„Ami ma történt, disznóság!” – Kossuth téri tüntetés a Népszabadságért

Belpol

Több ezer ember vonult ma este a Parlament elé, hogy kifejezze szolidaritását a Népszabadsággal és a sajtószabadságért tüntessen.

A demonstrációt kora délután hirdették meg a Facebookon, este hatra pedig már több ezren, köztük sok újságíró és közéleti személyiség jelent meg a Kossuth téren. Eredetileg „csendes” akciónak indult a dolog beszédek nélkül, végül húsz perc után Hargitai Miklós, a Népszabadság újságírója állt ki, és mondott néhány szót a mai eseményekről. „Pénteken a Népszabadság Corvin negyednél lévő szerkesztőségében leadtuk az utolsó cikkeinket, bedobozoltuk a dolgainkat, és úgy készültünk, reggel már újra a Bécsi úton vesszük fel a munkát. Az ügyeletes kollégáinkat azonban reggel már nem engedték be. Ez mindent elmond arról, hogy valóban gazdasági döntés volt-e, vagy valami más motiváció van a háttérben.”

false

 

Hargitai elmondta, hogy természetesen voltak előzményei a mai döntésnek, már 2010-ben, a választások után is érezni lehetett ennek az előszelét, például amikor ugyanazon a napon mondták fel a nagy cégek a hirdetéseiket a lapnál. Arra viszont, ami ma történt, senki sem számított.

„Elmondom, miért dolgoztam a Népszabadságnál. 1994-ben kerültem oda, az év elején. Abban az évben is volt kormányváltás, győzött az MSZP, aki akkor a lap tulajdonosa volt. A választások után úgy mentem be a szerkesztőségbe, hogy majd folyik a pezsgő, és minden kenyér jut majd egy kis kaviár is. De amikor beléptem, ijedt arcokat láttam, kérdeztem is a kollégákat, mitől félnek? Ők azt mondták, nem tudják, mit fognak ezentúl csinálni, hiszen az újság feladata, hogy ellenőrizze a hatalmat, de hogy fogják ezt megtenni a saját tulajdonosaikkal szemben? A Népszabadság azóta is próbált ennek eleget tenni, ha csak az e heti anyagainkat nézzük meg Rogán Antalról vagy a Matolcsy famíliáról, azt mondhatjuk, a kontroll működött. És tartok tőle, hogy azért nem lesz hétfőtől Népszabadság, mert túlságosan is jól működött.”

Hargitai hozzátette, anyagilag évről évre rosszabb körülmények között dolgoztak az újságírók a lapnál, de emberileg az utolsó pillanatig remek volt a hangulat. „Nehéz elmagyarázni, mit is csinált a Népszabadság. A politikáról annyit tudunk, amennyit a sajtó elmesél. Úgy tűnik, ezentúl azt fogjuk tudni, amit a Magyar Idők mesél el.” Hargitai arra is reagált, amit a Fidesz adott ki hivatalos közleményében, miszerint a lap veszteséges volt, ezért kellett ennek a fejnek lehullnia. Hargitai szerint viszont ha a háromezres példányszámú Magyar Időket el tudja tartani a piac, akkor a majdnem 40 ezres Népszabadsággal sem lehet probléma.

„Fogalmam sincs, mit fogunk csinálni ezek után. Azt, amit eddig, nagyon nehéz lesz úgy, hogy nem férünk hozzá a számítógépünkhöz, az e-mailjeinkhez, a személyes dolgainkhoz. Mi is nagyon rosszul jártunk, de ami a legijesztőbb, hogy nagyon pici területekre húzódik vissza a sajtószabadság, mi sok olyan témát kiástunk, ami aztán végighullámzott az egész magyar médián, és nagyon félek, hogy ezeket ezentúl senki sem fogja kiásni.”

Hargitait nagy ovációval fogadta a téren összegyűlt tömeg, a „Demokráciát!”, az „Orbán takarodj!”, a „Viktátor!”, a „Szabadságot, sajtószabadságot!” felkiáltások egymást érték. Ezután Tamás Gáspár Miklós olvasta fel a horvát PEN Club üzenetét és hozzátette a magáét is, miszerint jelenleg „abban a helyzetben vagyunk, hogy a magyar nép vezetői a magyar nép ellenségei. És ezt már el sem lehet mondani az újságban, a folyóiratokban, a színpadokon, a filmekben. Rövidesen vége a magyar sajtószabadságnak és a szólásszabadságnak. Amennyiben hagyjuk.” Erre hangos „Nem hagyjuk!” volt a válasz. TGM még annyit tett hozzá: „Itt az ideje annak, hogy az évtizedes küzdelmek a sajtószabadságért, a szólásszabadságért, az emberi méltóságért, a demokráciáért végre már eredményt hozzanak.” Majd egy rövid mondattal zárta rövid szónoklatát: „Az, ami ma történt, disznóság!”

false

 

A tüntetés szervezői ezután bejelentették, hogy a demonstrációnak vége, mindenki menjen szépen haza. A tömeg egy része így is tett, egy nagy része viszont a téren maradt, és aki akarta, hangosbemondót ragadva elmondhatta, mi nem tetszik neki az Orbán-rezsimben.

A Népszabadság munkatársai ma létrehoztak egy Facebook-oldalt, ahol mától kommunikálnak, és ahol holnap délután kettőre is meghirdettek egy „Munkába megy a Népszabadság” nevű eseményt. Azt üzenik, nem adják fel.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.