„A nagyjából nyolcezer emberből, akik Szerbiában várakoznak, hogy bejussanak a magyar határon, úgy 800 egyedülálló férfi van. Ők valóban sokszor megpróbálnak átjutni a kerítésen, de általában nem sikerül nekik. Magyarországon ez a migráns: a sok férfi, aki megpróbálja illegálisan átlépni a határt. Holott akik státuszt kapnak nálunk, azoknak 90 százaléka család. Persze ezt nehéz reálisan látni úgy, hogy a tranzitokba például nem engedik be a médiát, a kormánymédia pedig folyamatosan azt hangoztatja, hogy egyedülálló férfiak jönnek Magyarországra” – meséli Siewert András, a Migration Aid operatív koordinátora.
Őcsény, ez a 2300 lelkes kis Tolna megyei község hirtelen fogalommá vált: a falu, ahol annyira félnek a migránsoktól, hogy bár még eggyel sem találkoztak közülük, de elképesztő indulattal utasították el néhány, Magyarországon legálisan tartózkodó, papírokkal rendelkező menekült pár napos üdültetését, majd kiszúrták az érintett panziótulajdonos autójának kerekét.
Őcsény nem kirívó eset, inkább mintának tekinthető:
a gyűlölködő kormánypropaganda sikerének iskolapéldája. Hiszen ahogy egy helyi lakos az Index videójában elmondta: „nem tudom, konkrétan kik jöttek volna ide, csak így egy szóval: a migránsok”. Jogos hát a kérdés, kiktől is félünk ennyire?
Kik jönnek?
A KSH legfrissebb adatai szerint idén januártól júniusig 1979 menedékkérelmet nyújtottak be Magyarországon, ebből 332-en kaptak valamilyen státuszt: 11 befogadott, 275 oltalmazott és mindössze 46 menekült státuszt adtak a magyar hatóságok. A menekültügyi eljárás során az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Terrorelhárítási Központ is részt vesz szakhatóságként a döntésben, megvizsgálva, hogy a kérelmező jelent-e veszélyt Magyarország nemzetbiztonságára. Továbbá minden 14. életévét betöltött személy esetén a magyar hatóságok rögzítik a kérelmező ujjlenyomatát, és fényképet is készítenek róla. Ha a hatóságok úgy döntenek hát, hogy valaki megkapja a státuszt és beengedik az országba, komoly biztonsági átvilágításon kell átesnie. A családok mellett a kísérő nélkül érkező kiskorúak vannak még nagyobb számban Magyarországon.
Hogy közülük kiket vittek volna Őcsénybe, azt még ki sem találta a Migration Aid, a szervezés a kezdeti fázisban tartott, a falugyűlésen és az utána lévő pár napban érzékelt indulatok miatt a szervezet lefújta a hétvégi kirándulást. „Nem tervezünk hetekre előre, Őcsényben is csak annyi történt, hogy Fenyvesi Zoltán panziós felajánlása után elmentünk megnézni a helyszínt, jött velünk az ATV csapata is, akik megkérdezték a polgármestert, mit szólna hozzá, ha menekültek jönnének a faluba nyaralni, ő pedig azt mondta,
jöjjenek, a sárközi emberek híresek a vendégszeretetükről.”
A többi már történelem: pár napra rá kitört a faluban a botrány, hétfő estére falugyűlést hívtak össze, ami után a panziós még ragaszkodott ahhoz, hogy megszervezzék az üdültetést, ám az utána következő sorozatos fenyegetések miatt visszavonulót fújt. Ahogy a Migration Aid is. A polgármester lemondott, Orbán Viktor pedig kiállt az őcsényiek mellett, mondván, nagyon helyes, hogy ilyen hangosan és határozottan kifejezték a véleményüket.
„Ez egy teljesen új jelenség, hiszen két éve folyamatosan nyaraltatunk menekülteket, tavaly gyermeknapon 80-100 főt vittünk Budapestre, ugyanúgy meghirdettük, mint idén nyáron a kirándulásokat, ugyanúgy a honlapunkon és a Facebook-oldalunkon kerestünk a lebonyolításhoz önkénteseket, és a kutya nem volt ránk kíváncsi.” Siewert András szerint a legszélsőségesebb tapasztalat az elmúlt két évből az volt, amikor két szír családdal kirándultak és éjjeli szállást kerestek, a felajánló pedig azt kérte,
sötétedés után érkezzenek, ne beszélgessenek, amíg be nem lépnek a házba, és lehetőleg kora reggel induljanak útnak,
mert ő szeretne segíteni, de fél a szomszédok reakcióitól. „Ezt elfogadtuk, de már ekkor lehetett érzékelni, hogy valami nincs rendjén.”
Kik nyaralnak?
Az üdülésekre főleg családokat visznek, mint azt az afgán családot, aki május óta van Magyarországon. „Az apát még Szerbiában ismertük meg, ő volt az egyik community leader, vagyis egy azok közül, akik a szerb oldalon lévő sátortáborban menekültként felügyelik a rendet és a magyar hatóságokkal egyeztetnek. Ő már akkor eldöntötte, hogy Magyarországon akar maradni; az önkénteseink segítettek is neki a magyar nyelvtanulásban. Pedig vannak rokonaik Német- és Franciaországban is” – mondja Siewert András. A család Bagramból jött, a férfi egy nemzetközi segélyszervezetnek dolgozott, amiért a táliboktól életveszélyes fenyegetéseket kapott, így másfél éve elhagyták hazájukat. „Minden papírjuk rendben volt, rögtön meg is kapták az oltalmazotti státuszt. Az apa már dolgozik is, egy thai étteremben kapott munkát szakácsként, a felesége Afganisztánban szépségszalont üzemeltetett, szeretne Budapesten is a szakmájában elhelyezkedni, de még csak tanulja a nyelvet. Bezzeg
az ötéves kisfiú, aki két hete jár óvodába, már szépen ejti a magyar szavakat
és megtanult késsel-villával is enni, ami az afgánoknál nem szokás. Néhány hónap alatt szépen beilleszkedtek.”
A Migration Aid tapasztalata szerint a státuszt kapó afgánok közül mindenki a tálibok elől menekült. A gyerekek közül mindenki iskolába vagy óvodába jár, a felnőttek igyekeznek munkát találni, de nem egyszerű: nem azért, mert képzetlenek, hanem azért, mert nem ismerik a nyelvet. „Hiába van szakképzettségük, amíg nem beszélnek legalább minimálisan magyarul, igen nehéz elhelyezkedniük. Sokan ezért nagyon alulról kezdik, ismerek olyan orvost, aki egy gyárban, futószalag mellett dolgozik.” Sokan pedig tanulnak, például a CEU-n. Mint az a fiatal pakisztáni férfi is, aki jelenleg a kiskunhalasi táborban lakik. Már másfél éve Magyarországon van, első körben elutasították a menedékkérelmét, ám mivel itt akar maradni, fellebbezett és másodkérelmezőként várja a hatóság döntését. Már jól beszél magyarul és közben a CEU-ra jár egyetemre, hogy ha megkapja a státuszt, dolgozni tudjon végre.
„Sokáig kapcsolatban voltunk egy szír férfival is, aki a szír felszabadítási hadsereg egyik helyi parancsnoka volt, ezért amikor az Iszlám Állam jött, el kellett menekülnie. Először elkapták, börtönbe zárták és kimondták rá a halálos ítéletet, ám aztán az emberei kiszabadították és
még aznap éjjel elindult Szíriából a feleségével és az öt gyerekével.
A család Törökországban maradt, ő azonban nem találta biztonságosnak, ezért elindult Nyugat-Európa felé, és nálunk kapott státuszt. Jó módban élő autókereskedő volt, ezt szerette volna csinálni itt is, a családját viszont nem tudta Magyarországra hozni, ezért inkább visszament hozzájuk Törökországba.”
Egy fiatal, Afganisztánból elmenekült férfi maga mesélte el nekünk a történetét: ő öt évvel ezelőtt, 2012-ben érkezett Magyarországra, miután biztonságos országot keresett magának és családjának. Pakisztánban született, de Afganisztánban élt, ott is tanult. Oltalmazotti státuszt kapott, először csak a nyelvet tanulta, s már egészen jól beszél magyarul. „Iskolába járok, 9. osztályba. Az autók az életem, szeretnék autószerelő lenni, tanulom is a szakmát. Vagy esetleg szociális munkás. Közben egy cégnél dolgozom, ahol reklámtáblákat gyártunk. És önkénteskedem, szegényeknek, hajléktalanoknak segítünk, megkérdezzük, mire van szükségük, adományokat gyűjtünk és elvisszük nekik.” A férfi a Migration Aidnél is önkénteskedett a nagy menekülthullám idején, mivel sok nyelven beszél, tolmácsként nagy hasznát vették. „Kérdezték is az ismerőseim, ha ennyi nyelven beszélek, miért nem leszek tolmács. Azt mondták, fontos a szakma, de még fontosabb, hogy legyen érettségim és diplomám. Ezért járok most iskolába, hogy leérettségizzek és utána szakmát és diplomát szerezzek. Vagy autószerelő leszek, vagy szociális munkás. Nagyon szeretek segíteni.” Magyarországon akar maradni, azt mondja, most, hogy már tud magyarul, sokkal könnyebb dolga van. „Felfedezhetem a magyar kultúrát, a szokásokat, hogyan élnek itt az emberek. A legtöbben barátságosak velem, segítenek, de minden országban vannak jó és rossz emberek.”
Hogy lesz ezután?
Az őcsényi táborozást a Migration Aid lefújta, jelenleg a kialakult helyzetet elemzik. Azt mondják, hogy ami történt, nagyban köszönhető a kormány menekültellenes propagandájának, de a legelkeserítőbbnek a társadalom megosztottságát látják. „A törésvonalak nagyon mélyek, az indulatok most a menekültek ellen irányulnak, egy olyan embercsoport felé, akik itt sincsenek, a veszély pedig nem is reális: Magyarországon nem történt terrortámadás vagy menekültek által elkövetett erőszakos bűncselekmény. Ez így nem maradhat, mert ha ez a feszültség benne marad az emberekben, akkor nagy baj lesz. Esztergályhorváti (a Zala megyei településen is szervezett táborozást a Migration Aid – a szerk.) és Őcsény kapcsán is ezt tapasztaltuk, de ezt nem lehet csak erre a két településre kihegyezni, ez valószínűleg a magyar vidék 90 százalékában így van.”
Siewert András szerint sok ember fejében a menekült=muszlim=terrorista képlet van, amit sürgősen le kell bontani, vagy legalábbis meg kell próbálni gyengíteni. Ezért egyfajta közvélemény-formáló országjárást terveznek, sok vidéki helyszínnel, lazább hangulatú kajálós-zenélős összejövetelt, ahová a segítő szervezetek és önkéntesek mellé a magyarországi muszlimokat is várják, szerintük ugyanis ők tudnak sokat segíteni ebben a kérdésben. „Tabumentes kommunikációt kell folytatni az emberekkel, ahol nyíltan beszélünk a terrorizmusról is, a biztonsági kérdésekről, arról, amik más országokban történnek. És ehhez szükség van a régóta hazánkban élő muszlimokra is.”
Emellett továbbra is odafigyelnek a menekültek kikapcsolódására is, csupán nem verik nagydobra a helyszíneket, rövidebb kirándulásokat szerveznek, és ha mégis ott alvós programra kerülne sor, értesítik a helyi rendőrséget.
