Többet szerepelt július második felében a Fidesz a két nagy kereskedelmi csatorna, az RTL Klub és a TV2 esti hírműsoraiban, mint az MTV Híradójában - állapítja meg a Republikon Intézet augusztus elején publikált elemzése. Ez a tény csak a laikusok számára meglepő: a gazdasági környezet, a médiatörvény és a személyi viszonyok magyarázatot adnak a jelenségre.
A TV2-t üzemeltető MTM-SBS Televízió Zrt. tavaly már 2,2 milliárd forintos veszteséget produkált 19 milliárdos árbevétel mellett (noha 2009-et még 654 milliós nyereséggel zárta). A gazdasági kiszolgáltatottság sok mindenre rábír egy médiumot, főleg ha a vezérigazgatóját Simon Zsoltnak hívják. Simon tavaly októberben került a MEC Hungary médiaügynökség (egykori ismertebb nevén mediaedge:cia) éléről a csatornához. A korábban a baloldallal rokonszenvező Simon Fidesz-szimpatizáns: a felesége, Enner Patrícia által működtetett, de közösen tulajdonolt könyvesboltjuk a lakhelyükön, Budakeszin hivatalos kopogtatócédula-gyűjtő helye volt a pártnak az országgyűlési és az önkormányzati választásoknál is, és Ennert az önkormányzat közművelődési és jogi bizottságának külső bizottsági tagjává választották.
Sorstárs konkurensek
A hirdetési piacon lakmuszpapírként működő Szerencsejáték Zrt. (amelynek hirdetései egyrészt kijelölik a kormányzat által preferált médiumokat, másrészt pedig "biztos, ami biztos" alapon mintegy követésre szólítják fel a magánvállalatokat is a reklámfelületek keresésében) az idén nem költ többet a TV2-nél, mint az RTL Klubnál, noha tavaly még más volt a helyzet. 2010-ben a Kantar Media listaáras számításai szerint a Szerencsejáték Zrt. 674 millióért hirdetett a TV2-ben és 351 millióért az RTL Klubban, az idei év első öt hónapjában a Simon irányította csatorna csak 328 milliót kapott az állami nagyvállalattól, szemben az RTL által zsebre tett 362 millióval. (A Szerencsejáték Zrt.-hez hasonlóan a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség is jobban értékelte tavaly a TV2-t, mint az RTL-t, de ez a cég az idén májusig nem hirdetett egyik csatornánál sem.) Hogy az állami cégek reklámbüdzséibe a Simicska-érdekkör erősen beavatkozik, arról már a nyomtatott sajtót jellemző jobboldali médianyomulást bemutató cikkünkben írtunk (lásd: Nyomasztó mezőnyfölény, Magyar Narancs, 2011. augusztus 4.); médiaipari beszélgetőtársaink úgy látják - s a fenti számok erre engednek következtetni -, hogy Simont nem különösebben támogatják "odafentről", hiszen anélkül is oda húz, ahova kell.
A TV2 dolgozói körében olyan a hangulat, amit a közmédiumoknál többször is leírtunk: működik az öncenzúra és a félelem. A különbség annyi, hogy mindezt gazdasági kényszer is tetézi: nemcsak a politikai okokból való eltávolítástól, hanem a csődtől is félnek a munkatársak. Tavaly tavasszal röppent föl, hogy az Infocenter.hu megvenné a TV2-t, ám a tévé tulajdonosa, a ProSiebenSat1-csoport egyben kívánja értékesíteni a közép-európai csatornáit. Az Infocenter.hu Fellegi Tamás érdekeltsége volt. Fellegi miniszteri kinevezésekor szállt ki Nyerges Zsolt és Stumpf István javára - alkotmánybíróvá választásakor aztán Stumpf is kiszállt. (A cég tulajdonos a Heti Válaszban, a Class FM és a Lánchíd rádiókban.) Azóta pletykáltak már orosz vevőjelöltekről, de arról is, hogy Berlusconi veszi meg a tévécsatornát. Beszédes volt, hogy az idén januárban a TV2 leigazolta a Hír Tv-s Pindroch Ferencet hírpolitikai tanácsadónak. Pindroch emellett főszerkesztője és ügyvezetője az V. kerületi önkormányzat kábeltévé-csatornájának, a City TV-nek. Pindroch és Rákay Philip közös cége volt az a Contact Media Hungary, amelyről a választások előtt cikkezett a sajtó: jó néhány fideszes önkormányzattól kaptak kommunikációs megrendelést. Pindroch és Rákay idén januárban adtak túl tulajdonrészükön, helyükre Pindroch Szilárd nevű testvére szállt be. (A harmadik Pindroch fiú, Tamás, a Magyar Hírlap főmunkatársaként az Echo TV politikai kibeszélőshowjának a műsorvezetője.) Egy volt TV2-s forrásunk szerint Pindroch és Simon személye önmagában is elég ahhoz, hogy a TV2-s kollégáknál működjék az öncenzúra.
Nem véletlen, hogy az RTL Klub híradása kevésbé kormányközeli, mint a TV2-é - de az sem, hogy a fent idézett médiaelemzés mégsem az elfogulatlanság példájaként említette a csatornát. Az M-RTL Zrt. nyeresége tavaly 3,1 milliárd forint volt (29,1 milliárd forintos bevétel mellett). A cég 31 százalékának tulajdonosa volt néhány héttel ezelőttig a médiaipar egyik legbefolyásosabb figurája, az egyik legtehetősebb magyar vállalkozó, a róla elnevezett óvszerekkel befutott Rákosi Tamás az IKO Média Holdingon keresztül. Tavaly tavasszal az Infocenter.hu majdnem megvette Rákosi részesedését, ám az üzlet ismeretlen okok miatt meghiúsult; az igazgatóságba viszont bekerült Simicska üzlettársa, Nyerges Zsolt. Nemrég azonban mégis eladta a részesedését Rákosi (az IKO tematikus csatornáival együtt) az RTL Klub többségi tulajdonosának, az RTL Groupnak. Andreas Rudas, a nemzetközi cég alelnöke az Origónak úgy nyilatkozott, hogy számukra a lényeg a tematikus csatornák megvétele volt. A kizárólag a gazdasági mutatókat szem előtt tartó, politikailag megvesztegethetetlen ember hírében álló Rákosi továbbra is az igazgatóság tagja, s nem kizárt, hogy az IKO jelentős műsorbeszállító marad.
Épül, szépül
"Nagyon fontos, hogy objektívek maradjunk a médiatörvény ügyében is, mindig ezt mondom, ha külföldön erről kérdeznek. Ugyanez történik Nyugat-Európában, mint Magyarországon, de az utóbbit óriási felháborodás övezi. Nem lenne szabad különbséget tenni az országok között." Ezekkel a mondatokkal védte Rudas az interjúban a védhetetlen magyar médiatörvényt, minden bizonnyal nem tudatlanságból, hanem taktikai megfontolásból. (A médiatörvényről többek között lásd: Marad Strasbourg, Magyar Narancs, 2010. december 2.)
A gumidefiníciókat, ám durva jogi szankciókat tartalmazó törvény is önmérsékletre buzdítja a médiumok jó részét. Pesszimista forgatókönyv szerint elképzelhető, hogy magas bírságokkal majd kivéreztetik a televíziós csatornákat, hogy aztán a Fidesz-közeli mágnások olcsón felvásárolják őket.
Mások, például Haraszti Miklós szerint is birodalomépítés az értelme a kereskedelmi csatornákat sújtó feltűnő büntetéssorozatoknak, amelyeket az RTL-es Rudas a nyilatkozatában elviselhetőnek nevez. De az EBESZ volt sajtószabadság-felelőse ezeket a büntetéseket összekapcsolja a médiatörvény váratlan húzásával, azzal, hogy nálunk három évvel kitolta az egész Európában 2012-ben esedékes digitális átállást. Az ok szerinte az, hogy 2012-ben lejár a kereskedelmi csatornák frekvenciaengedélye. A cél pedig az, hogy az akkor még analóg csatornákat kényszerítsék "megfelelő" szerkesztők és tulajdonosok elfogadására, és aztán majd egy komplett tv-birodalmat digitalizáljanak. Haraszti az új médiatörvény 55. paragrafusában találja meg az elásott kutyát: eszerint csak az a cég pályázhat médiaszolgáltatásra, amelyet az előző 5 évben a hatóság nem figyelmeztetett "súlyosnak" ítélt ügyben, mi több, kizárható a pályázásból a megrótt cégben befolyással bíró tulajdonos és az a cég is, amelyben az ilyen pályázó bír befolyással. Ráadásul a médiatörvény nyári, "kúszó" módosítása visszamenőleges hatállyal kiterjesztette a kizárás lehetőségét - az elmúlt tíz évben az ORTT által kiosztott figyelmeztetések is beleszámítanak a mérlegelésbe. A Fidesz-közeli befektetőkkel "együttműködésben" a médiahatóságnak nem lesz nehéz dolga elérni, hogy az oligarchák strómanjai egy televízió- vagy rádiócsatornának azt mondják: amennyiben nem enged be baráti szerkesztőket és más tulajdonost (is), úgy érvényesítik az 55. paragrafust, vagyis az aktuális szerződés lejárta a frekvencia átruházását, a csatorna halálát jelenti. "Ezzel lesz teljes a médiabirodalom" - véli Haraszti.
S hogy Haraszti víziója nem teljesen negatív utópia, azt jól bizonyítja a nyíltan balos Klubrádió esete. Az Arató András vezette rádió frekvenciájára olyan pályázatot írt ki az NMHH, amely a Klubrádió jelenlegi műsorszerkezetével nem nyerhető meg. Nagyobb részt zenét kéne sugároznia a rádiónak, de beszélgetni is zömmel helyi ügyekről lehetne a kiírás szerint, mindezért viszont az eddiginél jóval nagyobb sugárzási díjat akar beszedni a médiahatóság. Ráadásul a most kikalkulált 53 millió csak induló összeg, licit következtében még több is lehet, miközben pl. a Lánchíd rádió - közösségi rádiónak definiálva - egy fillért sem fizet. (Részletesen lásd: Műsorváltozás, Magyar Narancs, 2011. június 23.) Arató szerint elképzelhető, hogy meghagyják a rádiót (most újra és újra meghosszabbított ideiglenes műsor-szolgáltatási engedéllyel működik), hogy bizonyíthassák Európának a magyarországi médiapluralizmus meglétét. Haraszti az orosz Ekho Moszkvi rádiót hozza fel példának, amely a Klubrádióhoz hasonlatosan az egyetlen független hang az éterben, de Putyin érintetlenül hagyta, főleg külpolitikai okosságból. Az Orbán-kormány hatalmas nemzetközi kokit oszt ki magának, figyelmeztet Haraszti, ha rosszul dönt a "meghagyni magnak" vagy "írmagját is kiirtani" dilemmában. A fejlemények viszont nem túl biztatóak: az adó ajkai körzetének frekvenciájára külön pályázatot írt ki a hatóság, kiragadva a Klubrádió másik négy Balaton-felvidéki rádiójának rendszeréből. Az pedig súlyos gazdasági károkat okoz, hogy a jelenlegi létbizonytalanságban igen nehéz hirdetőket behozni, mert ők nem rövid időtartamra foglalják le a médiaköltéseiket.
A rádiók közül a Szerencsejáték Zrt. idén négy adót tüntetett ki bizalmával. Különösen a Class FM-et; az Infocenter.hu tulajdonolta adónál májusig 283 millióért vett hirdetést a cég, míg a Magyar Rádiót 28 millió, az Econet.hu tulajdonában lévő NeoFM-et 16, a Juventust 9 milliós reklámkiadásra méltatta. E számok nyilvánvalóan nincsenek arányban a hallgatottsággal.
Építők
Új helyzetben vannak a médiatörvény életbelépése óta az internetes tartalomszolgáltatók, hiszen eddig a törvény rájuk nem vonatkozott. Hamar ki is ugrott a nyúl a bokorból: Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár (őt már előző cikkünkben is kénytelenek voltunk kevéssé jó színben feltüntetni) kezdeményezésére Bodonovich Jenő médiabiztos vizsgálatot indított a Népszava ellen, mert internetes kiadásában a kommentekben (!) valaki pojácának nevezte Schmitt Pált, és kegyeletsértő megjegyzést fűztek Mádl Ferenc halálhíréhez is - bár ez utóbbit a szerkesztők nem találták. Koltay András, a Médiatanács tagja, majd a médiahatóság szóvivője ugyan hamar közölték, hogy a kommentekre nem vonatkozik a törvény (azért megkérdeznénk, hogy milyen törvény, mert olyanról nem tudunk, amelyik szerint egy közszereplőt ne lehetne pojácának nevezni), de az incidens, melyben eleddig elmarasztalás nem született, arra jó volt, hogy bizonytalanságot szüljön. Az Index.hu-n egy rövid időre meg is szűnt a cikkek kommentálhatósága. Ezzel együtt az internetes sajtó egészére igaz, hogy ott a legkevésbé jellemző az öncenzúra, vagy az, hogy a kormány, illetve a Fideszhez köthető üzleti körök direkt be akarnának avatkozni.
A 160-170 milliárd forintos magyarországi reklámpiac jó részét médiaügynökségek osztják szét a hirdetők között. Általában minden kormánynak megvan a maga bejáratott ügynökségi köre, amely az állami cégek médiavásárlásait intézi. A kormányváltás óta ügynökségi forrásaink szerint a két legjelentősebb beszállító az Inter Media Group (IMG) Kft. és a Bell and Partners Kft. Az IMG nyerte többek között a népszámlálás médiakommunikációs feladatait 177 millió forint értékben, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) EU-elnökséghez kötődő feladatait 272 millió forintért (két más ügynökség ugyanezen feladatokra egyenként 88 milliót kap). Ügyfelei közé tartozik tavaly óta a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., a Magyar Turizmus Zrt. és az FHB is. A Bell and Partners 600 milliós tendert nyert a KIM-től, bruttó 550 milliósat a Hungarofesttől, de ügyfele a Pilisi Parkerdőgazdaság is.
Az IMG két tulajdonosa Somogyi Miklós ügyvezető és az első Orbán-kormány idején a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) elnök-vezérigazgatójaként dolgozó Patonai Péter. Patonainak érdekeltsége van az A38 hajó honlapját üzemeltető Zászlóshajó Kft.-ben is. Somogyi érdekeltségi körébe tartozik tavaly június óta az Adverter Médiaoptimalizáló Kft., amely korábban az Index.hu-t kiadó Közép-európai Média és Kiadó Zrt.-é volt, de ő az ügyvezetője a Mediacontact Közterület Kft.-nek, amelynek egy nagy-britanniai és egy luxemburgi cég a tulajdonosa. A Bell and Partners Kft. tulajdonosa Viszkei András, miután márciusban testvére, Márton kiszállt a cégből. És ezzel jócskán a közterületi reklámok piacára, valamint Simicska és Nyerges területére eveztünk, mivel a Viszkei testvérek tulajdonosai voltak egy másik közterületi reklámcégnek, az Europublicity Kft.-nek. Ezt ma már a svájci Media und Marketing Group AG tulajdonolja, amely cégről azt kell tudni, hogy az ügyvezetője Walter Hediger, a címe pedig Zollikon, Alte Landstrasse 40. Ez azért érdekes, mert - mint azt az elmúlt hetekben több médium megírta - Hediger az ügyvezetője Simicska és Nyerges közös cégének, az ugyanerre a címre bejegyzett Basis Invest AG-nak. (Az adott címre van bejelentve annak a cégnek az anyavállalata is, amely a vörösiszap-katasztrófa utáni mentesítés 30 milliárd forintos, pályázat nélküli értékesítéséből részesedett. Hediger és a zollikoni cím fémjelezte 2009-2010-ben az E-OS hazai energiacég anyacégét. Az E-OS azóta a Simicska-közelinek mondott Közgépé.) Az Europublicityn kívül a korábban Europlakát néven futó Publimont Kft.-ben is volt tulajdonrésze svájci cégnek. A Publimont AG-t váltotta a tulajdonosok körében a Pro Aurum Zrt. és a vele azonos budapesti címre bejegyzett Neo-Met Kft. A Magyar Nemzetben és a Hír Tv-ben tulajdonosi jogokkal rendelkező Pro Aurum vezetője Töröcskei István. A cégnek tavaly 2 milliárdos nyeresége volt. A Neo-Met tulajdonosai Simicska Lajos és felesége, a cég adózott árbevétele tavaly 1,6 milliárd forint volt. Az idén júniusban Nyerges Zsolt "saját jogon" is tulajdont szerzett a Publimontban. Megemlítendő az A Plakat (korábbi nevén: Avenir) Kft., amelynek tulajdonosi köre és annak változása kísérteties hasonlóságot mutat a Publimont Kft.-ével (nyilván véletlen: egyazon címre vannak bejelentve). Az, hogy adózási szempontból kedvező országban több cégnek ugyanaz a címe és az ügyvezetője, szakértők szerint offshore indíttatásra utal, bármit jelentsen is ez a jogilag nehezen megfogható fogalom.
Előző cikkünkben már megírtuk, hogy Simicska Lajos a Mahiron keresztül egyik tulajdonosa a Mahir Cityposter Kft.-nek (még mindig a közterületi reklámoknál vagyunk), amelynek másik tulajdonosa az a Fonyó Károly, aki júniusban megvette a Metropol című ingyenes napilapot, és aki a szintén közterületi reklámokat forgalmazó EuroAWK-nak is tulajdonosa. Azt is megírtuk Fonyóról, hogy a médiabirodalomban állítólag ő tervezi az állami cégek reklámköltéseit. Nem kellett sokat várnunk: a Művészetek Palotája máris kiírt egy körülbelül 15 milliós médiavásárlási tendert, és a Kreatív Online szerint a kiírásnak egyedül a Metropol felel meg.
A Szerencsejáték Zrt. tavaly az 545 milliós közterületi reklámköltéseinek legnagyobb szeletét, 264 millliót a Publimontnak adta. Az idén (májusig) már csak a Publimont kapott - 390 milliót. A Turizmus Zrt. vásárlásai jól mutatják, hogy nem mindig a célközönség leghatékonyabb megtalálása a szempont: idén az első öt hónapban a 438 milliós teljes költésből 290 millió a közterületi reklámokra jutott, hanyagolva a napilapokat (43 millió), az internetet (16 millió), a rádiókat (12 millió), és teljesen lényegtelen médiumnak tartva a televíziókat, mert azoknál egy fillérért sem hirdetett. Pedig az MRSZ becslése szerint még mindig a televízióra költenek legtöbbet a hirdetők (tavaly majdnem 70 milliárd forintot juttattak tv-csatornáknak). Ha az állami cégek hirdetési útját követik a magánvállalatok (de ha nem, akkor is), néhány év múlva tényleg olcsón lehet majd a tv-csatornákat megvenni, s hogy kik fogják megkaparintani, az már most sejthető.
