A hírt Horváth Judit, az intézmény egyik osztályvezetője közölte egy szerdai nyilvános beszélgetésen, és azt a Narancsnak Cselovszki Zoltán, az Iparművészeti Múzeum (IMM) főigazgatója is megerősítette – bár a Magyar Közlönyben még nem jelent meg. Cselovszki hozzátette, hogy a rekonstrukció idejére el kell hagyniuk az épületet, a szakaszos kiköltözést 2016 nyarán kell befejezniük. A múzeum átmeneti otthonáról még nem született döntés. A tervek szerint 2018 márciusára fejezik be a munkálatokat: a Lechner Ödön építette régi épület teljes, műemléki rekonstrukcióját és egy új szárny felépítését a Hőgyes Endre utca felé.
Az európai szecesszió kiemelkedő épületének számító palota olyan rossz állapotban van, hogy – mint Horváth Judit elmondta – a magyaros ornamentikával gazdagon díszített Zsolnay-kerámiaburkolatból és tetőcserépből minden héten egy kosárnyi hullik le. A balesetveszély miatt az épület körüli járdák fölé már évek óta védőtetőt ácsoltak. Az előző, viharos körülmények között távozó vezető, Takács Imre erre hivatkozva szereltette le az épület tetejéről a Zsolnay-kerámiából készült díszes lanternát.
| ||
Ismeretes, hogy az Iparművészeti Múzeum 1896-ban átadott épülete súlyosan megsérült a II. világháborúban és az 1956-os forradalom során is, néhány esetben még az akkori károk sem lettek teljes egészében helyreállítva. Az sem volt kérdés soha, hogy a múzeum épülete bár építészetileg roppant értékes, múzeumnak szűkös és korszerűtlen. A kiállítótér csekély, ezért nem sikerült máig valamirevaló állandó kiállítást építeni, a múzeum legendásan gazdag gyűjteménye alig látható, nem beszélve a mostoha raktárviszonyokról. Ezért már több ízben felmerült, hogy az épülethez tartozó telken „befejezik” az eredetileg is továbbépíteni szándékozott múzeumot. A felújításra, valamint az új épületszárny megtervezésére 2012 májusában nemzetközi tervpályázatot írt ki az intézmény. Ezt a budapesti Lukács és Vikár Építész Stúdió Kft. nyerte meg. Cselovszki Zoltán kinevezésekor azt nyilatkozta, hogy a terveket jónak tartja, csak kisebb módosításokat tart szükségesnek. A rekonstrukció során az eddigi 18,3 ezer négyzetméterről 24 ezerre növekszik a múzeum alapterülete. Ennél is többet mond, hogy az eddigi 2,1 ezer négyzetméteres kiállítótér a négyszeresére, 8,4 ezerre növekszik majd. Így a jelenlegi 500 műtárgy százszorosát, 60 ezret tudnak kiállítani.
Miközben az NKA például nem írta ki a művészeti, irodalmi folyóiratok pályázatát, így azok a megszűnés szélére sodródtak, a legjobb alternatív színházi társulatok szűnnek meg néhány hiányzó millió miatt, és miközben sok múzeumban teremőrre sincs pénz, a kormány bő kézzel osztja a pénzt kulturális beruházásokra. 200 milliárdnál tart a Liget Budapest, 33 milliárdnál a kastély- és várprogram, 8 milliárd megy a Budavári Palota már elhatározott felújítására (Lovarda, Főőrség, Stöck-lépcső), Lázár János az új Országos Széchényi Könyvtár felépítését 30-40 milliárdot saccolta. Az Iparművészetivel együtt csak ezek a tételek 300 milliárd forintra rúgnak. A költekezés mértéke a dualizmus korát idézi, de valahogy mégsem érezzük a kultúra, azon belül a múzeumügy akkori virágzását.
