Jön a norvég–magyar visszavágó a civil pénzekért

Belpol

Lázár János szerint a kormánynak vétójoga lesz a Norvég Civil Alap felett, a norvégok erről hallani sem akarnak. 6,5 milliárd forint a tét.

A civil szervezetek vezetőinek vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége vagy a külföldi pénzből is gazdálkodó NGO-k megbélyegzése talán hatásos fegyver lehet a kritikus hangok hiteltelenítésére. De a kormánynak ennél erősebb eszköze is van: épp most tárgyalnak Norvégiával 6,5 milliárdnyi támogatási forrás sorsáról. Ha minden az eddigiek szerint alakul, az összeg jelentős része kormánykritikus szervezetekhez kerülhet. Orbánék pontosan ezt szeretnék megakadályozni.

Ellentmondanak

Lázár János kancelláriaminisztert még januárban kérdezte a 168 óra a Norvég Civil Alap körüli 2014–2015-ös vitákról. A miniszter szerint Norvégia azóta hozzájárult, „hogy más játékszabályok szerint működjön a pénz elosztása”, elfogadták a magyar kormány álláspontját, és itthoni jóváhagyás nélkül nem jelölnek ki lebonyolítót a civil pénzek kezelésére.

Rákérdeztünk a Miniszterelnökségen, pontosan hogy kell érteni Lázár szavait. A sajtóosztályon megerősítették, hogy a magyar kormánynak vétójoga lesz a civil alap következő lebonyolítójának kiválasztásakor. A civil alap előző (2009–2014-es) ciklusát az Ökotárs Alapítvány vezette konzorcium menedzselte. A kormány vitatta a kiválasztásuk és a pénzosztás szabályosságát, valóságos hadjáratot indított ellenük, de egy Kehi-jelentés és a tömeges feljelentések ellenére a gyanú végül nem igazolódott.

A 2014–2021-es ciklus tárgyalásaival kapcsolatban megkerestük a norvég kormányt is. Frank Bakke-Jensen uniós ügyekért felelős miniszter szóvivője Lázárnak ellentmondva azt közölte, hogy „a civil társadalmi alap lebonyolítóit a donor országok (Norvégia mellett Izland és Liechtenstein) választják ki”. Hozzátette, hogy a civil alap kezelőjének „a kormánytól függetlennek kell lennie, releváns pályáztatási tapasztalattal és a civil szektor ismeretével kell rendelkeznie”.

Egyszer már elbuktak

Norvégia, Izland és Liechtenstein EU-tagság nélkül is hozzáférnek az unió közös piacához, ezért cserébe fejlesztési forrásokat fizetnek a közösség szegényebb országainak, így Magyarországnak is. A pénz felhasználásáról ciklusokban egyeznek meg a felek, az előző, 2009–2014-es ciklusban (ennek a megvalósítási fázisa 2016-ig tartott) Magyarország mintegy 40 milliárd forintot kapott, ebből körülbelül 4 milliárd jutott a civil társadalomnak.

A civil pénzek felhasználásáról nem a magyar kormány döntött, a norvégok közvetlenül szerződtek egy négy tagból álló, az Ökotárs Alapítvány vezette konzorciummal. A támogatók prioritásai alapján ők írták ki és bírálták el a civil pályázatokat. Lázárék először azt kifogásolták, hogy a norvégok az Ökotárs csapatát választották, holott az alap lebonyolítására mások is jelentkeztek, például a CÖF vagy a Századvég Alapítvány.

Később magában a pályáztatásban és a pénzosztásban véltek szabálytalanságokat, összeférhetetlenségeket felfedezni, ami szerintük oda vezetett, hogy a források nagy része egy „jól körülhatárolható” kormánykritikus körhöz került. A civil alap honlapján megjelent összesítésből látható, hogy olyan – nemrég újfent célkeresztbe került – szervezetek is részesedtek a pályázati pénzekből, mint a TASZ, a Transparency International magyarországi irodája vagy az átlátszó.hu-t kiadó alapítvány.

A különböző vizsgálatok, feljelentések, házkutatások azonban maximum hitelességi problémákat és némi kellemetlenséget okoztak a szervezeteknél, bűncselekményre utaló jeleket egyik eljárás sem talált. A hatósági ügyeket itt foglaltuk össze részletesen:

Egy éve vegzálja a kormány a civileket - Csak a gonoszság maradt

 

Mi lesz?

A norvég alapok előző ciklusának megvalósítása 2016-ban lezárult. A következő, 2014–2021-es időszakra a donor országok megkötötték a keretmegállapodást az EU-val, ez alapján Magyarországnak összesen 214,6 millió euró járna. Ennek minimum 10 százaléka, nagyjából 6,5 milliárd forint mehetne a civil programra, a fennmaradó tízmilliárdokat az állam pályáztathatja meg szintén előre kijelölt célok mentén (energiahatékonyság, kulturális örökségvédelem stb.).

A pontos menetrendről a magyar és a norvég kormánynak együttműködési megállapodást kellene kötnie, de ez a folyamat épp a civil pénzek körüli vita miatt lassan halad. A Miniszterelnökség szerint „pár hónap múlva” várható megegyezés, a norvégok kérdésünkre nem kívántak konkrét időpontot megjelölni. Több országgal, például Szlovákiával, Romániával vagy Bulgáriával már megszületett a megállapodás, és elindult a civil pénzek alapkezelőjének kiválasztása is, az ottani kormányoktól függetlenül.

A magyar–norvég vita vége egyelőre nem látszik. Bár a Miniszterelnökség nem válaszolt arra, hogy beleegyeznének-e az Ökotárs újbóli kiválasztásába, a civilek elleni felmelegített hangulatkeltés közepette ezt nehéz elképzelni. A jogszabályok mindenesetre a norvégokkal vannak, az egész pénzügyi mechanizmust szabályozó rendelet és az uniós megállapodás értelmében főszabály szerint a donor országok felelnek a civil programért, bár az együttműködési megállapodások ettől eltérhetnek.

A norvég kormány nem kommentálta azon kérdésünket, hogy a civil pénzek feletti vita befolyásolja-e a többi alap sorsát, de valószínűsíthető, hogy ha nem lesz megegyezés, akkor Magyarország nemcsak a civileknek járó 6,5 milliárd forinttól, hanem a teljes 200 millió eurós összegtől elesik. Ez érdekes jogi kérdéseket is felvetne, hiszen a norvégok vállalták az unió felé a pénz kifizetését, ám ez egy fogadó ország ellenállásán elvileg meghiúsulhat. Ráadásul az Euobserver cikke szerint a norvég alapok legfőbb kedvezményezettje, Lengyelország is beleszólást szeretne a civil pénzek elosztásába.

Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója sem látja a helyzet feloldását, bár szerinte az előző ciklushoz képest még erősödtek is a civil alap kormányzatoktól való függetlenségét garantáló szabályok, és bizakodásra ad okot a szlovák, a bolgár és a román pályázati kiírás is. Azt is megjegyezte, hogy a donor országok prioritásai alapvetően nem változtak, a következő években is fontos lesz a jogvédelemmel, érdekérvényesítéssel foglalkozó, a közösségi részvételt segítő szervezetek támogatása. 

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)