Fehérek közt
Boros nem csupán "platformerként" lóg ki a vidék pártjából. Közgazdász végzettsége, nyelvismerete (angol, német, orosz, spanyol), valamint szakmai múltja a kisgazda gárda elitjébe emeli, más kérdés, hogy tevékenységét, megnyilvánulásait számos bírálat érte, amelyek rendre leperegtek róla. Neve az elmúlt tíz-tizenöt évben több különös ügylet kapcsán merült fel ugyan, ám senki sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy Boros bármilyen törvénytelenségnek közvetlenül vagy közvetve részese lett volna.
A Közgazdaság-tudományi Egyetem pénzügy szakának elvégzése (1970) után Boros a Magyar Nemzeti Bankban (MNB) különböző beosztásokban devizakereskedelemmel foglalkozott, olyan társakkal körülvéve, mint Makai Imre, a Deutsche Bank Rt. egykori vezetője, Zdeborsky György és Felcsuti Péter, a CIB Bank Rt., illetve a Raiffeisen Bank Rt. mostani vezérigazgatói vagy Töröcskei István, akivel később számos helyen dolgozott együtt. A társaság egyik legnagyobb reményű tagjaként számon tartott Borost tanúként hallgatják meg az MNB kontra Volkswagen csoport- (VW-) perben annak kapcsán, hogy felmerült a gyanú: a német autógyártó egyes munkatársainak illegális, a VW-nek közel kétszázmillió márka értékű kárt okozó devizaügyleteihez a magyar jegybank alkalmazottainak is volt közük. Az ítélet (ebben a bíróság 55 millió márkás kártérítési kötelezettséget rótt az MNB-re, ám egyes személyek felelősségét nem állapította meg; mindazonáltal akkoriban azt beszélték, Boros Németországban persona non grata lett) Borost már a Magyar Hitel Bank (MHB, ma ABN Amro Magyar Bank) Rt. nemzetközi vezérigazgató-helyettesi székében találta.
Az MHB-tól (ahová Töröcskei is követte) két év után saját bevallása szerint egy elmérgesedett szakmai vita miatt kellett távoznia - ezzel szemben a hitelintézet akkor hivatalba lépett menedzsmentje a vezérigazgató-helyettesi hatáskör többszöri túllépésével indokolta Boros menesztését, valamint azzal, hogy "a bank vezetését és vezető testületeit tendenciózusan hiányosan és a valóságtól eltérően tájékoztatta". Ezt az érintett természetesen cáfolta, mint ahogy azt is, hogy intézkedéseit és azok következményeit vizsgálva, bármilyen szervezet személyes felelősségét megállapította volna. A sajtóban később - banki körökben terjedő szóbeszéd alapján - olyan híresztelések jelentek meg, amelyek szerint Boros a saját érdekeltségi köréhez tartozó cégeknek hitelezve százmillió forintot meghaladó veszteséget okozott az MHB-nek, és komoly visszaélések gyanúja merült föl a Töröcskeivel együtt felügyelt devizaügyleteknél is. Az időközben a Kultúrbankhoz (jelenleg Hanwha Bank) szegődő, Töröcskeit itt sem nélkülöző Boros egy napilap hasábjain utasította vissza és nevezte alaptalannak a kettejüket érintő gyanúsítgatásokat, majd igazának megnyert sajtóperekkel is érvényt szerzett. Ezekből az időkből a megelőzőeknél óvatosabb hangvételű írások maradtak fenn, amelyek szerzői - megfelelő bizonyítékok hiányában - csak célozgattak Boros és Töröcskei Kultúrbankkal kapcsolatos esetleges tulajdonosi kötődésére.
Az újabb "támadásokra" reagáló közleménye nyilvánosságra hozatalakor Boros ismét az MHB-nál dolgozott, ahová állítólag a valamivel korábban kinevezett vezérigazgató, Töröcskei István hívta. És ahol ezúttal az előzőnél is kevesebbet időzött: fél évvel később az ÁPV Rt. egyik elődjénél, az Állami Vagyonkezelő (ÁV) Rt.-nél elvállalta a bankokkal foglalkozó ügyvezető igazgatói pozíciót. Az ÁV Rt.-nél eltöltött időszakban az Inter-Európa Bank Rt. tőzsdei bevezetésének visszásságairól adott hírt a korabeli sajtó, "kézi vezérlésű privatizációról" szólt a fáma, ám a történet ezúttal sem tért el a fentebb vázolt forgatókönyvtől.
Újabb állomások
A szocialista többségű kormány ideje alatt Borosnak nem sok babér termett. Az ÁV-től természetesen eljött, s a Finconsult Kft. ügyvezető igazgatójaként tevékenykedett (a kft.-t az akkori cikkek Boros, Töröcskei és egy libériai cég közös tulajdonaként említik; a mostani cégbírósági adatokban a libériai Irvington Holdings S. A. van tagként bejegyezve, Boros Imre kézbesítési megbízottként szerepel), illetve felsőoktatási intézményekben tanított. Ez idő tájt fogadja első vendégeit a szülőfalujában: az őrségi Csödén épült a Sárkány Bio-Panzió, amely családi vállalkozásban működik (erről lásd Háztáji Sárkány című keretes írásunkat).
Bár a kétcsillagos létesítmény sajtóhírek szerint már 1998-ban nyereségesbe fordult, a bolton sokat lendíthet, hogy a panzió egy ideje nemcsak autóval, hanem vonattal is megközelíthető. Az ötödik páneurópai folyosó részeként nemrégiben - részben PHARE-támogatásból - elkészült magyar-szlovén vasútvonal hazai szakaszának hét megállója közül az egyik a Csöde-Jánosfa nevet viseli. Ez az alacsony lélekszám mellett azért tűnhet meglepőnek, mert Zalalövő és Csöde között minimális a távolság, a Bajánsenyébe tartó, 7 óra 35 perckor startoló vasparipa röpke négy perc alatt ér Csöde-Jánosfára.
A vasútvonal építése (a beruházás pályáztatása és a kivitelezés körüli állítólagos "furcsaságokra" a Figyelő tavaly már felhívta a figyelmet, többek között egy helybéli építőipari vállalkozás szerepét kidomborítva; ennek részletezésétől már csak amiatt is eltekintenénk, mivel nem tudni, volt-e jogi következménye a cikkben megfogalmazott állításoknak) már Boros PHARE-miniszterségére esik. (A PHARE - Poland and Hungary - Assistance for the Reconstruction of the Economy - elnevezésű segélyprogram, melyet erdetileg Lengyelországra és Magyarországra szabtak, 1989 decemberétől működik. 1999 végéig Magyarország nagyjából egymilliárd eurónak megfelelő vissza nem térítendő támogatást kapott. A támogatás odaítélésének és felhasználásának feltételeit az 1990 szeptemberében aláírt keretszerződés tartalmazza.)
Az apparátus vonzásában
Az egykori bankár pozícióba juttatása legalább akkora és hasonló jellegű visszhangot váltott ki, mint Simicska Lajos APEH-elnöki kinevezése. Annak, hogy Borost kevesebben és kisebb elánnal támadták, több oka lehetett. Az egyik, hogy sokáig az a vélemény élt: a PHARE-miniszterrel a kormány Brüsszelben akarja a szorgalmas diák látszatát kelteni, illetve a koalíciós egyezség miatt nevezte ki a korábban ennél alacsonyabb szinten létező posztra a tárca nélküli minisztert (az 1998-as kormányváltást megelőzően a Miniszterelnöki Hivatal államtitkári rangú nemzeti koordinátora felelt a PHARE-ügyekért; ez az állapot 1999 márciusáig tartott, mivel a nemzeti koordinátorról rendelkező 1997-es kormányhatározat addig volt hatályos).
A PHARE-program gazdasági és politikai súlya nagyobb annál, amekkorának elsőre látszik. Az ebből a forrásból származó pénzek felhasználását az Európai Unió (EU) egyfajta beugró vizsgának tekinti, felkészülésnek a csatlakozást követő "közös kasszára". Éppen emiatt igen kínos, hogy Michael Lake, a budapesti EU-delegációvezető tavaly novemberben még azt nyilatkozta a The Economist brit lapnak, hogy a magyar kormány "majdnem katasztrofálisan" kezeli a PHARE-ügyeket. Mondta ezt annak ellenére, hogy a felhasználás hatékonysága szemlátomást javult; 1999-ben például kész sikerként könyvelték el, hogy az 1996-os kilencvenmillió eurós keretből mindössze tíz százalék fagyott be (a korábbi eresztések nagyobb hányada nem jutott el a címzetthez). Ebben vélhetően a "kiválóan működő PHARE-szakcsapatnak" és Borosnak nem elhanyagolható érdeme van, aki kijáró képességét latba vetve, megszerezte a már elveszettnek vélt támogatások egy részét. Márpedig a brüsszeli bürokrácia zegzugait csak hallomásból ismerve, 1999-ben például nem kis erőfeszítésébe kerülhetett, míg kijavította az akkor még környezetvédelmi miniszter Pepó Pál egyik bakiját, aki majdnem elúsztatott egy 12,5 milliárd forintnak megfelelő uniós támogatást. A képre némi árnyékot vet a Figyelő már említett tavalyi cikke. Ebben Boros és egy zalai építőipari cég tulajdonosának jó kapcsolatát alátámasztandó több, összességében pár milliárd forint nagyságrendű PHARE-tendert idéznek fel, amelyeken - különböző konzorciumok tagjaként - állítólag a zalai társaság vitte el a pálmát.
A PHARE-ral járó munka egyhangúságát néha megtörte, amikor a miniszter korábbi munkahelyéről, a Magyar Nemzeti Bankról nyilatkozott. Boros hol az árfolyamrendszerről fogalmazott meg véleményt a Magyar Nemzetnek, hol a Magyar Hírlapban érvelt az MNB szuverenitásának korlátozása mellett, aminek szerinte az intézményen túl az operatív irányítókra is ki kellene terjednie. Ebben egyes hírek szerint szerepe lehetett annak, hogy Boros szívesen ülne a jegybank elnöki székébe. Mások úgy vélik: a PHARE-miniszter pontosan tisztában van azzal, hogy a róla kialakult kép miatt nincs reális esélye erre a pozícióra.
Boros eddigi pályafutásának csúcsára érkezett, ugyanakkor átmeneti megbízatása olyan feladatok megoldására szól, amelyekkel korábbi, főként pénzügyi téren szerzett tapasztalatai kevés rokonságot mutatnak. Persze, ha csak a harmada igaz annak, amit elődje a magyar mezőgazdaság elmúlt két és fél éves fejlődéséről állít, egyáltalán nem lesz nehéz dolga az FKGP pénzügyi főtanácsadójának, aki egyelőre a jegybankelnökinél jóval kisebb presztízsű székkel kénytelen beérni.
Csák Csongor
Lapzártakor a helyzet
a kisgazdapártban egyre csak fokozódik, ember legyen a talpán, aki képes követni a kölcsönös leváltásokat, kizárásokat, felfüggesztéseket, seggrepacsikat.
A laptördelés pillanataiban például éppen kitört a tűzszünet. A legutolsó hírek szerint Torgyán József pártelnök frakcióvezetőnek tekinti magát egy 1998. júliusi levélre hivatkozva (amelyben szerinte arról van szó, hogy az ő minisztersége idejére Bánk Attila veszi át a képviselőcsoport vezetését; Bánk reagálásáról lapzártánkig nem érkezett hír), és a múlt heti heves anyázásokat mintegy elfeledve, a Bánk által összehívott március 1-jei frakcióülésig "moratóriumot" hirdetett. Torgyán jónak tartaná, ha addig mindenki eldöntené, melyik oldalon áll.
A visszafogottabbnak tűnő hangnemet magyarázhatja az a tény, hogy Bánk Attila jelenlegi (volt?) frakcióvezető tervezett visszahívásához nem volt meg kedden a szükséges kétharmados támogatás; a képviselőcsoport ülésén a 42 tagból 25-en jelentek meg (a kisgazda miniszterek nem mentek el). Torgyánék szándéknyilatkozatot fogadtak el, amely szerint a kisgazdapárt egységesen kívánja képviselni a paraszti, polgári és értelmiségi értékeket, semmi szükség a platformokra.
Torgyánt amúgy a múlt héten Orbán Viktor újfent porig alázta: egyrészt nem fogadta el a pártelnök által kijelölt miniszteri utódot (Gyimóthy Gézát), másrészt Torgyán a miniszterelnöktől tudta meg, hogy a kisgazdapárt - és személy szerint ő maga is - Boros Imre tárca nélküli minisztert látná szívesen az agrártárca élén. Azt se feledjük el, hogy Bánk Attila eltávolítását az FKGP-ben már a múlt hét elején le akarták zavarni; sajtóhírek szerint Torgyánék csak erőteljes fideszes kérésre álltak el e szándékuktól.
Pénteken aztán belehúztak a pártelnök hívei: kezdeményezték a három kisgazda miniszter visszahívását a pártelnökségből, javasolták továbbá Várhelyi András és Horváth Béla kizárását a pártból, valamint Bánk Attila elmozdítását frakcióvezetői és pártfőügyészi tisztségeiből (ellenkezése esetére ugyancsak kilátásba helyezték a kizárást). Bánk másnap - pártfőügyészként - Torgyán József párttagságának a felfüggesztéséről döntött, mivel indoklása szerint a pártelnök tevékenysége veszélyezteti a koalíció érdekeit.
Meg kell a szívnek szakadni.
Kilépett közben a kisgazda vállalkozói tagozat elnöke; Torgyán és Bánk naponta cáfolta a másikat és önmagát; a de facto a Fidesz által helyzetbe hozott Boros miniszter pedig lázas munkába kezdett, és demonstratívan nem ért rá pártügyekkel foglalkozni.
És ha már a Fidesznél tartunk (nem is tudjuk, miért erről jut eszünkbe?): a véletlenek különös összjátéka folytán a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) épp mostanság kezdett matatni két Torgyán-párti Szabolcs megyei képviselő, Balogh Gyula és Lengyel János cégei körül. A Világgazdaság szerint azon konzervüzemek vitatható állami támogatását akarja a hivatal ellenőrizni, amelyekkel kapcsolatban a tavalyi időközi választások idején már felmerült hasonló gyanú. (Emlékezünk e feltételezés akkori öntudatos koalíciós visszautasítására?) Tény, a KEHI akkor nem rohant Szabolcsba vizsgálódni. De rájár a rúd Torgyán többi hívére is: a Borsod megyei és a Zala megyei főkáder ügyei iránt is hirtelen elkezdtek érdeklődni az illetékes hivatalos szervek: amit egyrészt üdvözlünk (az utolsó fillérig számoljon el mindenki adóforintjainkkal), másrészt viszont az a baljós érzésünk támadt, hogy elvben független intézmények vannak itt pártpolitikai célokra felhasználva.
A hét két legjellemzőbb kisgazda híre egyébként a következő: az antitorgyánisták szerint a Belgrád rakparti oroszlánbarlangba visszatért pártelnök első ténykedéseinek egyikeként elintézett magának egy havi ötszázezer forintos fizetést; a torgyánisták pedig azt hangoztatják, hogy Várhelyi András kirúgása már igencsak időszerű volt: az ambiciózus képviselő a parlamenti ciklust még csak tartalékos őrmesterként kezdte, ám feltűnően gyorsan lett ezredes, mi több, kisgazda kapcsolatait felhasználva, rástartolt a tábornoki kinevezésre is. Hát kisgazda az ilyen?
De talán elég is ennyi a magyar politokretenológia legújabb fejezetének szándékoltan nem átfogó ismertetéséből.
Merthogy ennek az egész felhajtásnak semmi, de semmi jelentősége nincs már.
A lényeget tekintve ugyanis semmi sem változott ahhoz képest, amit már hetekkel ezelőtt megírtunk: Torgyán Józsefnek annyi, a kisgazdapárt széthullóban, csupán az agónia időtartama kétséges.
És jutott a múlt hétre kisgazdatüntetés is: a Torgyán-ellenes megmozdulás igazi főszereplői azonban nem a szervező "reformerek" voltak, hanem a bálványukat vesztett rajongók. Az az idős férfi, aki az ország nyilvánossága előtt kért bocsánatot, amiért 1991-ben tevékenyen részt vett a Torgyánt szabálytalanul a párt élére állító nagyválasztmány munkájában. Az az öregember, aki miközben egy Torgyánt gyalázó táblát szorongatott, a sírással küszködött vezére szégyenteljes bukása miatt.
- bi -
Háztáji Sárkány
A 95 lakosú, a zalai megyeszékhelytől alig több mint húsz kilométerre fekvő Csöde legfőbb vonzereje a Hungarian Travel Guide szerint "egy magas színvonalú biopanzió", ahol egy személy 28-35 német márkának megfelelő összegért tölthet el egy éjszakát, amiben már benne foglaltatik a reggeli. A festői környezetben, kizárólag természetes anyagokból (alapvetően vályogból és fából) épült, 38 férőhelyes Sárkány Bio-Panzió konferenciaterme 40 fő befogadására képes, éttermében egy háromfogásos menü ára 1200 és 3500 forint között szóródik. A hagyományos teniszpálya, konditerem és szauna mellett nyitott medence, illetve vadászati és lovaglási lehetőség várja az idelátogatókat, utóbbival élve állítólag maga Pepó Pál szenvedett apróbb balesetet. Az Erdész utca 9-es szám több, a Boros családhoz kötődő cég székhelye vagy fióktelepe. Ez a székhelye a szerteágazó tevékenységi körrel bíró Finconsult Pénzügyi és Befektetési Tanácsadó Kft.-nek (ennek ügyvezetője Boros Imréné), a Hungarobau Építési és Fővállalkozási Kft.-nek (az egyik ügyvezető Boros Imréné, az egyik tulajdonos pedig Boros Áron, a miniszter egyik fia), a B & B Vagyonkezelő Rt. (elnök-vezérigazgató Boros Imréné, a felügyelőbizottság egyik tagja pedig Töröcskei Zsuzsa), valamint az Agro-Line 2000 Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek (ügyvezető Boros Imréné).
