„Az igazság az, hogy kurva nagy baj van ebben az országban” – Budapesten is vonult az Anonymous

  • Gera Márton
  • 2016. november 6.

Belpol

Mindenki megkapta a magáét: ott voltunk a felvonuláson.

Úgy tűnik, az időjárás nem igazán kedveli az Anonymous-csoport szokásos november ötödikei felvonulását: amikor legutóbb, 2013-ban a hazai Anonymous-csoportok egy nagyobb demonstrációt szerveztek erre a napra, ömlött az eső. Most sem volt ez másként, így talán a borzalmas időnek is köszönhető, hogy csak száz ember gyűlt össze délután öt órára a Vértanúk terén, ahonnan az idei menet elindult.

false

 

Fotó: Németh Dániel

November ötödike egyébként az Anonymous életében kitüntetett nap: 2013 óta szerveznek tüntetést

a világ több száz városában

Guy Fawkes napjára. Az idén egy hosszabb, a fővároson átívelő vonulást hirdettek meg Budapesten, amely szándékosan a Parlamenttől indult, mert  – a szervezők elmondása szerint – így akarták kifejezni, hogy egyre inkább „szeretnének eltávolodni a korrupt és antidemokratikus hatalomtól”.

Ám mintha nem csupán az időjárás esküdött volna össze az idei rendezvény ellen: a Vértanúk terén elcsúszott egy férfi, akihez mentőt kellett hívni, miközben az is kiderült, hogy

a rendőrség nem engedélyezi a Guy Fawkes-maszkok viselését,

ami egészen meglepő volt, hiszen a világ úgy 700 városában ezekben vonultak a résztvevők. Így legtöbben a hátukra tették a maszkot, ezzel jelezve, hogy ők az Anonymoust támogatják, ám ez látványosnak nem nagyon volt nevezhető.

A felszólalók elmondták, hogy az Anonymous sokkal több egy hackercsoportnál, majd szinte mindenki megkapta a magáét: „A terrorral riogató kormány az igazi terrorista! Az igazság pedig az, hogy kurva nagy baj van ebben az országban!” – mondták, és a résztvevők hallhatóan egyetértettek.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Szerintük az emberi és társadalmi erőforrásokat kizsákmányolják, a fontosabb problémák elsikkadnak az országban a pártpolitikai küzdelmek miatt, pedig

tömegek éheznek

például.

S hogy mindezek ellen hogyan akarnak fellépni? Azt mondták, a céljuk az, hogy „elérjék a tudatosság és együttműködés kritikus szintjét”.

Végül úgy negyed hatkor elindultak a térről, és közben végig azt skandálták:

„A világunk lehet más, légy magad a változás!”

false

 

Fotó: Németh Dániel

A Szabadság téren, a Ronald Reagan-szobor mellett az amerikai elnökválasztásról is beszéltek, és elővették a South Parkból ismerős nyelvi leleményt (a két elnökjelölt: Gennyes Tus és Redvás Szendvics), majd Bernie Sanderst dicsérték. Ezután Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője szólalt fel a transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás (TTIP) és az Európai Unió–Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) ellen, és a résztvevők azt kiabálták: „Mondj nemet a CETA-ra!”

Puzsér Róbert a volt MTV-székház előtt arról szónokolt, hogy soha nem kell egyetérteni; a legfontosabb, hogy mindenki elmondhassa a véleményét: „Havas Szófia véleménye nekem nem kedves, ennek ellenére azt szeretném, ha Havas Szófiát nem csuknák le ezért” – mondta.

Aztán a tömeg még elvonult a Városligetbe, a Királydombhoz, ahol a fenntarthatóságról beszéltek. Hogy a változás hol maradt (le), az útközben fel sem tűnt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.