Magyar Narancs: Sajnálom a rendőrséget, hogy egy olyan problémát, amit kormányok sora nem oldott meg, most az önök nyakába varrnak.
Bencze József: Köszönöm az együttérzést. De mi felismertük ezt a problémát, és az elmúlt év nyarán már áttekintettük, hogy pontosan mire van szükség a halmozottan hátrányos helyzetű térségek közbiztonsági kezeléséhez. A 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségből 104 település igényel közbiztonsági kezelést. Ugyanakkor a hátrányos helyzet problematikája messze nem rendvédelmi, hanem gazdasági, szociális, infrastrukturális probléma. Ezeken a településeken számos negatív tényező befolyásolja az ott élők szubjektív biztonságérzetét, elszaporodtak a kisebb súlyú jogsértések, amelyek el sem érik a rendőrség intézkedési ingerküszöbét.
MN: Csendháborítás, kisebb értékű lopások?
BJ: Vagy az együttélési szabályok megsértése. Megnéztük, mi történik, ha két héten át több rendőrt vezényelünk erre a 104 településre. Helyreállt a rend. Más kérdés, hogy két hét után a rendőrség elfáradt, mert erőn felül kellett teljesítenie, ráadásul ahonnan áthelyeztünk rendőröket, ott nem volt utánpótlás. A megoldás a körzeti megbízottak számának a növelése, és bevetési egységek vidékre telepítése. De együttélési problémákat nem lehet rendészeti eszközzel megoldani, ez egy sokszereplős történet, ahogy ezt tegnap az állománygyűlésen a miniszterelnök is hangsúlyozta.
MN: A miskolci rendőrkapitány a sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy az Avas a béke szigete, ahol kevesebb bűncselekményt követnek el, mint a hasonló népességű más területeken. Ennek ellenére oda konkludált, hogy "kisebbségi nemzettársainkkal nem megy az együttélés".
BJ: Fontos kérdés, hogy az olyan problémákra, mint például a csendháborítás, az államnak kell-e reagálnia, vagy a helyi rendészetnek. Vagy a jegyzőnek és más szabálysértési hatóságoknak. Ezeket a hatásköröket a jogalkotó szétosztotta. Nyilvánvaló joggal várják el a folyamatos csendháborítástól vagy az életminőség romlásától szenvedő emberek, hogy valaki segítsen nekik. De nem állhat rendőr minden utcasarkon, ház és bolt előtt. Ha azonban nem tudnak megoldást találni, mégis rendőrt hívnak. Családi botrányok, hangoskodás esetén a rendőr kimegy, de ahogy kiér, helyreáll a rend, még csak bírságra sincs szükség. Aztán persze minden folytatódik tovább. A közbiztonság kollektív társadalmi termék, amit közösen állítottunk elő. Nem lehet mindenért a rendőrséget okolni.
MN: Mi volt az első érzése, amikor meghallotta a hírt a Pásztor-sajtótájékoztatóról?
BJ: Nem ismertem a nyilatkozatot, ezért először is azt gondoltam: be kell kérni a musztert, meg kell nézni a szövegkörnyezetet, nem lehet másodlagos forrásokra hivatkozni. A sajtónak sokszor megvannak azok a trükkjei, amelyeket talán már az iskolákban elsajátítanak, hogy a feltett kérdésre adott válasz felét közlik csak le, vagy mást adnak a beszélő szájába.
MN: De Pásztor Albert még a sajtótájékoztató részeként mondta az együttélésre vonatkozó mondatot, nem újságírói kérdésre válaszolva.
BJ: Ám amikor keményen fölteszik neki a kérdést, hogy van-e cigánybűnözés, azt elhárítja, és azt mondja: ítéljék meg a jelenlévők. Ugyanakkor egy olyan konstellációban tartja a sajtótájékoztatót, hogy egy sikertörténetet oszt meg a sajtóval, hiszen az utóbbi két hónap száz ügyét derítette föl a miskolci rendőrkapitányság. És egy szerencsétlen véletlen folytán ezen száz ügy mindegyikében roma származású személy volt az elkövető. Kétségtelen, hogy a nyilatkozat általánosításokra adott alkalmat, félreérthető volt. Ezért megfelelő módon figyelmeztettem, és a tanulságok levonására hívtam föl az ő és a rendőrség figyelmét.
MN: Hogyan zajlott a vizsgálat?
BJ: A sajtótájékoztató egészét néztük. Megállapítottuk, hogy Pásztor nem sértett személyiségi jogokat, mert általában az elkövetők életkorát, nem pedig a származását nevezte meg.
MN: De hogy kerül sor arra, hogy egy elkövető megosztja a rendőrrel cigány származását?
BJ: Rákérdeznek, vagy ő nyilatkozhat erről. Amikor a sértett bejelentést tesz, ad egy személyleírást, hogy a tettes ázsiai típusú, szőke, fekete, cigány vagy egyéb kinézetű volt. Ez kriminalisztikai azonosító jel, másképp nem lehet megtalálni.
MN: Ilyen adata lehet a rendőrnek, de statisztikát nem készíthet.
BJ: A rendőrségnek a bűnt és az elkövetőt kell üldöznie, bőrszínre, vallásra, fajra való tekintet nélkül. A jogkövető állampolgárt meg kell védenie. Azzal a problémával, hogy esetleg cigány származású személyek több bűncselekményt követnek el, illetve hogy ennek mi az oka, nem a rendőrségnek kell foglalkoznia. Ez a társadalomtudósok dolga. Persze ne dugjuk homokba a fejünket: a halmozottan hátrányos helyzetű térségek halmozottan hátrányos helyzetű polgárai többnyire a cigány származású személyek is, de ez nem rendőri ügy.
MN: Mi történt pontosan a Pásztor-ügyben?
BJ: Megvizsgáltuk, hogy mondott-e alkotmánysértőt vagy nemzeti-etnikai jogokba, a rendőrségi vagy az adatvédelmi törvénybe ütközőt. Követett-e el bűncselekményt vagy szabálysértést. Azt állapítottuk meg, hogy nem, ám alkalmas volt a félreértésre. Azért történt meg az elvezénylése, hogy a vizsgálat befolyásolásmentes legyen.
MN: Nem azért, mert Draskovics Tibor rendészeti miniszter "erkölcsi vagy értékválasztású döntés" alapján kirúgta a rendőrkapitányi posztról?
BJ: Hogy miniszter úr mit gondolt az ügyről, pontosan ismerem. Számomra fontos kérdés volt, hogy ezt a vizsgálatot tisztán kell lefolytatni, hogy még csak a gyanúja se merülhessen föl, hogy Pásztor Albert azt bármilyen módon befolyásolni tudja.
MN: Ön szakmai síkra tereli a választ, de mégiscsak az történt ismét, hogy a politika dróton rángatta a rendőrséget, hiszen két napon belül kirúgta, majd visszahelyezte Pásztort.
BJ: Én döntöttem el, hogy így legyen, hogy a vizsgálat lezárása után a fegyelmi elegendő. Miniszter úr pedig jóváhagyta döntésemet.
MN: Túlzásnak tartotta a kirúgást?
BJ: Mindenképp túlzásnak tartottam volna. A vizsgálat befejezése után pedig pláne túlzásnak tartottam. Még súlyos bűncselekmények elkövetésénél is mérlegel a bíróság.
MN: Mit tanácsolt a miniszternek? Mondta-e neki, hogy miniszter úr, ön túlreagálta?
BJ: Elmondtam a véleményem. Figyelmeztetéssel lezártam az ügyet, és mert az elvezénylés a vizsgálat befejezéséig tartott, visszahelyeztem a kapitány urat. A miniszter úr másnap felhívott, hogy tudomásul veszi.
MN: Kommunikációs tréning helyett nem inkább antidiszkriminációs tréningre kellene küldeni a rendőri vezetőket?
BJ: Nem tudom, ezt honnan veszi a sajtó, kommunikációs képzés már régóta folyik vezetőink, szóvivőink számára. Aki kommunikál, az elkövethet hibákat, ráadásul a sajtónak sajátos nyelvezete van, nem baj, ha ismerik a nyilatkozók.
MN: A kisebb településeken azt fájlalják, hogy a rendőrök nem mennek ki húszezer forintos kárérték alatt.
BJ: Egy dekriminalizációs intézkedés keretében a valamikor kétszáz forintos értékhatárt folyamatosan emelték a mostani húszezerre. Ráadásul néhány éve megszüntették az előkészítő eljárást: míg korábban a szabálysértési értékre elkövetett jogsértéseknél ennek keretében tisztáztunk számos körülményt, ma erre nincs módunk. Ha valaki feljelentést tesz, ám az értékhatár nem haladja meg a húszezret, vagy hiányoznak a minősítő körülmények, akkor a rendőrség átteszi az ügyet az illetékes jegyzőhöz, aki szabálysértési hatóságként elbírálja azt. A felháborodás jogos, csak tudomásul kell venni, mire elég a rendőrség kapacitása, és mire nem. Amikor a jogalkotó ezt a döntést hozta, valószínűleg mérlegelt, hogy vannak olyan súlyú ügyek, amelyeknél hosszadalmas, drága és nem hatékony egy nagy gépezetet beindítani. Ez persze nem válasz annak, akinek ellopták az ötezer forintos kerékpárját. Megnézettem valamennyi érintett megyében, hogy hány ügyet kaptunk vissza a jegyzőktől, mert inkább büntetőnek minősítette. Nem érte el az ügyek két százalékát. Tehát a vita erről a két százalékról szól és a latenciáról.
MN: Félnek a rendőrök egyes településeken?
BJ: Nem félnek. Az a rendőr, aki fél, nem dolgozik itt, hanem elmegy. Más kérdés, hogy normális dolog-e csapatostul rátámadni egy rendőrautóban ülő párra. Aki rendőrre kezet emel, az az állammal fordul szembe. Amerikában az a megítélés, hogy aki leköpi a rendőrt, az az államot köpi le. Persze a rendőr csak törvényesen, szakszerűen és arányosan járhat el, csak akkor érdemli meg ezt a megbecsülést és védelmet.
MN: Létezik-e enyingi banda? Mi volt a siófoki vonulás?
BJ: Június 24-én több mint százan vonultak Siófokon, és ennek az ominózus vonulásnak volt erőfitogtató jellege. Mire a rendőrséget értesítették, és a helyszínre érkezett, már nem voltak ott: az akció 14 percig tartott. Az ország különböző részeiről összejött egy nagyobb csapat, vonultak, majd beültek a kocsijaikba, és hazamentek. Sem bűncselekmény, sem szabálysértés nem történt, habár abban az időben még nem lehetett bejelentés nélkül demonstrálni. De nem szeretnék prejudikálni, mert még tart a vizsgálat. Erőfitogtatás céljából sokan felvonulnak, például a Magyar Gárda, sokszor épp a roma telepeken. Ha fellépünk ellenük, a bíróság hol elfogadja az álláspontunkat, hol meg nem.
MN: Mert a gárda nem tesz semmi törvénybe ütközőt?
BJ: Mi már felvetettük, hogy több pontban kellene a gyülekezési törvényt módosítani, hisz mi naponta válunk e szakállas törvény szenvedő alanyaivá. Mindössze két esetben mondhatunk nemet egy helyszínre bejelentett tüntetésre, de nem tartom európai megoldásnak, hogy a rendőr őrmesterre van bízva, hirtelenjében hogy dönt.
MN: Enyingi banda létezik?
BJ: Látókörünkben van több olyan csoport, akiknek a megfelelő bomlasztására vagy felszámolására a szükséges lépéseket megtettük. A veszprémi ügyben felmerült személyek egy részét ismeri a rendőrség.
MN: Ön is úgy tudja, hogy N. Győző nem roma?
BJ: Ki a roma?
MN: Ha jogerőssé válik a Magyar Gárda feloszlatásáról szóló ítélet, önök mit tesznek majd?
BJ: Várjuk meg a másodfokot. Hisz feloszlattak már olyan szervezetet, amely az év egy bizonyos napján demonstrációt szervez, csak most magánszemély jelentette be. És ha nem tesz semmi törvénybe ütközőt, a rendőrség nem léphet fel ellene.
MN: Egy Tárki-vizsgálat azt erősítette meg, hogy a rendőrök előítéletesek a cigányokkal szemben.
BJ: A rendőrség is a társadalom része, ugyanakkor fellép a saját berkein belül megnyilvánuló előítéletességgel szemben. A rendőrt a törvények, a jogszabályok, a szakszerűség, az ártatlanság vélelme vezérlik, semmi más. Tréningeket szerveztünk, roma kisebbségi összekötőket neveztünk ki a roma etnikum kezelésére, mert az adott esetben másfajta kezelést igényelhet. Borsodban például 83 megállapodásunk van cigány kisebbségi önkormányzatokkal. Ha például népes roma családok csapnak össze, akár több százan is, az félelmet kelthet abban, aki nem szokta meg, hogy bár senki nem sérül meg, ez hangoskodás közepette zajlik. Lehet, hogy jobb, ha a rendőr a roma kisebbségi összekötő vagy vezető segítségével próbálja lecsillapítani vagy megelőzni ezeket. Nem biztos, hogy mindent a gumibottal kell lerendezni. Ha gumibot használatára kerül sor, az már régen rossz.
MN: Hogy áll a Molotov-koktélos támadások esetleges etnikai hátterét vizsgáló nyomozó csoport?
BJ: Ezekben az esetekben a nyomozás első, forró nyomos időszakában nem derült fény olyan információra, aminek alapján be lehetett volna azonosítani az elkövetőket. Iszonyatos sziszifuszi munka következik. Ötvenfős nyomozó csoportról van szó, akiket hetente referáltatok. Kollégáim a mínusz 13 fokos hidegben számos település határán próbálták megakadályozni, nehogy támadás érje a romákat, esetleg másokat.
MN: A kormány által most adott kétmilliárd mire elég? Csak egy-egy nagyobb tüntetés biztosítása sok százmilliót emészt fel.
BJ: Egyszer el fog fogyni ez a pénz is. Egy-egy nagyobb tüntetés másfél milliárdot is képes felemészteni. De hogy milyen nagy demonstrációk várhatóak az idén, még nem tudjuk.
