„Kirekesztőből kirekesztett lettem” – Interjú Szegedi Csanáddal

  • narancs.hu
  • 2013. július 3.

Belpol

A volt Jobbik-alelnökkel szélsőjobbos múltjáról és zsidó származásáról beszélgettünk. Ízelítő a holnap megjelenő Narancs-interjúból.

Szegedi Csanád zsidó származásának napvilágra kerülése óta most nyilatkozott a sajtónak először új életéről, hitéről és szélsőjobboldali múltjának teljes felszámolásáról – Vári György interjúját a holnap megjelenő Magyar Narancsban olvashatja.

Ebben a korábbi jobbikos politikus beszél arról az útról, ami őt a szélsőjobboldali pártba vitte. „Visszagondolva, világosnak tűnik, hogy a zsidósággal kapcsolatos ellenérzésekre való hajlamot Csurka írásai alapozták meg nálam. Hozzátenném, hogy sokkal több embernek van zsidó vagy roma felmenője a Jobbikon belül, mint gondolnánk.”

false

 

Fotó: Lengyel Zsolt

Miután szembesült saját zsidó származásával, Szegedi Csanád lassan kezdte átalakítani addigi világnézetét. „A saját történetem megtapasztalása persze azt is megtanította velem, hogy mennyire abszurd embereket a származásuk alapján megítélni.”

A Jobbikból kilépett politikus beszélt arról is, hogy a pártban hogyan fogadták a vele történteket: neki „kellett volna lenni a párt díszzsidajának”, legalábbis vezetői szinten így gondolták. Ebbe azonban Szegedi nem ment bele, és helyette komolyan elkezdett foglalkozni a zsidó hagyományokkal, miközben régi emberi kapcsolatai szinte mind megszakadtak. „Most már tudom, hogy vannak olyanok, akiknek életükben kell újjászületniük. Én ezen a folyamaton megyek most keresztül, annak minden vajúdásával együtt. Valamilyen katarzis mindig szükséges az ember életében, hogy gyökeresen megváltozzon. Ez a legtöbb embernél valami nagy betegség szokott lenni, nálam a zsidóságom, ebben szerencsés vagyok.”


Az interjút teljes terjedelmében a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.