Két év után újra a törvényben meghatározott teljes létszámmal, 11 fővel működhet az Alkotmánybíróság (AB), ha csütörtökön az Országgyűlés kétharmados többsége a miniszterelnöki útmutatás szerint alkotmánybírónak választja Bihari Mihályt és Stumpf Istvánt.
Miért Bihari?
Bihari jelölését az együttműködési politika újabb jeleként, az áprilisban a Fideszre szavazó baloldali emberek "akaratával" magyarázza a Fidesz. A volt alkotmánybíró (1999-2008) és AB-elnök (2005-2008) újraválasztása azonban korántsem meglepő, még ha 1994-1998 között a szocialista frakció tagja is volt. A Fidesz már alkotmánybírói mandátumának 2008-as lejártakor is támogatta volna a hosszabbítást - ugyanazon okok miatt, amik miatt viszont az MSZP nem volt hajlandó mögé állni. A Fidesz "szociális népszavazása" körüli többfordulós értelmezési vitát a választási bizottság és az AB között (és főleg az AB-n belül) - hogy tudniillik a tan- és a vizitdíjról szavazás alkotmányba ütközik vagy sem - nem kis részben az akkori AB-elnök állásfoglalása döntötte el. (Bihari Mihály portréját lásd: A munkaruhától a talárig, Magyar Narancs, 2008. június 12.) A 2008-as referendum elsöprő támogatása nemcsak a kormánykoalíciót robbantotta szét, de megalapozta a Fidesz két évvel későbbi, hasonlóan fölényes választási győzelmét is. Az MSZP-ben mindenesetre már régen nem tekintenek szövetségesként Biharira - egy vezető tisztségviselő például Balogh András államfői jelölésekor azt hangsúlyozta lapunknak, hogy Balogh is "megköthette volna a maga különalkuját a Fidesszel, és maradhatott volna nagykövet, de ő nem Bihari útját választotta".
Bihari Mihály alkotmánybírói ténykedésének a megítélése ugyan felettébb ellentmondásos, azt azonban nem vitatja senki, hogy szakmai múltja a törvény szabta feltételeknek - többek között a jogtudományi képzettség, az egyetemi tanári vagy doktori fokozat kívánalmának - megfelel. Stumpf István ellenben azon kívül, hogy elmúlt 45 éves és büntetlen előéletű, semmiben nem felel meg a követelményeknek: van ugyan doktori tudományos fokozata, de nem a jogelmélet, hanem a politikatudományok területéről. Az a fideszes indok, miszerint Stumpf a miniszterelnök fölkérésére részt vesz az új alkotmány koncepcióját kidolgozó testület munkájában, vagyis az alkotmányjogi kérdéseket úgymond a "gyakorlat oldaláról" közelíti, szerfölött vérszegénynek tetszik. Ami persze a legkevésbé sem izgatja a kormánypártot: e nyegleség látható volt már az alkotmánybíró-jelölés eddigi - korántsem tökéletes - szabályainak erőből átvitt megváltoztatásán is. Korábban a jelölőbizottságba minden párt egy-egy tagot delegálhatott, vagyis a feleknek nem volt más választásuk, mint a kompromisszumra törekvés. Ami persze - különösen a politikai légkör végletes megromlása után - egyre többször nem jött össze, s így az AB nemegyszer a működőképesség határán volt kénytelen dolgozni. A fideszes módosításnak tehát lehetett volna értelme is - a végeredmény azonban pontosan ugyanolyan lett, mint az új érában eddig meghozott majd' mindegyik szabály: csak a "most", a pillanatnyi erőfölény törvényi bebetonozása számít. A Sólyom László államfő kifogásai ellenére elfogadott új szabályozás értelmében egy nyolcfős országgyűlési testület jelöli az alkotmánybírákat, amelyben a parlamenti pártok mandátumaik arányában kapnak helyeket - magyarán a Fidesznek itt is meglesz a kétharmada, ami mindenféle egyeztetést fölöslegessé tesz. (Addig legalábbis, amíg kétharmada van.)
Biharit és Stumpfot már az új szisztéma (és Orbán "javaslata") alapján jelölte az Országgyűlés. Hogy megnevezésüknek kizárólag politikai oka van, az Bihari esetében legfeljebb erősen valószínűsíthető, Stumpfnál viszont egyértelmű. A jelölés körülményeiből világosan látszik, hogy Orbán Viktor egyszemélyi döntéséről van szó, aminek az indítékait rajta kívül nyilván kevesen ismerik (ha egyáltalán); így hát marad a spekuláció.
Miért Stumpf?
Az egyik föltételezés a köztérben is megjelent: eszerint Orbán megjutalmazta Stumpfot, és ez egyben nagyvonalú uralkodói gesztus is, hiszen első kormányának kancelláriaminisztere 2006 után fokozatosan eltávolodott tőle. Orbánnak azonban szüksége van a kipróbált, megbízható emberekre, ezért helyezi egykori és jelenlegi közeli harcostársait itthoni kulcspozíciókba - és ezért nem washingtoni nagykövet lett Stumpf (mint korábban lehetett hallani).
A másik lehetséges ok a "fölfelé" buktatás, a jutalmazva kiiktatás: egy alkotmánybíró nem lehet politikai csatározások - így egy esetleges pártütés - résztvevője, miként például egy európai parlamenti képviselő (mondjuk Áder János) sem: előbbi közjogi funkciója, utóbbi a távolság okán.
Stumpf István a Ménesi úti jogász szakkollégium, a Fidesz történetében meghatározó intézmény egyik gründolójaként és első vezetőjeként került szoros kapcsolatba Orbán Viktorral. A Fidesz létrejöttét mint alternatív ifjúsági szervezetét támogatta, de a Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa elnökeként (1988-1990) egyúttal domesztikálni is igyekezett a társaságot - sikertelenül. E próbálkozása ugyanúgy nem rontotta meg a viszonyt, mint pártállami funkciói (az előbbin kívül a Hazafias Népfront alelnöke volt) és "kommunista" rokonsága (apósa a Kádár-korszak utolsó belügyminisztere). A rendszerváltás után elvált ugyan az útja az Országgyűlésbe jutott egykori tanítványaiétól (például 1991 és 1994 között Göncz Árpád köztársasági elnök ifjúságpolitikai tanácsadója volt), ám a Fidesz számára katasztrofális vereséget hozó 1994-es választások éjszakáján elment a párt Lendvay utcai székházába, és úgy határozott, "ha felkérnek, akkor szívesen adok szakmai-politológiai tanácsokat a jövőben a számukra" (Kritika, 1997/9.). Bár pro forma "független" politológus, valójában a kormányzásra készülő Fidesz egyik fő stratégája, aki nyilvános szerepléseikor nyíltan pártja mellett kampányol. (Legendás az 1997. szeptember 14-i Magyar Nemzet-interjúja, amelyben Kövér Lászlót úgy jellemezte, hogy "egyfajta Vesta-szűzként őrizte és őrzi a fiatal demokraták alapértékeit".)
Orbán a miniszterelnökség vezetését bízta rá 1998-ban. Stumpf alakította ki a tükörreferatúra-rendszert - a Miniszterelnöki Hivatalban lényegében párhuzamos minisztériumok működtek, elsősorban a kisgazdatárcák jobb és teljes ellenőrizhetősége végett -, de kivette a részét az ideológiai harcból is. Az ellenzék és a kritikus sajtó megnyilvánulásait "betartásos demokráciaként" jellemezte, és a helyzet jobbítására a médiaviszonyok "kiegyenlítésének" egyik legfőbb kormányzati szószólója lett. A 2002-es választási vereség aztán újra kihozta belőle a jó szemű politikai megfigyelőt: a nem várt kudarc után meghirdetett új orbáni politikát (a polgári körök szervezését, a párt centralizálását, a jobboldali homogenizációt célzó "egy a tábor, egy a zászló" stratégiáját) előbb óvatosan, majd egyre nyíltabban bírálta, és amellett érvelt, hogy az MDF-et és a Jobbikot is élni kell hagyni, mert így maximalizálhatók a legjobban a jobboldalra adott szavazatok. A 2006-os remélt kormányváltás koncepciójának kidolgozásában ennek ellenére még részt vett, ám az újabb vereség után ő is azt a nézetet osztotta, hogy Orbánnal "történelmi érdemei" ellenére sem lehet több választást nyerni. A jobboldali sajtóban 2006 nyarán-őszén kibontakozó vitának az is nyomatékot adott, hogy az az év májusi tisztújító kongresszus a korábbiakhoz képest "botrányos" eredményt hozott, a küldöttek fele meg sem jelent, vagy nem Orbánra szavazott. A pártvezetés ellencsapása két máig legendás Magyar Nemzet-publicisztikában realizálódott: fiktív nevek mögé bújva fenyegették meg mások (például Áder vagy Pokorni) mellett Stumpfot is, új jobboldali párt létrehozásának a szándékával vádolva. Bár a kirohanás addig elképzelhetetlen hangvételű volt (Stumpf ócska bolsevista módszernek nevezte az akciót, és kizártnak tartotta, hogy Orbán ne tudott volna róla), nem ez volt az első neki küldött figyelmeztetés. Igaz, a 2002-es bukta után a Magyar Nemzet névtelen vezércikkírója a rossz kampányért felelősnek tartott Wermer Andrásnak és politikai pártfogójának, Áder Jánosnak ment neki, de az Országimázs Központ kétes ügyleteire célozgatással kilőtt néhány nyilat Stumpf irányába is. (A hírhedett központ, miként az informatikai beszerzések politikai felügyelete is, kancelláriaminiszterként Stumpfhoz tartozott. 2001-től előbb a sajtó volt tele a különböző fura tranzakciókkal, a kormányváltás után pedig a rendőrség is nyomozott jó néhány ügyben. Vádemelésig azonban egyik sem jutott el, mivel a Polt-féle Legfőbb Ügyészség minden esetben megszüntette a nyomozást.) Mi több, amikor 2002 végén rövid időre Stumpf havi egymillió forintos lakásbérlése került a címoldalakra, néhányan amögött is fideszes szivárogtatókat gyanítottak.
Prevenció
Ám hogy az Áder, Pokorni, Stumpf elleni támadások nem csupán kitalációkon alapulhatnak, arra a 2007 őszén nyilvánosságra került UD Zrt.-ügy utalt. Bár azóta a szereplők sokaságának bírósági papírja van arról, hogy a "megfigyelési ügyben" hírbe hozták, fenyegették őket stb., nem árt visszaidézni az érintettek első ijedt reakcióit. Függetlenül attól, hogy "gyűjtöttek-e terhelőket" Dávid Ibolyára vagy sem, a háttérben egy Orbánnal szembeni jobboldali szervezkedés halvány kontúrjai rajzolódtak ki. Hogy az UD-ügy ilyesfajta lehetséges politikai vonatkozásait Orbán miként értelmezte, nem tudni: azt viszont megbízható forrásból tudjuk, hogy akkortájt Stumpf maga sem tagadta kegyvesztettségét. A nyilvánosságban ebből annyi látszott, hogy a kormányzásra készülő Fidesz stratégiáján immáron nem a Stumpf-féle Századvég, hanem a Navracsics Tibor-féle Nézőpont Intézetben dolgoztak.
A bejáratott politikai iskolát és elemző intézetet vezető, a közelmúltban gazdasági kutatóintézetet alapító, majd Fellegi Tamás miniszter érdekeltségeit átvevő Stumpf azonban ennek ellenére is tényező maradt a jobboldalon. A Fellegi-féle Infocenter.hu Zrt. részleges megvásárlásával ugyanis Stumpf a Heti Válasz kiadója, a Lánchíd Rádió és a Class FM meghatározó tulajdonosa lett, valamint nem elhanyagolható részesedést szerzett a Magyar RTL-ben.
A 2007 elejei Orbán-párti pamflet a renitens jobboldali tőkések közül mindenekelőtt Schmidt Máriát és Spéder Zoltánt feddte meg nyilvánosan hitehagyottságuk és Orbán-ellenes mozgolódásaik miatt. Mindezt figyelembe véve nem eleve kizárható az a megközelítés, hogy Stumpf alkotmánybíróvá választatásával Orbán egy fontos szereplőt kívánt kiemelni azok közül, akik idővel veszélyt jelenthetnek egyeduralmára. Mert most ugyan szalad még a szekér, de ha az alig minősíthetőre sikeredett miniszterelnöki antrét hasonló színvonalú kormányzás követi, a jobb térfélen újra felerősödhetnek az Orbán alkalmasságát megkérdőjelező hangok. Jobb ennek elejét venni.
