Főzzön sört a kormány! – A Heineken-ügy martfűi utóélete

  • Magyar Krisztián
  • 2017. október 15.

Belpol

Több mint háromezren kérik a kormányt, hogy találjon megoldást Martfűn a Heineken leépítése miatt kialakult helyzetre. A holland multicég nemrég több minisztériummal is egyeztetett egy adókedvezmény reményében, de végül más városban, illetve országban bővíti kapacitását.

A nyár elején úgy tűnt, hogy alábbhagyott a kormány értelmetlen hadjárata a Heineken ellen, ám nemrég a Magyar Idők közölte: az Európai Bizottság nem kifogásolja az önkény­uralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmát. Vagyis a korábban csak lex Hei­neken néven emlegetett törvényjavaslat szabad utat kaphat. A minden bizonnyal hamarosan az Országgyűlés elé kerülő szöveg – amelyet Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Lázár János kancelláriaminiszter jegyez, és amelyet márciusban küldtek meg Brüsszelnek – az emberi méltóság védelmében tiltaná önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosítását, amibe elvileg beleesik a Heineken logójában szereplő vörös csillag is. Az egyelőre nem egyértelmű, hogy a korlátozás biztosan vonatkozna-e a holland vállalat sörére, hiszen a törvényjavaslat szerint a kormány egyedi elbírálással egyes esetekben felmentést adhat akkor, ha „az önkényuralmi jelkép által sértett társadalmi csoportok érzékenységét” mégsem sérti a vörös csillag egy adott terméken – hiszen például a Heineken logójában az ötágú csillag a sörfőző mesterek régi szimbóluma. (Négy csúcs a természetes összetevőket – víz, árpamaláta, komló, A-élesztő –, míg a csillag ötödik ágának a csúcsa a sörfőzés különleges varázsát jelképezte a középkorban.) Amúgy ez az egészen zavaros, csúsztatásokkal teli, és szándékosan átpolitizált kirohanás a Heineken ellen gyaníthatóan a külhoni magyarok 2018-as szavazatainak bebiztosításáról szólt, illetve a hazai ún. nemzeti érzelmű tábor egyben tartásáról. A kormányzati narratíva szerint ugyanis a gonosz multi le akarta nullázni az erdélyi Igazi Csíki Sör gyártóját – miközben maga az „ügy” egy jogosnak tűnő névjegyhasználati kifogásból nőtt ki. (A történet összefoglalóját lásd a Fejükbe szállt az erdélyi sör című keretes írásunkban.)

A kormányzati ámokfutás miatt sokan felkapták a fejüket, amikor a Heineken itteni leánycége, a Heineken Hungária Sörgyárak Zrt. júliusban bejelentette martfűi gyárának leépítését, továbbá azt, hogy a teljes magyarországi termelést átcsoportosítja a vállalat soproni központjába. Hogy e lépés mennyire függ össze a világcég elleni kormányzati hadjárattal, azt csak a menedzsment tudná megmondani, mindenesetre az átalakítás azóta is téma a Szolnok melletti kisvárosban. Az önkormányzat kezdeményezésére aláírásgyűjtést indítottak annak érdekében, hogy az állam tegyen értük valamit. Igazi NER-szituáció: a település ahhoz a kormányhoz fordul segítségért, amely­nek egyes befolyásos tagjai arra szólították fel a választóikat, hogy bojkottálják a Heineken termékeit, és azok helyett inkább az azóta már Tiltott Csíki Sör névre átkeresztelt erdélyi italt szeressék nagyon.

Martfűn máig több verzió kering arról, hogy miért most épít le náluk a Heineken Hungária. A helyiek közül sokan meg vannak győződve arról, hogy Lázár János szájkaratéja miatt került a 6-6,5 ezer lakosú város nehéz helyzetbe, de többen állítják azt is: e lépésre régóta készülhetett a cég, az utóbbi hónapok kommunikációs hadjárata, valamint egy remélt adókönnyítés elmaradása lehettek az utolsó cseppek a pohárban. Ez utóbbi változatot elsősorban az üzemben dolgozók környezetéből hallani.

Az utolsó palack

A martfűi gyárban még alkalmazásban álló, és ezért lapunknak csak név nélkül nyilatkozó dolgozók szerint egy ideje érezni lehetett, hogy inkább a sokkal nagyobb soproni üzemre összpontosít a Heineken Hungária. Martfűn az utóbbi években nem voltak komolyabb fejlesztések, sőt, a dobozos sörök töltését át is vitték a dunántúli telephelyre. „Már 2012-ben terjedtek olyan pletykák, hogy Martfűre nem lesz szüksége a Heinekennek, de akkor még nem történt semmi” – mesélte egyikük. Folyamatosak voltak a leépítések Martfűn, egyrészt a gépesítés, másrészt a munkaerő kiszervezése miatt (például a targoncásokat és a biztonsági személyzetet is külsős cég közvetítette). A mostani átalakítás nagyjából 50 főállású dolgozót érint, a külsősökkel és a beszállítókkal együtt pedig körülbelül 100-at. Az állományban lévők közül többeknek felajánlották, hogy menjenek át Sopronba, de akikkel mi beszéltünk, azok közül senki sem tartja reá­lisnak a költözést, inkább a környéken keres magának munkát. Nagyjából 20 ember maradhat az átalakítások után a martfűi telepen, amely logisztikai központként működik majd 2018-tól – de hogy pontosan milyen formában és feladatokkal, arról alig tudni valamit; jelenleg annyi biztos, hogy november vége felé lesz az utolsó palackozás a gyárban.

A gyártás felszámolására azért is kerülhetett sor, mert a Heineken nem Martfűre telepíti a cider termékei gyártását, hanem a cégcsoport inkább a régió más országában fektet be. Lapunk érdeklődésére a Heineken magyarországi központjából úgy reagáltak, hogy már régen eldöntötték, hol gyártanak almabort; és azért nem nálunk, mert Magyarországon a régió más országaihoz képest magas az ilyen jellegű termékek jövedéki adója. A martfűi gyárból, az önkormányzattól és a Földművelésügyi Minisztériumból származó értesüléseink azonban némileg ellentmondanak a cég hivatalos tájékoztatásában leírtaknak. A dolgozók korábban is hallották, hogy Martfűre jöhet a cider gyártása, és a cég állítólag azzal próbálkozott a kormánynál, hogy az állam vigye lejjebb az ilyen jellegű termékek magas jövedéki adóját. A gyárban és a városban részben e lobbitevékenységgel hozták összefüggésbe, hogy tavaly Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter személyesen tekintette meg a martfűi üzemet, 2015-ben pedig Budai Gyula méltatta a Heinekent a martfűi sörgyár alakulásának 30. évfordulóján. A Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa – az önkormányzat honlapján közölt beszámoló szerint – azt mondta: a kormány számára fontos, hogy azokat a cégeket, amelyek Magyarországon munkahelyeket teremtenek, fejlesztenek, beruháznak, minden tudásukkal és lehetőségükkel segítsék, majd megemlítette a cég és a Külgazdasági és Külügyminisztérium között 2014-ben kötött stratégiai partnerségi megállapodást is. Ez azért is lényeges, mert idén áprilisban ez utóbbit Szijjártó Péter külügy­miniszter simán letagadta, miközben a cég szerepel a kormány stratégiai partnereinek listáján.

A martfűi sörgyár madártávlatból

A martfűi sörgyár madártávlatból

 

Kedvezmény helyett

Úgy tudjuk, a Heineken 2015-ben azzal a javaslattal kereste meg a Nemzetgazdasági Minisztériumot, hogy 50 százalékkal csökkentett jövedéki adókulcs vonatkozzon a cider típusú italokra. Arról már a Földművelésügyi Minisztérium tájékoztatta a Magyar Narancsot, hogy a tárca és a sörgyár illetékesei több alkalommal is tárgyaltak a cidertermékekről, de – mint később kiderült – nem jutottak egyezségre. Fazekas Sándorék végül azért sem támogatták a kedvezmény megadását, mert szerintük a Heineken a minisztériumhoz benyújtott ismertetője „egy gyenge minőségű, a Magyar élelmiszerkönyv gyümölcsborokra vonatkozó, alapszintű szabályozásánál is alacsonyabb minőségű terméket ír le”. A Földművelésügyi Minisztérium állítja: ha engednek a Heineken kérésének, akkor olyan termékek számára biztosították volna „a jövedékiadó-kedvezményt – így a versenyelőnyt –, amelyek minőségben elmaradtak volna a Magyar élelmiszerkönyv gyümölcsborokról szóló, alapszintű irányelvi szabályozástól is. Az olcsó alapanyag és a jövedékiadó-kedvezmény azzal a kockázattal járna, hogy a »cider« név alatt a szőlőbornál kedvezőbb fogyasztói áron kerülhetnének gyenge minőségű termékek a fogyasztók elé”. A kedvezmény helyett a minisztérium inkább szigorításokat kezdeményez: egy tervezet előírná, milyen paraméterekkel kell rendelkeznie egy terméknek Magyarországon ahhoz, hogy cider néven forgalmazhassák.

Furcsa egybeesés lehet a cidersztori szempontjából az is, hogy július 1-jén lépett életbe az új jövedéki törvény – amely sikeres tárgyalás esetén rögzíthette volna a Heineken Hungária számára a kedvezményt –, július 6-án pedig José Matthijsse vezérigazgató Martfűn bejelentette a dolgozóknak, majd a polgármesternek is, a leépítés tényét. Papp Antal településvezető lapunknak megjegyezte: a Hei­neken korábban nekik is jelezte, hogy Martfűn gyártanának almabort, ha alacsonyabb lenne a jövedéki adó. „A Heineken Hungária új igazgatója a 2016-os kinevezésekor személyesen mutatkozott be nekem, majd biztosított arról, hogy a martfűi sörgyár jól működik, és az elkötelezett, illetve motivált dolgozókra építhetnek a jövőben is. Ezek után meglepődtünk a júliusi lépésükön” – mesélte a polgármester, aki elmondta, így a cégtől eddig befolyó évi 87 millió forintos iparűzési adó többségét elveszítik, ami súlyosan érinti a város gazdálkodását is.

Ha tényleg lesz logisztikai központ, évente 20 millió forint körüli összeget kell majd az eddig az egyik legnagyobb adózónak számító Heinekennek befizetnie a martfűi önkormányzat kasszájába, vagyis a város nagyjából évi 450 millió forintos iparűzésiadó-bevétele majdnem 15 százalékkal csökken. Mindez elsőre nem tűnik drámainak, de az utóbbi évtizedekben az iparvárosi jellegét és a korábbi legnagyobb foglalkoztatókat fokozatosan elveszítő település fejlesztési lehetőségeit jelentősen csökkenti, nem beszélve a munkahelyek elapadásáról (a mára megszűnt Tisza Cipőgyár például a hetvenes években még több mint 5 ezer főt alkalmazott). A polgármester szerint a fentieken túl a központi finanszírozási keretek szűkülése miatt a helyzet annyira súlyos lehet majd, hogy a város működőképessége is veszélybe kerülhet.

Háromezer

Amikor Papp Antalt arról kérdeztük, hogy szerinte a fideszes politikusok Heinekent támadó kijelentései közrejátszottak-e a martfűi gyár leépítésében, diplomatikusan annyit válaszolt: a városnak ez már mindegy, nekik megoldást kell találniuk a helyzet kezelésére. A megoldást pedig a jelek szerint a kormánytól várja a nyolcfős – hét független, egy fideszes tagból álló – martfűi képviselő-testület, amely augusztusban arról döntött, hogy aláírásgyűjtést kezdeményeznek a gyár ügyében. Az aláírásgyűjtő íveken ez szerepel: „Egyetértek azzal, hogy Martfű város gazdasági stabilitásának fenntartása érdekében Martfű Város Önkormányzata segítséget kérjen Magyarország Kormányától a Heineken Hungária Zrt. Martfűi Sörgyárával kapcsolatosan kialakult helyzet kezelésére és annak megoldására!”

Két hét alatt több mint 3 ezer szignót gyűjtöttek, és ezeket csatolták ahhoz a levélhez, amelyet nemrég Orbán Viktor miniszterelnöknek küldött el az önkormányzat. A levélben azt a lehetőséget is felvetik, hogy a kormány gondolja meg magát, és segítse a Heinekent. Persze, a városkában is sejthették, hogy erről nehéz lesz meggyőzni Orbánékat, ezért másik két javaslatot is vázoltak. Az egyik egészen furcsán hangzik: azt ajánlják, hogy az állam vegye át az üzem működtetését, és legyen Martfűn egy nemzeti sörgyár. A reálisabb kérés az, hogy a kormány segítsen az ipari park kiépítésében, amelyre már van egy beadott, több mint 600 millió forintos beruházást célzó pályázatuk. Erre elvileg a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlésnek kellett volna rábólintania, de a martfűi önkormányzat nem kapott még értesítést a döntésről. A levél zárásaként külön megjegyzik, hogy a településen és a régióban élők nevében is megköszönnék a segítséget, majd a dokumentum alján ott a polgármester, a megyei közgyűlés elnökének és alelnökének az aláírása, valamint Boldog István országgyűlési képviselőé is. Utóbbi azért is érdekes, mert a fideszes honatya januárban bejelentette, hogy bojkottálja a Heineken termékeit – így egyebek közt a Sopronit, a Gössert vagy éppen a Krušovicét –, most pedig a miniszterelnöknél kopogtat segítségért.

De hát Orbán Viktor azokat az aláírásgyűjtéseket szereti, amelyeket ő és a Fidesz indít – a martfűi kezdeményezés után azonban a kormány lépéskényszerbe került. Mondhatja persze azt is, hogy a „gonosz” multi lépése után a martfűiek oldják meg a bajukat. Csak hát éppen a Heineken elleni kormányzati hecckampány miatt aligha tehetik meg ezt anélkül, hogy a városban és a környékén ne az rögzüljön a választókban: a fideszes hangulatkeltés miatt veszítették el sokan az állásukat. Még akkor is, ha a multicég az adókedvezmény hiányában amúgy is vitt volna mindent Sopronba.

Fejükbe szállt az erdélyi sör

A kormány hadjárata a Heinekennel szemben 2017 elején indult, miután egy romániai bíróság a holland világcégnek adott igazat a fele-fele arányban egy Hollandiában bejegyzett cég és Lénárd András székelyföldi vállalkozó tulajdonában lévő sörgyárral szemben. A Hei­neken még az előző évtizedben megvett egy román sörgyárat, amelynek egyik terméke a Ciuc Premium. Ezt a sört románul mindenki bere (de) Ciuc néven említi, ami magyarul annyit tesz, hogy Csíki sör. A Heineken levédette a Ciuc Premium és a Csíki Prémium elnevezést Romániában. Lénárd Andrásék 2014-ben indultak, és egyik terméküket Igazi Csíki Sörre keresztelték. Ezzel elsősorban az erdélyi magyar sörfogyasztókat akarhatták átcsábítani a Heineken leányvállalatának eredeti Csíki sörétől.

A holland cég 2014 decemberében fordult bírósághoz márkanévbitorlás és tisztességtelen piaci verseny miatt. Első fokon pert vesztettek a Csíki Sör Manufaktúra tulajdonosai, majd többszöri fellebbezés után idén januárban került pont a jogi eljárás végére, amikor a Maros Megyei Táblabíróság is megtiltotta az Igazi Csíki Sör név használatát. A döntést a Csíki Sör Manufaktúra igyekezett magyarellenes lépésként feltüntetni, miszerint a román hatóságok a holland multival karöltve akarnak tönkretenni egy székely–magyar vállalkozást. Akkori Facebook-posztjukban egyebek közt azt írták, hogy a román táblabíróság „betiltotta az Igazi Csíki Sör gyártását”, ami ebben a formában nem volt igaz, hiszen gyárthatták tovább ugyanazt a sört, csak más néven. Ezt egyébként meg is tették, így találták ki a Tiltott Csíki Sör elnevezést, amelyet máig használnak. Petíciót is kezdeményeztek, hogy az Igazi Csíki Sör legyen hungarikum – gyorsan össze is jött több mint 45 ezer aláírás.

Az ügyből kezdetben a Jobbik, majd a Fidesz is igyekezett politikai tőkét kovácsolni, Lázár János Hódmezővásárhelyen arra kérte a helyieket, bojkottálják a Heineken termékeit. A kancelláriaminiszterhez föltakart több fideszes politikus is. A kormány igyekezett a Heineken elleni fellépését úgy kommunikálni, hogy érzékeltesse: megvédik az erdélyi, mi több, a teljes határon túli magyarságot.

Márciusban aztán Lázár János Semjén Zsolttal közösen benyújtott egy törvényjavaslatot az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról, majd a hónap végén a Miniszterelnökséget vezető miniszter ellátogatott a Csíki Sör Manufaktúra csíkszentsimoni üzemébe. Rögtön ezután a Heineken és az erdélyi–holland vállalkozás bejelentette: szóban megegyeztek, „a Ciuc és a Csíki Sör márkanevek egymás mellett békében meg fognak férni a piacon”, és májusban az erről szóló megállapodást írásban is rögzítették.

Júliusban pedig jött a hír a Heineken martfűi üzemének bezárásáról, szeptember első felében pedig az Európai Bizottság rábólintott Lázár Jánosék kezdeményezésére. Most már csak az Országgyűlésen múlik, hogy életbe lép-e a „lex Heineken”.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.