Az ÁSZ megüzente a Jobbiknak, hogy 15 napjuk van fizetni

  • narancs.hu
  • 2018. január 8.

Belpol

A teljesen független szerv nem kegyelmez.

Közleményt adott ki az Állami Számvevőszék (ÁSZ), melyben jelzi, hogy nem fogadta el a Jobbik érvelését, és 15 napot ad a pártnak, hogy befizesse a 331 millióst büntetést. A szerv gyakorlatilag megismétli a decemberi jelentéstervezetet, amikor leírja, hogy „a párt nem igazolta a közpénzekkel való átlátható és elszámoltatható gazdálkodását, valamint akadályozta a számvevőszéki ellenőrzés program szerinti lefolytatását, emellett az ÁSZ hatósági kockázatjelzés alapján feltárta, hogy a Jobbik 2017 első félévében működéséhez a jogszabályt megsértve, tiltott vagyoni hozzájárulást fogadott el”.

Az ÁSZ szerint Vona Gábor pártja nem cáfolta hiteles ellenőrzési bizonyítékokkal a szervezet megállapításait, így a törvényi előírás alapján az ÁSZ 2018. január 8-i dátummal felhívással fordult a pártelnökhöz, hogy a párt a tiltott vagyoni hozzájárulás értékét tizenöt napon belül fizesse be a központi költségvetésnek. A számvevőszék 331,5 millió forintra büntetné a Jobbikot, illetve 331,5 millióval csökkentené a párt állami támogatását tiltott pártfinanszírozás miatt.

Domokos László, az ÁSZ elnöke

Domokos László, az ÁSZ elnöke

Fotó: MTI/Kovács Attila

Majd a közlemény végén szerepel a nap legszebb mondata, az ÁSZ ugyanis azt írja, hogy „a politikai élet tisztasága érdekében különösen indokolt a költségvetési támogatásban részesülő pártok gazdálkodásának ellenőrzése, amit az ÁSZ törvényi előírás alapján kétévente végez, így kiemelt szerepet tölt be és felelősséget visel a pártok feletti társadalmi kontroll érvényesítésében”.

Mint ismert, az Állami Számvevőszék tiltott kampányfinanszírozás miatt 663 millió forintos büntetést szabott ki a Jobbikra, mivel szerintük a párt a piaci árnál alacsonyabban vásárolt plakáthelyeket.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.