Borotváltan, nappal – Egy igazoltatásról

  • Dercsényi Dávid
  • 2013. szeptember 3.

Belpol

Ma átmentem az utcán egy bevásárlóközpontból a mellette lévő pékségbe. Húsz métert sétáltam, amikor két rendőr megállított, és igazoltatott. Minden rendben volt, elmentek.

Utoljára 1996-ban akart rendőr igazoltatni, mentem haza éjnek évadján egy park mellett, egy rendőrautó lelassított mellettem – akkoriban hosszú hajam volt, nagy szakállam, és szerettem használtruha-boltokból öltözködni, tehát akár hajléktalannak is tűnhettem, akiket pedig a rendőrségnek szinte kötelessége igazoltatni, hisz nekik úgyis rossz, miért ne legyen még rosszabb. A járőrautó lassított, a közeg rám nézett, én vissza rá – ennyi, a főtörzs megértette, hogy nem vagyok célcsoport, „gyerünk!” felkiáltással lépett a gázra.

Ma ápolt, frissen nyírt hajjal, borotváltan sétálva nem tudom, mi szúrhatott szemet. Tán csak nem a fűzöld nadrágom, a lila, rajzolt malaccal díszített pólóm és barna kapucnis kardigánom? Vagy csak simán semmi? Beleestem a szórásba? Nem nagy ügy.

De mégis motoszkál bennem a dolog. A rendőr érdemesnek látott megállítani, és ellenőrizni, nem vagyok-e a nyilvántartásban. Potenciális bűnözőt látott bennem, és lehet, hogy én vagyok a túlérzékeny, de ez engem zavar.

Miért kell a rendőröknek megint visszaadni a korlátlan igazoltatás jogát? A szocializmusban a rendőrállam hatalmát kellett éreztetni az állampolgár-alattvalóval, csak ne tessen itten közlekedni. Csak ne tessen úgy nagyon eleresztenie magát a kedves elvtársnak, azt majd mi eldöntjük.

Foglalkoztat az igazoltatásom. Identitást ad, hol tényleg bűnözőnek érzem magam, hol ellenállónak, Jozef K.-t megvádolhatták, de lehet, hogy épp ő maga festette fel a M.Ú.K. betűket a Moszkva téren az alvó punkok fölé. Az állam adóügyekben bevallottan bűnözőnek tekint, most már a bűnüldözés is elültette a fejemben a gondolatot.

Rendőrviccek jutnak az eszembe.

Valahogy nem így képzeltem ezt az országot, amikor Szűrös Mátyás belerikkantotta a mikrofonba a köztársaság kifejezést a Kossuth téren 1990-ben. De ez egyéni szocprobléma. Most már azt látom problémának, hogy az ország sem így képzelt engem. Bűntudatot kelt bennem, amikor semmit nem csináltam. Kell ez nekem? Kell ez bárkinek? Jó ez bárkinek?

Nem lehetne, hogy az állam kicsikét békén hagy?

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)