Vérplazma beadására
újszülöttek esetében a szülők tájékoztatása után csak indokolt esetben és csak akkor kerülhet sor, ha kiderül: a csecsemő vérzékeny. Laikus szemmel persze egyszerűnek tűnik, hogy biztos, ami biztos alapon vérplazmát kell adni minden újszülöttnek, nullára csökkentve a vérzékenység kockázatát. Ám a vért nem lehet sterilizálni, és az orvosok tudják: vizsgálat ide vagy oda, kockázatos dolog vérkészítményt adni bárkinek, hiszen ezt a negatív vért is elég volt megvizsgálni egy másik teszttel, rögtön kiderült, hogy mégsem az. "Nagy körültekintéssel kell eljárnia annak, aki vérkészítményt ad be, különösen újszülötteknek" - magyarázza a MaNcsnak H. O., a H. ikrek édesapja. Véleményét némileg alátámasztja, hogy félig-meddig ő maga is szakmabeli, csak éppen állatokat gyógyít. "A gyerekek születésük után természetesen átestek vérvizsgálaton. A véralvadási eredmények szerintem nem indokolták a vérplazma adását."
Némileg óvatosabban fogalmaz, de nem cáfolja az előbbieket prof. dr. Büky Béla neonatológus, aki a helyettes fővárosi tisztifőorvosnak címzett szakvéleményében azt írja: a H. és T. ikrek közül két gyermek esetében a "vérzékenység megelőzésére adott FFP adagolása vitatható", de a többi gyerek esetében is csak feltételes módban ismeri el a beavatkozás helyességét.
"A HIETE ez ügyben vizsgálatot folytatott eseti bizottsága azt állapította meg, legalábbis a HIETE rektorának levele szerint, hogy mi, a szülők tudtunk a vérkészítmény beadásáról, és azt >>ráutaló magatartással<< tudomásul vettük" - mondja V. M., a T. ikrek édesanyja. "Hogy mit jelent a ráutaló magatartás, nem tudom, mert amikor én például kijöttem a szülőszobából, beraktak egy ágyra, senki sem nyitotta rám az ajtót, a gyerekek viszont a születésük után néhány órával megkapták a vérkészítményt. Nem tudom, mikor utaltam rá bármire is a magatartásommal."
Az egyetem
nem felelős semmiért
- állította telefonos érdeklődésünkre a HIETE főtitkára, dr. Kiss Györgyi, aki a rektorral való konzultáció után az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet igazgatójához irányította lapunkat. Vele ugyan nem beszéltünk, de a főtitkár asszonnyal abban maradtunk, hogy a Z. Szabó László rektor által a fertőzés kapcsán a szülőknek írt levél az egyetem álláspontját tükrözi. A HIETE rektora a levelében állítja: klinikáján "megelőző jellegű plazmaadás" nem történik, így rejtély, miért került az egyik H. gyerek kórlapjára az alábbi szöveg: "FFP-t adtunk vérzésprevencióként." Tény, hogy az öt gyerek kórházi zárójelentésében nem szerepel arra utaló megjegyzés, hogy felmerült volna vérzékenység gyanúja. A rektor azt is tudatta a szülőkkel, hogy munkatársai ismerték az újszülöttek vérmintáit, és ezek ismeretében döntöttek a vérplazma beadásáról, hiszen levelében leszögezi: "A sajnálatos esemény kivizsgálására felállított bizottság semmiféle olyan szakmai szabályszegést nem állapított meg a gyermekek ellátása során, amely megalapozná a gyógykezelésben közreműködő személyek felelősségét."
De a vérzékenység kérdése még nem minden. A vérkészítményt beadó orvosnak az újszülöttek vérvizsgálata után azt is tudnia kellett, hogy a beadott készítmény nem olyan vércsoportú vérből készült, mint amilyen a gyerekeké. A rektor levelében úgy foglal állást, hogy nem adtak a donorétól eltérő vércsoportú vért egyik gyereknek sem. "Az öt gyereknek ötféle vércsoportja van, amelyek közül egyetlenegy sem azonos a donor ABrh+ vércsoportjával" - mondja H. O.
És még a csoportazonosság kérdése sem minden: a T. és H. szülők szerint a fertőzést nem kapták volna meg öten, ha az egyetem gazdasági okokból nem osztja ötfelé a készítményt, és betartja azt a szakmai alapszabályt, amelyet dr. Sándor József fővárosi felügyelő szakfőorvos fogalmazott meg: "Egy donor véréből általában egy beteg, bizonyos esetekben (csecsemők) maximum három beteg részesülhet, szakmai meggondolások alapján."
A később hepatitisben elhunyt kislány, E. A. november 23-án került a Szt. László Kórházba,
mert besárgult
Ilyen esetben oda irányítják a gyerekeket. A vizsgálatok során kiderült, hogy hepatitis-fertőzött, ezért megvizsgálták a szüleit, de mindketten egészségesnek bizonyultak. Nyilvánvaló volt tehát, hogy attól a plazmától fertőződött meg, amit a HIETE-n kapott. A Szt. László Kórház hivatalból értesítette az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot (ÁNTSZ), és adatokat kért a HIETE-ről is. A HIETE-n tudták, hogy abból a vérkészítményből, amit a beteg kislánynak adtak, még négyen kaptak, tehát nyilvánvaló volt, hogy nagy a baj. Könnyen vissza tudták keresni, ki volt a donor. December első napjaiban be is hívták R. J.-t, megvizsgálták, de eredménye a HBsAg-vizsgálattal negatív volt. Megvizsgálták a másik teszttel is, amely az antitestet mutatja ki a vérből. Ez már pozitív volt.
V. M., a T. gyerekek édesanyja november 30-án táviratot kapott a kórháztól, amelyben arról tájékoztatták, hogy "technikai okokból" meg kell ismételni az újszülöttek szűrővizsgálatát. (A HIETE-n ekkor már tudták, hogy alapos a fertőzés gyanúja.) "Megkérdeztem, mit céloz a vizsgálat. Részletesen elmondták, mi is az az újszülöttkori szűrővizsgálat, és azt mondták, ezt kell megismételni. Mint később kiderült, hazudtak. Felhívtam a háziorvost, gondoltam, egyszerűbb, ha ő leveszi a vért, mint a nagy hóban a két gyerekkel bemenni a kórházba. A háziorvos rögtön mondta, hogy itt szerinte valami nem stimmel, felhívta azt az intézetet, ahová az újszülöttkori szűrővizsgálatok kerülnek, és informálisan megtudta, hogy a gyerekeimnek minden lelete negatív, így ez az intézet nem is kérte a HIETE-t az újszülöttkori szűrővizsgálatok megismétlésére. Erre ismét felhívtam a HIETE-t, hogy magyarázzák meg, miért kell újabb vérvétel. Ekkor már nem akartak felvilágosítást adni, de nagy nehezen annyit kinyögték, hogy >>van itt egy donor, akivel van valami probléma, de nincs járvány, mindössze öt gyermeket érint az ügyKözben eltelt tizenöt nap, a gyerekek állapota rosszabbodott, és folyamatosan fertőzésveszélynek tették ki környezetüket. "Van egy hétéves lányom, itt vannak a szomszédaim három gyerekkel, jöttek a rokonok, ismerősök látogatóba. Eljött meglátogatni a kicsiket a négygyerekes barátnőm is" - emlékszik vissza a T. ikrek édesanyja.
Tizenöt nap elteltével T.-ékhez megérkezett a távirat azzal, hogy a gyerekek fertőzöttek.
T.-ék megkérdezték, hogy mi a teendő, így kerültek a Szt. László Kórházba. H.-éknak nem ment ilyen egyszerűen: telefonos érdeklődésükre a kórházban megmondták, hogy a gyerekek fertőzöttek, és "majd utánanéznek", hová kell vinni a őket. H. felhívta egy orvos ismerősét, így tudta meg, hogy melyik orvost melyik kórházban kell keresni. Az orvos a Szt. László Kórházban azzal fogadta: "Igen, már tudtunk róla, hogy jelentkezni fognak."
A Szt. László Kórházban megkezdték a gyerekek vizsgálatát. A HIETE ekkorra már egy teljes vizsgálati anyaggal rendelkezett, amit azonban nem csak a szülőktől tartottak vissza. A Szt. Lászlóban a kezelő professzor a szülőktől érdeklődött, hogy mit tudnak a gyerekek vizsgálati eredményeiről, mert, mint mondta, hozzá a HIETE nem küldött át semmit.
A H. gyerekek leletei egyébként különös módon kerültek a szülők birtokába. "Elveszítettem a gyerekek HBsAg-vizsgálatának eredményeit, ezért bementem a HIETE-re, kértem, hogy nyomtassák ki még egyszer - emlékszik vissza H. O. - Karácsony lévén, csak egy asszisztens volt benn, ki is nyomtatta az anyagot. Ekkor derült ki, hogy nemcsak a HBsAg-t, hanem egy teljes vírusvizsgálatot is elvégeztek, tehát az összes lelet megvolt, egyet kivéve, amelyből azonnal fel lehetett volna mérni a májgyulladás aktuális állapotát. Ettől függetlenül azonban a többi vizsgálati eredményből világosan látszott, hogy sürgősen orvosi ellenőrzésre van szükség, és az is, hogy az egyik gyerek aktív fertőző állapotban van. Tizenöt napot mégis várnunk kellett, mire a gyerekek a Szt. László Kórházba kerülhettek."
"A Szt. László Kórházban a professzor úr azzal biztatott - mondja V. M. -, lehet, hogy a fiam megússza egy tünetmentes hordozó állapottal, azaz nem betegszik meg, de
ott lesz a vérében a vírus,
fertőzheti a környezetét. A férjemmel akkor azt hittük, végünk van. Hogy lehet így például bölcsődébe adni a gyereket? Hogy küldjem a nagyobbik lányomat iskolába? Két héttel később a fiamnál is >>berobbantkek kezelését. Megkértük a HIETE-t, vegyék fel a kapcsolatot ezekkel, vagy más külföldi intézetekkel, amelyek segíteni tudnának. Ekkor már azt is tudtuk, hogy az ötödik gyerek nagyon rossz állapotban van. A HIETE rektora azonban nem lépett kapcsolatba egyetlen külföldi kórházzal sem, és mikor ezt sérelmeztük, ezt válaszolta: >>Arra hívnám fel a szíves figyelmüket, hogy Magyarországon az adott szakmai kérdések megítélésére elsősorban a belföldi szakmai szervezetek, kollégiumok hivatottak, figyelemmel a hazai körülményekre, ezen túlmenően nekem, mint az Egyetem vezetőjének elsősorban az a hivatali kötelezettségem, hogy a HIETE jogos érdekeit védjem*
A szülők kártalanításért, valamint vagyoni és nem vagyoni kártérítésért pert indítanak a HIETE ellen. A per rövidesen elkezdődik.
Vultur Csaba
Hepatitis B
A hepatitis fertőző májgyulladás; több típusa is van: A, B és C variáns. Az utóbbi kettő veszélyesebb, mint az A, mert a fertőzés következtében krónikus betegséggé alakulhat.
A B vírusfertőzés - amelyet a gyerekek megkaptak - minél fiatalabb korban ér valakit, annál nagyobb az esélye, hogy krónikus betegséggé alakul át, vagy a beteg krónikus hordozó lesz. A felnőtteknél a megbetegedettek 5 százaléka marad krónikus beteg, a csecsemőkori hepatitis után mintegy 80 százalékban fordul elő krónikus megbetegedés később.
A krónikus vírushordozók maguk nem betegek, de fertőzhetnek, és vérükből kimutatható a vírus jelenlétére utaló vírus antigén. A krónikus betegek mája folyamatosan károsodik, ez májcirózishoz, daganathoz vezethet.
A betegség akut lefolyása kétféle: a fulminális hepatitis során nagyon súlyosan károsodik a máj, amely gyakorlatilag szétesik, működésképtelenné válik, ez pedig halálhoz vezet. Az akut hepatitis esetében emelkedett májkárosodás lép fel, ami hetek alatt normalizálódik. A teljes gyógyulás esetén a vírus általában eltűnik a vérből, de nem minden esetben tűnik el a májból.
Megvizsgálva
Kétféle vizsgálatot lehet végezni arra vonatkozóan, hogy kiderüljön: fertőzött-e valaki. A vérben vírus jelenlétét a HBsAg- (Hepatitis B Surface Antigen) vizsgálat igazolhatja. Egy másik vizsgálatnál annak az ellenanyagnak a jelenlétét lehet kimutatni a vérből, amelyet a szervezet a vírus ellen termel. Magyarországon több nyugati ország gyakorlatához hasonlóan a HBsAg-vizsgálatot alkalmazzák. A vizsgálatok általában csak arra irányulnak, hogy a vírus kimutatható-e a vérből, ahhoz ugyanis egy - csak mélyaltatásban - végezhető műtétre van szükség, hogy kiderüljön: a májban is jelen van-e a vírus. (A műtét során a páciens májából kicsípnek egy darabot, ezt ellenőrzik.)
