Két és fél kilogramm lefoglalt kábítószer, 65 előállítás, négy őrizetbe vétel. Ezzel az eredménnyel zárult a rendőrségi rajtaütés az O.Z.O.R.A. fesztiválon, és ha ehhez még hozzátesszük a letenyei határon lekapcsolt, a fesztiválról hazaigyekvő horvát "drogbusz" fogását (48 előállítás, 2,3 kg marihuána), nem csoda, hogy Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője sikerként értékelte az akciót, melyben négyszáznyolcvan hatósági ember vett részt.
A razzia
Csakhogy az O.Z.O.R.A. többéves rendezvény, és a korábbi partik alig különböztek a mostanitól. A fesztivál az elmúlt években egyre népszerűbbé vált, tavaly már több mint harmincezren váltottak rá jegyet. Vagyis teljesen érthetetlen a rendőrségi rácsodálkozás, és inkább arról kellene beszélni, hogy ha egy ekkora rendezvényen ilyen nyíltan zajlik a kábítószer-fogyasztás és -terjesztés, miért csak most került sor bárminő intézkedésre. Hogyan lehetett "Közép-Európa legbiztonságosabb drogpartiját" éveken át titokban tartani a rendőrség előtt?
A razzia idején rendezett sajtótájékoztatón Garamvölgyi külön kiemelte, hogy az intézkedést több hónapos előkészület előzte meg, mégis sikerült úgy megszervezni, hogy semmi ne szivárogjon ki. A szóvivő mintha arra utalt volna, hogy itt is valami hasonlótól kellett volna tartani, mint a "budapesti éjszakában", V. László szórakozóhelyein. A razzia első napján felmentették a sárbogárdi rendőrkapitányt, Hatala József, az ORFK parancsnoka vizsgálatot rendelt el, amely megállapította, hogy a Fejér megyei rendőri szervek a rendezvény biztosításának minden fázisában (előkészület, tervezés, végrehajtás) szakmai hibákat követtek el. Mivel a megyei főkapitányt épp a fesztivál előtt mentették fel, "az ezzel kapcsolatos intézkedéseket (esetleges személyi és személyzeti konzekvenciákat) az új megyei rendőri vezetésnek - közösen az ORFK-val - kell megtennie, pontosan azért, hogy a jövőben hasonló eset ne fordulhasson elő".
Fotó: Jancsó Anna/Drognapló
De tényleg majdnem 500 rendőr, adóellenőr, tűzoltó, katasztrófavédelmis és más hatósági személy rohama kellett ahhoz, hogy a rendezvény biztosításával kapcsolatos szakmai hibákat korrigálják? Tényleg sikeresnek tekinthető az olyan hatósági fellépés, ami egy több tízezres látogatottságú, a híradásokban "drogtanyának" nevezett helyszínen 2,5 kilogramm kábítószert foglal le - mondjuk ahhoz képest, hogy áprilisban egy újpesti garázsban 11 kilogramm marihuánát, körülbelül 18 kilogramm amfetamint és további másfél kilogramm kábítószergyanús anyagot találtak?
"A rendőrségi akció belülről nézve egészen szürreális volt - emlékszik vissza az egyik fesztiválozó. - Hiába jöttek vagy negyven autóval, szinte elvesztek a nagy területen. Aztán kiszálltak a kocsiból, és elkezdtek kóvályogni. A megrökönyödést láttam rajtuk, mert egészen biztos, hogy nem erre számítottak. Valószínűleg már azon is meglepődtek, hogy ennyire profi a szervezés és a kivitelezés, attól pedig végképp zavarba jöttek, hogy senki nem fél tőlük. Vonultak befelé, a leginkább külföldiekből álló közönség meg kikerülte őket, rájuk mosolygott. Aztán, amikor azt láttam, hogy lefektetnek egy izraeli csapatot, akik tényleg nem titkoltak semmit, úgy éreztem, hogy a kommandósok egyszerűen csak rázuhantak az első három pszichedelikus lakókocsira, vagyis improvizáltak: ha elmész egy buliba Pesten, és kiemelsz tíz fiatalt a tömegből, akkor hármuknál biztosan van valami. Nem nagyon lehet lukra futni. Úgy láttam, hogy itt leginkább a VIP-részre repültek rá, ahol a szervezők voltak, de ott nem találtak semmit. Persze az is lehet, hogy tényleg azt hitték, központilag zajlik a drogterítés."
"Természetesen nem lehet kifogásolni, hogy ha a rendőrség tudomására jut, hogy egy fesztiválon kábítószer terjesztése zajlik, akkor célzott akciót szervez. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az a rendőri erő, ami megjelent, aránytalanul nagy volt - mondja Sárosi Péter, a Társaság a Szabadságjogokért drogpolitikai programvezetője, aki részt vett a fesztiválon, és úgy véli, a hatósági fellépés célja sokkal inkább az elrettentés volt, mint a terjesztők elfogása. - Egyszer csak azt láttam, hogy vagy negyven maszkos-gumibotos rendőr elvonul mellettem a dombon. Azt is láttam, hogy ötletszerűen igazoltattak fesztiválozókat, bár igaz, hogy nem történt tömeges előállítás vagy bármiféle erőszak. A rendőrök nem beszéltek angolul, ami igencsak megnehezítette a kommunikációt."
Meseország
Sárosi szerint az O.Z.O.R.A. fesztivál világmárka lett az elmúlt években, amire méltán lehetne büszke az egész ország. "A maga műfajában nagyon kevés olyan fesztivál van, ami versenyre kelhetne vele, ezért inkább értékként kellene tekinteni rá, nem véletlen, hogy évről évre több tízezer külföldit vonz - és ez nem a drognak köszönhető. De arról sem beszél senki, hogy a fesztiválon szinte egyáltalán nem fordul elő bűncselekmény. Ha például a Szigettel vagy más nyári fesztiválokkal összehasonlítjuk, ahol rendszeresek a lopások, rablások, verekedések, az O.Z.O.R.A. éppen azzal emelkedik ki a többi közül, hogy itt ilyesmi a legritkább esetben fordul elő."
"Nem vártam negatív dolgokat, de még így is sokkal többet kaptam, mint amire számítottam. Egyrészt turistának éreztem magam, másrészt otthonosan - állítja egy látogató, aki teljesen tisztán töltött el négy napot a fesztiválon. - Csak azt láttam, hogy itt van több tízezer bulizó, de egyik sem támolyog, senki nem agresszív, egy hatalmas családként működik az egész - pedig egyértelmű volt, hogy használnak bizonyos szereket. 'szintén, sokkal szétesettebb embereket vártam az előítéleteim alapján."
A híradásokban egyáltalán nem volt szó arról, hogy a fesztivál sikere korántsem pusztán a könnyen hozzáférhető drogokon múlott. Az O.Z.O.R.A. népszerűségének titka sokkal inkább az a bizonyos "hippiérzés", amit több mint negyven évvel Woodstock után ma már szinte kizárólag az efféle "goa" partik garantálnak. (Lásd Goából psy című keretes írásunkat.) "Azok jönnek ide, akik egy hétre el akarják felejteni a konzumvilágot, amely egyébként kikerülhetetlen a hétköznapokban. Ozorán nincsenek szponzorok, egy óriásplakátot nem látsz, nem környékeznek meg reklámpólós hoszteszek, miközben egy valóságos meseország tárul eléd. Nem kell hozzá semmiféle drog, hogy ezt a varázslatot átéld. Mi a családdal együtt járunk oda, és a gyerekeim ugyanúgy élvezik ezt a semmihez sem fogható világot, mint mi magunk" - lelkendezett egy rendszeres látogató, de hasonlóan vélekedett az is, aki először járt a fesztiválon: "Nem az számít, hogy az ember milyen ruhában megy oda, vagy milyen kocsival érkezik, vagy milyen sátorban alszik, egyáltalán mennyi pénzt költ el a fesztiválon. Sokkal fontosabb, hogy el tud menni az ember a barátaival, a barátnőjével, a családjával vagy akár a kutyájával - mert rengeteg ilyen is van -, és jól tudja érezni magát. Kicsit tényleg hippifesztiválnak tűnik kívülről - belülről is, ezt hozzá kell tennem -, mindenki szeret mindenkit, mindenki jóban van mindenkivel" - nyilatkozta az egyik résztvevő a Nyírséghír című honlapon.
Csakhogy a fesztiválról szóló tudósításokban szó sem volt pozitívumokról. Aki például a HírTv felvételei alapján próbált tájékozódni, joggal gondolhatta, hogy az O.Z.O.R.A. nem más, mint nagyszabású kábítószeres orgia a mocsok kellős közepén. A Panaszkönyv című műsor rejtett kamerás felvételein nemcsak azt láthattuk, hogy drogot lehet vásárolni, a riporter kifejezetten negatív képet festett a fesztivál egészéről - csillagászati árak, ehetetlen ételek, kosz -, majd feljelentést tett a rendőrségen.
Hisztéria
A műsor egy nappal a rendőrségi akció előtt került adásba, s a Magyar Nemzet "A HírTv lebuktatta: bezárhatják Ozorát" címmel jelentetett meg cikket, noha az ORFK sajtótájékoztatóján a szóvivő több hónapos előkészületről beszélt a razzia kapcsán. A HírTv azonban továbbra is rajta maradt az "Ozora-tripen", a fesztivál végéig többször kapcsolták helyszíni tudósítójukat, aki úgy tálalta az eseményeket, mintha valami háborús övezetben volna, miközben folyamatosan azt sulykolták, hogy a fesztivált be kellene zárni. "Úgy tűnt, hogy alapvetően azzal a stílussal van bajuk, amit a fesztivál képvisel, és ehhez kerestek ürügyet, hogy bemocskolják - mondja Sárosi Péter. - Tipikus példa erre az a szenzációsnak szánt bejelentésük, hogy a fesztiválon még elsősegélysátor is működött, hogy 'ne legyen fennakadás a drogpartin' -, miközben minden fesztiválon vannak egészségügyi ellátó szolgáltatások, sőt kötelező is, hogy legyenek. Most még ezt is sikerült ellenségesen tálalni, ami jól mutatja, hogy mennyire nem értik ennek a problémának a lényegét, hogy ezt a kérdést nem gumibotokkal lehet megoldani, hanem épp ezeknek az egészségügyi és szociális szolgáltatásoknak a működtetésével."
Ám úgy tűnik, a jövő drogpolitikájában inkább a gumibotnak szánnak jelentősebb szerepet. Legalábbis ha komolyan vesszük, amit az Emberi Erőforrások Minisztériumának drogügyekért felelős főosztályvezetője mondott a HírTv-ben: "Amikor tudomásunkra jutott, hogy goapartit rendeznek, minden alkalommal értesítettük a hatóságokat, hogy végezzék a dolgukat. Nyilvánvaló, hogy a fellépés a bűnüldöző szervek dolga, a minisztériumnak, a kábítószer-koordinációnak a prevenció megszervezése a fő feladata, illetve hogy megvédjük a gyerekeket ezektől a veszélyektől - mondta Téglásy Kristóf, majd hozzátette: - A fesztiválok ezen a nyáron nem a kábítószerről vagy a legális kábítószerről, az alkoholról szólnak, hanem sokkal inkább a zenéről, a bulizásról, az együtt töltött szabadidőről. Rengeteg olyan fiatal van, aki rádöbbent arra, hogy nem feltétlenül kell sem legális, sem illegális szereket fogyasztani, hogy jól tudja érezni magát."
Legát Tibor
Goából psyAz O.Z.O.R.A. Fesztiválon és nemzetközi testvérrendezvényein nagyobbrészt egy lazán behatárolható, magában is tucatnyi alstílusra bomló zenei műfaj, az ún. pszichedelikus trance vagy psy trance hallható. A laikusok, de olykor a szubkultúra elkötelezett hívei is hajlamosak goapartinak, goafesztiválnak hívni az ilyen eseményeket, illetve goának, goa trance-nek a zenét, ami kétségtelenül pontatlan, viszont rávilágít a műfaj genealógiájára. Ez a viszonylag gyors (a house-nál tipikusan gyorsabb, percenként 140-150 ütemnyi sebességű), pszichedelikus hatásúnak szánt, a tánc közbeni transzba révedést, ne adj' isten testen kívüli élmények átélését szolgáló elektronikus tánczene (melynek élvezetéhez a hiedelmekkel szemben nem szükséges hallucinogén vagy serkentő hatású szereket alkalmazni - bár sokan élnek vele) az indiai Goából, pontosabban annak partvidékéről származik. Külön regény témája lehetne, hogyan formálták az ott ragadt öreg hippik s a nyomukban érkező újabb és újabb pionírok a stílust, amely története során magába olvasztotta négy-öt évtized zenéjét. A pszichedelikus rockzenétől, a német krautrocktól, a korai (részben szintén német - lásd: Kraftwerk) elektronikus zenéktől, a nyolcvanas évek EBM/indusztriál stílusain át a chicagói house és detroiti techno kínálta mintákig (ez utóbbiakat ott, a Goa-parton csak 1989 körül kezdték el játszani a dj-k). S hogy a legfontosabbat ki ne felejtsük: a helyi (indiai és más orientális) spirituális célú, sokszor igen erősen perkusszív transzzenék hatása is szépen beépült abba, amit egy idő után goa trance-nek, majd szofisztikáltabb formájában psy trance-nek neveztek (a kettő közti dichotómiához hasonlók akadnak még az elektronikus tánczenében: elég csak a sokféleképpen definiált jungle/drum and bass fogalmi duóra utalni). Mondanunk sem kell, ez a fajta zene nem maradt Goán, bár az itteni bulik legendásak ma is. Már a kilencvenes évek elejétől rendeztek pszichedelikus trance bulikat a világ más részein: az utóbbi években például Izrael számít psy trance nagyhatalomnak. Az sem véletlen, hogy a műfaj maga is számos "alágazatra" bomlott. Akad durvábban hatásvadász és kifinomultabb szakág, létezik dark/gothic goa éppúgy, mint lassúbb, ambient elemekkel operáló szubműfaj is, a psybient. - minek - |
