Fideszes vezetők ingatlanvásárlásai: Lakáskultúra

  • Félix Péter
  • 2002. november 21.

Belpol

A vagyoni gyarapodás egyik fokmérője, hogy ki milyen ingatlanban hajtja álomra a politikai csatározásokban megfáradt fejét. Mindez nem is érdekes, ha a valóság összhangban van az illető vagyonbevallásával.

A vagyoni gyarapodás egyik fokmérője, hogy ki milyen ingatlanban hajtja álomra a politikai csatározásokban megfáradt fejét. Mindez nem is érdekes, ha a valóság összhangban van az illető vagyonbevallásával.Solymár egyik szép, sík területén 2001-ben Tóth Győző vállalkozó épített egy lakóparkot, amelyben hat önálló házat húzott fel. Van itt három 250 nm-es ház, 190 négyszögöles kerttel. Jól felszerelt, négy hálószobás, két fürdőszobás, amerikai konyhás hajlékok központi riasztóval, locsolóberendezéssel, ISDN telefonnal, szatellit vételi lehetőséggel. 60 millió forintos irányáron kínálta a tulajdonos, s a hirdetésre hivatkozó telefonos érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy 56,5 milliónál olcsóbban nem adhatják, az nem lenne fair a korábbi vásárlókkal szemben.

A lakóparknak vannak már háztulajdonosai, nevük olvasható a postaládákon. Egyiküket, Várhegyi Attilát, a Fidesz - MPP jelenlegi pártigazgatóját jól ismerheti még a politikával nemigen foglalkozó közvélemény is; volt már államtitkár, legutóbb - október 7-én - pedig nagy publicitású büntetőpere fejeződött be a Pest Megyei Bíróságon: folytatólagosan elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt egyévi, két év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, mellékbüntetésként 500 ezer forint megfizetésére kötelezték.

A per során Várhegyi előadta:

valójában szerény vagyoni

körülmények között él, három gyermeket nevel; mindössze 4,5 milliót érő lakástulajdont ismert el, és 220 ezer forintos államtitkári fizetésről számolt be. (A per fordulatairól és az ítéletről bővebben lásd: Alkalmazkodóképesség, Magyar Narancs, 2002. október 17.) A pártigazgató anyagi körülményei komoly súllyal estek latba a mellékbüntetés kiszabásánál. Az 500 ezer forintos, igen enyhének minősíthető pénzbüntetést a bíróság - amint ez az ítéletben áll - "a vádlott vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz mérten állapította meg". Emellett az 1,8 millió forintos bűnügyi költség megfizetése alól is mentesült (ezt az adófizetők állták helyette).

Várhegyi azonban elfelejtette tájékoztatni a bíróságot arról, hogy vagyoni helyzetében az idők során változások álltak be. Nem számolt be az országgyűlési képviselőként 1998 óta húzott jövedelmeiről, és azt sem tudhatta meg a bíróság, hogy 2000 májusában lakást vásárolt Szolnokon, továbbá a 2001 júniusában érvényes vagyonbevallása szerint mintegy 7 millió forint értékű megtakarítása, illetve 4 említésre érdemes értékű festménye is volt neki. Igaz, a 2002. június 18-án benyújtott parlamenti vagyonnyilatkozatában újra csökkenő vagyonról számolt be: megtakarításai 3,5 millióra zuhantak, s négy helyett egy kép tulajdonáról adott számot, bár az az egy az ajándékba kapott Czóbel Béla-féle Virágcsendélet volt. Ám még ez a felsorolás is nagyságrenddel haladta meg a bíróság által megismert vagyonleltár értékét.

Még jó, hogy az új parlamentbe kerülő képviselők már 2002 júniusában beadhatták a vagyonbevallásukat. Így Várhegyinek nem kellett tájékoztatni az üvegzsebű honatyák vagyoni helyzetét éberen vizslató parlamenti illetékeseket arról, hogy nem egészen egy hónappal később - július 11-én - a Buda Környéki Földhivatalnál egy adásvételi szerződést nyújtott be a 250 nm-es solymári ház megvételéről. De miből telt erre a pártigazgatónak júliusban, miközben a bíróság októberben az anyagi helyzetére való tekintettel gyakorolt méltányosságot, amit szó nélkül el is fogadott? A földhivatali adatok és az eladó által közölt információk alapján arra lehetne következtetni, hogy Várhegyiék a feltehetően 56,5 milliós vételárból 23,8 milliót a Földhitel és Jelzálogbanktól felvett hosszú lejáratú kölcsönből fedeztek, a maradék 32,7 milliót pedig önerőből rendezték. A földhivatal adatai szerint júliusban még nem a teljes vételárat fizették ki; a ház csak a 2002. augusztus 1-jén benyújtott, a teljes vételár megfizetését igazoló dokumentum befogadása után került Várhegyi és felesége 50-50 százalékos tulajdonába.

A pártigazgató

készségesen tájékoztatott

vagyoni helyzetének javulásáról. Elöljáróban azonban leszögezte: téves az 56,5 milliós vételárról szóló információnk, valójában 44 millióért jutottak új otthonukhoz. Kinek higgyen a kívülálló? Lehet persze, hogy a vállalkozó érdeklődőknek adott árajánlata csak üzleti fogás, hogy legyen miből alkudni. Az is lehet, hogy - a saját állítása szerint elsőnek vásároló - Várhegyi extra kedvezményben részesült. Ebben az esetben elképzelhető, hogy a neves pártigazgatót csaléteknek szánták az építők, ami megért nekik 12,5 millió engedményt. Ezt a feltevést valószínűsíti az is, hogy a Ifjúsági és Sportminisztérium egykori államtitkári rangú miniszteri biztosa, az újonnan épülő Budapest Sportcsarnok és az olimpiai pályázat körül bábáskodó Fürjes Balázs értesülésünk szerint a napokban írt alá adásvételi szerződést a Várhegyiékével teljesen azonos ház megvételéről ugyanabban a lakóparkban.

De félre a kétellyel, induljunk ki a Várhegyi által megadott 44 milliós vételárból. A politikus szerint a Földhitel és Jelzálogbank 23,8 milliós hitelcsomagja egy kedvezményesebb kamatozású 10 milliós és egy magasabb kamatú 13,8 milliós egységből áll, s mindkettőnek húsz év a futamideje. Előbbinek 56,2 ezer, az utóbbinak 104,3 ezer forint a havi törlesztőrészlete. Emellett - állítja Várhegyi - egy ügyvéd által ellenjegyzett, 15 millió forintról szóló kölcsönszerződést is kötött egy magánszeméllyel, amely összeget kamataival együtt két év múlva kell egyben visszafizetnie. A pártigazgató fedezetül azt a szolnoki, Ady Endre utcai, 82 nm-es lakását ajánlotta fel, ami becslése szerint két és fél év múlva megér majd 15 milliót. Azért csak akkor, mert 2000-ben rámosolygott a szerencse: a Fidesz által dominált Szolnoki Önkormányzat Közgyűlésének szakmai döntése alapján Várhegyi Attila egy önkormányzati lakáshoz jutott, amit azonban öt évig elidegenítési jog terhel. (Azaz ha a pártigazgató, ne adj´ isten, két év múlva nem fizetne, a magánhitelező még jó fél évig nem juthatna a fedezetül felajánlott ingatlanhoz.) Évi tízszázalékos kamattal számolva a 18,2 millió forintos magánhitel (feltételezve, hogy folyamatosan teszik félre rá a pénzt) havi 760 ezer forint törlesztőrészletnek felel meg. A Várhegyi házaspár összes adósságszolgálata tehát havi 920 ezer forint - elvileg és két évig.

Nem könnyű ennyi adózott pénzt havonta

összespórolni,

különösen azok után, hogy a Pest Megyei Bíróság ítélete szerint Várhegyi szándékos bűncselekményt követett el, s ezért ilyen címen a rendszerváltás óta először neki kellett lemondania jelentős javadalmazással járó parlamenti mandátumáról. Várhegyi közlése szerint pillanatnyilag a Fidesz-pártigazgatói állás az egyetlen jövedelemszerző tevékenysége, fizetésének mértékéről azonban nem volt hajlandó nyilatkozni. Csupán annyit árult el, hogy amíg képviselői fizetést kapott, ingyen látta el ezt a feladatát. Önzetlenségét pártja méltányolja is, hiszen a pártigazgató a Fidesz-frakció Volkswagen Borájával autózik. (Feleségének van egy Opelje, sőt 1995 óta Szolnokon, a Móra Ferenc utcában egy lakása is.)

Arra a felvetésre, hogy a Fidesz azért mégsem adhat akkora fizetést, hogy a 920 ezer forint törlesztésen túl fenntarthassák belőle a nagy házat, a feleség kocsiját, fizessék a rezsit és a három gyerek tisztességes ellátását is biztosítsák, Várhegyi titokzatosan azt válaszolta: vállalkozások beindítását tervezi. Összességében a pártigazgató semmilyen módon nem kívánt magyarázatot adni arra, hogy milyen bevételi forrásokból kívánja törleszteni adósságát, követve ezáltal Stumpf István ex-kancelláriaminiszter technikáját, aki szintén kitérő magyarázatot adott luxusbérleménye havi díjának forrásairól (lásd keretes írásunkat). Várhegyi konkrétan eddigi egyetlen működő vállalkozását említette meg, a 2002 februárjában feleségével közösen alapított BSE 2002 Bt.-t, amely a terveik szerint kulturális események szervezésével, marketinggel, reklámtevékenységgel foglalkozik majd.

Félix Péter

Újabb részletek a Stumpf-bérleményről

Stumpf István korábbi kancelláriaminiszter a kormányváltást követően döntött úgy, hogy minőségi cserével lakást változtat, noha állását vesztve éppen akkor esett el korábbi komoly fizetésétől. Szikla utcai, 165 nm-es sorházi lakását a hozzá tartozó 80 nm-es kis kerttel kiadta egy vállalkozásnak, állítólag havi 670 ezer forintért. Ezzel egy időben - saját állítása szerint - havi egymillióért bérel a Rózsadomb egyik legelegánsabb részén, a Gárdonyi utcában egy kb. 400 négyszögöles (1460 nm-es) telken fekvő, 700 nm lakóterű, háromszintes luxusvillát. A két ház bérleti díjának különbségét a feleségével 2002 júniusában alapított Faktum Kutatási és Tanácsadó Kft. fizeti; s e kis társaság is a bérleményben székel. Ellentétben korábbi otthonukkal, van itt minden: óriás garázs, belső uszoda, konditerem, szauna, vagy hét szoba és két nagy nappali is. (Lásd: Kutatni érdemes, Magyar Narancs, 2002. november 7.)

A Stumpf család költözéséről beszámoló cikkünk megjelenése után több ingatlanközvetítő cég képviselője is kétségbe vonta a Stumpf István által kifejtett lakbér-finanszírozási konstrukció realitását. Állításuk szerint az ex-kancelláriaminiszter által bérelt ház reális havi bérleti díja jelenleg nem 4000, hanem 7000 dollár. Többen jelezték: komoly érdeklődőt tudnának hozni ezért az árért, aki évekre venné bérbe az ingatlant. Mint megtudtuk, a nyáron több multinacionális vállalat vezérigazgatója is hasonló kaliberű palotába költözött, valamivel magasabb bérleti díjat fizetve. Az ingatlanosok állítását alátámasztja, hogy az egyik nagy kereskedelmi bankból származó információnk szerint május végéig a cég egyik vezetője lakott Stumpfék mostani, Gárdonyi utcai házában, mégpedig 7000 dolláros havi bérleti díjért.

Nem stimmel minden Stumpfék lakásának kiadása körül sem. Az ingatlanközvetítő irodák szerint egyenesen nevetséges azt állítani, hogy a reprezentatívnak aligha nevezhető, kilátás nélküli, sűrűn beépített környéken lévő Szikla utcai sorház bérleti díja csak 330 ezer forinttal kevesebb a Gárdonyi utcaiénál. Sőt, többen állították, hogy irreálisan magas bérleti díjért sikerült az ex-miniszternek kiadni a lakását. Az ingatlanszakemberek úgy vélték: arrafelé ennyi pénzért kis szerencsével önálló ház is bérelhető. Ráadásul - a Magyar Hírlap tudósítása szerint - Stumpfék bérlőjének a cégét ugyanazon a napon jegyezte be a cégbíróság, mint Stumpfék Faktum Kft.-jét. Vagyis adott két olyan társaság, amely jószerével még meg sem alakult, máris nagy összegekért képes irodát bérelni magának.

És itt a harmadik cég is, a Gárdonyi utcai palotát bérbe adó Aleria Kft. Vajon mi értelme annak, hogy egy frissen alakult ingatlanhasznosító társaság mélyen áron alul adja ki az "első jelentkezőnek" új szerzeményét? Különösen akkor, ha igen nagy szüksége van a pénzre, hiszen az általa vásárolt ingatlan vételárát még nem is tudta teljes egészében kifizetni. Márpedig az Aleria Kft. esetében ez történt. Szinte meg sem száradt a tinta a 2002 áprilisában alakult kis cég vezetője, Petróczki László és a Gárdonyi utcai ház korábbi tulajdonosa között kötött adásvételi szerződésen, Stumpfék - az Aleria-ház bérlői - már költöztek is.

Petróczki László cégvezető viszonylag szerény anyagi körülmények között élő miskolci ember, de lánya, Petróczki Erzsébet az OTP Bank Rt. egyik vezérigazgató-helyettesének, Spéder Zoltánnak a felesége; és az asszony igen kis hányadban szintén tulajdonosa az Aleria Kft.-nek.

Névtelenséget kérő bennfentes forrásaink szerint Spéder Zoltán igen jó kapcsolatokat ápolt vezető fideszes körökkel az Orbán-kormány idején. Megpróbáltuk szóra bírni őt is, de minden megkeresésünket elhárította.

Figyelmébe ajánljuk