Fesztivál a határon: Ifjú gárdisták

  • Varró Szilvia
  • 1999. szeptember 9.

Belpol

A jövő Magyarországa vörös és fekete lesz, és punktum. Ez derült ki az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlament (OGYIP) és a Korhatár Alapítvány négynapos kőszegi rendezvényéből. A fesztivál célja, ha hivatalosan nem is, de a meghívott szereplők köréből ítélve egyértelműen az volt, hogy szellemi bázist varázsoljon a Fidesz mögé.
A jövő Magyarországa vörös és fekete lesz, és punktum. Ez derült ki az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlament (OGYIP) és a Korhatár Alapítvány négynapos kőszegi rendezvényéből. A fesztivál célja, ha hivatalosan nem is, de a meghívott szereplők köréből ítélve egyértelműen az volt, hogy szellemi bázist varázsoljon a Fidesz mögé.

Habár Gyürk András, a szervezőbizottság elnöke, a Fidesz parlamenti képviselője szerint a rendezvény nem határolható be a konzervatív, keresztény, jobboldali jelzőkkel, a résztvevők többsége a Fidelitas, a Fidesz ifjúsági szervezete és több határon túli szervezet mellett a Magyar Cserkészszövetségből, a Katolikus Lányok és Asszonyok Szövetségéből (KALÁSZ), a Keresztény Értelmiségiek Szövetségéből (KESZ) meg a Katolikus Egyetemisták és Főiskolások Egyesületéből (KEFE) verbuválódott. Az OGYIP tagjai közt egyébként ifjú szocialisták meg szabad- demokraták is vannak, de a témák és az előadók névsora zártkörű rendezvényre utalt: kizárólag a kormány fideszes képviselői, illetve jobboldali-konzervatív, többségében Fidesz közeli közéleti személyek adtak elő.

A szippantóerő

Pedig a profi szervezés (becslésünk szerint kábé 20 millió lehetett a büdzsé) meg a színvonalas politikai és kulturális rendezvények miatt nem lett volna haszon nélküli, ha a másik oldal is jelen van. Az előadások többségéből, így például Schmidt Mária, M. Kiss Sándor, Kutrucz Katalin és Kahler Frigyes részvételével a puha diktatúráról tartott beszélgetésből úgy tűnt: lehetséges a múltról, a rendszerváltásról és Magyarország jövőjéről a napi és pártpolitikát mellőzve beszélni. A politikailag semleges előadások sorát Pokol Béla törte meg. A kisgazdapárti alkotmányjogász vitapartnereinél, Schlett Istvánnál és Körösényi Andrásnál radikálisabban fogalmazott: a rendszerváltás két nagy politikai elitje, az MDF és az SZDSZ felmorzsolódott, visszafordíthatatlan a kétpólusú politikai rendszer kialakulása. Pokol szerint a "félresöpört" SZDSZ "nagyon kemény" médiacsapata felolvadt, a jelenlegi állás szerint az ellenzéki párt be sem jut a parlamentbe. Nem létező pártként beszélt Pokol az MDF-ről is: szerinte a parlamentben "pár MDF-es van alárendelt pozícióban", a rendszerváltó párt nagy része "beolvadt" a Fidesz másod- és harmadvonalába. A két nagy rendszerváltó pártelit szétmorzsolódott, a "Fidesz szippantóerejének nincs alternatívája".

Ugyanez derült ki Elek István és Tóth Gy. László előadásából: a miniszterelnöki tanácsadók szerint a kis pártoknak nincs más lehetőségük, mint hogy csatlakozzanak a Fideszhez. "Elfelejtik, hogy a ´94-es Fidesz is kis pártból nőtte ki magát gyűjtőpárttá" - kritizálta az előadást két, magát Fidesz-szimpatizánsnak nevező cserkész. A nyolcszáz résztvevőből néhányan mindenesetre hiányolták a rendezvényről a másik felet. Tény, hogy az előadások nem adtak alkalmat vitára: a szervilizmusra nevelő magyar iskolarendszerben nevelkedett diákok meg sem próbáltak visszaszólni, a vitavezetők pedig többnyire alákérdeztek az előadóknak.

Pár szócskát üzenek

A többségben levő cserkészek és keresztény fiatalok új szerzemények a Fidesz szavazóbázisában: a népzenebarát, magyar táncházas, vallásos fiatalok meghódítására a rendezvény - a szociálpszichológia szerint eredményes - egyoldalú meggyőzés stratégiáját használta. Akik hajlanak a fesztiválon felmutatott Fidesz közeli gondolkodásmódra, azok könnyen megnyerhetők. Az előadók gyerekeket oktattak; a szervezők által hangoztatott "együttgondolkodásra" mód nem volt, ez pedig csak részben magyarázható azzal, hogy túl sokan vettek részt a rendezvényen.

A Fidesz ´98-as kampányát vezető Wermer András szerint már a kampányban is azt próbálták közvetíteni a szavazóknak, hogy a választóvonal nem a különböző politikai pártok, hanem a Fidesz és az összes többi párt között húzódik. Wermer pártpreferencia-táblázatain az MSZP-n és a Fideszen kívül más párt nem szerepelt. Wermer világosan kimondta a korábbi előadásokból is érzékelhető Fidesz-stratégiát: az MSZP a múlt pártja, a Fidesz a jövőjé. A párt arculattervezője szerint az emberek nem ideológiák között választanak, és egyre kevésbé kíváncsiak a politikára, ezért világos, a részleteket mellőző, a sajtótámadásokra (lásd a legutóbbi, az Orbán család ÉS-ben megjelent bányaügyére) kizárólag jogi eszközökkel reagáló, a politikai történéseket leegyszerűsítő magyarázatra van szükség.

A szocialista és fideszes jövőkép csatájából a rendezvény kizárta a kisgazdákat is. A meghívott fideszes miniszterek mellől nemcsak Dávid Ibolya, de az FKGP-s kormányzati szereplők is hiányoztak. Fideszes politikus (Glattfelder Béla) beszélt az agrárhelyzetről, a programok közül kimaradt a tisztán kisgazda irányítás alatt álló környezetvédelem. A Fidesz közeli politológusok mellett Pokol Béla, az FKGP parlamenti képviselője is elfelejtette megemlíteni pártjának helyét az általa felvázolt kétpólusú rendszerben. A fideszes fiatalok szerint a kisgazdák esetenként lejáratják pártjuk törekvéseit, a Fidesz által hangsúlyozott egységes, súrlódásmentes kormányzásra bajosan vehetők rá. Simicska Lajos távozásának hírére néhányan megkönnyebbülésükről számoltak be a MaNcsnak, sőt akadtak olyanok is, akik szerint szerencsés lenne a párt "öntisztulása". Ennek következő állomása lehetne a nyelvvizsgaügyben sárosnak tűnő szombathelyi polgármester meg a Csopakon balhézó hódmezővásárhelyi képviselő, Szabó Attila lemondása. (Aki mértékadó források szerint részeg ugyan lehetett, de frankón nem volt beállva.) A kábítószerekről szóló előadás résztvevőiben megfogalmazódó egyik kérdést, miszerint "mit lehet tenni akkor, ha drogosnak tűnő jelenséggel találkozunk az utcán?", Topolánszky Ákos helyettes államtitkár törvényidegenül, ám megnyugtatóan azzal válaszolta meg, hogy a kábítószeres "a mi kultúránk terméke".

Ideológiasemleges ideológia

A párt, ahogy azt több fiatal fideszes látja, nem ideológiák szerint akarja definiálni magát, az ideológiának csak "gesztusszerepe" van a változatos választói réteg felé. Szerintük a bal- és jobboldal értelmezhetetlen fogalmak, a választókat "minimálprogramra" kell beállítani: ilyen a család, a polgár vagy a haza hangsúlyozása. Wermer András szerint már a kampányban is arra törekedtek, hogy ne egy célcsoportot találjanak el, hanem kreáljanak egyet, hogy széles tömegek számára tűnjenek vonzónak. A fideszesek szerint pont ezért csábító pártjuk: megfér benne a keresztény és a vallástalan, a népzenerajongó és a diszkós, a liberális és a jobboldali. Nem fér meg viszont a nem dolgozó és családtalan. "Az országot azok tartják működésben, akik dolgoznak és gyereket vállalnak" - mondta előadásában Wermer András, akinek mondatait sűrűn lehetett visszahallani a részt vevő fideszesektől. Szerintük nem lehet támogatni olyan csoportokat, amelyeknek hiányzik a "túlélőképessége"; az ország és a Fidesz jövőképében ők nem szerepelnek.

A Fidesz népszerűségét a koalíciós partner megfelelő "kezelése" ("Viktor mindig tisztelettudóan beszél a Torgyánnal, akinek ez szemmel láthatóan jólesik") mellett részben a magyar politikai életben egyedülálló frakciófegyelemnek köszönheti: a megkérdezettek teljesen egyetértettek a párt etikai kódexével, amely tiltja a "frakció érdekeivel ellentétes" viselkedést, és szigorúan korlátozza az interpellálás, levelezgetés és más egyéni akciózások körét. Szerintük az, amit az ellenzéki sajtó fideszes erőpolitizálásnak hív, a jövőre készülő, szavazóbázisát állandóan tágító párt tudatos stratégiája. A sajtó és az ellenzék támadásaira pedig nem kell reagálni: őket kormányzásra választották a polgárok.

Az FKGP-hez fűződő kapcsolatot a fiatal fideszesek hasonlóan értékelték, mint a párt tavaly nyári kongresszusán: a kisgazdákkal nem lehet együtt kormányozni, de meg kell próbálni. A Fidesz népszerűségnövekedése szerintük akkor is tartható, ha az egész média ellenséges a kormánnyal szemben. Többen elismerték, hogy a Fidesznek és nekik maguknak is a sajtó állandó ellenséges hozzáállásából adódó "médiaparájuk" van, és egyetértettek azzal, hogy a pártnak nincs médiapolitikája, habár szerintük a média szerepét átveheti a párt világos kommunikációja.

A titokminiszter szerint a sajtó ellenében is lehetséges nyerni, hiszen ez történt a ´98-as választásokon. Kövér László rendszerváltást átértékelő beszéde szerint a történelmi pártok "nem spontánul" jöttek létre, volt kezdeményezés, amely a "Köztársaság térről jött". A titokminiszter antikommunista retorikája nagy sikert aratott ("a Németh-kormány idején kezdték szétlopni az országot"): a rendezvény végén egy lelkes résztvevő biztosította Kövért, hogy számíthat a "keresztények támogatására". Kövér mellett a fesztivál legnagyobb tapssal jutalmazott előadása Boross Péter volt belügyminiszter és Nemeskürty István millenniumi kormánybiztos beszélgetése volt, amelyből kiderült: Boross tízéves korától rendszeresen tornázik, negyedikes koráig pedig nullásgéppel vágták a haját. Nemeskürty még ma is lelkiismeret-furdalást érez amiatt, hogy "elvesztettük a háborút". A kérdésre, hogy "van-e remény, hogy a magyar honvédség nevelő és közösségformáló szerepe visszatérjen, és visszatérhet-e még a "magyar katonai kultúra", a két idősebb úr meglehetős borúlátással felelt: szerintük a negyvenes évek katonai iskoláinak fegyelmezett és egyenes tartású fiataljai, az állandó "alaki dresszírung" meg "a fiatalokat móresre tanító, villogó tekintetű hadnagyok" világa a múlthoz tartozik.

A pártpolitizálás elkerülését elvi szinten hangsúlyozó rendezvényt amilyen korrektül nyitotta meg Orbán Viktor, olyan felesleges húzással zárta be Deutsch Tamás: az ifjúsági és sportminiszter a Republic-koncert előtt kis csöndet kért, amelyben a fiatalok megemlékezhettek a tragikus buszbaleset áldozatairól, akik "az égből nézik" a mostani rendezvény fiataljait.

Varró Szilvia

Figyelmébe ajánljuk