Bronz, aranyáron - Andrássy Gyula szobra a Kossuth téren

szerző
Legát Tibor
publikálva
2013/28. (07. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szobrászkollektíva készítheti el Andrássy Gyula gróf - 1906-1945 között a Parlament előtt álló - nagyméretű lovas szobrának másolatát. A Bencsik Alkotóközösség Művészeti Kft. nettó 440 millió forintért végzi el a munkát, a szobrot jövő tavasztól láthatjuk - írtuk két éve. Most tényleg felállították, korábbi cikkünkből kiderül, hogyan zajlottak az előkészületek.

Az 1904-ben átadott Országház térre 1906. december 2-án került az első szobor; Zala György Andrássy Gyulát, a kiegyezés miniszterelnökét, későbbi osztrák-magyar külügyminisztert öntötte bronzba. A szoboravatón nemcsak a magyar notabilitások, de maga Ferenc József császár is megjelent, és ha már ott volt, mondott is egy szép beszédet. A hatalmas méretű, korszerűnek egyáltalán nem mondható szobor célja leginkább a reprezentáció lehetett. "Budapest szobrai ismét megszaporodtak, mégpedig egy lovas szoborral. Európa más nagyvárosaiban ezek a legérdekesebb látványosságok. Nem csoda, ha a mi közönségünk szintén lovas szobrokra vágyik. S hogy e tekintetben kielégíttessék, egy, a parlamentben, az íróasztalnál, a diplomácia parkettjén imponáló pályának fényes, sőt varázslatos ragyogású alakját kellett úgyszólván ráerőszakolni a lóra" - írta a Vasárnapi Újság vezércikkében M. K., vagyis Mikszáth Kálmán.

1907

1907

Fotó: Fortepan.hu

A gróf sokáig társak nélkül állt a Parlament előtt, így természetesen látványosságnak számított, ám 1927-ben (ekkor lett Országházból Kossuth tér) felavatták Horvay István márványból készült Kossuth-szoborcsoportját, 1934-ben Zala György és Orbán Antal Tisza István-emlékművét, három évvel később pedig Pásztor János Rákócziját, szintén lóháton, azt, amely ma is látható. Andrássyt és Tiszát 1945-ben, a Kossuth-szoborcsoportot 1949-ben tüntették el a térről, utóbbit Kisfaludi Stróbl Zsigmond bronzból készült "szocreál" Kossuth-szoborcsoportjával cserélték ki. 1975-ben került a Tisza-emlékmű helyére a közelmúltban eltávolított Károlyi Mihály-szobor, 1980-ban pedig az "elúszó dinnyehéjat néző" József Attila.

Vissza 1944-be!

Kétségtelen, hogy a Kossuth tér jelenlegi állapotában épphogy vállalható, ha egyáltalán, ám az, hogy a kormány újjáépítés címen egy olyan gigaberuházást szavazott meg, ami az 1944-es állapotot csinálja vissza, valószínűleg példa nélküli a 21. századi építészetben. (Erről lásd Gerő András írását lapunkban: Retrótér, Magyar Narancs, 2011. október 27.) A tér felújításának legbizarrabb momentuma minden bizonnyal a korabeli szobrok másolatának elkészítése lesz, pláne, hogy a Kossuth-szoborcsoportot és a Tisza-emlékművet már átadása idején is igen kritikusan fogadta a közönség, a lovas Andrássy pedig egyértelműen a 19. századi szobrászat jellegzetes darabja. És mivel a régi/új Andrássy-szobor nettó 440 millióba kerül, biztosak lehetünk abban, hogy a másik két művel, illetve a Rákóczi-szobor restaurálásával milliárdok mennek el kétes értékű alkotásokra.

"Az elpusztult, megrongálódott szobrok újraöntése nem példa nélküli, ám ilyesmi általában akkor történik, ha a nemzeti, helyi vagy csoportidentitás kötődik hozzájuk. De ha a hatalom végeztet ilyen munkát, akkor is kell efféle kötődés" - mondja Mélyi József művészettörténész, lapunk rendszeres szerzője, hozzátéve, hogy az ilyesmi leginkább Lengyelországban és a Szovjetunióban volt divat közvetlenül a II. világháború után. Példaként a varsói Chopin- és a voronyezsi Lenin-szobrot említi, amit a németek beolvasztottak és elvittek, de a háború után újra felállították. A 19. században a párizsi Vendoöme téri oszlopról is leszedték Napóleon szobrát, majd valamivel később a megsemmisített művet újraöntötték és visszarakták. Legutóbb Vera Muhina ikonikus szocreál szobra, a Munkás és kolhozparasztnő újult meg, állítólag kifejezetten Putyin óhajára, bár itt nem megsemmisült, hanem megrongálódott alkotást cseréltek ki teljes egészében, darabról darabra. Mélyi szerint az Andrássy-szobor esetében szó sincs érzelmi kötődésről, egy olyan elfelejtett, nem különösebben jelentős műalkotásról van szó, aminek újbóli felállítására sem nemzeti, sem társadalmi igény nincs. "Retrográd és anakronisztikus dolog" - mondja Mélyi, aki szerint 440 millió forintból két világhírű alkotó köztéri művét lehetne felállítani Budapesten, de hasznosabb lenne az is, ha múzeumok részére vásárolnának az összegből műtárgyakat. A művészettörténész becslése szerint anyagtól függően 10-20 átlagos köztéri szobrot is el lehetne készíttetni ebből, bár úgy véli, ennek lenne a legkevesebb értelme. "Ha elindulunk a Kossuth térről a Duna-parton, Pauer Gyula cipőinek kivételével rémesebbnél rémesebb köztéri művekkel találkozhatunk, s az egésznek a Nemzeti Színház előtt álló szoborpark a kiteljesedése, ami legalább akkora botrány, mint maga a színház épülete."

Pótó János történész Az emlékeztetés helyei című könyvében (Osiris, 2003) azt írja az Andrássy-szoborról: "Eltávolítására mégsem politikai vagy ideológiai okokból került sor. (...) Az emlékmű (...) útban volt az 1946-ban felavatott Kossuth híd pesti feljárójának kialakításánál. (...) Vignali Gusmano (budapesti öntőmester - L. T.) emlékezése szerint a hidat építő szovjet katonák fel akarták robbantani a szobrot, s ezt megelőzendő szedette szét vele a Polgármesteri Hivatal Zala György alkotását. (...) 1950 elejéig tárolták, majd valószínűleg beolvasztották. Minden bizonnyal felhasználták a talapzat márványborítását is, hiszen például 1947. augusztus 29-én polgármesteri határozat utasítja a Polgármesteri Hivatal Dráva utcai telepének vezetőjét, hogy Somorjai és Juhász kőfaragó és kőszobrászok megfelelő átvételi elismervényére az ott tárolt Andrássy-szobor talapzatából az F5 számú követ adja ki."

A kiadott márványból a Belügyminisztérium épületén ma is látható József Attila-emléktáblát faragtak, a bronzot állítólag a Sztálin-szobor öntéséhez használták fel.

Pótó János szerint sem példa nélküli a szobrok újraöntése, még itt Budapesten is. A történész lapunknak elmondta, hogy 1998-ban nagy vitája volt a közelmúltban elhunyt Katona Tamással, aki I. kerületi polgármesterként egy szintén megsemmisített, ám kétes művészi értékű Görgei-lovasszobrot másoltatott le - ahelyett, hogy újra írtak volna ki pályázatot.

Lófejek dobozban

Wachsler Tamás, az Országgyűlési Hivatal Steindl Imre Programjának (a Kossuth tér felújítása) igazgatója elöljáróban elmondta, hogy sima közbeszerzési eljárással nem lehetett lebonyolítani a pályázatot. "Ha ez történt volna, kizárólag az anyagi szempontok számítanak, ha viszont pályázat nélkül kérünk fel művészeket, és beleszeretünk valamelyik alkotásukba, az megnehezíti az alkupozíciónkat. Olyan megoldást kellett találni, ami ennek a két lehetőségnek az előnyeit ötvözi. A közbeszerzési eljárások között létezik az ún. tervpályázat, ám itt nem tervkészítésről volt szó. Végül úgy sikerült áthidalni ez a problémát, hogy a kormány megváltoztatta a tervpályázatokról szóló rendeletet, hogy az ilyen eseteknél is alkalmazni lehessen."

Pályaművek, 2013

Pályaművek, 2013

Fotó: A szerző felvétele

A pályázatra bárki nevezhetett, az első körben a jelentkezőknek egy Zala György stílusában mintázott lófejet kellett elkészíteni gipszből, és grafikusan ábrázolni a lovas szobrot. "A méretet úgy adtuk meg - folytatta Wachsler -, hogy mindenki kapott egy nagyméretű dobozt, és ebbe bele kellett, hogy férjen a fej és a dokumentáció." Noha a pályázat címéből egyértelműen kiderült, hogy az Andrássy-szobor elkészítéséről van szó, bármilyen lófejjel lehetett jelentkezni. A programigazgató irodájában mi is megtekinthettük a beérkezett nyolc fejet, sőt miután megjelöltük a három legkedvesebbet, kiderült, hogy találati arányunk kétharmados volt: a nyolc fejből kettőt eltaláltunk a három továbbjutó közül. "Ez is bizonyítja, hogy nem döntött rosszul a Melocco Miklós vezette zsűri - jegyezte meg Wachsler, majd elmondta, hogy a második körbe továbbjutó három pályázat a végső döntésig jeligés maradt, méghozzá úgy, hogy a jelige három betű és három szám kombinációja volt, hogy még ebből se lehessen következtetni a pályázóra. "Volt egy kis közjáték az eredményhirdetésen. Itt is jelige szerint történt az értékelés, és a győztes pályázat megnevezése előtt valamelyik szobrász felszólalt és közölte, pontosan tudja, kire vonatkozik a megbízatás, és ez az egész közbeszerzés csak egy komédia. Nevet is említett, és nagyon meglepődött, amikor kiderült, hogy az nem is került be az első háromba." A lényegi közbeszerzési eljárás evvel a három pályázóval indult, az volt a feladat, hogy elkészítsenek egy életnagyságú gipsz lovas szobrot, de már ne stílustanulmányt, hanem a Zala-szobornak a másolatát, a másik pedig egy árajánlat volt. A Bencsik Alkotóközösség Művészeti Kft.-re esett a választás, azért, mert leginkább ők feleltek meg e két szempontnak."

Másolás vagy alkotás?

Schrödl Péter, a győztes Bencsik Alkotóközösség Művészeti Kft. ügyvezetője szerint a régi/új Andrássy-szobor leginkább rekonstrukció, a kft. alkalmazásában álló szobrászok szerint azonban egy ilyen esetben nem lehet különválasztani a művészetet és a professzionális mestermunkát. Szerintük minden műalkotás - különösen a nagyméretűek - bonyolult technikai kérdéseket vetnek fel, és gyakran a professzionalizmus sokkal keményebben megmérettetik, mint a szubjektív ihletettség, a kifejezésbeli nüanszok. "Jellemző, hogy ha ma rákérdeznek - írták kérdésünkre -, az Andrássy-szobor művészet-e, vagy úgymond szakmunka, sejtjük, mire vonatkozik a kérdés, de valószínűleg Zala György szemöldöke is összehúzódna ugyanettől. Tény, hogy egy rekonstrukció nem túl sok szabad teret enged meg, invenció legfeljebb néhány részletben lehetséges, ugyanakkor az apróságokon, a részleteken múlik, hogy egy száraz, mechanikus utánzatot vagy egy átélt, kifejezőerővel megtöltött szobrot látunk-e a végén."

Schrödl a pályázatról elmondta, hogy a másik két pályaművet nem látta, noha az egyik konkurens csapattal baráti a viszonyuk. "A bírálat, illetve a jelenlegi végeredmény több tényezőből állt össze, a szoborbizottság a műtermünkben tekintette meg a munkánkat. Mi nem lehettünk ott a bírálaton, csak miután lezajlott, olvasták fel nekünk a jegyzőkönyvet, a zsűri észrevételeit és a szavazáson elért pontszámot, ami a maximális volt."

Mindehhez Wachsler Tamás annyit tett hozzá: nem az volt a feladat, hogy valaki minél kreatívabb legyen, sokkal inkább az, hogy a szobor minél jobban hasonlítson az eredetihez. "Vannak olyan részletek, amelyekről nem maradt fenn fényképfelvétel, ezeket újra kellett fogalmazni, ezért konzultáltunk művészettörténészekkel, átkutattuk a fotóarchívumokat és különféle témakörökben (lótenyésztés, lóanatómia, viselettörténet, fegyvertörténet stb.) szakértők véleményét kértük ki. Természetesen Zala György hasonló jellegű műveit is tanulmányoztuk a stílushűség jegyében" - mondják a szobrászművészek.

Schrödl szerint dupla vagy semmit játszottak, hiszen egy évig úgy dolgoztak a terven, hogy benne volt a vereség is. De mit kell tudni a kft.-ről? Az épületszobrászattal és díszítéssel, illetve restaurálással is foglalkozó művészkollektívát Schrödl Péter és Bencsik István Kossuth-díjas szobrász alapította, az Andrássy-szobor kivitelezéséért pedig három művész felelős, Engler András a lóért, Polgár Botond a figuráért, Meszlényi János pedig a bronzöntésért és az összképért, de mindent egybevetve az alkotóközösség 20-25 művésze dolgozik majd a szobron.

"Ha kívülállóként hallanék ekkora összeget egy szoborra, természetesen sokallanám - mondta Schrödl Péter. - De ez a szobor dimenzióit és bonyolultságát tekintve inkább egy építkezési beruházáshoz áll közelebb, és nem egy szoborhoz. Hihetetlen anyagmennyiséget kell elhasználni, és a méretek miatt nem arányosan nőnek a költségek, hanem hatványozottan. Például míg az életnagyságú minta vasvázát két hét alatt három ember összerakta manuálisan, és legfeljebb egy létrára kellett felmászni, itt a majd 7-8 tonnányira becsült agyagmintát tartó vasváz többmázsás elemekből áll, állványzatról folyik a munka, egészen más gépekkel és létszámmal, és közel ugyanilyen mennyiségű bronzot kell kiönteni. Ráadásul mindig csak a lovas szobor és a 440 milliós összeg jelenik meg, de ez az ár tartalmazza a domborműveket is, melyek 260 centi magasak és majdnem hat méter hosszúak, harminchárom életnagyságú figurából áll, s ezek anyag- és munkaigénye a korabeli levéltári adatok alapján is meghaladja a lovas szoborét."

Az Andrássy-szobrot jövő tavaszra kell elkészíteni, így 2015 végére áll össze a teljes mű, lévén a domborműveket csak a posztamenssel együtt lehet majd kiállítani. A talapzat elkészítésére külön pályázatot írnak ki - a programvezető szerint "egy-két napon belül". Wachsler Tamás elmondta azt is, hogy a régi Kossuth térről nemcsak az 1945-ben ledöntött Tisza-szobrot, de a jelenleg Dombóváron álló Kossuth-szoborcsoportot is ugyanilyen pályázati rendszerben másoltatják le. Utóbbi újraformázására elsősorban azért van szükség, mert Dombóvár nem adja vissza az eredetit, de a programigazgató szerint olyan állapotban van, hogy érdemesebb újat csinálni. Ami a szobrokkal kapcsolatos aggályokat, illetve az erre szánt milliárdos nagyságrendű beruházást illeti, Wachsler csak annyit mondott, hogy az Országgyűlés ebben a formában fogadta el a tér felújításának tervét, neki pedig az a dolga, hogy ezt hibátlanul, a tervek szerint levezényelje.

szerző
Legát Tibor
publikálva
2013/28. (07. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 6 Rumata
    Rumata
    2017. július 01., szombat 14:33
    Az Andrássy-szobor helyreállításának valódi okát és jelentését csak akkor érthetjük meg, ha azt a Trianon bekövetkezéséért szintén személyesen felelős Széll Kálmán és Tisza Kálmán térelnevezéssel ill. szoborállítás útján való "rehabilitálásával" összefüggésben szemléljük.

    Andrássy volt ugyanis az a politikus, aki miniszterelnökként az 1867-es kiegyezéstől kezdve folyamatosan tervezett balkáni területszerző háború első lépésének - Bosznia-Hercegovina megszállásának - végrehajtója volt.

    Az akció gyalázatosságát jól érzékelteti, hogy Andrássy a hazai közfelháborodás miatt végül lemondásra kényszerült, és becsületét vesztve a politikától visszavonult.

    De még mielőtt visszavonult volna, 1879-ben megkötötte a német császársággal azt a szövetségi szerződést, ami a balkáni területszerző háború következő lépésének, Szerbia régóta tervezett megtámadásának alapfeltételét, a német katonai támogatást biztosította.

    Tehát id. Andrássy Gyula pont olyan háborús bűnös és aljas hazaáruló volt, mint a háborúba lépésünkről személyesen döntő Tisza István.

    Az Orbán-kormány elképesztő arroganciájáról tanúskodik, hogy hazánk romlásba döntőinek sorozatban szobrot állít.

    Ez az Antall által megkezdett horthysta restauráció része, amit 1993-tól kezdve Orbán maga is nyíltan felvállalt.

    Orbán aljassága leginkább Horthyéra hasonlít, aki szintén nem azért engedte a zsidók kifosztását és deportálását, mintha ő személyesen ezt kívánta volna, hanem csak azért, mert a szavazóbázisa, a zsidógyűlölő keresztény úri középosztály ezt várta tőle.

    Az elvtelen, gerinctelen és jellemtelen szélkakas Orbán számára is tökmindegy, hogy Tisza, Horthy, Sztálin vagy Rákosi szobrát állítja-e fel. A lényeg számára csak az, hogy bármi áron a hatalomban maradjon.
  2. 5 hakohen
    hakohen
    2015. május 10., 19:06
    Atyavilág!

    Ennyi mellébeszélés és ennyi lufballonhámozás. És ennyi pénzért!

    Borzalom az egész történet Kossuthtérestől, százmilliósostól, soktonnástól.

  3. 4 grrr
    grrr
    2015. május 10., 18:04
    Én Orbán Viktor szobrát szeretném megkoszorúzni, de minél előbb!
  4. 3
    2014. március 21., péntek 21:31
    A most felállított Horvay-féle, fejét lógató bánatos Kossuth-szobor magányos marad, vagy jönnek hozzá a letargikus társai is?

    Van egy takarékos javaslatom: tegyék vissza a Kisfaludi Strobl-féle diadalmas Kossuthot, ami eddig volt, de hívják ezentúl Orbán-szobornak, és nevezzék át a teret is Viktorkáról.
  5. 2
    Nagy Zsolt
    2013. november 13., szerda 16:18
    Nem az a baj, hogy megcsinálják az Andrássy szobrot, hanem az, hogy nem egy az egyben az 1944-es országház teret állítják vissza! A Nemzeti Vértanuk enlékműve is helyet kaphatott volna a Nagy Imre szobor helyén!
  6. 1 terla
    terla
    2013. július 28., 19:39
    Borzasztó ez az egész szoborkodás. Hamis történelmi múlt teremtés, a közterek birtokba vétele, egy új rendiség megteremtése, a közfelfogás erőltetett átalakítása céljából. Akkor is ha néhány pozitív történelmi személyiséget öntöttek mára már elavult szobrokba anno.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Betyárból kiskirály
A Toroczkai-birodalom – riport Ásotthalomról
A nagy begyűjtés
Mészáros Lőrinc és a tőzsde
Színházi melléklet
Máté Gábor, Kováts Adél, Kultúrbrigád
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra