Az ellenzék közös józsefvárosi polgármesterjelöltje

Hibajavítás

szerző
Szalai Anna
publikálva
2018/21. (05. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A fővárosi Márki-Zayként emlegetik, de Józsefváros civil polgármesterjelöltje nem sok hasonlóságot lát kettejük között, azt leszámítva, hogy őt is támogatják az ellenzéki pártok. Győri Péter konfrontáció helyett korrekciókat szeretne. Kérdés, hogy ez elég-e a győzelemhez.

Egyelőre nem talál rendes fogást Józsefváros civil polgármesterjelöltjén a Fidesz. Pedig igyekeznek, a leköszönő Kocsis Máté első nekifutásra a „legsötétebb Demszky-korszak kiszolgálójaként” emlegette Győri Pétert, majd azzal fenyegetőzött, hogy az ellenzéki jelölt győzelme veszélybe sodorhatná a kerület működését. Nem maradt el „tanítványa” mögött Tarlós István főpolgármester sem, aki szerint Győri „mindenféle rendnek esküdt ellensége”. Állítása kissé meghökkentő annak tükrében, hogy Győri 2002-től idén áprilisig egy fővárosi fenntartású mamutintézmény, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeinek (BMSZKI) szakmai igazgatóhelyetteseként dolgozott, és Tarlós 2010 óta egyszer sem jelezte, hogy elégedetlen lenne vele, vagy hogy meneszteni akarná – holott a főpolgármester nem éppen szemérmes beszólásairól híres. (A Fidesz-propaganda ezek után a bejáratott lózungokhoz volt kénytelen nyúlni: Győri a „bevándorláspárti ellenzék” jelöltje, aki drog- és hajléktalantanyává változtatná a VIII. kerületet.)

A Fővárosi Közgyűlés egyik tagja szerint Győri szinte félkatonai fegyelemmel irányította az intézmény munkáját, s éppen a hajléktalanellátásban felmutatott teljesítményére alapozva állítja, hogy Győri kemény ellenfél. Nagy figyelemmel és türelemmel hallgatja végig tárgyalópartnerét, majd mérhetetlen szívóssággal hajlítja a beszélgetést addig, amíg az eredetileg kitűzött célt el nem éri. A másik fél meg csak a vita végén jön rá, hogy mindvégig egy irányított eszmecsere alanya volt. Győri szerinte alulnézetből látja, hol lehet beavatkozni a folyamatokba, és nem bőrfotelből adja ki az utasításait, mint a polgármesterséget a parlamenti Fidesz-frakció vezetésére cserélő Kocsis Máté.

Bőrfotelből egy sem akadt a pedagóguscsalád lipótvárosi otthonában, fiúgyerekből viszont négy is. „Mindig nagy feltűnést keltettünk, ha együtt felszálltunk a 6-os villamosra” – emlékezik a régi időkre Győri Péter. Az „eléggé dinamikus” családi életbe az is belefért, ha kifocizták az akvárium oldalát, telefestettek egy többméteres falat vagy éppen békát boncoltak a konyhaasztalon. A két tanári fizetés a családot erősen beosztó életmódra kényszerítette, de ez nem okozott bennük nagy hiányérzetet. Édesapja magyartanárként rendszeresen publikált pedagógiai szaklapokba, innen jöhetett az irodalom, majd később szintén az ő példája nyomán a történelem iránti vonzódás. A szociális érzékenységet viszont édesanyja hozhatta haza a Szabadsághegyi Gyerekszanatóriumból, ahol az ott lábadozó szabolcsi tbc-s cigány gyerekeket tanította.

Tripolisztól a Fővárosi Közgyűlésig

Győri Péter mégsem lett bölcsészpalánta. „Mindig szerettem a matematikát és jó is voltam benne” – magyarázza a szociológusi életúthoz képest meglepő nyitányt. Középiskolai éveit a Berzsenyi Dániel Gimnázium kiemelt matematika tagozatán kezdte, ahonnan 1972-ben nem egészen önszántából – sokkal inkább az akkori diákmozgalmak következményeként – távoznia kellett. A Fazekasban folytatta tanulmányait, de maradt a matematikánál. Onnan az akkor még Marx Károly (nevét viselő) Közgazdaság-tudományi Egyetemre jelentkezett, mivel ez volt az egyetlen felsőoktatási intézmény, ahol a matematika–történelem páros volt a két felvételi tárgy.

S ismét szerencséje volt. Éppen akkor csöppent bele az egyetemi életbe, amikor a Berend T. Iván rektor irányította képzőhelyet átjárta a reformgazdaság szelleme. Hatalmas viták kereszttüzében találta magát, „egészen remek tanárok között”. Egyikük, a nála alig öt-hat évvel idősebb Ladányi János izgalmas városszociológiai előadásai mindjárt magukkal ragadták, ezek hatására belevetette magát a terepmunkába. Ezek egyikén, az angyalföldi Tripoliszban kötött élethosszig tartó barátságot Solt Ottilia szociológussal, akivel később bekapcsolódott a Szegényeket Támogató Alap (Szeta) munkájába is. Ott ismerkedett meg aztán Demszky Gáborral is, aki amolyan „bevállalós fiatalemberként” velük együtt járta az újpesti „csövestanyákat”. 1990-ben, főpolgármesterré választása napján is Győri kísérte el Demszkyt a Keleti pályaudvaron tüntető hajléktalanokhoz. Az első önkormányzati választáson való indulásra azonban Solt Ottilia beszélte rá, mondván, kötelessége hasznosítani az addig összegyűjtött tapasztalatait, és az új Fővárosi Közgyűlésben a politikusok mellett nagy szükség van a civil szakemberekre is.

Most mintha ugyanabba a folyóba lépne: civilként, szakmai múltjára hivatkozva kérték fel, hogy induljon a Kocsis Máté országgyűlési képviselővé válása miatt megüresedő VIII. kerületi polgármesteri címért. Nem őt keresték meg először, de másnak nem volt bátorsága elfogadni a felkérést. A Jobbik kivételével, amely pénzhiányra hivatkozva nem indít senkit, mára valamennyi ellenzéki párt felsorakozott mögé, és Győri Péter ezzel esélyessé vált. Az MSZP, az LMP, a Párbeszéd, a Momentum, a Liberálisok, a Szolidaritás és a DK alkotta ellenzéki összefogás a csupasz matematika szerint több voksot hozhat, mint amennyire Kocsis alpolgármestere, Sára Botond számíthat. Április 8-án a Fidesz a listás szavazatok 38 százalékát vitte el, a Jobbik 12 százalékot, míg a többiek együtt 47 százalékot.

Győri ereje a függetlenségében rejlik. Ahogy 1990-ben, úgy most sincs szüksége efféle karriertámaszra. Első politikai felkérése idején az MTA Szociológiai Kutató Intézetében dolgozott Ferge Zsuzsa kutatócsoportjában. Elsősorban a szegénység újratermelődése, a rendszerváltozás utáni lakáspolitika, illetve a területi egyenlőtlenségek kérdései foglalkoztatták. Kutatásait publikációk hosszú sorában mutatta be. Közben 1990 és 2002 között a Fővárosi Közgyűlés szociálpolitikai és lakásügyi bizottságának elnökeként dolgozott, a nevéhez fűződik egyebek mellett a társasházak és önkormányzati épületek felújítását támogató Fővárosi Rehabilitációs Alap, a civil szervezeteket támogató Fővárosi Szolidaritási Alap, a Hálózat a Díjfizetőkért és Díjhátralékosokért Alapítvány, a közüzemi díjkompenzációs támogatás és az egységes lakásfenntartási támogatás kidolgozása, valamint a Menhely Alapítvány, az Összefogás Alapítvány útnak indítása. De a Józsefvárosban és a szomszédos városrészekben zajló városrehabilitációs projektek körül is bábáskodott.

Konfliktusmezőben

„Gazdasági vezető nem lett belőlem, de szociálpolitikai, szociológusi munkámat mindvégig erősen átjárta a közgazdászszemlélet. Nagy előny volt, hogy a gazdasági szereplőkkel egyenrangú félként tudtam tárgyalni, az eszmék mellé mindig odatettem a számokat is” – véli Győri Péter. Fiskális szemléletének köszönheti élete legnagyobb port kavart szakmai vitáját is. A Fővárosi Közgyűlés szociálpolitikai és lakásügyi bizottságának elnöke volt, amikor 1996-ban a hivatal revizori vizsgálatot kezdeményezett a túlköltekező Fővárosi Szociális Központ és Intézményeiben (FSZKI), amelyet akkor Iványi Gábor lelkész vezetett. A fegyelmi tárgyalás kínos helyzetbe hozta Demszkyt. Iványi makacs küldetéstudattal érvelt: mindenkit be kell fogadni, függetlenül attól, hogy futja-e az intézményi költségvetésből erre vagy sem. (Erről lásd: Csend, rend, fegyelmi, Magyar Narancs, 1996. augusztus 29.) Győri viszont úgy vélte, hogy „nemcsak segíteni kell tudni, hanem azt is el kell fogadni, hogy mindenkin nem lehet”. Demszky végül egy huszárvágással úgy oldotta meg a kényes ügyet, hogy átadta parlamenti képviselői mandátumát Iványi Gábornak, aki távozott az FSZKI éléről, a város pedig néhány feladatot kiszervezett az Iványi vezette Oltalom Karitatív Egyesületnek. „Mindig tisztító hatásúnak tartottam az eltérő vélemények ütköztetését. Nem keresem a konfliktust, de nem is lépek el előle, ha rám talál” – összegez most Győri, aki szerint a Fővárosi Közgyűlésben végig „konfliktusmezőben” dolgozott.

A kemény ütközések azonban megedzették. Így most egyáltalán nem fél egy kormánypárti többségű testület élére állni. „Nincsenek gőzök a fejemben, tudom, hogy kisebbségben lévő polgármesterként meddig mehetek el. Ehhez mérem a céljaimat is” – magyarázza a Magyar Narancsnak. Kampánystábjának egy tagja szerint súlyos hiba lenne, ha a győzelem után elsőként a Kocsis Máté által épített, hűbéruradalomként működő hivatalt próbálná lebontani. Ez ugyanis súlyos, nehezen nyerhető konfliktusokhoz vezetne. Győri nem is tervezi ezt, bár attól sem tart, hogy Márki-Zay Péterhez hasonló üldöztetésben lesz része. Hódmezővásárhely vezetője szerinte konfrontatívabbra vette a szerepét, ő inkább korrekciókra, hibajavításra, a megkezdett építkezés folytatására készül.

Civil tanácsadói testületet alakítana, amely segítene neki alternatív utakat találni, a kormánypárti többségű testület számára is megfontolandó előterjesztéseket kidolgozni. Másrészt „didaktikus tanáremberként” – immár 35 éve az ELTE szociálpolitikai és szociálismunkás-képzésének oktatója – úgy véli, hogy ezzel a civilek, a szakemberek is nyerhetnek, hiszen bepillantást kapnak és gyakorlatot szereznek a helyi politikacsinálásban, ami igen jól jöhet jövőre. Nem számít arra, hogy a Fidesz bedöntené a kerületet miatta, hiszen az önkormányzati választások előtt aligha állhat ez érdekükben. Nagy taktikus. Minden megnyilatkozásában hangsúlyozza, hogy „senkit nem akar lenyomni”, az építkezés folytatásáról beszél, elismeri az előző kerületvezetés érdemeit, véletlenül sem ejti ki a száján a korrupció szót és Kocsis Máté hajléktalan- és szegényellenes politikáját is azzal intézi el, hogy „szerencsétlenül nyúlt a kérdéshez”.

„A kampányban ez aligha maradhat ebben a kedélyes mederben. De Péter okos, és ami ennél fontosabb: nyomás alatt érzi igazán elemében magát” – mosolyodik el egy hajléktalanellátásban évekig vele együtt dolgozó, bár Győrivel többször is vitába bonyolódó kollégája, aki állítja, Győri menthetetlennek tűnő helyzetekben sem teszi fel a kezét, inkább fut még egy kört. Több szerepet is eljátszott már, sőt némelyeket időnként egyszerre vett fel a repertoárjába. A hajléktalanellátásban például volt olyan időszak, amikor megrendelőként, szakmai aktorként és bizottsági elnökként is szerepet játszott. A régi idők dühe is sokat szelídült, együttműködőbbé vált. Nagy teherbírásúnak tartják, aki képes nagyban gondolkodni, rendszerben látni az eseményeket, miközben a részleteket is elemzi. Méltatói szerint a helyén lévő, sikeres ember magabiztosságával tud fellépni, akinek már nem kell megmutatnia, mire képes, és nem is kell feladnia a hivatását a politikusi pálya kedvéért. S ez nagy előnyt jelenthet számára a karrierépítéssel elfoglalt politikustársaival szemben.

Várakozások

A kampány központi eleme minden valószínűség szerint a hajléktalankérdés lesz. Kocsis ugyanis éppen a közrend (vagy legalábbis a közrend illúziójának) megteremtésével vált népszerűvé a kerületben – népszerűbbé, mint a pártja. Győri ellen pedig éppen azt hozzák fel, hogy a „kerületbe hozza a hajléktalanokat”, „akikből eddig élt”. Ha valóban meg akarták volna oldani a kerületben a hajléktalankérdést, akkor engem hívtak volna – mondja erre Győri, aki a politika bűvkörébe is úgy került, hogy külsős szakemberként felkérték, közvetítsen a Blaha Lujza téren demonstráló hajléktalanok és a tanács között még 1989-ben. A Fővárosi Közgyűlés első előterjesztését is hajléktalanügyben nyújtotta be. Ráégett ez a téma. Most se térhet ki előle, de nem is akar. Csak éppen, állítása szerint, nem kisöpörni akarja a problémát, hanem megoldani szociális munkások, a rendőrség, a civilek, a pol­gár­őrök és a hivatal bevonásával. Kedélyborzoló nyilatkozatok helyett új megoldási technikákat vetne be.

Tarlós szerint nem is ért máshoz, csak a hajléktalanokhoz. Győri szerint viszont a főpolgármester könnyen felejt, hiszen ültek ők együtt is a közgyűlés padsoraiban. Így tudhatná, hogy sok egyébbel is foglalkozott: bérlakásrendszerrel, vagyonkezeléssel, társasház-felújítással, intézmény- és szervezetmene­dzseléssel.

A munkán kívül is van élete. Szűk családi levelezőlistáján 23 név szerepel. Szociális munkás feleségével 3 leányt neveltek fel Józsefvárosban, ahol ma is él. A lányok biológusként, könyvszerkesztőként és képzőművészként találták meg a hivatásukat, és négy unokával bővítették a családi létszámot. Győri fő szabadidős tevékenysége a családja. A stresszt úszással, biciklizéssel és horányi kiskertjének művelésével oldja. Mindezekre azonban vajmi kevés ideje marad, ha július 8-án győzni tud.

szerző
Szalai Anna
publikálva
2018/21. (05. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Tarlós megszüntetné
Mi lesz a BKK-val?
Borsodi riport
Egy kegyetlen gyilkosság háttere
Interjúk
Parragh László, René Jacobs, Rob Brydon
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország