Így készül: putyinista propaganda a fideszes médiában

  • B. Simon Krisztián
  • 2016. szeptember 28.

Belpol

A 888 és a Magyar Idők lapszemle címszó alatt hazugságokat közöl. Megmutatjuk, hogyan született az újabb álhír, és megszólaltatjuk a megrágalmazott német főszerkesztőt.

„Igen, mi is hazugsajtó voltunk” – adta Giovanni di Lorenzónak, a Die Zeit főszerkesztőjének szájába múlt héten az állami hirdetésekkel megpakolt 888.hu és a mértékadó kormánypárti napilap, a Magyar Idők. A híresen baloldali hamburgi hetilap főszerkesztőjét állítólag Angela Merkel pártájának gyenge berlini választási eredménye késztette arra, hogy önkritikát gyakoroljon, és leleplezze a német média alapvető romlottságát. Az információ forrása pedig a lipcsei székhelyű, szélsőjobbos Compact magazin.

Félelemkultúra!

Ezen a ponton érdemes lehet idézni a lapszemléből (amely mindkét magyar propagandaorgánumban azonos szöveggel jelent meg), hogy annak kifinomult stílusa és nyelvi leleményei is átjöjjenek az olvasónak:

A Die Zeit hetilap főszerkesztője Merkelnek a berlini választásokat követő beszéde után bevallotta: „Igen, mi is hazugsajtó voltunk” – idézi a lipcsei jobboldali hetilap Giovanni di Lorenzót. Előtte vázolja, milyen is a hetilap. „A Die Zeit az utóbbi éveknek nem csak a legrosszabb propagandistája… az establishment leghatalmasabb inkvizíciós portáljai egyike, amely jelentősen hozzájárult az újnémet hecc-, besúgó- és félelemkultúra kialakításához”. A lap a német sajtó gyomorforgató „Merkel Mutti” előtti térden csúszását „Oidipusz-komplexusosnak” is nevezi, és hozzáteszi, most már nagyon ideje, hogy a fősodratú sajtó megszabaduljon a joggal ráragasztott hazugsajtó jelzőtől. „A Merkel-diktatúra volt cinkosaként azt nyilatkozta a Cicero magazinnak, hogy a 2015-ös tömeges migráció idején inspirált bennünket az előttünk álló, megoldandó feladat.”

Giovanni Di Lorenzo

Giovanni di Lorenzo

Fotó: wikipedia

A kusza szöveg lényege, hogy a Die Zeit főszerkesztője bevallotta, ő és más újságírók is vakon elhittek mindent, amit Merkel mondott a menekülttémában, nem elemezték a történteket, nem néztek a dolgok mögé, csupán a kormány szócsöveként funkcionáltak – így joggal viselhetik a szélsőjobbos PEGIDA-tüntetéseken rájuk ragasztott „hazugsajtó” elnevezést. A Magyar Idők hozzáfűzi, hogy állítólag több német újságíró is elmondta már korábban, hogy fentről leszóltak nekik tavaly szeptemberben, hogy a menekültekről csak jót írhatnak, vagy semmit. (Mindez pedig egybecseng Udo Ulfkotte nagy sikerű összeesküvés-elméletével, amely szerint a német újságírók elveszíthetik az állásukat, hogyha nem a fentről diktált kormányzati, titkosszolgálati vagy ipari propaganda jegyében írják meg a cikkeiket.)

„A világ legigényesebb médiumai”

A kijelentésekről megkérdeztük Giovanni di Lorenzót, a Zeit főszerkesztőjét is, aki elmondta, valóban létezik az a Cicero magazinban megjelent cikk, amelyre a Compact hivatkozik (és amely még augusztus végén, jóval a berlini választás előtt jelent meg nyomtatásban), de amit a 888 és a Magyar Idők állít, az a tények eltorzítása. „Valóban önkritikát gyakoroltam a cikkben, de soha nem mondtam azt, hogy hazugsajtó lennénk. Ez a tények teljes elferdítése. Én azt írtam, hogy sok német újságíró a menekültválság elején túlságosan is résztvevője lett a történteknek. Ezt kritizáltam – és senkit nem hagytam ki, még az én lapomat, a Die Zeitot sem. Ez nem változtat azon, hogy továbbra is azt gondolom, hogy a német lapok a világ legigényesebb médiumai közé tartoznak, csupán arra hívtam fel a figyelmet, hogy ebben a konkrét esetben nem sikerült eléggé tartaniuk a távolságot” – mondta a Narancsnak Di Lorenzo. A Zeit főszerkesztője azt is gondolja, hogy az a lelkesedés, amit a médiában dolgozók éreztek és ami a cikkeken is átjött, figyelmen kívül hagyta a társadalom félelmeit. Ezzel a figyelmetlenséggel pedig ok nélkül támadási felületet hagytak a populistáknak. Ez az oka annak, véli Di Lorenzo, hogy tavaly év végére a német lakosság politikába és a médiába vetett bizalma történelmi mélypontra került, és ezért érezte szükségesnek, hogy kritikusan elemezze a sajtó tavalyi munkáját.

De ez távolról sem azt jelenti, hogy Di Lorenzo azt mondaná, amit a magyar kormányzati szócsövek szajkóznak. A német lapok nem reflektálatlan Merkel-propagandát tolnak, és az újságírókat sem kényszerítik arra, hogy olyan véleményeket fogalmazzanak meg, amivel nem értenek egyet. „Szerintem az újságírói munkát tekintve a legtöbb cikk önmagában teljesen rendben volt, a probléma inkább az összképpel és a hangsúlyokkal volt” – mondja még Di Lorenzo, és hozzáteszi: „Alapvetően egy demokráciában az újságírók nem fogadnak el politikusoktól utasításokat. Ha megteszik, akkor már nem nevezhetjük szabadnak a sajtót.”

Csak tiszta forrásból

Ez az eset újabb példája annak a jelenségnek, hogy nem csak rejtélyes zugportálok végeznek az orosz információs hadviseléshez hasonló tevékenységet, hanem a mainstream fideszes média is terjeszti ezeket a gondosan fabrikált és kampányszerűen terjesztett álhíreket és rágalmakat (erről a Political Capital adott közre elemzést).

Életkép a 888.hu címlapjáról

Életkép a 888.hu címlapjáról

 

Egy este három hír a Breitbartról a Magyar Időkben

Egy este három hír a Breitbartról a Magyar Időkben

 

A 888 és a Magyar Idők közvetlen forrása jelen esetben a Compact című lipcsei szélsőjobboldali magazin online kiadása volt (a német nyelvű cikkből viszont már eltávolították a hamis idézeteket, miután a Zeit ügyvédje megkereste a szerkesztőséget), ahol rendszeresen jelennek meg összeesküvés-elméletek és Putyin-barát propagandaanyagok. A lap munkatársai már egy ideje dühösek a Zeitra, hiszen a hamburgi lap lehozott egy írást a Compact működéséről, amely korántsem festett hízelgő képet róla, és úgy érezhették, most visszavághatnak.

A Zeit írása szerint a Compact „az elégedetlenek lapja”, amelyet egyszerre szeret olvasni a szélsőjobb és a Putyin-barát szélsőbal. Jürgen Elsässer alapította, hogy kedvére szidhassa benne Merkelt, a német sajtót, az eurót, az Európai Uniót és a menekülteket, vagy épp fényezhesse Vlagyimir Putyint, és megoszthassa a szeptember 11-i terrortámadásokról szóló alternatív elméleteit. Elsässer még a Zöldek tagjaként kezdte a nyolcvanas években, majd váltott a kommunistákhoz, később az antifasiszták „antinémet” szárnyának egyik alapítója lett – akkoriban még a nemzeti büszkeséget tartotta minden rossz forrásának, és az antiszemitizmus elleni harcra szólított, ma ezzel szemben a New York-i és jeruzsálemi központú pénzügyi szervezetek kártékony hatásairól elmélkedik.

Harcostársai úgy emlékeznek rá, mint aki mindenáron egy tömegmozgalmat akart indítani, és lehetőleg olyan véleményt akart megfogalmazni, ami szembemegy a mainstreammel. Az ügy, amiért harcolt, vagy a téma, amiről írt, sose volt neki igazán fontos, csak az, hogy megosztó legyen, hiszen így kaphatta a legtöbb figyelmet – meséli egy kollégája. Elsässer hosszú karrierje során megfordult szinte minden radikálisabb baloldali lap szerkesztőségében, de hosszabb ideig egyik helyen se bírták elviselni a kollégái, így intellektuális fejlődésének egy bizonyos pontján úgy döntött, elindítja saját szélsőjobboldali lapját. Ez lett a Compact.

A magazin 80 ezer példányban jelenik meg, és szinte minden nagyobb újságosstandon kapható. Ezenkívül a lap vezetősége befektetett abba is, hogy a forgalmazók havonta ötezer példányt ingyenes olvasópróbaként eljuttathassanak más lapok előfizetőinek, így szépen lassan kikerült a fogorvosi rendelőkbe, fodrászatokba vagy kávézókba is – sokszor anélkül, hogy az üzemeltetők tudtak volna róla. A lapban alig vannak reklámok, és évek óta veszteségesen működik – ám meg nem nevezett kisbefektetőktől kapott százezer eurót, hogy a lyukakat betömhesse. Bár a Spiegel az egyik legfőbb Putyin-párti német propagandistának tartja a Brüsszelt a 21. század Moszkvájának kikiáltó Elsässert, a Zeit munkatársai nem találtak semmi olyan jelet, ami arra utalna, hogy a pénz Oroszországból érkezik. Valószínűleg a németországi PEGIDA mozgalom és az AfD (Alternatíva Németországért) párt rajongói köréből érkeznek a hozzájárulások (bár a neonáci NPD – Német Nemzeti Demokrata Párt – szimpatizánsai is szívesen olvassák). Ezenkívül a Compact, ahol lehet, spórol, egy lipcsei lakás a szerkesztőség, a lapot Lengyelországban nyomtatják, az újságírók száma pedig kicsi. Túl sok alkalmazottra amúgy sincsen szükségük, hiszen egyetlen feladatuk az AfD fényezése, a konteók gyártása és a putyini propaganda terjesztése.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.