Az Örökség Kultúrpolitikai Intézet (ÖKI) különbözik a Fidesz intézetalapítási lázában létrehívottaktól, hiszen nem költségvetési intézmény - hangsúlyozza Pápay György, a 2012 júliusában bejegyzett és egy éve működő, öt főt foglalkoztató nonprofit kft. vezetője. Az intézetet a Magyar Írószövetség, a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány és az Edutus Főiskola alapította. Ám a Gál András Levente volt államtitkár ügyvédi közreműködésével létrejött főiskola tavaly év végén kiszállt belőle, helyét az Ifjúsági Médiakultúráért Alapítvány vette át. (Utóbbi 150 millió forintot nyert az NKA-tól a választások előtti hét végén zajlott Kultúra Vására című programra. Az alapítvány és cégei 2010 utáni szárnyalásáról a magyarnarancs.hu számolt be: 25 misi rappelésre a holokauszt-emlékév keretéből, 2014. február 26.) Az Ifjúsági Médiakultúráért Alapítvány egyik cége, a Shortcut Kft. Falk Miksa utcai címére van bejegyezve az ÖKI is. Az egyetemi, főiskolai lapokat kiadó Shortcut 2010 óta másfélszeresére növelte árbevételét - 2012-ben közel 250 millió forint -, miután több állami megrendelést is elnyert. Résztulajdonosának, Kisfalvi Gábornak korábban közös cége volt Hornyák Tiborral, akit még államtitkárként nevezett ki L. Simon László a szentendrei Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. élére. Szintén az alapítványhoz kötődik a 2013 októberében alapított U Group Kft., ők kaptak 25 millió forintot az egynapos Radnóti-program megrendezésére a 2014-es holokauszt-évforduló eseményeit támogató Civil Alaptól. A pályázatokat az L. Simon vezette parlamenti bizottság bírálta el.
Fiatal írók
Az ÖKI másik két tulajdonosa (a Magyar Írószövetség és a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány) is ezer szálon kapcsolódik L. Simon Lászlóhoz. A politikus a szövetség titkáraként jelent meg az országos kultúrpolitikában. 1998-2004 között a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ) elnöke, és a FISZ által 2002-ben alapított Szépirodalmi Figyelő első főszerkesztője volt. A lapot a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, illetve 2010-ben L. Simon családi cége, a Ráció Kiadó adta ki. A Szépirodalmi Figyelő online felületén kiadóként továbbra is a Ráció szerepel, a kapcsolat fül alatt is a Ráció e-mail címe olvasható. Pedig a kiadó 2012 óta ismét a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, másként hogyan is nyert volna az NKA Szépirodalmi Kollégiumától idén februárban 6,5 millió forintot a lap megjelentetésére? Az alapítvány képviselője a kft.-ben Tallai Gábor, a FISZ alapítója, 2003-tól a Terror Háza programigazgatója.
A FISZ-nél ismerkedett meg L. Simon az 1978-as születésű, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen magyar és filozófia szakot végzett Pápay Györggyel, aki akkor a FISZ elnökségi tagja és a Szépirodalmi Figyelő szerkesztője volt. 2008 óta ő a lap főszerkesztője. A kapcsolat később is megmaradt. A Ráció adta ki Pápay könyvét Richard Rortyról, Pápay pedig L. Simon könyveinek volt szerkesztője és fülszövegírója, de például ő lektorálta a 20 éves NKA ünnepi kötetét is.
| ||
Pápay 2010-ben követte L. Simont a nagypolitikába. Nem közvetlenül a politikus vezette kulturális bizottság, hanem a Fidesz-frakció munkatársa lett. Feladata a kulturális terület törvény-előkészítő munkájának segítése volt. Amikor L. Simon államtitkár lett, Pápay nem követte a minisztériumba, hanem létrehozták számára az intézetet. Ennek oka talán az, hogy L. Simon Szőccsel ellentétben igyekezett széles intézményi holdudvart létrehozni.
Mire jó a disznóölés?
Pápay szerint azért jöttek létre, hogy elemzésekkel, kutatásokkal, szakmai rendezvényekkel segítsék a döntéshozókat. De nem tetszeleg a függetlenség pozíciójában, hiszen, mint mondja, efféle megrendelések elsősorban az állami intézményektől várhatók. Ezek közül az Örökség Kultúrpolitikai Intézet eddigi működése során az NKA-val, a Balassi Intézettel és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal kötött szerződést - közölte Pápay. Utóbbi két esetben sem a kedvezményezett, sem a két intézmény nem adta ki nekünk a támogatás összegét. Ezeknél is fontos lehetett L. Simon kapcsolati hálója. A kormánybiztos legújabb könyvét például a Balassi Intézet igazgatója, Hatos Pál mutatta be a Magyar Írószövetség székházában; panegyricusnak beillő méltatásában felidézte egy közös disznóölés emlékét is.
Az ÖKI eddig összesen hat rendezvényt szervezett, két konferenciát és négy kerekasztal-beszélgetést. Az állami ingatlan vagyonról szóló konferenciát, a kutatást és a majd megjelenő kötetet Pápay szerint uniós forrásból finanszírozták, de azt nem árulta el, mennyiből. A kutatás egyelőre nem nyilvános. Azt sem árulta el, hogy kaptak-e nem állami megrendeléseket, és ha igen, milyen összegben. Az intézet tevékenységének egyetlen komolyabb nyilvánosságot kapott eredménye a Magyar Művészeti Akadémiával, illetve a Műcsarnok (akkor még csak tervezett) tulajdonosváltásával kapcsolatos közvélemény-kutatás volt. Pápay szerint ezt nem rendelte meg tőlük senki, afféle referenciaanyagnak szánták. (A felmérésből a döntéshozók megnyugodva vehették tudomásul, hogy az egyik legnagyobb kultúrbotrányról csupán a lakosság 11 százaléka értesült, és csak 4 százaléka tartotta rossz döntésnek a Műcsarnok átadását.)
A legnagyobb tőkeinjekció az NKA-tól érkezett, először 2012 decemberében a miniszteri keretből kaptak a magyar múzeumokat népszerűsítő kötetre 3 milliót, majd 2013 nyarán félmilliót a szépirodalmi kollégiumtól, szeptemberben pedig a közgyűjteményi kollégiumtól 130 milliót a Mozaik Múzeumtúra programra.
Nézzük, mire költötték a szférában igen tekintélyesnek számító összeget! Először is kiadták a 300 múzeum és kiállítóhely című kötetet. Mint Pápay elmondta, "a szövegek a nyilvánosan hozzáférhető ismertetők, valamint esetenként a múzeumoktól kapott tájékoztató anyagok alapján születtek", a fotók az intézet megrendelésére készültek. Utóbbira a pályázatban 24,4 milliót terveztek, igaz, a képeket nem csak a kötetben használják fel. Szerinte ilyen összefoglaló, bedekkerszerű múzeumos könyv nem jelent meg idehaza. Ennek ellentmond, hogy Balassa M. Iván Magyarország múzeumai című kézikönyve 1996 óta 2001-ig három kiadást is megért.
A kötet exkluzív forgalmazója az Alexandra Könyváruház. A 6450 forintba kerülő, 3000 példányban megjelent könyv nagyon apró betűkkel, unalmas tördeléssel közöl bőbeszédű sablonszövegeket. A fogyásról sem az Alexandra, sem Pápay nem közölt adatokat. Jusztinger Brigittától, az Alexandra PR-menedzserétől annyit megtudtunk, hogy 68 könyv van raktáron. A Corvin plázában lévő boltban azt közölték, náluk nem is volt, az Andrássy úti üzletben egy darabot adtak el a februárban megjelent könyvből, a Károly körúti boltban azt közölte a pénztáros, nála egyet sem fizettek eddig. Több tucat múzeumot kérdeztünk meg, hogy lehet-e kapni náluk, nemleges választ kaptunk, pedig elvben a Mozaik Múzeumtúrában részt vevő közgyűjteményekben is árusítják.
A kötetben szereplő 300 múzeumot kérték fel a Mozaik Múzeumtúrához való csatlakozásra. Pápay szerint szakmai érvek alapján választották ki a közgyűjteményeket: területileg, tematikailag és jogi besorolás szerint is széles merítésre törekedtek. (Így sok nem múzeumi besorolású intézmény is bekerült.) A programból kihagyott múzeumok szinte mindegyikét rosszul érintette a mellőzöttség. "A Postamúzeumot nem méltatták arra, hogy belevegyék a projektbe" - kommentálta a gyermekek számára vonzó intézmény vezetője a tényt. ('ket vélhetően egyszerűen kifelejtették, mert amikor Pápayt kérdeztük róla, azt mondta, készült róluk egy kiegészítő szócikk.) A vidéki Magyarország egyik legjelentősebb régészeti és képzőművészeti gyűjteményével rendelkező szentesi Koszta József Múzeum szintén kimaradt a programból - panaszolta Béres Mária igazgató, aki a minisztériumánál és az ÖKI-nél tiltakozott is, hogy Észak-Csongrád 60 kilométeres körzetét kizárták a túrából. Talán kevésbé lennének feszültek, ha tudnák, nem maradtak ki semmiből.
Ki nyer ma?
A Mozaik Múzeumtúra február elejétől május végéig zajló matricagyűjtő játék. A múzeumokban és az Alexandra könyvesboltban - 379 forintért - megvásárolhatók a régiónként kiadott gyűjtőfüzetek. A KLIK-en keresztül 10 ezer darabot ingyenesen is eljuttattak az iskolákba. A füzetekben szereplő 40-50 múzeum ábrájára kell ráragasztani az ötdarabos csomagokban 59 forintért megvásárolható matricákat. A gyűjtőfüzet akkor lesz teljes, ha az utolsó négy üres kockába egy-egy, a játékban részt vevő múzeumban a jegy mellé ingyenesen kérhető - az intézmény egyik kiállítását ábrázoló - matricát is beragasztja a szorgos kisdiák. Ha határidőre visszaküldi a füzetet, féléves National Geographic-előfizetést kap. (Természetesen az eddig beküldött füzetek számáról nem kaptunk felvilágosítást.) A módszerben tehát semmi új nincs, ám amíg a Lutra album esetében az elefánt és a kacsacsőrű emlős cserélgetése és ragasztgatása szórakoztató és a legkisebbek számára tanulással is járó játék, addig nehezen tudjuk elképzelni azt a 10 évest, aki örömében felsikolt, mert megtalálta például az egri Kepes Intézetet ábrázoló matricát. Nos, félelmeinket vissza is igazolták a játék félidejénél megvizsgált fogyások. Hivatalos információkat nem kaptunk, ezért megkérdeztünk vagy 30 múzeumot országszerte. A szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumban és a Műcsarnokban például a két hónap alatt senki sem igényelt ingyenes matricát, kapni nem lehet sem gyűjtőfüzetet, sem matricacsomagokat. A Mosonmagyaróvári Hanság Múzeumban lehet kapni mindkettőt, de nem volt fogyás. A Debreceni Déri Múzeumban ketten érkeztek gyűjtőfüzettel eddig, és egy látogató matricacsomagot is vásárolt. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum jobban teljesített, bár ide gyűjtőfüzet nem jutott, de eladtak négy matricacsomagot. A legtöbb intézet hasonló számokat közölt. A legtöbb, 43 csomag matrica a Petőfi Irodalmi Múzeumban kelt el, házi versenyünkön a második - 24 darabbal - a Szépművészeti Múzeum lett a szervezők által Magyarország eddigi legnagyobb múzeum-népszerűsítő programjának tartott Mozaik Múzeumtúra félidejében.
Modern kommunikáció
Az ÖKI leginkább az állami, hivatalos megkereséseket részesítette előnyben, így vette fel a kapcsolatot a múzeumokkal is. 2013. december 9-én Balog Zoltán miniszter és NKA-elnök, valamint L. Simon László kísérőlevelével érkezett meg a kiválasztott múzeumok számára a felkérés.
A közgyűjteményeket nem vonták be a projekt előkészítésébe, pedig lett volna néhány ötletük, amit - jobb híján - most velünk osztottak meg. Például, hogy nem épp bölcs dolog az osztálykirándulások indulásakor zárni egy ilyen programot. Számos helyen panaszkodtak, hogy a városi hatókörű múzeumhoz tartozó kiállítóhelyek közül nem kerül be mind a programba. A kreatívabbak, mint a székesfehérvári Szent István Király Múzeum, megoldották a problémát, önhatalmúlag bekapcsolták mind a kilenc tagintézményüket a játékba, de így is csak négyen érkeztek gyűjtőfüzettel hozzájuk. Kovács Zita, a bajai Türr István Múzeum igazgatója elmondta: igen későn jutottak el hozzájuk az információs adathordozók, behívótáblák, gyűjtőfüzetek, matricák.Székely Zoltán, a Hanság Múzeum igazgatója szerint Budapesten kívül nem reális a projekt, nem életszerű ugyanis, hogy négy hónap alatt több városba és így több múzeumba is eljussanak a gyerekek.
A pályázatban 49,2 millió forintot terveztek marketingköltségre, de azt nem tudjuk, kik részesültek belőle. A Balog Zoltán és L. Simon László felvonulásával megtartott beharangozó sajtótájékoztatón kívül látványosabb kommunikációs aktivitást nem fejtettek ki. A pályázatban a modern kommunikáció alkalmazása szerepel, ebből annyi igaz, hogy működik és rendszeresen frissül a fizetős hirdetésekkel is megtámogatott Facebook-oldaluk, 15 ezer követővel. Sajnos beszélgetéseket, személyes posztokat nemigen találunk, egy-egy múzeumról kerül fel néhány konzervmondat, illetve rövid videókban hírességek beszélnek kedvenc múzeumukról - a legutóbbiak: Pion István, Giró-Szász Krisztina, Lackfi János, Pál Feri atya, Szente Vajk. A közgyűjteményeknél lévő QR kódok lefényképezésével be lehet jelentkezni a projekt honlapján, a mobilapplikáció segítségével pedig kideríthető, hogy van-e múzeum a közelben. A TV2 Kalandjárat című magazinjában is ment már le a Mozaikot népszerűsítő adás.
Kezdeményezői szívesen hasonlítják a projektet az egykor népszerű Tájak - Korok - Múzeumok mozgalomhoz. Annyi valóban igaz, hogy a nyolcvanas évek pecsételő játékának légyegét nem fogalmazta újra, ám a TKM múzeumismertető füzetei fontos missziót töltöttek be annak idején. Sőt, egyes kis múzeumokban, amikor segédanyagot akarunk vásárolni, a pénztárban a gyakran még rendszerváltás előtt kiadott füzetecskéket tudják csak kínálni szégyenlősen. A Múzeum Mozaiktúrára elköltött 130 millió forintból azonban, úgy tűnik, nem sok marad. Pápay ugyanakkor bízik benne, hogy újabb pályázati pénzekből folytatódik a projekt.
