékeseihez, ami pedig elengedhetetlen lett volna a tranzakcióhoz. A kormányzat magatartása azért volt különösen érthetetlen, mert a tervezett "életmentő" akcióért a térségbeli fideszes országgyűlési képviselők is erőteljesen lobbiztak. A Fellegi Tamás vezette fejlesztési tárca később azzal indokolta a Bajnai-féle intézkedés ad acta tételét, hogy az Európai Bizottság által 2009-ben, a kitört válság miatt "az általános versenyjogot átmenetileg felülírva engedélyezett rendkívüli kormányzati finanszírozási cégtámogatások" egyike közé sem sorolható az állami hitelgarancia-vállalás, vagyis Brüsszel a kiskunfélegyházi ügyet biztosan hárította volna. Ám hogy legalább egy próba erejéig miért nem "futtatták meg" a dolgot az uniós illetékesek előtt, arra máig nincs magyarázat.
Van segítség
Különösen azért furcsállották ezt sokan a nyáron, mert a Röck-ügyben pénzügyileg a legtöbbet - egyes becslések szerint akár hat-hét milliárd forintot is - bukó kisebbségi tulajdonos Vegyépszerről azt feltételezték a múltja alapján, hogy a Fidesz-kormány nem hagyja bajban. A korábbi Orbán-kabinet idején sokmilliárdos sztrádaépítési és egyéb vastag állami megbízásokat kapott Vegyépszer azonban a kormányváltás után gyakorlatilag a tönk szélére sodródott. Nevét megváltoztatta "Nemzetközi Vegyépszerre", székhelyét egy távoli zalai faluba helyezte, és a közeljövőben várhatóan több részre szakad. A cég vezetői azonban többszöri próbálkozásunkra sem voltak hajlandóak információt adni akár a Röckről, akár a cég saját finanszírozási helyzetéről. (Ahogyan a Népszabadságnak sem: a lap február 12-i cikke bennfentes forrásokra hivatkozva azt az egyelőre nem cáfolt állítást közli, hogy a Röckkel összefüggő pénzügyi kötelezettségek az elmúlt években négymilliárdot vettek ki a Vegyépszer kasszájából - és a felszámolási eljárás várhatóan további több milliárdot kitevő kötelezettségei még nincsenek benne.)
A pénzügyi segítség elmaradása miatt azonban nyár végére elfogyott a levegő a Ganz-Röck körül, és emiatt súlyos indulatok kerültek a felszínre. A cég már eleve többhavi munkabérrel tartozott mintegy 250 dolgozójának, akiknek demonstrációi és sztrájkjai ekkorra gyakorlatilag folyamatossá váltak, ám augusztusban a gázt, szeptember elején pedig már a villanyt is kikapcsolták, és ezzel aztán végképp megállt az élet a kiskunfélegyházi telephelyen. A cég igazgatóságának egyik tagja lapunknak elmondta: lényegében ez volt az a pillanat, ameddig komolyan bízhattak abban, hogy a vállalkozás megmenthető. Bíztak is: nem véletlenül folytattak hónapokon át előkészítő tárgyalásokat a kormányzat képviselőivel és üzleti partnereikkel a helyzet lehetséges rendezéséről. A garanciával felveendő hitelből és a működésből származó bevételekből együttesen ugyanis ki tudták volna fizetni az elmaradt béreket, valamint a részben lejárt adó-, szállítói, közüzemi és egyéb tartozásokat is. Az elmaradások rendezésére - még az áprilisi kormánydöntés tudatában - augusztus 31-i határidőt vállaltak, ám ezután már csak idő kérdése volt, mikor kell lehúzni a redőnyt. Végül a tulajdonosok október 18-i közgyűlésük után közölték: saját erejükből nem képesek megmenteni a társaságot. Akkor még új befektető bevonását is lehetségesnek tartották, ennek feltétele azonban az lett volna, hogy az említett kormánygarancia november végéig rendelkezésre álljon - ma már tudjuk, hogy nem így lett, és a közgyűlés dátumával a felszámolási eljárás is megindult. A tulajdonosok közleményében azonban szerepelt egy mondat, amelynek a továbbiakban szinte látnoki ereje lett: "Az állami szerepvállalásnak akkor van értelme, ha a társaságot integrálni lehet majd a magyar tulajdonú villamosiparba, és szerepet tud vinni a hazai erőmű-rekonstrukciókban." Ebben a megvilágításban az MVM leánycégének januári megjelenése természetes fejleménynek tekinthető, hiszen ha valaki, hát az OVIT ebben az integrálásban valóban komolyan segíthet. Ám a dolog mégsem ilyen egyszerű.
Jó lesz
Egyelőre senki nem tudja, hogy a felszámoló Kelet-Holding által 11 milliárd forintban megjelölt TE GR-tartozás sorsa mi lesz. Gopcsa Péter vezérigazgató lapunknak kijelentette: "A felszámolás alatt álló TE Ganz-Röck Zrt. terheiből az OVIT Zrt. nem vállalt részt." Még a közművek januári visszakapcsolására is csak úgy nyílt mód, hogy a szolgáltatók az OVIT által beindított új üzletág kiszolgálására szerződtek. A dolgozók többségének elmaradt bérét sem sikerült eddig teljes mértékben rendezni. A legtöbben csak a munkaerő-piaci alapból jutottak hozzá a pár ezer forint híján bruttó egymillió forintos járandósághoz, de a fennmaradó többhavi - fejenként összesen bruttó 1-2 millió forintot kitevő - kasszában maradt bér sorsáról egyelőre nem tudni. Buga Tamás Imre, a Ganz-Röck felszámolóbiztosa január 12-én arról tájékoztatta Budapest Főváros Kormányhivatalának Munkaügyi Központját, hogy a cégnél "nagyságrendileg dolgozó 150 fő alkalmazott elbocsátására" készülnek. A lapunk birtokába került levél szerint "a felszámolási eljárásban a munkáltatónál a termelés folytatásához szükséges pénzügyi feltételek nincsenek meg, így a felszámoló a munkavállalókat tovább foglalkoztatni nem tudja. Ennek alapján a munkáltató működésével összefüggő ok miatt, harmincnapos időszakon belül, az aktív munkavállalók munkaviszonyát meg kívánjuk szüntetni."
Helyi hírek szerint a bérleti szerződés a megállapodás szerint formailag 2011 végéig szól, ám megkötésével a bérlő nyilván jövőbeli opciókhoz jutott. Szerettünk volna megtudni részleteket is (például, hogy mennyi a bérleti díj, és hogy a felszámolási eljárás során az eszközök értékesítésében a jelenlegi bérlő kaphat-e bizonyos kedvezményeket), ám Buga Tamás Imre azt válaszolta, hogy ezek az információk üzleti titoknak minősülnek.
Abban mindenesetre a lapunk által megkérdezett szakértők - köztük a cég egyik egykori mérnöke - egyetértettek, hogy az OVIT "új üzletága" rövid távú bérleti szerződésre (amit a felszámolás vége egyértelműen behatárol) nem alapozható, ugyanis abban az iparágban, amelyben a félegyházi gyár működik, a tervek és befektetések nem hónapokra, hanem hosszú évekre, akár évtizedekre szólnak. A felszámolás végéig semmilyen jogszabály nem tiltja az eszközök bérbe adását (főleg ha az ebből származó bevétel csökkenti a tartozásokat), de ennek a félegyházi gyár esetében csak akkor van értelme, ha a bérlő az eljárás után is birtokon belül kíván maradni - vagy más befektető számára "készíti elő a terepet".
És ez az a pont, ahol a történet lehetséges folytatására több variáció is vázolható. Lapunknak az egyik, a gyárral korábban kapcsolatban levő egykori gazdasági minisztériumi tisztviselő úgy vélekedett, hogy a jelenlegi kormányhatalom elképzeléseivel tökéletesen egybevág az állami szerepvállalás a villamosenergia-iparban. A fő kérdés innen nézve az, hogy a gépi nagyberendezések gyártásánál megáll-e az állam terjeszkedése, vagy olyan kiegészítő ágazatokban is megjelenik-e, mint például a szintén finanszírozási gondokkal küzdő kábel- és hálózatifelépítmény-gyártás.
Mások - például a korábbiakban már említett, sokat tapasztalt helybeli mérnök - viszont úgy vélik, hogy az állam mostani belépése az energetikai nehéziparba csak átmeneti. Ez a speciális, különleges finanszírozási hátteret és üzleti kapcsolatokat igénylő ágazat ugyanis normális gazdasági körülmények között még az olyan, technológiai szempontból "másodlagos frissességűnek" tekinthető gyárban is nagy haszonnal működhet, mint amilyen a félegyházi üzem. Szerinte a Resonator és a Vegyépszer nyeretlen kétévesnek aligha tekinthető tulajdonosai 2006-ban igenis megalapozott reményekkel vették birtokba a Röcköt, és a jelenlegi üzemeltető is joggal bízhat a megrendelők visszatérésében. Mindezek alapján az sem kizárt, hogy az állam az OVIT-on keresztül pénzügyileg rendbe teszi a céget, újraépíti az üzleti kapcsolatrendszerét is, majd jöhet megint a privatizáció. Hogy a második magánosítás haszonélvezője ki lesz, ma még természetesen nem tudható; informátorunk annyit azért megjegyzett, hogy ő bizony szívesen benne lenne egy ilyen buliban.
