"A Sziget? Hát... Tulajdonképpen nem elképzelhetetlen. Kötődik Magyarországhoz, sajátos, mástól jól megkülönböztethető termék, hazánkkal kapcsolatban kedvező üzenetet visz a világba... Igen, akár a Sziget Fesztivál is lehet hungarikum, de erről természetesen az illetékes Hungarikum Nemzeti Tanács mondhatja majd a ki a végső szót. A lényeg, hogy olyan legyen, ami elválaszthatatlanul Magyarországhoz tartozik, és értéket testesít meg. De mi természetesen nem a Szigetre gondolunk elsősorban." E latolgató mondatok abban a háttérbeszélgetésben hangzottak el, amelyben lapunk a készülő, ősszel várhatóan a parlamenti szavazásig is eljutó hungarikumtörvény hatókörét igyekezett feltérképezni. Ez a jelek szerint igen szélesnek ígérkezik.
Más káposzta
Hogy mi is pontosan a hungarikum, arra immár nem csak tanulmányokban és politikusi nyilatkozatokban kereshetjük a választ. Az eddig leghivatalosabb meghatározás szerint e körbe tartoznak "minden olyan sajátos föld alatti, föld feletti természeti kincsek, szellemi és tárgyi termékek, növények, élőlények, amelyek tulajdonságai között lényeges és kiemelkedő a magyar nemzeti jelleg, sajátosság, és minőségükkel, különlegességükkel növelhetik megbecsülésünket a világban". Ez a megfogalmazás a még ellenzéki Fidesz előterjesztésében, 2008 júliusában a Tisztelt Ház elé került, s végül jelentős kormánytámogatással elfogadott határozat tartalmazza ("A hungarikumok védelméről"), s várhatóan szerepel majd a szaktörvény preambulumában is.
A készülő jogszabály munkacíme Magyar ÉrtékTár/Hungarikum-törvény, ami jelzi első célját is: összegyűjteni mindent, ami magyar értéknek tekinthető. Ezek közül a legkiválóbbak lesznek a hivatalosan is elismert hungarikumok. A gyűjtés és regisztráció a kisközösségekben (falvakban, városokban, kerületekben) kezdődik. A tételeket a minden megyében felálló Hungarikum Házak rendszerezik majd, s a legértékesebbek innen kerülnek majd fel az önálló országos központba, illetve a legnevesebb szakemberekből, tudósokból, művészekből összeálló Hungarikum Nemzeti Tanács elé. E testület mondja majd ki a verdiktet: ez a nemzeti érték már annyira az, hogy megkaphatja a hungarikum címet. (E rendszert az előkészítést végző parlamenti munkabizottság vezetője, Birinyi József hungarikumpiramisnak nevezi.) Mindez természetesen elképzelhetetlen az állam pénzügyi szerepvállalása nélkül - hogy ez mennyi lenne, arról egyelőre senki nem beszél, de a javaslattevők több tízmilliárd forintos önálló tételként szeretnék ezt látni már a jövő évi büdzsében is. Az esélyeik nem is rosszak, hisz az elképzelés első számú politikai patrónusa a haza kiemelkedő gründolóművésze, Lezsák Sándor parlamenti alelnök. A tervezéshez jogi-kodifikációs segítséget adó vidékfejlesztési tárca egyik illetékese meg is jegyezte: a hungarikumszervezet nem lesz szegény hivatal, tartozzék majd bármely miniszteriális szerv alá, hisz Sándor nagyon hatékony tárgyaló.
Az induláshoz azonban módosítani kell majd pár jogszabályt. Például az 1997-es könyvtári törvényt is, mert aszerint a hungarikum kifejezés olyan írásbeli művet takar, amely magyar nyelven bárhol a világon, értékétől függetlenül, kinyomtatva megjelent. A Magyar ÉrtékTár gyűjtési és rendszerezési céljai között viszont a falusi káposztás rétestől a Kodály-féle zeneoktatási rendszerig, a csíki fafaragásoktól a magyar lótenyésztésig és a csongrádi fejlesztésű üvegbetonig minden szerepelhet, ha megfelel a bevezetőben említett tág kritériumoknak.
Százat, ezeret
Márpedig megfelelni, úgy tűnik, érdemes lesz. Az elképzelés bábái szerint akár adókedvezményhez is juthat a kiemelt besorolással, de különösen a hivatalos hungarikum-címmel rendelkező "termék" (áru, műtárgy, szolgáltatás, szellemi alkotás stb.). Ennél talán valószínűbb, hogy a hazai és nemzetközi pályázati források meghatározott részét - akár 20-40 százalékát is - a nemzeti értékek közé sorolt termékek fejlesztésére kell majd fordítani. Emellett a nemzetközi eredetvédelemmel és a piaci alapú menedzseléssel járó költségek egy részét is átvállalhatja majd az új szervezet, akár "megosztásos" alapon is: a sikeres és hasznot termelő projekt gazdája visszafizeti a kamatmentesen kapott, "előlegszerű" pénzügyi segítséget. A törvényalkotók a közbeszerzési törvényt is úgy kívánják módosítani, hogy a külképviseleteinken, állami intézményeink reprezentációs rendezvényein és egyéb állami forrásból fedezett eseményeken a beszerzések akár 80 százaléka is a nemzeti értékek közé listázott termékek közül kerüljön ki.
Arra a kérdésre, hogy vajon miként lehet dönteni mondjuk a kalotaszegi hímzés akár néhány millió forintból is kihozható európai menedzseléséről és a sokmilliárdos forgalmú szegedi szalámi akár csak egytized százalékos adókedvezményéről, egyelőre nem tudjuk a választ. A sorrendiséghez szükség lenne egy gyakorlatias szempontrendszerre is, arra, hogy az "érték" valamiképpen mérhető legyen. Ráadásul - amint azt a törvényírók is jól tudják - ez a fajta, bizonyos termékeket pusztán nemzeti kötődésük alapján kiemelő támogatási rendszer sértheti a kifejezetten ezen megkülönböztetéseket tiltó uniós szabályokat. A parlamenti munkabizottság vezetője maga nyilatkozta, hogy egy termék "túlvédettsége" esetén az EU kellemetlen pénzügyi vagy adminisztrációs szankciókkal sújtaná Magyarországot.
Az EU egyébként az elmúlt időszakban több, Magyarországra igen kedvező és éppen a nemzeti büszkeségeinkre vonatkozó eredetvédelmi döntést hozott. Az úgynevezett uniós közösségi oltalom bizonyos meghatározásokat, termékneveket egy adott régióhoz köt, és így az értéküket - eladhatóságukat - nagyban növeli. Hosszú évek küzdelme után így kapott közösségi oltalmat öt tájegységhez és egy elnevezéshez ("törköly") rendelt pálinka, valamint a gyulai és a csabai kolbász. A kedvező trend azonban megfordulhat, ha a közösség illetékesei, netán a konkurencia a hungarikumok erőteljes támogatását piacellenes intézkedésnek állítaná be. Az elképzelt, keményen a gazdasági patriotizmusra alapozott hungarikumrendszer jóval tovább megy a puszta értékgyűjtögetésnél - de hogy pontosan hol is a határ, ameddig ezt büntetlenül teheti, ma még senki sem tudja.
Az új törvény alkotói mindenesetre azt szeretnék, ha hungarikumból, a különleges értéknek tekintett magyar produktumokból papíron sem lenne túl sok. Mondjuk néhány tucat, erőteljes átfedésben a jelenleg már uniós oltalmat élvező tizenhárom, valamint az ilyen irányú elbírálásra váró hat termék körével. Ez már önmagában is tizenkilenc tétel: jóllehet az elképzelés kritikusai szerint száz alatt - még a legszigorúbb elbírálást feltételezve is - aligha állhat meg a lista. A tülekedést nehéz lesz elkerülni. A pénzben is kifejezhető előnyök perspektívája pedig óhatatlanul működésbe hozza a politikai-gazdasági lobbizás jól ismert gépezetét - s a szisztéma könnyen a belterjes ügyeskedés terepévé válhat. Persze ez is lehet egyfajta hungarikum.
