Bronz, aranyáron - Andrássy Gyula szobra a Kossuth téren

szerző
Legát Tibor
publikálva
2013/28. (07. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szobrászkollektíva készítheti el Andrássy Gyula gróf - 1906-1945 között a Parlament előtt álló - nagyméretű lovas szobrának másolatát. A Bencsik Alkotóközösség Művészeti Kft. nettó 440 millió forintért végzi el a munkát, a szobrot jövő tavasztól láthatjuk - írtuk két éve. Most tényleg felállították, korábbi cikkünkből kiderül, hogyan zajlottak az előkészületek.

Az 1904-ben átadott Országház térre 1906. december 2-án került az első szobor; Zala György Andrássy Gyulát, a kiegyezés miniszterelnökét, későbbi osztrák-magyar külügyminisztert öntötte bronzba. A szoboravatón nemcsak a magyar notabilitások, de maga Ferenc József császár is megjelent, és ha már ott volt, mondott is egy szép beszédet. A hatalmas méretű, korszerűnek egyáltalán nem mondható szobor célja leginkább a reprezentáció lehetett. "Budapest szobrai ismét megszaporodtak, mégpedig egy lovas szoborral. Európa más nagyvárosaiban ezek a legérdekesebb látványosságok. Nem csoda, ha a mi közönségünk szintén lovas szobrokra vágyik. S hogy e tekintetben kielégíttessék, egy, a parlamentben, az íróasztalnál, a diplomácia parkettjén imponáló pályának fényes, sőt varázslatos ragyogású alakját kellett úgyszólván ráerőszakolni a lóra" - írta a Vasárnapi Újság vezércikkében M. K., vagyis Mikszáth Kálmán.

1907

1907

Fotó: Fortepan.hu

A gróf sokáig társak nélkül állt a Parlament előtt, így természetesen látványosságnak számított, ám 1927-ben (ekkor lett Országházból Kossuth tér) felavatták Horvay István márványból készült Kossuth-szoborcsoportját, 1934-ben Zala György és Orbán Antal Tisza István-emlékművét, három évvel később pedig Pásztor János Rákócziját, szintén lóháton, azt, amely ma is látható. Andrássyt és Tiszát 1945-ben, a Kossuth-szoborcsoportot 1949-ben tüntették el a térről, utóbbit Kisfaludi Stróbl Zsigmond bronzból készült "szocreál" Kossuth-szoborcsoportjával cserélték ki. 1975-ben került a Tisza-emlékmű helyére a közelmúltban eltávolított Károlyi Mihály-szobor, 1980-ban pedig az "elúszó dinnyehéjat néző" József Attila.

Vissza 1944-be!

Kétségtelen, hogy a Kossuth tér jelenlegi állapotában épphogy vállalható, ha egyáltalán, ám az, hogy a kormány újjáépítés címen egy olyan gigaberuházást szavazott meg, ami az 1944-es állapotot csinálja vissza, valószínűleg példa nélküli a 21. századi építészetben. (Erről lásd Gerő András írását lapunkban: Retrótér, Magyar Narancs, 2011. október 27.) A tér felújításának legbizarrabb momentuma minden bizonnyal a korabeli szobrok másolatának elkészítése lesz, pláne, hogy a Kossuth-szoborcsoportot és a Tisza-emlékművet már átadása idején is igen kritikusan fogadta a közönség, a lovas Andrássy pedig egyértelműen a 19. századi szobrászat jellegzetes darabja. És mivel a régi/új Andrássy-szobor nettó 440 millióba kerül, biztosak lehetünk abban, hogy a másik két művel, illetve a Rákóczi-szobor restaurálásával milliárdok mennek el kétes értékű alkotásokra.

"Az elpusztult, megrongálódott szobrok újraöntése nem példa nélküli, ám ilyesmi általában akkor történik, ha a nemzeti, helyi vagy csoportidentitás kötődik hozzájuk. De ha a hatalom végeztet ilyen munkát, akkor is kell efféle kötődés" - mondja Mélyi József művészettörténész, lapunk rendszeres szerzője, hozzátéve, hogy az ilyesmi leginkább Lengyelországban és a Szovjetunióban volt divat közvetlenül a II. világháború után. Példaként a varsói Chopin- és a voronyezsi Lenin-szobrot említi, amit a németek beolvasztottak és elvittek, de a háború után újra felállították. A 19. században a párizsi Vendoöme téri oszlopról is leszedték Napóleon szobrát, majd valamivel később a megsemmisített művet újraöntötték és visszarakták. Legutóbb Vera Muhina ikonikus szocreál szobra, a Munkás és kolhozparasztnő újult meg, állítólag kifejezetten Putyin óhajára, bár itt nem megsemmisült, hanem megrongálódott alkotást cseréltek ki teljes egészében, darabról darabra. Mélyi szerint az Andrássy-szobor esetében szó sincs érzelmi kötődésről, egy olyan elfelejtett, nem különösebben jelentős műalkotásról van szó, aminek újbóli felállítására sem nemzeti, sem társadalmi igény nincs. "Retrográd és anakronisztikus dolog" - mondja Mélyi, aki szerint 440 millió forintból két világhírű alkotó köztéri művét lehetne felállítani Budapesten, de hasznosabb lenne az is, ha múzeumok részére vásárolnának az összegből műtárgyakat. A művészettörténész becslése szerint anyagtól függően 10-20 átlagos köztéri szobrot is el lehetne készíttetni ebből, bár úgy véli, ennek lenne a legkevesebb értelme. "Ha elindulunk a Kossuth térről a Duna-parton, Pauer Gyula cipőinek kivételével rémesebbnél rémesebb köztéri művekkel találkozhatunk, s az egésznek a Nemzeti Színház előtt álló szoborpark a kiteljesedése, ami legalább akkora botrány, mint maga a színház épülete."

Pótó János történész Az emlékeztetés helyei című könyvében (Osiris, 2003) azt írja az Andrássy-szoborról: "Eltávolítására mégsem politikai vagy ideológiai okokból került sor. (...) Az emlékmű (...) útban volt az 1946-ban felavatott Kossuth híd pesti feljárójának kialakításánál. (...) Vignali Gusmano (budapesti öntőmester - L. T.) emlékezése szerint a hidat építő szovjet katonák fel akarták robbantani a szobrot, s ezt megelőzendő szedette szét vele a Polgármesteri Hivatal Zala György alkotását. (...) 1950 elejéig tárolták, majd valószínűleg beolvasztották. Minden bizonnyal felhasználták a talapzat márványborítását is, hiszen például 1947. augusztus 29-én polgármesteri határozat utasítja a Polgármesteri Hivatal Dráva utcai telepének vezetőjét, hogy Somorjai és Juhász kőfaragó és kőszobrászok megfelelő átvételi elismervényére az ott tárolt Andrássy-szobor talapzatából az F5 számú követ adja ki."

A kiadott márványból a Belügyminisztérium épületén ma is látható József Attila-emléktáblát faragtak, a bronzot állítólag a Sztálin-szobor öntéséhez használták fel.

Pótó János szerint sem példa nélküli a szobrok újraöntése, még itt Budapesten is. A történész lapunknak elmondta, hogy 1998-ban nagy vitája volt a közelmúltban elhunyt Katona Tamással, aki I. kerületi polgármesterként egy szintén megsemmisített, ám kétes művészi értékű Görgei-lovasszobrot másoltatott le - ahelyett, hogy újra írtak volna ki pályázatot.

Lófejek dobozban

Wachsler Tamás, az Országgyűlési Hivatal Steindl Imre Programjának (a Kossuth tér felújítása) igazgatója elöljáróban elmondta, hogy sima közbeszerzési eljárással nem lehetett lebonyolítani a pályázatot. "Ha ez történt volna, kizárólag az anyagi szempontok számítanak, ha viszont pályázat nélkül kérünk fel művészeket, és beleszeretünk valamelyik alkotásukba, az megnehezíti az alkupozíciónkat. Olyan megoldást kellett találni, ami ennek a két lehetőségnek az előnyeit ötvözi. A közbeszerzési eljárások között létezik az ún. tervpályázat, ám itt nem tervkészítésről volt szó. Végül úgy sikerült áthidalni ez a problémát, hogy a kormány megváltoztatta a tervpályázatokról szóló rendeletet, hogy az ilyen eseteknél is alkalmazni lehessen."

Pályaművek, 2013

Pályaművek, 2013

Fotó: A szerző felvétele

A pályázatra bárki nevezhetett, az első körben a jelentkezőknek egy Zala György stílusában mintázott lófejet kellett elkészíteni gipszből, és grafikusan ábrázolni a lovas szobrot. "A méretet úgy adtuk meg - folytatta Wachsler -, hogy mindenki kapott egy nagyméretű dobozt, és ebbe bele kellett, hogy férjen a fej és a dokumentáció." Noha a pályázat címéből egyértelműen kiderült, hogy az Andrássy-szobor elkészítéséről van szó, bármilyen lófejjel lehetett jelentkezni. A programigazgató irodájában mi is megtekinthettük a beérkezett nyolc fejet, sőt miután megjelöltük a három legkedvesebbet, kiderült, hogy találati arányunk kétharmados volt: a nyolc fejből kettőt eltaláltunk a három továbbjutó közül. "Ez is bizonyítja, hogy nem döntött rosszul a Melocco Miklós vezette zsűri - jegyezte meg Wachsler, majd elmondta, hogy a második körbe továbbjutó három pályázat a végső döntésig jeligés maradt, méghozzá úgy, hogy a jelige három betű és három szám kombinációja volt, hogy még ebből se lehessen következtetni a pályázóra. "Volt egy kis közjáték az eredményhirdetésen. Itt is jelige szerint történt az értékelés, és a győztes pályázat megnevezése előtt valamelyik szobrász felszólalt és közölte, pontosan tudja, kire vonatkozik a megbízatás, és ez az egész közbeszerzés csak egy komédia. Nevet is említett, és nagyon meglepődött, amikor kiderült, hogy az nem is került be az első háromba." A lényegi közbeszerzési eljárás evvel a három pályázóval indult, az volt a feladat, hogy elkészítsenek egy életnagyságú gipsz lovas szobrot, de már ne stílustanulmányt, hanem a Zala-szobornak a másolatát, a másik pedig egy árajánlat volt. A Bencsik Alkotóközösség Művészeti Kft.-re esett a választás, azért, mert leginkább ők feleltek meg e két szempontnak."

Másolás vagy alkotás?

Schrödl Péter, a győztes Bencsik Alkotóközösség Művészeti Kft. ügyvezetője szerint a régi/új Andrássy-szobor leginkább rekonstrukció, a kft. alkalmazásában álló szobrászok szerint azonban egy ilyen esetben nem lehet különválasztani a művészetet és a professzionális mestermunkát. Szerintük minden műalkotás - különösen a nagyméretűek - bonyolult technikai kérdéseket vetnek fel, és gyakran a professzionalizmus sokkal keményebben megmérettetik, mint a szubjektív ihletettség, a kifejezésbeli nüanszok. "Jellemző, hogy ha ma rákérdeznek - írták kérdésünkre -, az Andrássy-szobor művészet-e, vagy úgymond szakmunka, sejtjük, mire vonatkozik a kérdés, de valószínűleg Zala György szemöldöke is összehúzódna ugyanettől. Tény, hogy egy rekonstrukció nem túl sok szabad teret enged meg, invenció legfeljebb néhány részletben lehetséges, ugyanakkor az apróságokon, a részleteken múlik, hogy egy száraz, mechanikus utánzatot vagy egy átélt, kifejezőerővel megtöltött szobrot látunk-e a végén."

Schrödl a pályázatról elmondta, hogy a másik két pályaművet nem látta, noha az egyik konkurens csapattal baráti a viszonyuk. "A bírálat, illetve a jelenlegi végeredmény több tényezőből állt össze, a szoborbizottság a műtermünkben tekintette meg a munkánkat. Mi nem lehettünk ott a bírálaton, csak miután lezajlott, olvasták fel nekünk a jegyzőkönyvet, a zsűri észrevételeit és a szavazáson elért pontszámot, ami a maximális volt."

Mindehhez Wachsler Tamás annyit tett hozzá: nem az volt a feladat, hogy valaki minél kreatívabb legyen, sokkal inkább az, hogy a szobor minél jobban hasonlítson az eredetihez. "Vannak olyan részletek, amelyekről nem maradt fenn fényképfelvétel, ezeket újra kellett fogalmazni, ezért konzultáltunk művészettörténészekkel, átkutattuk a fotóarchívumokat és különféle témakörökben (lótenyésztés, lóanatómia, viselettörténet, fegyvertörténet stb.) szakértők véleményét kértük ki. Természetesen Zala György hasonló jellegű műveit is tanulmányoztuk a stílushűség jegyében" - mondják a szobrászművészek.

Schrödl szerint dupla vagy semmit játszottak, hiszen egy évig úgy dolgoztak a terven, hogy benne volt a vereség is. De mit kell tudni a kft.-ről? Az épületszobrászattal és díszítéssel, illetve restaurálással is foglalkozó művészkollektívát Schrödl Péter és Bencsik István Kossuth-díjas szobrász alapította, az Andrássy-szobor kivitelezéséért pedig három művész felelős, Engler András a lóért, Polgár Botond a figuráért, Meszlényi János pedig a bronzöntésért és az összképért, de mindent egybevetve az alkotóközösség 20-25 művésze dolgozik majd a szobron.

"Ha kívülállóként hallanék ekkora összeget egy szoborra, természetesen sokallanám - mondta Schrödl Péter. - De ez a szobor dimenzióit és bonyolultságát tekintve inkább egy építkezési beruházáshoz áll közelebb, és nem egy szoborhoz. Hihetetlen anyagmennyiséget kell elhasználni, és a méretek miatt nem arányosan nőnek a költségek, hanem hatványozottan. Például míg az életnagyságú minta vasvázát két hét alatt három ember összerakta manuálisan, és legfeljebb egy létrára kellett felmászni, itt a majd 7-8 tonnányira becsült agyagmintát tartó vasváz többmázsás elemekből áll, állványzatról folyik a munka, egészen más gépekkel és létszámmal, és közel ugyanilyen mennyiségű bronzot kell kiönteni. Ráadásul mindig csak a lovas szobor és a 440 milliós összeg jelenik meg, de ez az ár tartalmazza a domborműveket is, melyek 260 centi magasak és majdnem hat méter hosszúak, harminchárom életnagyságú figurából áll, s ezek anyag- és munkaigénye a korabeli levéltári adatok alapján is meghaladja a lovas szoborét."

Az Andrássy-szobrot jövő tavaszra kell elkészíteni, így 2015 végére áll össze a teljes mű, lévén a domborműveket csak a posztamenssel együtt lehet majd kiállítani. A talapzat elkészítésére külön pályázatot írnak ki - a programvezető szerint "egy-két napon belül". Wachsler Tamás elmondta azt is, hogy a régi Kossuth térről nemcsak az 1945-ben ledöntött Tisza-szobrot, de a jelenleg Dombóváron álló Kossuth-szoborcsoportot is ugyanilyen pályázati rendszerben másoltatják le. Utóbbi újraformázására elsősorban azért van szükség, mert Dombóvár nem adja vissza az eredetit, de a programigazgató szerint olyan állapotban van, hogy érdemesebb újat csinálni. Ami a szobrokkal kapcsolatos aggályokat, illetve az erre szánt milliárdos nagyságrendű beruházást illeti, Wachsler csak annyit mondott, hogy az Országgyűlés ebben a formában fogadta el a tér felújításának tervét, neki pedig az a dolga, hogy ezt hibátlanul, a tervek szerint levezényelje.

szerző
Legát Tibor
publikálva
2013/28. (07. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 6 Rumata
    Rumata
    2017. július 01., szombat 14:33
    Az Andrássy-szobor helyreállításának valódi okát és jelentését csak akkor érthetjük meg, ha azt a Trianon bekövetkezéséért szintén személyesen felelős Széll Kálmán és Tisza Kálmán térelnevezéssel ill. szoborállítás útján való "rehabilitálásával" összefüggésben szemléljük.

    Andrássy volt ugyanis az a politikus, aki miniszterelnökként az 1867-es kiegyezéstől kezdve folyamatosan tervezett balkáni területszerző háború első lépésének - Bosznia-Hercegovina megszállásának - végrehajtója volt.

    Az akció gyalázatosságát jól érzékelteti, hogy Andrássy a hazai közfelháborodás miatt végül lemondásra kényszerült, és becsületét vesztve a politikától visszavonult.

    De még mielőtt visszavonult volna, 1879-ben megkötötte a német császársággal azt a szövetségi szerződést, ami a balkáni területszerző háború következő lépésének, Szerbia régóta tervezett megtámadásának alapfeltételét, a német katonai támogatást biztosította.

    Tehát id. Andrássy Gyula pont olyan háborús bűnös és aljas hazaáruló volt, mint a háborúba lépésünkről személyesen döntő Tisza István.

    Az Orbán-kormány elképesztő arroganciájáról tanúskodik, hogy hazánk romlásba döntőinek sorozatban szobrot állít.

    Ez az Antall által megkezdett horthysta restauráció része, amit 1993-tól kezdve Orbán maga is nyíltan felvállalt.

    Orbán aljassága leginkább Horthyéra hasonlít, aki szintén nem azért engedte a zsidók kifosztását és deportálását, mintha ő személyesen ezt kívánta volna, hanem csak azért, mert a szavazóbázisa, a zsidógyűlölő keresztény úri középosztály ezt várta tőle.

    Az elvtelen, gerinctelen és jellemtelen szélkakas Orbán számára is tökmindegy, hogy Tisza, Horthy, Sztálin vagy Rákosi szobrát állítja-e fel. A lényeg számára csak az, hogy bármi áron a hatalomban maradjon.
  2. 5 hakohen
    hakohen
    2015. május 10., 19:06
    Atyavilág!

    Ennyi mellébeszélés és ennyi lufballonhámozás. És ennyi pénzért!

    Borzalom az egész történet Kossuthtérestől, százmilliósostól, soktonnástól.

  3. 4 grrr
    grrr
    2015. május 10., 18:04
    Én Orbán Viktor szobrát szeretném megkoszorúzni, de minél előbb!
  4. 3
    2014. március 21., péntek 21:31
    A most felállított Horvay-féle, fejét lógató bánatos Kossuth-szobor magányos marad, vagy jönnek hozzá a letargikus társai is?

    Van egy takarékos javaslatom: tegyék vissza a Kisfaludi Strobl-féle diadalmas Kossuthot, ami eddig volt, de hívják ezentúl Orbán-szobornak, és nevezzék át a teret is Viktorkáról.
  5. 2
    Nagy Zsolt
    2013. november 13., szerda 16:18
    Nem az a baj, hogy megcsinálják az Andrássy szobrot, hanem az, hogy nem egy az egyben az 1944-es országház teret állítják vissza! A Nemzeti Vértanuk enlékműve is helyet kaphatott volna a Nagy Imre szobor helyén!
  6. 1 terla
    terla
    2013. július 28., 19:39
    Borzasztó ez az egész szoborkodás. Hamis történelmi múlt teremtés, a közterek birtokba vétele, egy új rendiség megteremtése, a közfelfogás erőltetett átalakítása céljából. Akkor is ha néhány pozitív történelmi személyiséget öntöttek mára már elavult szobrokba anno.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Díszlet vagy őrhely
Parlamenti bojkott?
Mártonffy Marcell teológus
A pokolról és az örök kárhozatról
Könyvmelléklet
Salman Rushdie-interjú, Sikerlista
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Kultúra