Orbán nem úgy értette a 2030-at

  • narancs.hu
  • 2018. május 25.

Belpol

Hanem úgy, hogy a magyar nép addigra képes legyen reprodukálni magát.

Orbán Viktor a szelídebbik arcát mutatta mai, szokásos pénteki rádiószózatában, noha migránsozással meg alaptörvény-módosítással indított. „Hogy meg tudjuk védeni Magyarországot az illegális bevándorlással szemben, új szabályokat kell alkotunk, amely a Brüsszelből érkező támadásokat is képes kivédeni. A migráció elleni védekezés miatt van szükség az alaptörvény módosítására, ahhoz ugyanis, hogy meg lehessen védeni Magyarországot, még egyértelműbb szabályokra van szükség” – magyarázta, de eztán békésebb vizekre, pontosabban az ígéret földjére evezett. Szerinte „a nyugdíjemelésen túl nyugdíjprémiumra is van lehetőség a 2019-es költségvetésben, de folytatódnak az adócsökkentések is, míg a kétgyermekes családok adókedvezménye havi 40 ezer forintra emelkedik”.

Szó volt a legújabb diliről, a gyermekvállalásról és a gyermeknevelésről szóló nemzeti konzultációról, minek kapcsán megjegyezte, hogy

„alapvetően a nők véleményére lesznek kíváncsiak”,

illetve a szokásos 2030-ozás is: mint mondta, 2030-ig szeretnék elérni, hogy a magyar nép képes legyen reprodukálni magát, vagyis annyi gyerek szülessen, ahányan eltávoznak.

Előkerült Orbán beiktatási beszéde is, amelyben 2030-ig szóló terveket vázolt fel. „Próbáltam precízen fogalmazni, ez nem mindenkit zavart meg, természetesen a mandátum négy évre szól, felelősséget vállalni a következő négy évért tudok, de nem lehet elvégezni, hogy ne illesztenénk be hosszú távú tervekbe. Sokan ezt úgy értelmezték, hogy 2030-ig szeretnék miniszterelnök lenni, de ez nem így van, Magyarországon demokrácia van” – mondta, amivel valószínűleg még önmagát is meglepte.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.