A jogállamiság magyarországi helyzetéről beterjesztett két határozati javaslat közül a keményebbet fogadta el mai ülésén az Európai Parlament. A szocialista, liberális, zöld és radikális baloldali EP-frakciók közös javaslata az úgynevezett „hetes cikk szerinti eljárás” formális megindítására kéri az EP állampolgársági, jogi, bel- és igazságügyi bizottságát.
A hetes cikk szerinti eljárást uniós zsargonban „nukleáris opciónak” is nevezik, mert akár azzal is végződhet, hogy az érintett tagállam elveszíti szavazati jogát az EU miniszteri Tanácsában. Az eljárást emiatt még soha nem alkalmazták, Lengyelországgal szemben is csupán a hetes cikk előszobájának tekinthető „jogállamisági mechanizmust” indította be az Európai Bizottság.
A másik, végül leszavazott határozati javaslatot a Fidesz pártcsaládja, az Európai Néppárt (EPP) nyújtotta be. Ez is elítélte volna a lex CEU-t és a készülő civiltörvényt, de a hetes cikk nem szerepelt benne. A durvább javaslatot benyújtó négy frakciónak összesen 361 helye van az EP-ben, ám a végszavazásnál 393 szavazatot kaptak, és volt 64 tartózkodás is. Ez alapján biztosnak mondható, hogy az EPP 216 képviselőjének egy része is Orbán ellen szavazott, vagy legalábbis vonakodott megvédeni frakciótársát.
A határozat a hetes cikk szerinti eljárás belengetésén túl felszólítja a magyar kormányt, hogy vonja vissza a menedékkérők fogva tartásával kapcsolatos jogszabályt, ne fogadja el a civileket megbélyegző törvényt, és állapodjon meg az érintettekkel a CEU további budapesti működéséről. Az EP szerint továbbá az Európai Bizottságnak szigorúbban kellene monitoroznia az uniós pénzek magyarországi felhasználását.
Ha a bel- és igazságügyi bizottság javaslata nyomán az EP valóban megindítja a hetes cikk szerinti eljárást, az elvben nem csupán a szavazati jog megvonásához vezethet. Az uniós alapszerződés úgy fogalmaz, hogy szankcióként „a szerződésekből eredő egyes jogok gyakorlásának felfüggesztése” jöhet szóba. Korábban Frank Engel néppárti képviselő úgy fogalmazott, hogy ő az uniós pénzek visszatartását választaná.
A szankciókig azonban hosszú az út. Az EP eljárást megindító döntése után a tagállamok képviselőit tömörítő Tanács négyötödös többséggel állapíthatja meg, hogy az uniós alapértékek megsértésének „valós veszélye” valóban fennáll Magyarországon. A Tanács szintén négyötödös többséggel, az EP egyetértésével ajánlásokat is megfogalmazhat a helyzet megoldására.
Amennyiben a magyar kormány nem fogadja meg az ajánlásokat, a tagállamok legalább egyharmada vagy az Európai Bizottság arra kérheti a Tanácsot, hogy állapítsa meg az alapértékek tényleges (komoly és tartós) megsértését. Itt viszont a Tanácsnak egyhangúlag kell döntenie. Az érintett tagállam – azaz Magyarország – nyilván nem szavazhat, de például az Orbán szoros szövetségesének számító lengyel kormány meg tudná akadályozni a folyamat továbbvitelét.
Ha ez mégsem történne meg, a Tanács minősített többséggel dönthetne arról, hogy a lehetséges szankciók közül melyiket alkalmazza Orbánékkal szemben.
