Honnan rúghat ki bárkit is Simicska?

  • narancs.hu
  • 2015. február 6.

Belpol

A Magyar Nemzetet kiadó és a Lánchíd Rádiót működtető cégek tulajdonosi szerkezete alapján onnan senkit. Már ha hihetünk a cégadatoknak.

Izgatottan várjuk, hogy ki mindenkit fog kirúgni Simicska Lajos a Magyar Nemzettől, a HírTV-től, a Lánchíd Rádiótól és a Class FM-től, és hogy az új kinevezettek, D. Horváth Gábor (Magyar Nemzet), és Simicska Lajos (HírTV) megbízatása vajon jogszerűnek bizonyul-e majd.

Ennek felméréséhez célszerű áttekinteni az ezeket a sajtótermékeket kiadó cégek tulajdonviszonyait. Ezek a következőképpen festenek.

Készül a feketelista

Készül a kivásárló lista

Fotó: Németh Dániel

A Magyar Nemzetet kiadó Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft.-nek az Opten céginformációs rendszer szerint két tulajdonosa van, a Pro-Aurum Zrt. és Liszkay Gábor. Az Opten.hu százalékos arányokat nem közöl, de Liszkaynál ott a megjegyzés, hogy a „szavazati jog mértéke minősített többségű befolyást biztosít”. A HVG adatai szerint Liszkayé a cég 82 százaléka, a Pro-Aurumé 18.

Az Opten adatai szerint Liszkaynak többsége van a Lánchíd Rádió Kft.-ben is. Az Opten itt is azt írja, hogy Liszkaynak minősített többsége van; a HVG szerint 75 százalékban.

Ebből első ránézésre az következne, hogy hacsak nincs valami különleges háttér-megállapodás Liszkay Gábor és Simicska Lajos között, ami valami olyasmit tartalmazna, hogy Simicska bárkit kirúghat, akkor Simicska Lajos ettől a két médiavállalkozástól senkit nem rúghat ki. Normális viszonyok közt ugyanis a főszerkesztő, a szerkesztők és az újságírók munkáltatója a kiadó igazgatója, a kiadó igazgatójáé pedig a tulajdonosok. Esetünkben a fő tulajdonos és a kiadó igazgatója egyazon személy: Liszkay Gábor. Ő, ha mindeddig Simicska Lajos jobbkezi embere volt is, és ne használjuk most a kellemetlen mellékízű stróman szót, most már nem az. És ha Simicska és Liszkay közt nincs valaminő külön, jogilag is érvényes háttér-megállapodás, úgy Simicska Lajos senkit ki nem rúghat a Nemzettől. Ezért is fájt Simicskának a legjobban Liszkay, az évtizedes barát és harcostárs átállása.

De haladjunk tovább. A HírTv Zrt. 70 százalékos tulajdonosa a Pro-Aurum Zrt., a maradék 30 Liszkayé. Ha a Pro-Aurum Zrt-ben Simicska szava a döntő, amiről az Opten online rendszerében nem találtunk megbízható adatot, akkor Simicska a HírTV-ben már képes bárkit kirúgni. (Az Opten utolsó érvényes információja a Pro-Aurumról a 2004 augusztusáig hatályos állapotot mutatja.) Érdekesség, hogy a Pro-Aurumot Töröcskei Istvánnal is szokás összefüggésbe hozni, azzal a Töröcskeivel, aki a minap hozott össze egy szolid 30 milliárdos bankcsődöt. Egy ilyen csőd akár az ügyészség érdeklődését is felkelthetné.

A Class FM-et működtető Advenio Zrt. a HVG gyűjtése szerint 48 százalékban személyesen Simicska Lajos, 6 százalékban Nyerges Zsolt, 20 százalékban a Pro-Aurum tulajdonában áll. Áttételesen a cég tulajdonsai közé tartozhat Liszkay Gábor is, de nem meghatározó részben.

Simicska Lajos érdekkörébe tartozónak mondhatjuk a Heti Válasz hetilapot is. A Heti Választ kiadó Heti Válasz Kft.-t ugyanis 88 százalékig birtokolja az Infocenter.hu Zrt, míg viszont az Infocenter.hu Zrt. részvényeinek 96 százaléka az Opten szerint Nyerges Zsolté. A szolnoki illetőségű ügyvédet a nyilvánosság Simicska Lajos jobbkezeként tartja számon, és itt se használjuk azt a csúnya szót (stróman).

Mindebből az alábbi következtetéseket szűrhetjük le.

1. A Magyar Nemzet és a Lánchíd rádió tulajdonosi struktúrája azt sejteti, hogy Simicskának lehetetlen megtartania a lapot és a csatornát. A vezető munkatársak felmondása csak a két orgánum simicskátlanítására tett első lépésnek tűnik.

2. A Hír TV-t és a Class FM-et viszont aligha lehet kicsavarni Simicska kezéből. Hacsak a Pro-Aurummal, vagy titokzatos tulajdonosaival nem történik valami olyasmi, amibe belegondolni is hátborzongató.

3. Most senki nem lenne szívesen Nyerges Zsolt helyében.

 

Update: azóta sikerült megkérdeznünk Simicska Lajost, mi a helyzet. Interjúnkat lásd itt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.