„Ami ma történt, disznóság!” – Kossuth téri tüntetés a Népszabadságért

Belpol

Több ezer ember vonult ma este a Parlament elé, hogy kifejezze szolidaritását a Népszabadsággal és a sajtószabadságért tüntessen.

A demonstrációt kora délután hirdették meg a Facebookon, este hatra pedig már több ezren, köztük sok újságíró és közéleti személyiség jelent meg a Kossuth téren. Eredetileg „csendes” akciónak indult a dolog beszédek nélkül, végül húsz perc után Hargitai Miklós, a Népszabadság újságírója állt ki, és mondott néhány szót a mai eseményekről. „Pénteken a Népszabadság Corvin negyednél lévő szerkesztőségében leadtuk az utolsó cikkeinket, bedobozoltuk a dolgainkat, és úgy készültünk, reggel már újra a Bécsi úton vesszük fel a munkát. Az ügyeletes kollégáinkat azonban reggel már nem engedték be. Ez mindent elmond arról, hogy valóban gazdasági döntés volt-e, vagy valami más motiváció van a háttérben.”

false

 

Hargitai elmondta, hogy természetesen voltak előzményei a mai döntésnek, már 2010-ben, a választások után is érezni lehetett ennek az előszelét, például amikor ugyanazon a napon mondták fel a nagy cégek a hirdetéseiket a lapnál. Arra viszont, ami ma történt, senki sem számított.

„Elmondom, miért dolgoztam a Népszabadságnál. 1994-ben kerültem oda, az év elején. Abban az évben is volt kormányváltás, győzött az MSZP, aki akkor a lap tulajdonosa volt. A választások után úgy mentem be a szerkesztőségbe, hogy majd folyik a pezsgő, és minden kenyér jut majd egy kis kaviár is. De amikor beléptem, ijedt arcokat láttam, kérdeztem is a kollégákat, mitől félnek? Ők azt mondták, nem tudják, mit fognak ezentúl csinálni, hiszen az újság feladata, hogy ellenőrizze a hatalmat, de hogy fogják ezt megtenni a saját tulajdonosaikkal szemben? A Népszabadság azóta is próbált ennek eleget tenni, ha csak az e heti anyagainkat nézzük meg Rogán Antalról vagy a Matolcsy famíliáról, azt mondhatjuk, a kontroll működött. És tartok tőle, hogy azért nem lesz hétfőtől Népszabadság, mert túlságosan is jól működött.”

Hargitai hozzátette, anyagilag évről évre rosszabb körülmények között dolgoztak az újságírók a lapnál, de emberileg az utolsó pillanatig remek volt a hangulat. „Nehéz elmagyarázni, mit is csinált a Népszabadság. A politikáról annyit tudunk, amennyit a sajtó elmesél. Úgy tűnik, ezentúl azt fogjuk tudni, amit a Magyar Idők mesél el.” Hargitai arra is reagált, amit a Fidesz adott ki hivatalos közleményében, miszerint a lap veszteséges volt, ezért kellett ennek a fejnek lehullnia. Hargitai szerint viszont ha a háromezres példányszámú Magyar Időket el tudja tartani a piac, akkor a majdnem 40 ezres Népszabadsággal sem lehet probléma.

„Fogalmam sincs, mit fogunk csinálni ezek után. Azt, amit eddig, nagyon nehéz lesz úgy, hogy nem férünk hozzá a számítógépünkhöz, az e-mailjeinkhez, a személyes dolgainkhoz. Mi is nagyon rosszul jártunk, de ami a legijesztőbb, hogy nagyon pici területekre húzódik vissza a sajtószabadság, mi sok olyan témát kiástunk, ami aztán végighullámzott az egész magyar médián, és nagyon félek, hogy ezeket ezentúl senki sem fogja kiásni.”

Hargitait nagy ovációval fogadta a téren összegyűlt tömeg, a „Demokráciát!”, az „Orbán takarodj!”, a „Viktátor!”, a „Szabadságot, sajtószabadságot!” felkiáltások egymást érték. Ezután Tamás Gáspár Miklós olvasta fel a horvát PEN Club üzenetét és hozzátette a magáét is, miszerint jelenleg „abban a helyzetben vagyunk, hogy a magyar nép vezetői a magyar nép ellenségei. És ezt már el sem lehet mondani az újságban, a folyóiratokban, a színpadokon, a filmekben. Rövidesen vége a magyar sajtószabadságnak és a szólásszabadságnak. Amennyiben hagyjuk.” Erre hangos „Nem hagyjuk!” volt a válasz. TGM még annyit tett hozzá: „Itt az ideje annak, hogy az évtizedes küzdelmek a sajtószabadságért, a szólásszabadságért, az emberi méltóságért, a demokráciáért végre már eredményt hozzanak.” Majd egy rövid mondattal zárta rövid szónoklatát: „Az, ami ma történt, disznóság!”

false

 

A tüntetés szervezői ezután bejelentették, hogy a demonstrációnak vége, mindenki menjen szépen haza. A tömeg egy része így is tett, egy nagy része viszont a téren maradt, és aki akarta, hangosbemondót ragadva elmondhatta, mi nem tetszik neki az Orbán-rezsimben.

A Népszabadság munkatársai ma létrehoztak egy Facebook-oldalt, ahol mától kommunikálnak, és ahol holnap délután kettőre is meghirdettek egy „Munkába megy a Népszabadság” nevű eseményt. Azt üzenik, nem adják fel.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.