1993-as struktúrára épül majd a nemzeti egészségprogram, amitől Kásler Miklós a javulást várja

  • narancs.hu
  • 2018. augusztus 3.

Belpol

Látványos eredményeket pedig csak a 2030-as évekre ígér a miniszter.

A kormányzati szereplőket mindig keresztkérdés nélkül kérdező Magyar Időknek beszélt az új népegészségügyi programról Kásler Miklós, aki szerint a programmal az a céljuk, hogy javuljon a magyar lakosság egészségi állapota, várható élettartama és életminősége, valamint csökkenjen a népbetegségek miatti halálozás.

Kásler nagy bejelentése túlmutat még a tízparancsolaton is, csak konkrétumokat nem tartalmaz

Megtörtént a bejelentés bejelentésének a bejelentése. Kásler lassan már bravúrosabban bánik a késleltetés és feszültségkeltés szappanoperai eszközeivel, mint a legügyesebb sorozatírók. Mindenesetre miután bejelentette, hogy ma bejelent, végre azt is elmondta a mai, Semmelweis-napi központi ünnepségen, hogy mi a nagy hír. A nagy hír az, hogy (f)elismerték a kórházi fertőzések problémáját, és „egy komplex cselekvési programot készítettek elő”.

Kásler még azt is elmondta, hogy „rekordgyorsasággal” készül a program, amely a nemzeti nevet kapta, és amely szerinte „széles körű szakmai és társadalmi konszenzuson alapul”, bár az nem derült ki, ez mit is takar pontosan.

Az viszont igen, hogy az egészségprogramok a Nemzeti Rákellenes Program struktúrájára fognak épülni, amelyet 1993-ban éppen Kásler irányításával az Országos Onkológiai Intézet állított össze, és amely a cikk szerint „a WHO irányelveinek egyik alapmunkájává vált”.

Ám Kásler szerint a népegészségügyi program eredményei tizenöt-húsz éven belül lesznek látványosak, szerinte ugyanis hosszú távban kell gondolkodni, nem négyéves politikai ciklusokban. Ezt akár Orbán Viktor is mondhatta volna, aki a miniszterelnöki székfoglaló beszédében azt mondta, 2030-ig tervez.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.