Élő egyenes adásban lehet követni, ahogy széthullik a vs.hu szerkesztősége

  • narancs.hu
  • 2016. április 25.

Belpol

Kis túlzással percenként érkeznek a hírek a felmondásokról, a főszerkesztő is távozik.

Pénteken robbant a hír, hogy a Matolcsy György érdekeltségébe tartozó jegybanki alapítványok több mint félmilliárddal támogatták a Matolcsy György unokatestvére érdekeltségébe tartozó VS.hu kiadóját. Ez a támogatás a többszöröse a vs.hu éves árbevételének, mégis mindkét fél titkolta idáig. A vs.hu Matolcsyhoz fűződő kapcsolata már korábban is ismert volt, de – ahogy azt a Mérték Médiaelemző Műhely írása megfogalmazta – „arra valószínűleg senki nem számított, hogy ilyen irdatlanul nagy összeget költöttek az MNB alapítványai a portál működésére. Lényegében egy kereskedelmi vállalkozásról néhány óra leforgása alatt kiderült, hogy de facto állami média”.

false

Hétfőn aztán egymást követték a bejelentések: a vs legismertebb újságírói közül egyre többen jelezték távozásukat. Így tett Rovó Attila és Puskár Krisztián rovatvezető, Joób Sándor, Munkácsy Márton és Szedlák Ádám szerkesztők, valamint Joó Hajnalka, Sztefan Dzindzisz, Bátorfy Attila, Kovács Áron, Kósa András, Bartha Máté és Szabó András újságírók (a névsort a cikk megjelenése óta frissítettük - a szerk.). Kora délután bejelentette lemondását Lebhardt Olivér főszerkesztő is. Ahogy az a lenti screenshoton látszik, ez azt jelenti, hogy jelen állás szerint a rovatvezetők és szerkesztők több mint fele távozik.

false

Lebhardt pénteken még azt magyarázta a Kreatívnak, hogy a jegybanki alapítványok támogatásával minden rendben volt, és az sem probléma, hogy ezt nem tüntették fel sehol, és az újságíróknak sem szóltak róla. Most azt írta a Facebookon: „Hibáztam, amikor hagytam, hogy a támogatott tartalmak a támogató feltüntetése nélkül jelenjenek meg, noha ebbe beleszólásom nem volt, de az is igaz, ez elegendő ok lehetett volna akkori felmondásomra. Ezért vállalom a felelősséget, és távozom a VS szerkesztőségének éléről. Ugyanakkor kijelentem, hogy a vezetésemmel a szerkesztőségben szabad, autonóm, független újságírói munka folyt, amire büszke vagyok. A folytatáshoz a maradó kollégáknak minden segítséget megadok.”

A Századvég-aktákat kiperlő kiváló újságíró, Joó Hajnalka karrierútja jól mutatja a magyar újságírás sírnivaló helyzetét. A felmondását bejelentő Facebook-posztban Joó azt írta: „tíz év alatt mindenesetre zsinórban ez a negyedik munkahelyem, ahonnan a politika közvetlen vagy közvetett beavatkozása miatt lépek le.”

A helyzet pedig csak egyre rosszabb lesz: a vs.hu kiadója nemrég megvette az Origót is, ahol azóta a Habony Árpádtól nem különösebben idegenkedő György Bence lett a főszerkesztő, szintén jó néhány felmondást generálva. Akinek ennyi jó is kevés, azt emlékeztetjük, hogy Matolcsy rokonának cége hamarosan a Figyelőt is megveheti.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.