„Ami ma történt, disznóság!” – Kossuth téri tüntetés a Népszabadságért

Belpol

Több ezer ember vonult ma este a Parlament elé, hogy kifejezze szolidaritását a Népszabadsággal és a sajtószabadságért tüntessen.

A demonstrációt kora délután hirdették meg a Facebookon, este hatra pedig már több ezren, köztük sok újságíró és közéleti személyiség jelent meg a Kossuth téren. Eredetileg „csendes” akciónak indult a dolog beszédek nélkül, végül húsz perc után Hargitai Miklós, a Népszabadság újságírója állt ki, és mondott néhány szót a mai eseményekről. „Pénteken a Népszabadság Corvin negyednél lévő szerkesztőségében leadtuk az utolsó cikkeinket, bedobozoltuk a dolgainkat, és úgy készültünk, reggel már újra a Bécsi úton vesszük fel a munkát. Az ügyeletes kollégáinkat azonban reggel már nem engedték be. Ez mindent elmond arról, hogy valóban gazdasági döntés volt-e, vagy valami más motiváció van a háttérben.”

false

 

Hargitai elmondta, hogy természetesen voltak előzményei a mai döntésnek, már 2010-ben, a választások után is érezni lehetett ennek az előszelét, például amikor ugyanazon a napon mondták fel a nagy cégek a hirdetéseiket a lapnál. Arra viszont, ami ma történt, senki sem számított.

„Elmondom, miért dolgoztam a Népszabadságnál. 1994-ben kerültem oda, az év elején. Abban az évben is volt kormányváltás, győzött az MSZP, aki akkor a lap tulajdonosa volt. A választások után úgy mentem be a szerkesztőségbe, hogy majd folyik a pezsgő, és minden kenyér jut majd egy kis kaviár is. De amikor beléptem, ijedt arcokat láttam, kérdeztem is a kollégákat, mitől félnek? Ők azt mondták, nem tudják, mit fognak ezentúl csinálni, hiszen az újság feladata, hogy ellenőrizze a hatalmat, de hogy fogják ezt megtenni a saját tulajdonosaikkal szemben? A Népszabadság azóta is próbált ennek eleget tenni, ha csak az e heti anyagainkat nézzük meg Rogán Antalról vagy a Matolcsy famíliáról, azt mondhatjuk, a kontroll működött. És tartok tőle, hogy azért nem lesz hétfőtől Népszabadság, mert túlságosan is jól működött.”

Hargitai hozzátette, anyagilag évről évre rosszabb körülmények között dolgoztak az újságírók a lapnál, de emberileg az utolsó pillanatig remek volt a hangulat. „Nehéz elmagyarázni, mit is csinált a Népszabadság. A politikáról annyit tudunk, amennyit a sajtó elmesél. Úgy tűnik, ezentúl azt fogjuk tudni, amit a Magyar Idők mesél el.” Hargitai arra is reagált, amit a Fidesz adott ki hivatalos közleményében, miszerint a lap veszteséges volt, ezért kellett ennek a fejnek lehullnia. Hargitai szerint viszont ha a háromezres példányszámú Magyar Időket el tudja tartani a piac, akkor a majdnem 40 ezres Népszabadsággal sem lehet probléma.

„Fogalmam sincs, mit fogunk csinálni ezek után. Azt, amit eddig, nagyon nehéz lesz úgy, hogy nem férünk hozzá a számítógépünkhöz, az e-mailjeinkhez, a személyes dolgainkhoz. Mi is nagyon rosszul jártunk, de ami a legijesztőbb, hogy nagyon pici területekre húzódik vissza a sajtószabadság, mi sok olyan témát kiástunk, ami aztán végighullámzott az egész magyar médián, és nagyon félek, hogy ezeket ezentúl senki sem fogja kiásni.”

Hargitait nagy ovációval fogadta a téren összegyűlt tömeg, a „Demokráciát!”, az „Orbán takarodj!”, a „Viktátor!”, a „Szabadságot, sajtószabadságot!” felkiáltások egymást érték. Ezután Tamás Gáspár Miklós olvasta fel a horvát PEN Club üzenetét és hozzátette a magáét is, miszerint jelenleg „abban a helyzetben vagyunk, hogy a magyar nép vezetői a magyar nép ellenségei. És ezt már el sem lehet mondani az újságban, a folyóiratokban, a színpadokon, a filmekben. Rövidesen vége a magyar sajtószabadságnak és a szólásszabadságnak. Amennyiben hagyjuk.” Erre hangos „Nem hagyjuk!” volt a válasz. TGM még annyit tett hozzá: „Itt az ideje annak, hogy az évtizedes küzdelmek a sajtószabadságért, a szólásszabadságért, az emberi méltóságért, a demokráciáért végre már eredményt hozzanak.” Majd egy rövid mondattal zárta rövid szónoklatát: „Az, ami ma történt, disznóság!”

false

 

A tüntetés szervezői ezután bejelentették, hogy a demonstrációnak vége, mindenki menjen szépen haza. A tömeg egy része így is tett, egy nagy része viszont a téren maradt, és aki akarta, hangosbemondót ragadva elmondhatta, mi nem tetszik neki az Orbán-rezsimben.

A Népszabadság munkatársai ma létrehoztak egy Facebook-oldalt, ahol mától kommunikálnak, és ahol holnap délután kettőre is meghirdettek egy „Munkába megy a Népszabadság” nevű eseményt. Azt üzenik, nem adják fel.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.