„Minden idők legsikeresebb” nemzeti konzultációjának nevezte Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára a „Soros-tervről” szóló kormányzati direktmarketing-kampányt. A kormány nem végleges adatai szerint október második hetétől november végéig 2 301 463-an küldték vissza a kérdőívet, közülük 175 ezren választották az online kitöltést. A sikerpropaganda a konzultáció előző, tavaszi köre után sem maradt el, akkor közel 1,7 millióan mozdultak meg „Brüsszel megállításáért”.
Mára persze egyértelművé vált, hogy a kormányzat által bemondott számokat érdemes erős fenntartásokkal kezelni. Több újságíró dokumentálta például, hogy egy személy annyiszor tölti ki az online kérdőívet, ahányszor nem szégyelli; ehhez létező választópolgárok nevét sem kell megadnia. A Hír Tv beszámolója szerint volt, hogy 40 éve halott kisfiú nevére postázták a kérdéseket, a 444.hu cikke alapján pedig tömegesen fordulhatott elő, hogy egy választópolgár több konzultációs levelet kapott. Azt sem akadályozza semmi, hogy a postaládák melletti szemetesbe dobált leveleket buzgó polgártársaink összegyűjtsék, kitöltsék, és a nevünkben visszaküldjék.
Szigetvári Viktor, az Együtt választmányi elnöke kétkedve fogadja, hogy a hivatalos adatok alapján a teljes Fidesz-tábor visszaküldte volna a kérdőívet. A tavaly őszi érvénytelen népszavazáson ugyan több mint 3,3 millió ember, tehát a Fidesz-szavazóknál szélesebb réteg állt a kormány álláspontja mögé, de a konzultáció megválaszolása más választói magatartást feltételez, mint egy népszavazáson való részvétel. Hadházy Ákos, az LMP társelnöke viccnek nevezte a konzultációs ívek feldolgozását, miután november 23-án meglátogatta az abban részt vevő intézményeket. Szerinte 99 százalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy kevesebb ív érkezett vissza, mint amennyiről a sikerkommunikátorok beszámolnak.
Árnyékintézmények
Baja Ferenc, az MSZP közigazgatási és IT tagozatának elnöke alapvető problémának tartja, hogy a nemzeti konzultáció elnevezése ellenére kívül esik a nemzeti, demokratikus intézményrendszeren; nincs parlamenti „lába”, és nem ellenőrizhető. Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke, volt adatvédelmi ombudsman úgy látja, a kormányzati levelezés a propaganda és az adatbázis-építés céljait szolgálja, hitelessége nincs. „Hogy a bemondott végeredmény milyen közel áll a valósághoz, az lényegében a kormány becsületességén és jóindulatán múlik. Azt meg mindenki ismerheti.”
A konzultációk feldolgozásának jogi háttere valóban elég szegényes. A „kormányzati lakossági tájékoztató levelek küldésével kapcsolatos feladatokról” egy 2014-es kormányhatározat rendelkezik, abban az adatfeldolgozást az azóta megszűnt Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalára (KEK KH) és a Magyar Postára bízták. A kérdőívek utóéletéről a szélesebb nyilvánosság Hadházy Ákos kutakodása nyomán értesülhetett. A képviselőt a Miniszterelnöki Kabinetiroda tájékoztatta arról, hogy a levelek kiküldését és a válaszküldemények begyűjtését a Magyar Posta végzi, a küldemények átvilágításáért, a kérdőívek és a személyes adatok szétválasztásáért a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató (NISZ) Zrt. felel, a válaszokat a NISZ leányvállalataként működő Kopint–Datorg Kft. dolgozza fel.
Hadházy mindhárom intézmény munkáját rendszeres időközönként szerette volna ellenőrizni, de falakba ütközött. A Kabinetirodától végül azután kapott – részleges – engedélyt a betekintésre, hogy ezt parlamenti kérdésben is felvetette. A Postára így sem jutott be, a NISZ két telephelyének és a Kopint–Datorg feldolgozási tevékenységének ellenőrzésére pedig utazással együtt összesen másfél órája volt. „Így egy helyen maximum 10-15 percet tölthettem” – mondja. A helyszíni ügyintézők a fényképezést is megtiltották a képviselőnek, aki ennek ellenére készített felvételeket. „Összesen körülbelül 900 ezer kérdőív tárolására alkalmas dobozt találtam, de biztosan nem volt tele mind, belenézni csak egyetlenegybe tudtam a NISZ Róna utcai telephelyén” – idézi fel.
Az LMP-s politikus a következőképp rekonstruálta a kérdőívek útját. A Postán 500-as dobozokba gyűjtik, és konténerekben folyamatosan szállítják a válaszküldeményeket a NISZ Orczy téri központjába. Itt ellenőrzik, hogy nincs-e bennük levélbomba. Ezután a NISZ Róna utcai telephelyére kerülnek, ahol csak hétvégén, túlórában dolgoznak az állami cég munkatársai: ők az anonim kérdőíveket különválasztják a borítéktól és a személyes adatokat tartalmazó „kapcsolattartó laptól”. Az ívek hétfőnként érkeznek meg a Kopint–Datorg Csokonai utcai bázisára. Hadházynak az első helyen azt mondták, egyáltalán nem vezetnek nyilvántartást a beérkezett konténerekről, a másik két munkaállomáson állítólag volt nyilvántartás, csak nem voltak hajlandók megmutatni. A Kopint–Datorg ügyintézője hangfelvétellel bizonyíthatóan azt mondta az LMP-s delegációnak, hogy november 24-ig három ütemben érkeztek kérdőívek a Csokonai utcába: 20-án körülbelül 250 ezer darab, előtte 6-án és 13-án 180-200 ezer.
Mennyi?
Ebből könnyen azt a következtetést vonhatnánk le, hogy november 13-án 400 ezernél sokkal több kérdőív nem lehetett a rendszerben, holott a Kabinetiroda szerint 14-én már az 1 milliót is meghaladta a visszaküldött levelek száma. A kormány az ellentmondást azzal oldotta fel, hogy Hadházy Ákos „szándékosan összekeveri a beérkezett kérdőívek számát a feldolgozott kérdőívek számával”. A november 24-i állapot azt mutatta, hogy bár 1 millió 754 ezer kérdőív érkezett be, a NISZ ebből csak 600 ezret bontott ki, a Kopint–Datorg pedig kevesebb mint 500 ezret szkennelt be. Hadházyt ez az érvelés nem győzte meg, szerinte életszerűtlen, hogy a Postán milliós nagyságrendben „feküdjenek el” a kérdőívek. Beszédes továbbá, hogy az LMP-t éppen a Postára nem engedték be, és a kormány fotókkal sem bizonyította, hogy ott Hadházy látogatásának időpontjában rengeteg konzultációs levél hevert volna. Megígérték, hogy a postai összesítéseket nyilvánosságra hozzák, de ehelyett csak egy, a NISZ vezérigazgató-helyettese által jegyzett táblázatot tettek közzé. Megkérdeztük a Posta sajtóosztályán, a táblázat az ő adataikat tartalmazza-e, és ha igen, akkor miért a NISZ nevében adták ki, de lapzártánkig nem válaszoltak.
Holott a számháború végleges feloldásának kulcsa valószínűleg a Posta kezében van. Szigetvári Viktor szerint a válaszlevelekről készítendő végleges elszámolásból ismerhetnénk meg a visszaküldött kérdőívek valós számát. A nemzeti konzultáció úgynevezett válaszborítékos szolgáltatás, ilyenkor a Posta a visszaküldött levelek száma alapján számol el a megrendelővel, jelen esetben a kormánnyal. Ha ezen a számlán hamis adatokat tüntetnének fel, az költségvetési csalásnak minősülne. Szigetvári a Postától és az állam részéről szerződő KEK KH lehetséges jogutódaitól – a Belügyminisztériumtól és a Miniszterelnökségtől – is kikérte az elszámolást. Azonban nem optimista, arra számít, perrel kell majd kikényszeríteni a közérdekű adatok kiadását, és így az esetleges hazugság csak a választások után derülne ki. Persze azt is jó volna tudni, honnan adták fel a válaszborítékokat; Hadházy Ákos szerint, ha hirtelen kiugróan nagy mennyiség érkezett egy helyről, az valamilyen manipulációra utalhat.
Akadna egy másik lehetőség a tisztázásra, a kormány ugyanis azt közölte, „megteszi a szükséges jogi lépéseket Hadházy Ákossal szemben”. Az LMP társelnöke örülne, ha beperelnék, mert egy bizonyítási eljárásban kiderülhetne az igazság. „Persze nem a részvételi adatokban hazudik a legnagyobbat a kormány, hanem akkor, amikor a menekültkérdést Magyarország egyetlen problémájaként állítja be, és azt mondja, hogy az ellenzék migránsokat akar betelepíteni. Mégis, a számokkal való trükközés talán leleplezi az egész konzultáció abszurditását” – magyarázza Hadházy. Hozzáteszi, szinte minden korrupcióinfója után perrel fenyegetik, de többnyire vagy nem történik semmi, vagy rágalmazás gyanújával jelentik fel, a parlament pedig nem függeszti föl a mentelmi jogát. Ha jó hírnév megsértése miatt polgári pert indítanának ellene, az lehetőséget adna az igazság kiderítésére.
Persze még egy hiteles postai elszámolás is csak a visszaküldött ívek nagyságrendjének megbecsüléséhez adna támpontot, hiszen – mint láttuk – a rendszer többszörösen és könnyedén kijátszható. A nemzeti konzultáció lebonyolításának semmi köze nincs a szigorúan ellenőrzött választási intézményrendszerhez, a választópolgárok adatait sem a választási névjegyzékből, hanem a Belügyminisztérium egyik helyettes államtitkárságától szerzi a kormány. A bohózatba illő ügymenettel viszont gyanúba keverik a rendes választások menedzselésében is fontos szerepet játszó szerveket. A 2014-es választásokhoz a Posta a külhoni magyarok levélszavazatainak kézbesítésével, a NISZ – leányvállalatai révén – pedig a választási informatikai rendszer tervezésével, működtetésével és eredményauditjával járult hozzá. Baja Ferenc szerint ezzel együtt nem kell attól tartani, hogy a kormány a választások alatt is befolyásolná ezeket a szervezeteket. Az ellenőrzés ilyenkor jól működik, és eddig nem volt panasz sem a névjegyzék karbantartására, sem a szavazóköri eredmények összesítésére. Meglehet, a Fidesznek elegendő előny a választási rendszer testre szabása és a közpénzből megvalósuló, konzultációnak álcázott propaganda-hadjárat.
