A Közpénzek, pártpénzek: mérlegen a választások és az önkormányzatok átláthatósága címmel szervezett közös konferencián a kampányfinanszírozás, a kampányköltés és a kamupártok hármasának összefüggéseit, a rendszer tanulságait ezúttal Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda elnöke által ismertetett adatok fényében tárgyalták a kerekasztal-beszélgetés résztvevői. Az elmúlt másfél évben lezajlott öt választáson (országgyűlési, önkormányzati, nemzetiségi önkormányzati, Európa parlamenti és időközi) összesen 1 milliárd 870 millió forintnyi büntetést szabtak ki a vissza nem vitt ajánlóívek miatt, illetve azokra az egyéni jelöltekre, akik nem érték el a 2 százalékos eredményt. Jellemző adat, hogy például az országgyűlési választások érintett résztvevői a büntetés 1,46 százalékát, azaz mindössze 22 millió forintot fizettek be idáig. A jelölő szervezetek legkisebb tartozása is 10 millió 150 ezer forint, Pálffy szerint e büntetések nagy részét soha nem fogják kiegyenlíteni az illetékesek. „Éppen ezért lenne megfontolandó, hogy aki nem fizeti be a büntetését, az a következő választáson ne indulhasson, vagy legalábbis ne kaphasson kampánytámogatást” – mondta Pálffy és hozzátette, ha nem kaptak volna ennyi pénzt a pártok, nem lett gyűlt volna össze ennyi elmaradás.
Vagy ha az egyéni indulókhoz hasonlóan azoknak a pártoknak is vissza kellett volna fizetni az állami kampánytámogatást, amelyek nem érték el a már említett 2 százalékot – állítja a négy civil szervezet. Ez a felvetés okozta az egyik legnagyobb vitát a beszélgetésen, volt, aki 1, volt, aki 2 százalékot tartott jó ötletnek, volt, aki azt mondta, a konkrét érték mindegy is, a lényeg, hogy legyen egy küszöb – ami most nincs. Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Csoport vezérigazgatója szerint ez sem lenne megoldás, inkább utólagos finanszírozásra lenne szükség. „Ez csak időben helyezné át a problémát. Mert vajon ki döntené el, hogy mi volt a valós kampánytevékenység?” – mondta a magyarnarancs.hu-nak Ligeti Miklós, a TI Magyarország jogi vezetője. „Valószínűleg az lenne a legigazságosabb, ha mindenkinél 1 százalék lenne a határ, hiszen régóta az 1 százalékos választási teljesítmény a működési támogatás küszöbértéke, így ehhez kellene igazítani a pártlistáknál és az egyéni jelölteknél a visszafizetési küszöböt is.” Ez persze nem elég, hiszen az egyéni jelölteknél hiába van visszafizetési küszöb, a költésekről semmit nem tudunk. „Az államkincstár ráül, a rendszer nem átlátható. Ezért is pereltük be őket, amit most meg is nyertünk – 14 ezer oldalt kaptunk PDF-ben, a nyáron ezt fogjuk feldolgozni” – tette hozzá Ligeti.
| ||
Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója szerint a transzparencia mellett vizsgálni kell a politikai esélyegyenlőség szempontját is. Szerinte a kamupártok szavazatai nem befolyásolták érdemben a választási eredményeket, ellenben igen nagy különbségeket láthattunk az egyes pártoknál úgy a médiamegjelenésekben, mint a gazdasági erőviszonyokban. Mráz ezzel vitatkozva állapította meg, hogy ez a kampányszabályozás habár nem tökéletes, sokkal jobb, mint az előzőek voltak, az esélyegyenlőség igenis jobban teljesül, mint régebben. Ezt a kampányidőszak rövidülésével, az elektronikus médiában megjelenő kampánnyal és azzal magyarázta, hogy minden elindulni kívánó párt támogatáshoz juthatott, így nem adósodott el, mint például az LMP 2010-ben. A TI azon kijelentését, miszerint ez a választási rendszer „szabad, de tisztességtelen”, Mráz túl erősnek és explicit politikai üzenetnek tartja, ami mellőzendő lenne, ha valóságos szakmai vitát kívánunk folytatni a tárgyról. E megjegyzés ellen mind Ligeti, mind László Róbert, a PC választási szakértője tiltakozott: szerintük egyrészt nem politikai, hanem szakmai üzenete van, és éppen hogy elősegíti a párbeszédet. „Az pedig elég egyértelmű, hogy a könnyebb jelöltállítás és a kampányfinanszírozás együttesen azt mutatja, hogy a rendszernek a kamupártok létrejötte nem mellékhatása, hanem célja volt” – mondta László Róbert. Ligeti szerint a kamupártokkal önmagukban semmi gond nincs, fontos ugyanis, hogy az esetlegesen marginális politikai vélemények is megjelenjenek, a probléma ott kezdődik, hogy a rendszer nem átlátható, és hogy a kampánytámogatásuk miatt 4 milliárdnyi közpénz egyszerűen eltűnt. „Hogy ez a rendszer mellékhatása vagy célja volt-e, az nehéz kérdés, olyan, mint a tyúk vagy a tojás. Az azonban biztos, hogy az Alaptörvény negyedik módosítását, a választói regisztrációt, az alkotmánybírósági határozatot, a médiareklámok ingyenességét, az egyfordulós választást, az 50 napos kampányt, a kampányfinanszírozási törvényt vagy az óriásplakátok titkos tarifáit nehéz nem úgy látni, mintha az nem a politikai hatalom birtokosainak a hatalomban tartását szolgáló dolog lenne. Nem mondom, a 2010 előtti garnitúra sem volt hajlandó adresszálni a kampánykorrupció problémáját. Amit mi szeretnék, az az, hogy végre legyen átlátható az egész” – kommentálta a beszélgetésen elhangzott vitát Ligeti.
A kamupártok indulásával összefüggésben az aláírásos jelöltállítás rendszeréről is szó esett, például arról, hogy a hamis aláírások ellenőrzése és kiszűrése nem lenne egyszerű feladat. Felvetődött, hogy szúrópróbaszerűen minden tizedik aláírót fel lehetne hívni ellenőrzés céljából. Vagy a szisztémát kellene megváltoztatni. „Jobb jelöltállítási rendszernek tűnik a kauciós rendszer, ahol van egy 100 vagy 500 ezres kaució, ami csak akkor jár vissza, ha a jelölt elér legalább 1 százalékot. Ezt a pénzt persze le kell tennie valakinek, ami felveti a rendszer demokratikusságát. Teljesen jó és tiszta megoldás nincsen” – mondta Ligeti.
