Turbulenciák az úszószövetségben

Kapálózik, veri a habot, elmerül

  • Simon Andrea
  • 2017. július 20.

Belpol

Már csak napok vannak hátra a nagy csinnadrattával felvezetett hazai rendezésű vizes vb-ig, de az úszószövetségben még mindig áll a régi bál. Gyárfás elzavarása nem hozott sem megnyugvást, sem szervezeti sikereket. Az új elnök sem ússza meg, forrásaink szerint még a nyáron repül.

Bár a múlt év végén Deutsch Tamás és Simicskó István neve is szóba került a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) elnöki posztjáról majd’ 24 év után távozó Gyárfás Tamás utódaként – előbbit az exelnök preferálta, utóbbival pedig Kövér László házelnök támogatásával az egyik elnökségi tag folytatott informális beszélgetést –, a Fidesz végül (hivatalosan az FTC delegáltjaként) Bienerth Gusztávot repítette a MÚSZ élére. És hogy a döntést garantáltan keresztülvigyék, a szokásokkal ellentétben a száz-egynéhány egyesületből 57-et ez­úttal nem a szakma, vagyis a szakosztályvezetők és az edzők képviseltek a január 8-i elnökválasztó közgyűlésen, hanem önkormányzati képviselők szavaztak.

Bienerth már ül

Bienerth már ül

Fotó: Bruzák Noémi / MTI

A kiváló kommunikátornak és remek pénzügyi szakembernek tartott Bienerth sosem titkolta, hogy politikai ejtőernyősként került ebbe a történetbe. Az elnökválasztás előtti hetekben a kormány embereként roadshow-zta körbe a vidéki úszóklubokat, arról azonban diszkréten hallgatott, hogy két korábbi, a sport világába tett kitérője közül egyikből sem lett sikersztori. (A kézilabda-szövetségben közgyűlésen hívták őt vissza a nemzetközi ügyekért felelős elnökségi posztjáról, az MLSZ nemzetközi igazgatói székéből pedig Csányi Sándor elnökké választását követően távozott, és Csányi azután a FIFA jogi bizottságából is visszahívta.) De Bienerth turizmusért felelős kormánybiztosként és az olimpiai pályázat előkészítéséért felelős Budapest 2024 Nonprofit Zrt. igazgatósági tagjaként sem alkotott maradandót. „Gusztit a húszhuszonnégynél találták ki, azért, hogy megszabaduljanak tőle. Az utolsó védnöki üléseken már meg sem jelent, annyira elege volt belőle mindenkinek. De mivel a Fidesz nem szereti 4-5 hónap alatt elégetni a kádereit, hiszen az azt mutatná, hogy nem vált be, ezért megadták neki a méltó elvonulás lehetőségét. Még a kormánybiztosi lemondását is ő jelenthette be február elején, mondván, hogy a rábízott feladatot teljesítette, ezért elköszön” – ismertette lapunknak Bienerth közelmúltját egy korábbi munkatársa. Úszószövetségi elnöki programjában Bienerth versenyzőközpontú szövetséget, új szponzorokat, átlátható és tervezhető támogatási rendszert, valamint mene­dzsertípusú vezetési szemléletet ígért, kérte továbbá az úszótársadalom támogatását – és reményét fejezte ki, hogy befogadják. A kapott kreditet szűk hat hónap alatt felélte.

Tehetetlenül

„Lehet, hogy szép és látványos volt a programja – mondta méltatlankodva egy szakember –, de egyetlen olyan embert sem tudott a szövetségbe hozni, akinek az úszósportban bármilyen elfogadottsága vagy tapasztalata lett volna. Kirakta a régieket, fölhúzta a saját embereit, a lojalitás volt a legfontosabb szempont. Darnyi Tamás időpontra ment a MÚSZ-ba, de a titkárságon nem ismerték meg, kérték, mutatkozzon be, kérdezték, milyen ügyben jött. Mindent egy emberre bízott, akinek nagy a hangja, fantasztikusan adja el magát, de azért edzőbizottságin volt olyan, hogy még a harmadik összejövetelen is ugyanazt tárgyalták mindenféle elmozdulás nélkül.”

A legfontosabb szakmai feladatok az egykori Széchy-tanítvány Sós Csabához kerültek, aki alelnöki funkciója mellett szövetségi kapitányként felel a medencés felnőtt, junior és a nyílt vízi úszókért, vezeti az edzőbizottságot, a paraúszók elnöke, tanszékvezető a Testnevelési Egyetemen, és tőle várták, hogy a Hosszú Katinkával folytatott szövetségi-sporttársi kommunikáció gördülékenyebbé váljon. Az új elnök mindeközben nem talált új főtitkárt a távozó Szántó Éva helyére, egyik forrásunk szerint „halomban álltak íróasztalán a pályázatok, de azokról a jelentkezőkről – valószínűleg némi joggal – úgy gondolta, hogy alkalmatlanok, és ugyan kérdeztek alkalmas embereket is, őket azonban környezetük beszélte le a kandidálásról”. Kinevezett viszont három igazgatót, noha az alapszabály szerint a visszahívásukhoz hasonlóan ez is a közgyűlés hatáskörébe tartozik. Támadták a Kiemelt Edzői Program vélt és valós igazságtalanságai miatt (erről lásd keretes anyagunkat), nehezményezték a Gerevich-pénzek csúszását – szinte egy érvényes lépése sem volt. Még az is a visszájára sült el, amikor a pénzosztással kapcsolatos dokumentumokat a transzparencia jegyében közzétette: megannyi individualista böngészte a szövetség honlapján, hogy mennyit kap a másik. Bár pályázott, nem került be a MOB elnökségébe, a hazai világbajnokság szervezőbizottságában sem kapott helyet, majd a MÚSZ májusi éves rendes közgyűlésén minden, a hatalom összpontosítására és az elnöki fizetésre irányuló törekvése elbukott. „Jellemző történet, hogy az utolsó két nagy dárdát épp azokról a helyekről kapta, ahol a közgyűlés előtt egy héttel ígért meg fűt-fát. Előbb a kiskunhalasi Novotny Attila bírálta levélben, majd a székesfehérvári Sárdi Ákos szavaira végképp megébredt a tagság, és a legfontosabb elnöki javaslatokat a küldöttek 75 százaléka leszavazta.”

Sportági megítélését két látványos baklövés is tovább árnyalta. Előbb a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) bizottsági jelöléseinél „nem tartotta szem előtt a magyar érdekeket”. Csurka Gergelyt hét év után nem jelölte a médiabizottságba, Petrov Ivánt, aki az úszóbizottságba tartott, az edzőbizottságba jelölte, ahol a négy éve már beválasztott Kemény Dénes a biztos várományos. Annak ellenére, hogy egy bizottságban egy országból csak egy képviselő lehet, a műúszók bizottságába is két magyart jelölt, akik közül az egyik orosz állampolgár, és a jelölését ebben a formában tiltja a FINA alapszabálya; Gyárfás ajánlását pedig az utolsó pillanatban írta alá, noha az, hogy az előd további négy évig meghatározó tagja marad a FINA-nak, már egy korábbi LEN-ülésen eldőlt. Aztán a múlt heti, izraeli ifjúsági Eb-n csak azért tudott elindulni a magyar csapat, mert a nevezési határidő lejárta után, sportdiplomáciai alapon sikerült elintézni a részvételünket.

A Gyárfás, a Gyárfás!

Bienerth integrációját nem könnyítette meg az elődjével folytatott árnyékboksz sem. Már megválasztása előtt beleszállt Gyárfásba, amikor egy interjúban arról beszélt, hogy az exelnöknek nincs helye a magyar úszósportban. Később ugyan a sportág megkerülhetetlen alakjának nevezte, hogy aztán pár mondattal később az utolsó két év teljes pénzügyi és jogi átvilágítása kapcsán azonmód inszinuálja is. A kettejük közötti deathmatch egyik szemtanúja úgy véli, hogy „Bienerth a Hosszú-féle kiállásból azt a téves következtetést vonta le, hogy az Iron Lady mellett, Gyárfással szemben határozza meg magát. Ami nem jött be neki, pláne, hogy semmi érdemi nem történt emellett”. A szövetség addig kényeztetett szponzorainak Gyárfás baráti hangvételű levélben mutatta be utódját, akik közül aztán később nem egy nehezményezte a megszokottól eltérő tárgyalási stílust és hangnemet. Egy új szponzort behozott, de a régiek egyikével sem tudott a korábbinál előnyösebb szerződést kötni, az egyik nagy támogató pedig az első megbeszélést követően döntött úgy, hogy az évtizedes együttműködés után jövőre már nem kér engedélyt a németektől, hogy a magyar foci és a MOB mellett az úszószövetséget is támogathassa. Ehhez képest tulajdonképpen semmiség az a 4 ezer dollár, amit a napokban hagyott a MÚSZ a FINA kasszájában, pedig csak annyit kellett volna érte tenni, hogy a FINA születésnapját világszerte a World Aquatics Dayjel ünneplő többi nemzeti szövetséghez hasonlóan július elejére a magyar is szervezzen egy vizes sporteseményt, és arról másfél perces összefoglaló kisfilmet készítsen – a kritériumoknak a Balaton-átúszás vagy az Úszók éjszakájához hasonló rendezvény is tökéletesen megfelelt volna. Az új menedzsment kipöckölte Gyárfás cégét, az St. Plusz Kft.-t az M4-en másfél évig futó Startfejes című úszómagazin gyártásából, és ugyan a stáb több tagjának fölajánlotta, hogy a műsorkészítést a továbbiakban a MÚSZ égisze alatt folytassa, információink szerint a lehetőséggel senki nem élt.

Pár héttel elnökké választása után Bienerth a sajtón keresztül is jelezte Gyárfásnak, hogy szeretné, ha elődje FINA-alelnökként és LEN-kincstárnokként összeismertetné őt a Nemzetközi és az Európai Úszó Szövetség (LEN) korifeusaival, ám a Julio Maglionéval, Cornel Mărculescuval és Paolo Barellivel leszervezett lausanne-i találkozót lemondta, hogy aztán ugyanabban az időben és ugyanott, de Gyárfás nélkül, Schmitt Pál oldalán reggelizzen együtt a vezérkarral. A régi és új vezető közötti együttműködésnek az sem használt, hogy Bienerth az előző éra átvilágítása kapcsán időről időre csontvázakról, túlszámlázásról és hűtlen kezelés gyanújáról nyilatkozott, jóllehet elődjének szóban és írásban is megígérte, hogy a korrektség jegyében a mint­egy 30 milliós Deloitte-vizsgálat eredményéről legelőször Gyárfást tájékoztatja. De Bienerth előbb egy elmaradt dubaji edzőtáborral kapcsolatban sejtette nyilvánosan, hogy az a korábbi adminisztráció hibájából történt és komoly kinnlevőségeket kell behajtani (lapunk úgy tudja, hogy ez a dubaji szövetség összeomlása miatt alakult így), majd a múlt héten az Origo nyomán a teljes kormánypárti propaganda „súlyos pénzügyi visszaélésekről” cikkezett. Jelen pillanatban a Narancs információi alapján úgy tűnik, hogy hanyag könyvvizsgálói jelentéssel tüzeltek Gyárfásra, aki a túlárazásokról szóló állításokat közleményben cáfolta, míg Bienerth egy kormányközeli politikussal folytatott telefonbeszélgetésben magyarázkodott, „hírlapi kacsának” minősítve a médiában megjelenteket. Igaz, lapzártánkig a MÚSZ semmilyen helyreigazítást sem kezdeményezett, a jogi igazgató pedig arról tájékoztatta Gyárfást és ügyvédjét, hogy azon az ominózus júniusi elnökségi ülésen, amelyről a hírek kiszivárogtak, sem az exelnök neve, sem a személyével kapcsolatos bármilyen becsületsértő vagy rágalmazó állítás nem hangzott el.

Más szerkesztőségekhez hasonlóan mi is több forrásból hallottuk, hogy a Hosszút pártoló, FINA-ellenes kommüniké mellett ezzel, az év legfontosabb sporteseménye előtt megjelent cikksorozattal verte ki Bienerth politikusi körökben végleg a biztosítékot. De renoméjának már az is sokat ártott, amikor a Fővárosi Közgyűlésben azt állította, hogy a 2022-es és 2024-es rövid pályás vb megpályázásának lehetősége (ami tökéletes olimpiapótló lehet) csak most ugrott elő a bokorból – miközben a MÚSZ előző vezetése már tavaly szeptemberben, kormányzati felhatalmazással jelezte rendezési szándékát a FINA-nak. A FINA-iroda idén januárban ímélben tájékoztatta is a pályázati szándékot bejelentő szövetségi vezetőket arról, hogy a kandidálás megnyílt, a határidő május 23. Majd öt nappal később személyesen az új MÚSZ-elnöknek, Bienerthnek címezve is írt, felhíva a figyelmet arra, hogy továbbra is a 2022. és 2024. évi rövid pályás világbajnokságokra lehet pályázni. Mindezek miatt Bienerthnek nyáron távoznia kell, megvan a kilövési engedély, a budapesti vizes vb után elengedik a kezét. Vagy, ahogyan egyik beszélgetőtársunk plasztikusan fogalmazott: „Úgy rúgják majd seggbe, hogy a fal adja a másikat.” Lapunk úgy értesült, hogy Gyárfás nem tervezi visszatérését a magyar szövetség élére, bár három alkalmas jelöltet is tudna és szeretne is javasolni a (politikai) döntéshozóknak.

Lex Hosszú

A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) alig pár hete jelentette be döntéseit a 2017-es rövidpályás úszó-világkupa-sorozat átalakításáról. Ezeket a hivatalos kommüniké szerint a testület Úszó Technikai Bizottságának javaslataira hozták meg, azzal a céllal, hogy az idén 9 állomásból álló versenysorozaton minél több úszó vegyen részt, és az a lehető legizgalmasabb legyen. Ezért is állják a legjobbak mindennemű költségét. Az új szabályok miatt Hosszú Katinka nyílt levélben ment neki a FINA-nak, mert szerinte a módosítások elsősorban ellene irányulnak, egy Facebook-kommentben pedig azt sejtette, hogy Gyárfás ármánykodik a háttérben.

Az új verzió szerint egy-egy vk-állomáson egy versenyző maximum négy számban indulhat. Ez leginkább a versenyeket is edzésnek tekintő, számhalmozó háromszoros olimpiai bajnoknőnek jött rosszul (anyagilag is), illetve a Hosszúhoz hasonlóan minden tavalyi versenyen rajthoz álló és rendre több számot is megnyerő dél-afrikai Chad Le Closnak. Az új szabályok megnövelték a sorozat összdíjazását, ám ez nem érinti a dobogós egyéni versenyzőket: az ő pénzdíjuk ugyanakkora maradt (1500 dollár az arany-, 1000 dollár az ezüst-, 500 dollár a bronzéremért), a pluszösszegek a 4–6. helyezetteket (ők eddig nem kaptak pénzdíjat) és a váltókat gazdagítják. Változatlan a három állomásonként adott bónusz (50 ezer dollárt kap a legjobb). Az első elfogadott hivatalos változatban a szezon végi, a világkupaelsőnek járó különdíj is úgy maradt volna, ám Gyárfás nagyjából tíz nap alatt kilobbizta („hogy Hosszú ne járjon rosszul, ne büntessék azért, mert több számban is kiváló”), hogy az eddigi 100-100 ezer dollár helyett 150-150 ezret kapjon a férfi és a női győztes is.

Az edzői pénzek

A Kiemelt Edzői Program keretében érkező állami támogatás elosztása Sós Csaba felelőssége. A KEP ellenőrzése nem egyszerű mutatvány, a szakszövetség a Magyar Edzők Társaságának küldi meg ajánlásait, onnan azok az egész programot koordináló Sportért Felelős Államtitkársághoz kerülnek – általában nem szokták felülbírálni a beérkező javaslatokat. Az idei elosztásokat többen kritizálják, mondván, többen is úgy kerültek a programba, hogy kijátszották annak alapelveit. Például azt, amelyik arról szól, hogy egy edző pénzt olyan eredmény után kaphat, amelyet az ő irányításával ért el egy olyan versenyző az elmúlt négy naptári évben, akivel azóta is dolgozik. A Gyurta Dánielt edző Nagy József körüli anomália részben még a korábbi MÚSZ-vezetés hagyatéka: a Kanadából hazatérő, „Gyurtát egyedüliként megmenteni képes” szakembert Gyárfásék javasolták a kiemelt státuszra és az azzal járó havi juttatásra, „hogy legyen egy viszonylag elfogadható fizetése, azzal a pluszfelajánlással, hogy a mester, ha van rá igény, a válogatottban szereplő többi mellúszóval is foglalkozik”. Az Olaszországból hazahívott Gyertyánffy Tamásnál is ez a helyzet, ő Győrben többek között Jakabos Zsuzsa felkészítéséért felel, őt is az után a miniszterelnöki felvetés után hozták haza, ami arról szólt, hogy a magyar szakemberek itthon dolgozzanak – anno Tőrös Károly is így tért vissza a magyar úszósportba.

Sebestyén Balázs testvére, Dalma edzőjeként került a KEP-be, noha ő is csak a releváns eredmény megszületése után vette át a versenyzőt. Sós Csaba semmilyen edzői feladatot nem végez. KEP-es státusza miatt Verrasztó Zoltánt is támadják, aki ezzel kapcsolatos kérdésünkre elmondta, hogy lánya, Evelyn edzéseit továbbra is segíti, a BVSC-s Nagy Péter edzővel tandemben.

Figyelmébe ajánljuk