A Schmitt Pál kisdoktorijáról készült tényfeltáró jelentésben a felelősségre vonás az intézményt illeti: az egyetem „szakmai hibát vétett, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, s így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak”.
Feltűnően kerüli a jelentés a plágium kifejezést, amely formai hibák ellenére, de elfogadhatónak tartja az államfő 1992-ben készült munkáját. A két hónapon át készült háromoldalas munka a legfőbb szabálytalanságként „a dolgozatra általában jellemző szakszerűtlen forrásmegjelölés”-t rója fel, továbbá szintén „eljárási hibára utal, hogy az értekezés végén felsorolt irodalmi hivatkozások nem a szabályos bibliográfiai elvárásnak megfelelően szerepelnek”.
Ugyanakkor a Tóth Miklós, Fluck Ákos, Gombocz János, Kovács Etele, Rácz Károly által készített munka tulajdonképpen elismeri a plagizálás tényét: „A Tényfeltáró Bizottság vizsgálata alapján megerősítést nyert, hogy a dolgozat szerzője a kisdoktori értékezés szövegében sehol nem használta a forrásmunkára történő közvetlen utalást. Nem használt a szövegben idézőjelet, szövegközi szerzői név megadását, lábjegyzetet, vagy végjegyzetet.” Ebből azonban nem vonják le azt a következtetést, hogy Schmitt Pál szellemi munka eltulajdonításával vádolható, mindössze annyit fűznek hozzá: „ez egyébként azért is zavaró, mert az értekezés végén feltüntetett irodalomjegyzék forrásmunkaként történő felhasználásának beazonosítása nehéz.”
(A bizottság tagjairól szóló írásunkat lásd itt.)
Az öttagú bizottság végső következtetésképpen levonja, hogy a „doktori eljárás – a fent részletezett eljárási hiányosságokkal ugyan, de – formailag megfelelt az akkor még önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának”.
(A címlapon szereplő Schmitt-fotó tegnap készült Dél-Koreában az elnökről.)
