Elég volt! – Setét Jenő Orbán beszédéről

  • Roma Sajtóközpont
  • 2015. szeptember 8.

Belpol

Visszautasítjuk, hogy a magyar kormányfő szembeállítsa egymással a hazai romák és a menekültek ügyét. Visszautasítjuk nyilatkozatát, amely elvitatja állampolgárságunkat, hazafiságunkat, méltóságunkat, magyarságunkat – az Ide tartozunk! Roma Közösségi Hálózat közleménye.

Állásfoglalás
Elég volt!

Az Ide tartozunk! Roma Közösségi Hálózat az elmúlt 25 év legszörnyűbb, legkirekesztőbb nyilatkozatának tartja Orbán Viktor kormányfő azon beszédét, amely szerint:

„Nekünk is az az adottságunk, függetlenül, hogy ki mit gondol róla, hogy szereti-e a túrós csuszát, vagy nem, Magyarországnak az a történelmi adottsága, hogy együtt él néhány százezer romával. Ezt valakik, valahol, valamikor eldöntötték. Ezt mi megörököltük, ez a mi helyzetünk. Ez egy adottság. Ezt senki nem kifogásolhatja, se így, se úgy. Nekünk kell ezzel együtt élnünk. De mi nem támasztjuk senki felé azt az igényt, nyugati irányba különösen nem, hogy ők is éljenek együtt egy nagyszámú roma kisebbséggel. Sőt, amikor az a roma kisebbség egy része Kanada felé megy, akkor inkább azt akarjuk világossá tenni, hogy szeretnénk, ha maradnának, és rendeznénk a velük való együttélés nagy kérdéseit, hogy maradhassanak.”

A leghatározottabban visszautasítjuk, hogy a magyar kormányfő szembeállítsa egymással a hazai romák és a menekültek ügyét. Visszautasítjuk nyilatkozatát, amely elvitatja állampolgárságunkat, hazafiságunkat, méltóságunkat, magyarságunkat, az egész életünket évszázadokra visszamenőleg is!

A romák nem most érkeztek, nem átutazók, Magyarország a mi hazánk is, amelyért és amelyben őseink éltek és haltak.

Van azonban, ami összeköt minket és a menekülteket, mégpedig az alapvető emberi jogok, az emberi élethez és méltósághoz, az emberi és egyenlő bánásmódhoz fűződő jogok, amelyek tekintetében mindkét csoport súlyos sérelmeket szenvedett és szenved el.

Tűrhetetlennek tartjuk, hogy a politika, és jelen esetben a kormány, annak vezetője és az elmúlt hetekben különböző tagjai is kijátsszák a „cigány kártyát”, hogy a ránk való alibi hivatkozással tagadják meg a menekült emberektől a legelemibb segítségnyújtást, tegyék ki őket megalázó és szégyenletes bánásmódnak.

A menekült emberek nem vettek el és nem vesznek el semmit a roma és nem roma emberek elől sem.

A romák integrációjának ügye és a menekült emberek ügye két különálló, egymással nem versenyeztethető és nem szembefordítható ügy.

Elég volt a roma emberek és közösségek politikai haszonlesésből való felhasználásából, nem tűrhetjük tovább, hogy uszító kampányok és beszédek céltáblái vagy eszközei legyünk!

Setét Jenő,
az Ide tartozunk! Roma Közösségi Hálózat szervezője

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.