Ha beigazolódnának a kampánystábok várakozásai, áprilistól mindjárt két elnöke is lenne az SZDSZ-nek: Kóka János és Fodor Gábor csapata egyforma magabiztossággal állítja, hogy az ő jelöltjük áll jobban. Egy hete épp az esélyek körül tört ki vita, amikor Kóka saját körzetében a budapesti II. kerületi fodoristák összefogtak, és kedvencüket jelölték az elnöki posztra. A hírt ki is adták a sajtónak, hogy megtörjék a Kóka majdani győzelméről, de legalábbis fővárosi vezetéséről szóló hírmonopóliumot. A válasz nem váratott magára: az ügyvivői testület Kuncze Gábor erős nyomására föltette a párt honlapjára a jelölés Kóka fölényét mutató eddigi állását. A liberális pártot egy-két napra le is kötötte az események értelmezése - vajon melyik oldal volt az inkorrekt(ebb)? A jelölés ugyan kevés érdemlegeset árul el a március végi esélyekről, hiszen mindkét aspiráns megszerezte már a szükséges számú ajánlást, illetve nem is okvetlenül azonos összetételűek a területi választmányok a küldöttcsoportokkal - a presztízsvita azonban folytatódott, amikor a Fodor-többségűnek tartott Pest megyei választmány, ismét csak Kuncze kérésére, nem jelölt elnököt, míg a fővárosi küldöttek kétharmadnál is nagyobb arányban ajánlották Kókát a posztra.
A párt hangulata
hullámzó, novemberben Fodort, decemberben Kókát, januárban, a hivatalos bejelentése után ismét Fodort, februárban, a hasonló aktust követően Kókát mondták esélyesebbnek. A március eleje Fodoré, de a belső megosztottság szoros eredményt jelez előre. A hátralévő két és fél hét tétje, hogy a legerősebb, a budapesti SZDSZ-szervezetben mutatkozó Kóka-előny elég lehet-e Fodor vidéki fölényének ellensúlyozására. A pártban úgy tartják, a 190 küldöttet delegáló fővárosban 140-50-es arányt produkáló Kóka-előnyt Fodor három erős megyéjével, Borsod-Abaúj-Zemplénnel, Hevessel és Pesttel tudja kompenzálni. A gazdasági miniszter öt megyét, Baranyát, Tolnát, Nógrádot és Fejért tudhatja stabilan maga mögött, négyben (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok és Győr-Moson-Sopron) nagyjából kiegyenlített az arány, a többi hét (Békés, Veszprém, Vas, Csongrád, Zala, Komárom-Esztergom, Somogy) viszont kisebb-nagyobb arányban Fodor mögött sorakozott föl. Az egységes megyék jórészt a helyi szervező erejétől függően állnak ide vagy oda, de ezzel együtt mindkét aspiráns stábja emberre lebontva is analizálja és próbálja megdolgozni a 800-850 küldöttet. (Tíz tag után jelölhetnek küldöttet a helyi erők. Ebből kiindulva az SZDSZ-nek mintegy nyolc-tízezer aktív tagja lehet a hivatalosan kommunikált 27 ezerrel szemben.) Rajtuk kívül a parlamenterek és városvezetők alanyi jogon lehetnek ott a kongresszuson.
Mindkét jelölt intenzíven kampányol hetek óta, naponta akár több megyében, több rendezvényen is. Szervezettebbnek kívülről nézve a Fodor-kampány tűnik, ami annak ellenére nem fulladt ki, hogy gyakorlatilag már október-novemberben elindították, míg Kóka csak januárban kapcsolt rá. A gazdasági miniszter jórészt a helyi erős emberek mellett Baranyi Imre kampányfőnökre és tárcája infrastruktúrájára támaszkodik: a vidéki kampányrendezvényeket öszszeköti miniszteri programjával, ám egyéb lekötöttsége miatt ez egyúttal hátrányt is jelent számára. A korábban csapatépítésre képtelennek és nem túl erős szervezőnek tartott Fodor mögött viszont az utóbbi egy hónapban feltűnt egy 25-30 emberből álló, erre szervezett stáb. Belső vélemények az összeszedettséget azzal magyarázzák, hogy az eddig kétszer is sikertelen elnökjelöltet ezúttal Törő Csaba, az Euroweb internetszolgáltató cégek korábbi tulajdonosaként és a Pantel vezérigazgatójaként is jegyzett "internetmilliárdos" üzletember támogatja (lásd keretes anyagunkban a vele készült interjút). A jó kampány persze nem jelent feltétlenül győzelmet, mint ahogyan rosszal is lehet nyerni. De a professzionalizmust mutatja, hogy Fodor közvélemény-kutatást rendelt - a cég szerint piaci áron -, illetve egyik szimbolikus ígéretét már a választás előtt megvalósította, amennyiben Együtt címen kiadta az egykori 4x4 nevű belső hírlevél - kampányújságként is kiválóan funkcionáló - utódját. Törő a koordinációt végzi, a kampányfőnök a helyi szervezeteket leginkább ismerő Gulyás József maradt, míg a munkaruhát zömmel a párt ifjúsági szervezetének tagjai húzták föl (jóllehet az Új Generáció mint tagozat hivatalosan semleges maradt).
A belső kampány
ugyan hangsúlyozottan nem nyilvános, eltekintve a március 20-i elnökjelölti vitától, a Narancs betekinthetett mindkét jelölt egy-egy rendezvényére. Fodort ezúttal a fővárosi belső kerületek hívták meg, Kóka Székesfehérváron volt vendég. Ha nem is mindig együtt, mint a már említett budapesti és Pest megyei választmányon, de mindketten szerepelnek ugyanazon helyszíneken - ezért nem is láttuk szimbolikusnak, hogy a gazdasági miniszter a fehérvári belváros egyik patinás, felújított épületében, míg az ügyvivő-képviselő Fodor a lepukkant újlipótvárosi pártirodán kampányolt, melynek vécéje Fodor bevallása szerint alulmúlja a negyedszázada a néphadseregnél tapasztaltakat (a helyi Fidesz-iroda szomszédságával, valamint Fodor belső ellenfeleinek képviselő-jelölti plakátjaival súlyosbítva). A hallgatóság mindkét esetben 35-40 ember volt, összetételük különbözősége inkább a helyi viszonyokat tükrözi, és nem a jelöltek személyének szól: Fehérváron a választmányi tagok mellé szabaddemokrata vonzalmú gazdasági embereket hívtak, míg Újlipótvárosban az összevont taggyűlés inkább szellemi foglalkozásnak tűnt. Fodor jórészt ugyanazokat a témákat említi, amiket évek óta: a rendszerváltó alapértékek mellett érvel, míg Kóka a siker és a versenyképesség mellett tőle szokatlanul beszélt például kultúrpolitikáról és környezetvédelemről is. Fontos jelmondataik mellett mindketten hadakoztak az ellenük irányuló inszinuációk ellen is, ám nyíltan annak ellenére sem támadták egymást, hogy igény a hallgatóságban azért lett volna rá.
A koalícióból való kilépés lebegtetésével még januárban mindketten felhagytak, amikor egy szabaddemokrata bonmot szerint a nagy önállósodási hullámban már csak az volt hátra, hogy melyikük szólítja fel Gyurcsányt lemondásra. Fodor kétfrontos harcot hirdetett: a Fidesz-közeliség vádja ellen azzal védekezik, hogy harcolni akar az orbáni szándék, az előrehozott választások ellen, viszont azt is leszögezte, hogy az MSZP listáján semmiképpen nem lenne hajlandó beülni a parlamentbe. Kókának az "MSZP embere" gyanút kell továbbra is mosogatnia magáról, amit nehezít, hogy elnökké választása után sem távozna a kormányból. Könnyíti viszont a helyzetét közmondásos konfliktusa a szocialista gazdasági körökkel, amire a pártfinanszírozás-reform és a klientúraépítéssel szembeni föllépés folyamatos emlegetésével rá is játszik. Fodor sem tűnik Orbán Viktor kifejezett hívének, Kóka viszont nagyon nem: Fehérváron Orbán gazdaságpolitikáját Thürmerétől balra, társadalompolitikáját pedig "Dzsingisz kántól jobbra állónak" minősítette - habár (mint közlönyünk jelenlétére utalva hozzátette) tréfálkozva. A kormányzati reformokkal Fodor csak általánosságban foglalkozott, Kóka azonban saját közönsége előtt is védeni kényszerült azokat. A gazdaságpolitikai liberalizációt hangoztató miniszteren számon kérték a magyar vállalatok diszkriminációját a multikkal szemben, majd a pedagóguselbocsátások fölötte káros következményeire is felhívták a figyelmét.
Mindez a már említett és részben Fodor kampánylapjában közölt Marketing Centrum-felmérés szerint nem is meglepő, miután az SZDSZ bázisán a legnépszerűbb liberális szavak (szabadság, környezetvédelem, demokrácia, tolerancia) és a legelutasítottabbak (radikális, jobboldal, nacionalizmus, konzervativizmus) között a baloldal és minden szinonimája megelőzi az olyan hívószavakat, mint öngondoskodás, piacgazdaság, kapitalizmus - ami elég érdekes. A januári mérés amúgy az SZDSZ elkötelezett szavazóival azonosítja a teljes spektrumú mérések által is mutatott háromszázaléknyi, 150-200 ezer emberből álló választói réteget, amihez akár még 750-800 ezren is csatlakozhatnának, ha minden liberálist sikerülne megszólítani. S bár ez egyelőre bajosan képzelhető el,
mindkét elnökjelölt tartja
magát a 2010-re elképzelt tízszázalékos listás eredmény ígéretéhez. A megkérdezettek közelebb állnak Fodor liberalizmusfelfogásához, aki a bázis majd' minden szegmensében népszerűbb, mint Kóka. A ma is messze legkedveltebb Kuncze interpretációja szerint azonban nem ők szavaznak, és a verseny amúgy is szoros.
A kiegyenlített esélyeket jól mutatja az is, hogy Kóka először a múlt pénteken, a zömmel saját szavazóiból álló budapesti választmány előtt tett gesztust Fodornak, mondván, ha ő (Kóka) lesz az elnök, vetélytársa bámit (értsd: posztot, feladatot) kérhet tőle. Azaz Fodorból lehetne akár környezetvédelmi miniszter; azt ugyanis mindkét jelölt hangsúlyozta, hogy az SZDSZ-nek szüksége van a tárcára. A korábbi tervek szerint a súlytalan minisztériumot a tavaszi kormányalakítás után becserélték volna a külügyi, esetleg az önálló igazságügyi vagy rendészeti területre.
Demszky Gábor főpolgármester egyik oldalra sem kötelezte el magát. A Kóka-táborral ugyan nincs jó viszonya, de Fodor is inkább a visszavonulását szorgalmazta, amikor említett kampányeseményén arról beszélt, hogy el kell kezdeni fölépíteni a Demszky utáni érára Weinek Leonárd zuglói szabaddemokrata polgármestert. A személyi kombinációkat ezen túl az elnökválasztás utánra halasztották.
A parlamenti frakcióvezetés ügyében teljes a tanácstalanság: ha Fodor lesz az elnök, nem valószínű, hogy átvenné a jórészt nem az ő híveiből álló képviselőcsoport irányítását, vagy ha igen, akkor sem biztos, hogy kisebbségben akarna dolgozni. Kókának szintén nincs jelöltje a posztra. A legalkalmasabbnak talán ő maga tűnik, de egy-másfél évig még biztosan nem hagyná oda a gazdasági tárcát. Áthidaló megoldásként addig Kuncze is maradhatna, ám ő kitart amellett, hogy saját kényelmi szempontjai fontosabbak számára Kókáénál.
A kiélezett elnöki kampány fedi az ügyvivői testület összetételéért vívott küzdelmeket (a helyi tisztújítások majd csak az országos után, lemenő rendszerben következnek), annyi változás azonban bizonnyal várható, hogy Kunczén kívül végleg kiszáll az ügyvivőségből elnöki elődje, Pető Iván is.
"Összekapaszkodva együtt"
Törő Csaba, Fodor Gábor tanácsadója
Magyar Narancs: Nem tűnt fel a Top 100-150 kiadványok egyikében sem, de gondolom, nyugodtan lehet multimilliárdosnak nevezni. Ilyen háttérrel mi vette rá, hogy Fodor Gábor kampányát igazgassa?
Törő Csaba: Indíttatásom alapvetően személyes, úgy gondolom, hogy ebben a kétosztatú politikai mezőben mindenképpen szükség lenne egy erős és sikeres liberális pártra. Fodor Gábort régről, habár nem közelről ismerem, kicsit személyes hősömnek is tartottam, aki a rendszerváltás óta mindig nagyon következetesen kiállt az értékei mellett, és soha semmilyen botrány nem fűződött a nevéhez. A kampány kezdetén még csak mellékesen voltam jelen, elmentem például az A38 hajóra meghallgatni, de később felajánlottam a támogatásomat, és hat hete beszálltam, hogy közvetlenül is segítsem, összefogjam a csapatát.
MN: Ön is az online világból érkezett, mi több, volt időszak, amikor a mostani ellenfél, Kóka János önnek dolgozott. Ezek a személyes okok állították a másik oldalra?
TCS: Valóban, amikor az Euroweb megvásárolta az Elendert, a tulajdonos vállalat vezérigazgatójaként rövid ideig felettese voltam a megvásárolt eredeti cégében még dolgozó Jánosnak, de a motivációm nem ellene irányul, hanem a Gábor által képviselt értékek továbbörökítésére. Lehet, hogy vannak, akik számára ezek már kicsit unalmasan hangzanak, de a szabadság, a jogállam, a szolidaritás, a zöld gondolat vállalását nemhogy nem tartom múzeumba valónak, hanem sokkal aktuálisabbnak, mint valaha. Nem értek egyet azzal, hogy az SZDSZ kizárólag a már ma is sikeres embereket próbálja megszólítani, szerintem sokkal tágabb politikai térben és értékekben kell gondolkodni. Az SZDSZ számára elérhető embereket szerintem Fodor Gábor jobban tudja integrálni. Gábornak az SZDSZ-ben két feladata van: egyfelől át kell alakítania a párt belső szervezetét, másrészt meg kell szólítania azt a bizonyos potenciális tizenöt-húsz százalékos liberális gondolkodású réteget. Utóbbira például kifejezetten alkalmasabbnak látom Fodor Gábort. Függetlenül attól, hogy János vagy Gábor nyer, a pártvezetésnek mindenképpen szüksége lesz egy profi csapatra, amelyik látott már, és ezért tud is működtetni egy szervezetet, ne adj' isten, van válságmenedzseri tapasztalata. Ha válságmenedzserre van szükség, akkor itt vagyok mindjárt én. A Fodor Gábor körül lévő csapatot nagyon is tudatosan válogattuk össze: munkájuk, remélem, kicsiben is jól mutatja, miképpen működne az SZDSZ, ha ő lenne az elnök.
MN: Beszállt-e a kampányba pénzzel is? Újságot kiadni nem olcsó, közvélemény-kutatást rendelni szintén nem; elárulja, mennyibe kerül a belső korteshadjárat?
TCS: Még nem lehet látni, mennyi lesz a vége, de nem szálltunk el. Gábor körül összpontosul egy nagyon erős támogatói kör, akik összerakják a költségeket - nyilván ebbe magamat is beleértem. Konkrét neveket és számokat mondani nincs felhatalmazásom, a transzparencia nem azt jeleni, hogy mindent elmondunk. De betartjuk a törvényeket. A közélet tisztaságát régóta fontosnak tartó politikus kampányában nagyon is ügyelünk a tisztaságra. Például nem igényeljük vissza a támogatások után járó áfát. Üzletemberként egyébként is úgy éltem végig az elmúlt évtizedet, hogy soha semmilyen korrupciógyanús történetbe nem keveredtem. Külön büszke vagyok arra, hogy a vagyonomat úgy szereztem, hogy nem kellett állami apparátussal üzletelnem. Tisztán üzleti szférában dolgozhattam, egyetlen kivétellel: az Elender megvásárlásakor már ott volt nekik a Sulinet. De ezt már mint adottságot kezeltük és használtuk, és amúgy is lezárult hamarosan.
MN: Ha vége a kampánynak, maradna a politikában?
TCS: Az üzleti életből jórészt kiszálltam, és alig túl a negyvenen nem szeretnék még nyugdíjba menni, de politikussá nem akarok válni. Az országnak egy erős, sikeres, jól működő liberális párt az érdeke, és - bár nem akarom ebben a saját szerepemet túlértékelni - ha hozzá tudok járulni ennek a megteremtéséhez, már jó. Ha pedig valakinek szüksége lesz a tanácsaimra, akkor szívesen segítek.
MN: Ez Fodor elnöksége esetén valószínűnek látszik, de vontakozik arra is, ha Kóka lenne az első ember?
TCS: Azt hiszem, ez a kicsiben "amerikai típusú" elnökválasztás az érdemi alternatívával rengeteg energiát szabadított fel a tagságban. Ez jó, mert megint van miről beszélni, és jól mutatja, hogy az SZDSZ nem királyság, és élnek a demokratikus hagyományok a pártban. Ritkaság ez, elnézve a többi pártot. De a versengés csak március 31-ig tart; a pártnak mindkét emberre szüksége van, a tapasztalt, politikai elveit megalkuvás nélkül képviselő Fodor Gáborra és a máshol szocializálódott Kóka Jánosra is. Az elnökválasztás után összekapaszkodva együtt kell menetelni a 2009-es európai parlamenti és a 2010-es országgyűlési választások felé.
