Ha kell, éjszakára is kint maradnak, csak legyen meg a 138 ezer aláírás

  • Gera Márton
  • 2017. január 21.

Belpol

Ha így haladnak, meglesz. Riport három helyszínről.

„Csak budapesti lakcímkártya jó?” – kérdezi egy középkorú férfi, mire az egyik aktivista bólogat, hogy igen, sajnos csak az. A férfi elsiet a szentendrei HÉV felé, de egyre többen jönnek a pulthoz; fiatalok, idősebbek egyaránt. Péntek délután fél öt van, a Szentlélek téren állunk a NOlimpia aláírásgyűjtő standjánál. Óbudán két idősebb úr aktivistáskodik, de hiába szólítjuk meg őket, beszélni nem akarnak, azt mondják, ők nem nyilatkozhatnak, ezt értsük meg.

Egy nyugdíjas hölgy beszédesebb: ő az aláírásgyűjtés kezdete óta itt van, úgy segít, hogy buzdítja a járókelőket, akiket láthatólag meg is győz, mivel sokan kezdenek kérdezősködni, hogy mi is ez itt.

„Ne legyen itt olimpia” – mondja egy siető nő,

amikor pedig megkérik, hogy írja alá, azzal érvel, hogy rohan, de később mindenképpen megteszi. Vannak viszont, akik kifejezetten ezért jöttek el ide. „Szerintem simán meglesz, én is direkt jöttem erre, mindenki tudja, hogy gazdaságilag nem éri ez meg” – mondja egy nő, aki csak azért megy erre haza a munkából, hogy aláírhassa az ívet. Szerinte másra kellene a pénz, magáról a népszavazási kezdeményezésről pedig a Facebookon hallott. Amikor befut egy szerelvény a megállóba, hosszabb sor alakul ki a stand előtt, de úgy tűnik, mintha mindenki tudná, miről van szó, célirányosan a kis pult felé jönnek. Egy fiatal férfi nagyon örül, hogy elindult ez a kezdeményezés.

„Felháborítónak tartom, hogy a kormány el akarja hallgattatni a vele ellentétes hangokat”

– mondja, és a végén hozzáteszi: „Megvan a kemény véleményem, most csak azért voltam ilyen finom, mert a sajtónak nyilatkozom.” Közben megint kialakul egy kisebb sor, a segítő hölgy is mondja a járókelőknek, a HÉV-re igyekvőknek, hogy ne szaladjanak annyira, írják alá. „Amikor rohannak a HÉV-hez, akkor azért nehéz” – jegyzik meg mosolyogva az aktivisták, akiknél éppen egy szentendrei nő szomorkodik, hogy ezért jött be Óbudára, de most kiderült, a lakcímkártyája nem jó, így nem írhatja alá. Nem szeretné, hogy olimpiát rendezzünk, szerinte

csődbe menne az ország miatta.

false

 

Fotó: Németh Dániel


Majd nem sokkal öt előtt elhalad egy férfi a pult mellett, jól megnézi magának, és annyit mond: „Ilyen baromságra nem szavazok! Legyen!” Mire az önjelölt aktivista annyit tesz hozzá: „El kell fogadnunk más véleményét is.” Újabb HÉV, újabb sor, lassan sötétedik, amikor elindulunk egy másik aláírásgyűjtő hely felé.

Az Árpád hídi aluljáróban éppen nem ír alá senki. Este fél hat van, két fiatal gyűjti az aláírásokat. Az egyikük, egy lány, a 444.hu-n látta, hogy indul a kampány, aztán jelentkezett is. Arról beszél, hogy ma is nagyjából annyi aláírást gyűjtöttek, mint csütörtökön, az első nap, tehát egyelőre

nem érezni a visszaesést.

Majd jön egy metró, és máris kisebb sor alakul ki itt is. Két férfi beáll a sorba, s amikor az egyiküktől megkérdezzük, hogy mit gondol a budapesti olimpia ötletéről, rögtön rávágja: „Hülyeség!” Kicsit bizonytalan, hogy meglesz-e a 138 ezer aláírás, de reménykedik, és szerinte még

a Fidesz is beállhatna gyűjteni, ha számít nekik az emberek véleménye.

Az itteni aktivisták azt mondják, bár jönnek olyanok, akik megkérdezik, hogy mi ez itt, a legtöbben tudják, miért gyűjtik az aláírásokat. Ilyen az a srác is, aki miután végzett, sietne is, de megkérdezzük, hogy mit gondol egy budapesti olimpiáról. „Eleve az, hogy itt vagyok, elmond mindent” – válaszolja.

Néhány villamosmegállóval arrébb, a Puskás Ferenc Stadion mellett is áll egy stand. Az aktivisták a minilámpáikat szerelik össze, mert közben teljesen besötétedett. Közben a járókelőknek magyarázzák, hogy a lakcímkártya is kell, a személyi nem elég. Egy hátizsákos nő érkezik a lányával: szándékosan jött erre, tudja, miről van szó, és azért írja alá, hogy jelezze, nem ért egyet a budapesti olimpiával. Egy idősebb nő bevásárlótáskával jön, ám látszólag nem tudja, mi a helyzet, így amikor megszólítjuk, elmondjuk, hogy népszavazást akar a mozgalom. „Nem tartom helyesnek az olimpiát egy olyan országban, ahol

a lakosság szegénységben él, egy réteget kivéve.

Nálunk ne legyen olimpia” – mondja.

false

 

Este José Carreras-koncert van az Arénában. Az aktivisták elvileg nyolcig vannak a helyszínen, de azt mondják, az előadás miatt valószínűleg maradnak tovább. Ameddig jön valaki aláírni, addig itt lesznek. Ha kell, éjszaka is.

Amikor eljövünk, már működik egy-két minilámpa, a standot kisebb fény veszi körül, s megint többen állnak a sorban, hogy aláírhassák az ívet. Úgy tűnik, mintha ez most többről szólna, mintha sokan ezzel a szignóval akarnák kifejezni, hogy nagyon elegük van abból, ahogyan a dolgok mennek ebben az országban.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.