A Fapados Szalon és a Demokratikus Koalíció szerdán egész napos konferenciát tartott Kultúra és hatalom: itt és most. Hogyan tovább? címmel. Felszólalt három korábbi miniszter, Magyar Bálint, Bozóki András és Hiller István, valamint több neves művész, esztéta és közíró. Gyurcsány Ferenc meglehetősen széttartó, a konkrétumoktól szelíden tartózkodó, ugyanakkor igen lendületes előadásával aratott zajos tetszést. Ennek legerősebb mondataiból, gondolataiból szemezgetünk alant.
| ||
„Miért jelenik meg a választások előtt pár hónappal a Magyar Televízió retrocsatornája? Ne gondolják, hogy ez véletlen! Ha nem tudom a jelenben megkötni azt a lényegében kádári típusú paktumot, hogy jólétet ajánlok a szabadság megvonásáért cserébe – mondhatja a miniszterelnök –, akkor, mint az átkosban, a citrom helyett adok citrompótlót. Ha nem tudok adni jólétet, akkor adom az utolsó nagy nosztalgikus érzületet, a Kádár-világ érzületét, amit a leghatékonyabb tömegmédium közvetít. Erre szolgál a retrocsatorna. Amiben Vágó Pista barátom is benne lesz, ha ki nem vágják…”
„A köztelevízió a leghatékonyabb kulturális platform, amelynek kulturális funkcióját – a közkultúra és magaskultúra közvetítését – újra kell teremteni, mert ez mára lényegében megszűnt.”
„Miért hollywoodizálta a magyar filmet a kormány? Egyszerű hatalmi logikából. Azért, mert a magyar film hagyományában természetes módon, alapvetően ott van a szocializáló, szabadelvű örökség, és nincs meg benne az a fajta konzervatív-keresztény örökség, amiből ez a kormány építkezni tudna. És ha nincs, akkor kidobom az ablakon, és megyünk Hollywood felé.”
„Ha van a baloldalnak maradandó öröksége, az a reflexizmus – jól mondom? A képesség, hogy reflektáljon a világra.”
„Az első Fidesz-kormány a mostanihoz képest soft kultúrkampfot csinált, ez most a hardcore változat. És ha a miniszterelnök sikerre viszi ezt a küzdelmet, akkor azt fogja megtanulni belőle, hogy minél keményebb, annál jobb. Mármint a kultúrkampf.”
„Ha valamit a szemünkre lehet vetni, akkor azt, hogy a végtelen megértés, a végtelen tolerancia, a sokszínűség igenlése oda vezetett, hogy a mi kultúrpolitikánknak elvesztek a kontúrjai. Ezért az történt, hogy amikor a jobboldal kormányzott, eltolta a kultúrát jobbra, amikor mi jöttünk, nem küzdöttünk és ott maradt, és amikor megint ők jöttek, még tovább vitték jobbra. Addig-addig tolják, amíg egyszer majd leesik.”
„A jobboldalt ugyanaz a kultúrharcosság jellemzi, mint a nem szabadságelvű baloldalt – hogy ilyen szépen fogalmazzak. És ezen a ponton ők összeérnek. Nagy kérdés, hogy mennyire szabad galamblelkűnek lenni. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: én magam galamblelkű voltam ebben az ügyben. Egyetlen miniszterem sem tudja azt mondani, hogy a miniszterelnöknek bármikor volt olyan utasítása, hogy ezt vagy azt kell támogatni, ezt megtorolni, attól levegőt elszívni, megmondani a vidéki polgármestereknek, kit szabad meghívni és kit nem… Ez olyan idegen volt tőlem, amennyire csak lehet, és ma is az.”
„Minden jobbikosnak feladatul adnám, hogy aki nem tudja elolvasni rovásírással a Kiskunlacháza táblát, annak ki kell lépnie a Jobbikból. Nem sok tagjuk maradna. Ezzel a rovásírással hülyét csinálunk magunkból, nem úgy viselkedünk, mint egy normális, felvilágosult európai ország.”
