Csak a közpénz: milliós fizetésért koordinálja a „Matolcsy-egyetem” építését Matolcsy György rokona

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2018. május 23.

Belpol

Kecskeméten jártunk, feltártunk.

A holnap megjelenő Magyar Narancsban terjedelmes írást olvashatnak a kecskeméti Matolcsy-világról, amely szűkebb értelemben az egyetemet, tágabban viszont magát az egész várost jelenti, hiszen a polgármester a jegybankelnök másodunokatestvérének a felesége.

Néhány érdekesség a cikkből előzetesként:

– a hírek eddig 12 milliárdnyi költségről szóltak, ám kicsit utánajárva kiderült: ez főképp csak az első épület költségeit jelentheti, amelyet augusztusban adnak majd át,

– de ezenkívül van még négy másik épület,

– azaz a végső költség több tízmilliárd forint lesz,

– ami közpénz,

Matolcsy György és a kecskeméti látványtervek

Matolcsy György és a kecskeméti látványtervek

Fotó: MTI

– érdekesség, hogy a 2016-ban alapított gazdasági karban többségében vannak a korábbi BME-s tanárok, onnan „igazoltak” Kecskemétre közel harmincan,

– a Matolcsy Györgyhöz köthető egyetem nem csak állami pénzekből gazdálkodik, több milliárd forintos uniós támogatással is számolhat,

– cikkünkben Kecskemét sötét ügyei mellett megismerkedhet Szemereyné és férje felemelkedésének történetével,

– Szemerey Szabolcsról, a campus építését koordináló KEDO Zrt. vezérigazgatójáról kiderítettük közérdekű adatigényléssel, hogy mennyit keres: nettó 1,064 millió forintot,

– ez Seszták Miklós korábbi fejlesztési miniszter vagyonnyilatkozata alapján miniszteri fizetésnek felel meg,

– íme a dokumentum, amiből ez kiderül:

false

 

Emellett a KEDO azt is elárulta, hogy mely alapítványnak utal Szemerey Szabolcs, de a válaszért – amelynek köze lesz Szemerey Szabolcshoz – keressék a friss Narancsot csütörtöktől!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.