„Az emberek érzékelik, hogy nem törődnek velük”

  • Gera Márton
  • 2016. március 15.

Belpol

Mit gondolna Pukli István a diákok helyében, és hogyan fenyegetik Orbán Viktorral a gyerekeket? Beszélgetés a pedagógustüntetés elé.

Ilyet is ritkán látni: a Gödör Klubba szervezett, Iskola a határon című, az Eötvös Károly Intézet által rendezett, oktatásról szóló beszélgetés nemhogy nem csúszott, hanem negyedórával hamarabb kezdődött a meghirdetett időpontnál. Persze nincs ebben semmi meglepő, a terem dugig volt érdeklődőkkel, akik csak arra vártak, hogy kiderüljön végre, milyen is lenne egy 21. századi oktatási rendszer, vagyis hogyan képzelik el a résztvevők – Ercse Krisztina, a Civil Közoktatási Platform koordinátora, Pukli István, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója és Radó Péter oktatáskutató – a modern iskolát. Nos, erre hiába vártak: a beszélgetés minden volt, csak éppen vita nem, és inkább szólt a múltról meg a jelenről, mint a jövőről.

Pedig kezdetben úgy látszott, hogy éppen a lehetőségekről, a külföldi példákról lesz szó: Pukli István szerint például 10-11 évvel ezelőtt elindultunk a mai finn oktatási modell felé, bevezettük a nem szakrendszerű oktatást, és előtérbe helyeztük a kompetenciákat (amely alatt még véletlenül sem azt kell érteni, amit manapság szívesen hangoztat a kormányzat, vagyis hogy készségfejlesztés a nagy semmibe.) „És 2010-ben történt egy visszarendeződés” – mondja Pukli, és nem kell folytatnia, tudjuk, miről van szó. A mostanság sokat vegzált igazgató egyébként erőteljesen megnyirbálná a kötelező tananyagot, mert úgy gondolja, akkor lesz fejlődés, ha nem lesznek tabuk, ha meg merjük kérdőjelezni, amit az elődeink letettek az asztalra. A moderátor, Zsugyó Virág kissé naívnak tűnő kérdésére, miszerint az-e a kormányzati cél, hogy a felnövekvő generáció már kérdezni se tudjon, Pukli csak egy igennel válaszol. Aztán még elmondja, hogy a jelenlegi tanterv olyan mennyiségű ismeretanyagot kér számon, hogy a kritikai gondolkodás fejlesztésére nincs idő.

El kell menni Nyugatra

Pukli István

Pukli István

Fotó: MTI/Bruzák Noémi

Majd jön a délután talán legmegrázóbb mondata, amikor is Pukli azt mondja: „Én minden mai diák helyében bizonyára úgy gondolkodnék, hogy el kell hagyni ezt az országot, és el kell menni Nyugatra, akár mosogatni is.” Kár, hogy épp az érintettek nem reagálnak, mert nincsenek a helyszínen: a fiatalabb korosztály tagjaival nem igazán találkoztunk a beszélgetésen.

Radó Péter úgy látja, a mostani visszatérés a 60-as, 70-es évek oktatási szellemiségéhez „brutális mértékben egyenlőtlenül fogja érinteni a legkülönfélébb tanulói csoportokat, hiszen elképesztően kirekesztő”. Radó hozza a számokat, amelyek szerint a tanulók 25 százaléka 15 éves korában még mindig funkcionális analfabéta. Tulajdonképpen arról van itt szó, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nem segít a felzárkóztatásban, sőt, ahogy az oktatáskutató fogalmaz, mintha direkt felerősíteni szeretné a különbségeket, és közben ez a rendszer „annyit vár a pedagógusoktól, hogy legyenek bent négy óráig az iskolában”. Meg talán még azt, hogy végezzék el az adminisztrációt, és ne jártassák a szájukat – tehetnénk hozzá.

Az emberek nem hülyék

Zsugyó Virág szerint miközben a kormány látszólag elismeri a problémákat, meghatározza, hogy milyen formában lehet véleményt nyilvánítani, és aki nem így tesz, rögtön megkapja, hogy nem is szakmai kérdésekről beszél. „Hogyan lehet védekezni a politizálás vádja ellen?” – teszi fel a kérdést a moderátor. Pukli szerint túl kell élni a kormányzat vádjait, amiről talán ő tudna a leginkább mesélni, most mindenesetre csak annyit mond, hogy elég rendesen beletapostak a veséjébe, de mindig próbálta úgy felfogni, hogy minden egyes támadás plusztámogatót jelent, mert „az emberek nem hülyék”. Abban határozottan egyetértenek a résztvevők, hogy a tiltakozás közügy, ha úgy tetszik, politika, de semmiképpen sem pártpolitika. Ercse szerint azért is van ez a jelentős támogatás, mert „az emberek érzékelik, hogy nem törődnek velük, és már nem így akarnak élni.”

Pukli még elmondja, személy szerint csak azzal lenne elégedett, ha minden követelésük teljesülne, ha rendszerszintű átalakulás menne végbe az oktatásban. Radó úgy gondolja, az a kérdés, a tiltakozásban benne van-e a valódi politikai kockázat, erodálja-e a jelenlegi kormányzat támogatottságát – amennyiben igen, akkor el tudja képzelni, hogy rendszerszintű változtatások lesznek.

Intő Orbán Viktor-aláírással

A beszélgetés végén egy nyugdíjas hölgy megköszöni a pedagógusoknak, hogy „végre fölemelték a hangjukat, mert évtizedek óta várunk arra, hogy az értelmiség megnyilvánuljon olyan dolgokban, amelyek már rettenetesen nyomasztották az embereket”. Még elmondja, hogy van egy második osztályos unokája, és az iskolában, ahová jár, azzal ijesztgetik a gyerekeket, hogy „önkormányzati intőt kapnak Orbán Viktor-aláírással”. Amire hatalmas kacaj a válasz, de ha jobban belegondolunk, a helyzet abszurdabb, mint egy Kafka-regény.

Még elhangzik, hogy a beszélgetés résztvevői továbbra is kívülálló szakértőként akarnak tevékenykedni, semmilyen összetételű kormányban nem szeretnének szerepet vállalni. Sőt Pukli egyenesen azt mondja, ő már jelezte otthon a családjának, hogy amennyiben elbuknak, nem akar az oktatásban dolgozni, mivel ebben a rendszerben nem hajlandó. A másik verzió azért már nem ilyen komor: „Ha győzünk, akkor én intézményvezető szeretnék maradni, tanítani a gyerekeket, mert erre tettem fel az életemet.”

Tanítanék! Tüntetés az oktatás szabadságáért március 15-én, 15 órától az Andrássy út Hősök tere felőli végén, ahonnan a résztvevők a Kossuth térre vonulnak.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.